Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Eéké.% m

Világ proletárjai egyesüljetek!

" ■ . • ■ . . , . ,- ■ . •**-. - * ■.f -9

MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA.

1857. NOVEMBER 19., KEDD

Ara 50 fillér

II. ÉVFOLYAM, 371. SZÁM

~s

Mai számunkból:

A munkások ilélíísséke elöii

Kultűrszomj Kamufon

Kinek jár 75 százalékos táspétu?

Fejlődésünk üteme etiléi függ, hogyan tudunk mégjobban összeforrni

dolgosé tömegekkel

Részletek Marosán György elvtársnak, az MSZMP politikai akadémiáján 1957. november 18-án elmondott beszédéből

A marxisa történelem felfogás egyik alapvető tétele a néptöme- gek történelemalakító szerepének elismerése. A történelmi materializmus többek között éppen abban különbözik minden másfajta történelem szemlélettől, hogy nem> íjsaik hangsúlyozza, de előtérbe állítja a néptömegek szerepét és a néptömegek tevékenységének e- redmányeként fogja fel a társa- - dalmi fejlődést — kezdte élőadá- ísát Marosán György elvtárs, majd Fmegállapította: Ebből a történelmi és politikai szemléletből kiindulva vetődik fel a párt- és a tömegek közti kapcsolat kérdése. Ez a kapcsolat a munkásmozgalom egyik legfontosabb, elméleti és gyakorlati kérdése. A proletárhatalom győzelme. majd fennmaradása döntően ezen a kapcsolatom múlik. A párt nem valamiféle taktikázásból veti fel azt a kérdést, hanem a történelmi fejlődés törvény- szerűségének felismerése alapján. Ez a párt számára létkérdés. A szocializmus építésére mozgósítandó tömegek különböző osztályokból, rétegekből állanák, amelyeknek szükségszerűen eltérő nézeteik is vadnak. Még a munkásosztály maga sem egységes teljesen, ■mert vannak öntudatos élenjáró és elmaradottabb elemei is. A tö-' megek vezetése rendkívül bonyolult. sokrétű feladat, mely széleskörű és mélyreható kapcsolatot követel meg.

Súlyos hibát követ el az,

— hangsúlyozta Marosán elvtárs —, aki a hatalom kivívása után a vezetésben csak kormányzást lát, aki e kapcsolatban a tömegeket csak passzív tényezőként fogja fel.

AM«m magyarázni kell a párt politikáját a tömegek számára, s ugyanakkor a pártnak tájékozódnia kell a tömegek véleményéről, hangulatáról. Nemcsak nagy politikai kérdésekre kell választ adni. hanem a mindennapos, hétköznapok gondjaival is szí i vei-lélekkel kell foglalkozni, hogy az emberek érezzék, hogy gondjuk a párt gondja is.

Á tóvábibakban e kérdés elemzésénél Marosán György elvtárs elmondottaj'hogy a munkásosztály a hatalom kizárólagos birtokosa és hatalmát nem oszthatja meg más osztállyal, vagy más pártokkal. Egyes országokban a fejlődés sajátosságainak megfelelően, a szocializmus építésének időszakában más pártok is működnek, de a kommunista párt politikai vezető szerepe itt is osztatlan. Ezután a párt és a tömegek közötti kapcsolat alapjáról, a kölcsönös bizalomról beszélt. A többi között megállapította, hogy a tömegeknek a párt iránti bizalma a párt helyes politikáján alapul, amely- nők helyességéről mindennapi tapasztalataik útján kell meggyőződniük.

veitek mindkét háborúban, mégis magasabb ott az életszínvonal, mint nálunk. Ha közelebbről megvizsgáljuk. rájövünk, hogy az nem csoda, hanem politikai manőver. Az imperialisták felíegyverzik Nyugat-Németországot és a Szovjetunió- és népi-demokrácia ellenes agressziós terveik élcsapatává kívánják tenni. Ezért nemcsak fegyverrel, hanem arannyal is tömik az amerikaiak Nyugat-Németországot. Emellett csalárd politikai kirakat is, hogy megtévesszék a kelet-német dolgozókat. De vajon miért nem dicsekszenek a kapitalisták az olasz munkások, francia parasztok életszínvonalával? Miért nem teszik kirakatba a középkeleti országok népeinek életszínvonalát? Miért nem dicsekszenek a törölt dolgozók nyomorúságával, amelynek a tőkések az okozói?

1956. október—novemberében a nyugati magas életszínvonalról terjesztett túlzóit propaganda sok embert megtévesztett és Nyugatra csalt.

A munkások közül már nagyon sokan visszatértek, nemcsak a hazaszeretet, nemcsak a honvágy hozta haza őket. Maguk tapasztalták, hogy a kapitalisták gyáraiban nehéz az élet, nagyobb a

munkaintenzitás, mint nálunk, a kiszipolyoznak a munkásból minden erőt. A bér igaz, magasabb, de a munkás magas adót fizet, jövedelme harminc százalékát

lakbérre fizeti. Drága a közleke*- dés, nincs üzemi étkeztetés, és ha megbetegszik, nem futja pénzéből orvosra és gyógyszerre. Rádöbbentek ezek az emberek, hogy mk jelent nálunk a borítékon kívüli jövedelem, a szociális juttatás. Az előadó ezután hangsúlyozta:

tóberi ellenforradalmat, amikor már megint Erdélyről, a Felvidékről és Bácskáról beszéltek, u- szítva a szomszédos baráti népi demokráciák ellen. Természetesen a nacionalista hangulatkeltésnek nyilvánvaló célja volt szembeállítani a magyar népet felszabadítójával, legnagyobb barátjával: a Szovjetunióval.

Ha a Szovjetunió nem segített volna bennünket és nem állt volna szilárdan a hátunk mögött 1945 óta. akkor az imperialisták már régen ránk törtek volna és megpróbálták volna megsemmisíteni nemzeti függetlenségünket —

— mondotta Marosán elvtárs és hozzátette: Ha a Szovjetunió nem lenné, nem épülhetne Magyarországon szocializmus és végen nem lenne béke a földön. És aki ezt nem tudta 1956 októberéig, akkor megtanulhatta. Akkor bebizonyosodott, hogy kik törnek az ország függetlenségére és kik védelmezik.

Marosán György ezután a nacionalistáknak azt a félrevezető, hazug jelszavát elemezte, , amehr szerint „Minden magyar — testvér”. — Nem minden magyar testvér, a magyar gyárosok, földesurak nem testvérei, hanem ellenségei a dolgozó magyar népnek, de testvérünk minden dolgozó ember, bárhol él. Nem testvérünk a Romániában élő haladás ellenes . magyar, de testvérünk a francia munkás és az egyiptomi fellah.

Ezután áttért az ellenforradalom egyik leggyalázatosabb eszközének. az antiszemitizmus kérdésének elemzésére. Elmondotta, hogy a Horthy fasizmus 25 esztendős időszakában buzgón alkalmazták ezt a társadalmi problémákat elködösítő eszközt. Ádáz és gyilkos antiszemita propaganda folyt hazánkban a tőkés és földbirtokos uralkodó osztályok, kizsákmányolok és kizsákmányoltak, mint az egész nemzeten belül. Míg az ártatlan tíz- és százezrek ellen Irányították a mesterségesen felszított faji gyűlöletet, a Chorinok, a Weiss Man- Crédok, a Goldbergerek ellen, mint i dolgozók ki zsákmány olói ellen semmiféle harc nem folyt. Sőt az jralkodó osztályok együtíműköd- i tek velük, lehetővé tették, hogy Hmentsék életüket és vagyonú- mi, amikor kisemberek százezreit \ uildték a gázkamrába.

Mi a marxizmus szerint aszerint osztályozzuk az embereket, hogy dolgozók-e, vagy kizsákmányolok. Ebbői a szempontból azonban tökéletesen mindegy, hogy a tőkés kizsákmányoló ke-;

Tovább akarunk haladni, de csak saját magunk munkájára számíthatunk. Nyíltan megmondhatjuk; gazdasági téren csak annyit adhatunk, amennyit az ország teherbíró képessége, gazdasági helyzete megenged. Vigyáznunk kell, — hangsúlyozta —, hogy a szó és a tett arányban legyen egymással. soha könnyelmű ígéretet ne teg> 'en senki, sem a párt, sem a kormány nevében.

Ezután az előadó nyomatékosan rámutatott, hogy

gazdasági életünk megerősítésének fontos feltétele az össznépi tulajdon megvédése. Véget kell vetni a pazarlásnak, a lopásoknak, a köztulajdon elleni vétségeknek.

Le kell leplezni a tolvajokat és pazarlókat, nem lehetünk tekintettel senkire. Különösen a párttagoknak' feladatuk ez, mert ha meg tudtuk védeni a gyárat, a népvagyont, a nagyrabló volt tőkés ellen, — most meg kell tudni védeni a tolvajok, a néptulajdon herdálói ellen.

Az. ellenforradalom nagy sikere* két ért el a szabadság és a demok- : ratikus jogok demagóg követeléseivel is, mindenkinek demokráciát és szabadságot követelt csak azért, hogy hatalomra jusson.

Hol van több szabadság és demokrácia: a kapitalizmusban, avagy a szocializmusban — tette fel a kérdést Marosán elvtárs és példákkal világította meg, miféle szabadság van a kapitalizmusban, az angol kapitalizmustól kezdve, melynek története

(Folytatás « 2. oldalon.)

iäz imperialisták nagyon jól tudják, hogy kalandor, háboríts terveik legnagyobb akadálya a szocialista tábor szilárd egysege

mi most sem vagyunk megelégedve az életszínvonallal

fi fegyveres eiienforradafam leverése «fán a megindult konszolidáció alapja a párt helyes és következetes politikája volt

párt és a tömegek közötti jó kapcsolatót

mondotta Marosán elvtárs, majd kitért arra, hogy jelenleg e kapcsolatok további elmélyítését és «szélesítését nagy mértékben nehezítik az ellenforradalom ideológiai maradványai és ezért előadásába megvizsgálja a nacicnaliz- nus, az antiszemitizmus, a szociá- is demagógia, a szabadság és a lemokrácia .kérdését.

A soviniszta gőg felszítása is az ‘llenséges ideológia céljait szolgálják. amelyek az emberek egymás iránti megbecsülése és tiszte- ete helyébe lép, széthúzást, gyűAz MSZMP helyes politikájának kifejtésével és annak következetes végrehajtásával szélesedett a párt befolyása a dolgozók között. A párt ügy és csak akkor képes erősíteni kapcsolatát, ha a párton belül ideológiai és cselekvési egység van. Ezután Marosán elvtárs * párt és a tömegeit jó kapcsolatára számos példát hozott -fel pár- tfur.lt és az egész munkásmozgalom történetéből, majd elemezte a párt felszabadulás utáni munkájának hibáit.

— El voltunk és el vagyunk tökéivé arra — eddigi munkánk is ezt bizonyítja —, hogy szaki-; tettunk és szakítunk a régi ve- ■z '*-« hibáival és helyreállítjuk a

Ennek az egységnek elvi alapja a ; " proletár-internacionalizmus. Min-! j den nacionalista uszítás célja en- j e nek m egységnek a gyengítése, j (

lehat ahol mar a szocializmus e- pül, ott a nacionalizmus inperi- dista érdekeket szolgál. Marosán Syörgy példának hozta fel az ok- j

resztény-e, vagy zsidó, amerikai-e, vagy hollandus.

Az előadás következő részében a szociális demagógia kérdéseit tárgyalta az előadó.

— Az ellenséges agitáció arról '■ beszél, hogy Nyugaton magasabb a dolgozók, életszínvonala, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kapitalizmus többet tud ! nyújtani a dolgozóknak, mint a ! szocializmus. Nem tagadjuk, hogy j vannak kapitalista országok, ahol ■ magasabb a dolgozók . életszínvonala, mint nálunk. De nem sok ilyen ország van. Svájc és Svédország nem vett részt az elmúlt két világháborúban, hanem mint semlegesek, kiszolgálták a háborús feleket és meggazdagodtak. Az imperialista nagyhatalom Amerika területén sem volt még háború, semmit le nem romboltak. A háborúk éppenséggel gazdagították Amerikát, mert a háborúban pusztulok vére ott arannyá változott. Az angol munkások életszínvonalával kapcsolatban elfelejtik hozzátenni, hogy ott a gyarmati népek extra-profitjából termelődött ki a munkásarisztokrácia, a- mely jobban él a többi ország dolgozóinál. Magyarországon másként áll a helyzet, nincsenek gyarmatai, senkit sem zsákmányol ki, a munkás munkájából és 1945-ben, felszabadulásakor még fel-feudális, elmaradott ország volt. Három esztendőre volt szükség ahhoz, hogy helyrehozzuk a világháborús károkat. A következő nyolc évben már újat építettünk. De a nyolc esztendő alatt, két világháború után nem érhet- j tűk utol sem Amerikát, sem a mintegy 300 esztendős angol ka-1 pitalizmust. Szívesen beszélnek i Nyugaton a nyugatnémet „csodá-: ról”. Annak ellenére, hogy részt-