Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 1., kedd Szeptember 29-én hat éves fennállását ünnepelte a Békéssxentandrási Szőnyegszövő A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet 1951. májusában alakult 24 taggal. Ma 467 taggal dolgozik. Az 1957 el­ső féléve 327 ezer forintos nyerességgel zárult. Előirányzott tervét túlteljesítette. Féléves termelési értéke meghaladta a 4 millió forin­tot. Legyártott termékei főleg exportra kerülnek, 1957. évi ipari vá­sáron első díjjal, aranyéremmel lett kitüntetve szép szőnyegeiért. Ami fejlődést mutat az 1955. évi helyiipari vásárhoz viszonyítva, ahol második díjat kaptak. Vasárnap este több mint ötszázan gyűltek össze a szentandrási kultúrházban, hogy az első félév jól végzett munkáját megünne­peljék. öregek és fiatalok, a szövetkezet munkásai és vezetői a kora hajnali órákig együtt szórakoztak. A birkapörköltre jól csúszott a jégbehűtött sör. A második félévi munkájukhoz kívánunk jó egészséget, sok si­kert és természetesen tervük túlteljesítését, hogy a vasárnapi­hoz hasonló fehér-asztali ünnepléssel fejezzék be az évet.-------- ■———— S Ä megyei tanácsülésen hallottuk 0 Hogyan akarják erősíteni a tsz-eket a tanácstagok? A Magyar Nők Országos Tanácsának irányelvei a nőmozgalom munkájához (Rövidített szöveg) A megyei tanács szeptember 25- én megtartott ülésén megyénk ipa­rának és mezőgazdaságának hely­zetét, feladatait vitatták meg a Tanácstagok. A szóbeli és írásbeli oeszámolókhoz számos hozzászólás hangzott el. Ezekből szedtük az a- lábbi, a termelőszövetkezetek erő­sítésével, fejlesztésével foglalkozó csokrot. Sinkó Sándor elvtárs Orosházáról: Szerezzünk érvényt a termelőszö­vetkezetek működési JtfSfsSWff'bé- rartásának, de ne úgy, mint az el­múlt években, amikor csak beszél­tünk róla, hanem tettekkel, mert az alapszabály és más fontos alap­elvek be nem tartása sok kárt o- soz a tsz-mozgalomnak. Nagy hi­ba, hogy nem folyik küzdelem a tsz-ekiben és kívül is a tsz-szel kapcsolatos helytelen nézetek (az „elegen vagyunk”, az „aki kilé­pett, maradjon kívül") ellen. A -dolgozó parasztok leginkább a meglévő termelőszövetkezetekbe való belépés és nem új tsz alakí­tás gondolatával foglalkoznak. (Ez teljesen érthető és helyes is, minek küzködjenek a kezdés ne­hézségeivel, a gazdasági épületek hiányával, ott ahol nem muszáj? A szerk. megjegyzése.) A tavaly ősszel kilépettek nagy része na­gyon megbánta elhamarkodott tettét és szeretne visszamenni. De a terjengő nézetek hatására meg sem merik kísérelni. Azt mondják, minek kopogtassanak ott, ahova úgy sem engedik be őket. (Az oros­házi Űj Élet Tsz még márciusban „bezárta a kaput" s most nyitotta meg, hat volt kilépőnek, a jelent­kezését elfogadták — amint ezt a tanácsülés szünetében Szőke Mol­nár József elvtárstól, a tsz elnöké­től megtudtuk.) Ágoston József középparaszt elmondta: szívesen belépne újra, de nincs bátorsága a közgyűlés elé állni, mert a nem akarásnak az lenne a vége, hogy mindenfélét a fejére olvasnának. Vass Károly Dévavány áról: A tsz-tagok hosszú éveken át gépellenesek voltak. Azt mond­ták, nem kell a gép, mert az nem termel trágyát. Most meg mi a helyzet géppel akarnak elvégezni minden munkát, de a saját gép­jükkel. Például az ecsegfalvi Béke Tsz trágyát termelő teheneket a- dott el azért, hogy gépeket tud­jon venni. Vígh Andor Okányból: A beszámolóban szó volt arról hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezését nem lehet a sponta- nitásra bízni. Nem is volna helyes hiszen minden csak úgy fejlődik ha segítik. A sarkadi járási köz­ségi tanácselnökeinek közelmúlt értekezletén az elnökök elmon­dották, hogy a tsz-tagok nemhogy tennének valamit a fokozatos fej­lődés érdekében, hanem mereven elzárkóznak a .kilépettek visszavé­telétől, az új tagok felvételétől. Sokan pedig nagyon vágynak visz- sza. Ügy jámak-kelnek ezek az emberek, mint a megbélyegezet- tek, mint akiknek nincs helyük csupán azért, mert a tavaly őszi zür-zavar s a fenyegetések kivesz­tették őket a tsz-ből. A fentiekhez nem fűzünk meg­jegyzéseket, így is megérthetik be­lőle azok, akiket illet, hogy mit kell tenniük. I. A magyar demokratikus nőmozgalom fejlődése A magyar demokratikus nő­mozgalomnak évtizedes hagyomá­nyai vannak. A két világháború között a kommunista nők és a haladó magyar asszonyok áldo­zatot és üldöztetést vállalva küz­döttek a társadalmi haladásért, a nők jogaiért, a gyermekekért, a békéért. A munkásmozgalomban, elsősorban a szakszervezetekben a nőmozgalom jelentős szerepet töltött be, de a Horthy-fasizmus é- veiben a társadalom egészét te­kintve, nem ölthetett nagyobb méreteket. A felszabadulás tette lehetővé, hogy a társadalom minden réte­gét felölelő demokratikus nőmoz­galom hazánkban is kibontakoz­zék. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, a kommunisták párt­jának irányításával nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy a magyar nők százezrei lelkesen vettek részt a háború sújtotta ország talpraállításában, hogy politikai szerepet kaptak és részt. vállaltak az Táj társadalom építésében. A népi demokratikus rend­szer váltotta valóra a nők több évtizedes harcának célkitűzé­seit. Alkotmányunk törvényerő­re emelte a nők politikai és gazdasági egyenjogúságát. Ha összegezzük a tizenkét év nőmozgalmának eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az asszo­nyok tíz- és százezreit vontuk be a népi hatalom építésébe. Ezek a nők szeretettel gondolnak a közö­sen végzett eredményes munka ö- römeire, hálásan emlékeznek arra a fejlődésre, amelyet ez a tevé­kenykedés jelentett számukra. Az ellenforradalom gyászt és pusztulást hozott. Feldúlta az otthonok békéjét, szétszakítot­ta a családokat, eszközül használta gyermekein­ket, támadást indított a nők e- gyenjogúsága ellen és szétzilálta a nőmozgalmat. Az ellenforradalom óta eltelt hónapok alatt, egyre több asszony ismerte fel, hogy az ellenforradalom győzelme meg­semmisítette volna a demokrati­kus és szocialista vívmányokat. Mind több nő értette meg, hogy a munkáshatalommal együtt a csa­lád biztonsága, megélhetése, gyer­mekei jövője is veszélyben for­gott. II. A nőmozgalom célkitűzései A Magyar Nők Országos Taná­csa, a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével segíti a szo­cializmus felépítését városban és falun. Küzd a családok gazdagabb és kulturáltabb életéért, a nők é- let- és munkafeltételeinek megja­vításáért, a gyermekek boldog jö­vőjéért, a szocialista erkölcsért. Ezeknek a célkitűzéseknek meg­valósításához nélkülözhetetlen a nők esze, szíve, munkája. Ennek a meggyőződének védel­mében a Magyar Nők Országos Tanácsa szembeszáll mindazok­kal, akik ellenségei a szocializ­musnak, akik akadályozzák új társadalmunk felépítését. De u- gyanennek a meggyőződésnek az alapján együtt akarunk dolgozni min­den hazáját szerető magyar asszonnyal. Tiszteletben tartjuk a hívő asszonyok vallásos meg­győződését. Sorainkba hívjuk világnézeti különbségre való te­kintet nélkül mindazokat az asszonyokat, akik készek har­colni a békéért, a családok fel- emelkedéséért, a gyermekért. Sorainkba hívjuk a munkásasz« szonyokat, a parasztasszonyokat, a háziasszonyokat. Hívjuk az írókat, nevelőket, e- gészségünk védelmezőit, a hivata­lok és a kereskedelem dolgozóit, mindazokat akik népünkért tenni tudnak és tenni akarnak. A Magyar Nők Országos Taná­csa egyetért a Szovjetunió vezette szocialista tábor béketörekvései­vel, a világ haladó erőinek béke­mozgalmával. Velük együtt küzd az emberiséget fenyegető atom­fegyverek ellen, a leszerelésért, a békés egymás mellett élés megva­lósításáéit, az államok közötti vi­tás kérdéseknek tárgyalások útján való rendezéséért. A magyar demokratikus nőmoz­galom szerves része a nők nemzet­közi mozgalmának. Harcol azért, hogy a nőt, az anyát a társadalom­ban megkülönböztetett tisztelet illesse meg. A Magyar Nők Országos Taná­csa egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti, hogy a társadalmi át­alakulás elkerülhetetlen konflik­tusai között segítse a gyermekek harmonikus fejlődését, a családi élet nyugalmát és a család össz­hangját, új életünk szokásainak és erkölcsének kialakítását. 111. A nőmozgalom feladatai A magyar demokratikus nő­mozgalom tevékenysége ered­ményekre épül, de egyben okul az elkövetett hibákból és feladatának tekinti, hogy fejlessze az asszo­nyok politikai öntudatát, szélesít­se látókörüket, növelje igényüket a művelődés és a kulturáltabb élet után. A Magyar Nők Országos Taná­csa feladatának tekinti, hogy szembeszálljon azokkal a maradi nézetekkel, amelyekben a nők le­becsülése jut kifejezésre. Mindrnt megtesz azért, hogy a nők élni tudjanak alkotmány biztosította jogaikkal. Megvizsgálja, hogy milyen in­tézkedésekkel, intézményekkel, háztartási gépekkel és eszkö­zökkel könnyítheti a munkahe­lyen és a háztartásban egyaránt helytálló nők munkáját, javas­latot készít ezek megvalósítá­sára. A nőmozgalom támogatja a gyermekvédelem hálózatának ki­építését és az ehhez szükséges in­tézmények létrehozását. Olyan közvéleményt akar teremteni, a- mely egyetlen gyermeket sem en­ged elkallódni. A Magyar Nők Országos Taná­csa önálló nőmozgalom, amely mindazoké, akik készek önzetle­nül támogatni boldog életet terem­tő, demokratikus és szocialista tö­rekvéseinket. Az egységes magyar nőmoz- galom szorosan együttműködik a különböző társadalmi szer­vekkel, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a KISZ, az Országos Béketanács, a SZÖVOSZ, a Ter­melőszövetkezeti Tanács, az Úttörő Szövetség, a Magyar Vö­röskereszt és más szervezetek. A Magyar Nők Országos Taná­csa a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tagszervezete, végre­hajtja annak határozatait hazánk viszonyainak megfelelően. így a magyar nőmozgalom munkája a nemzetközi demokratikus női ös2- szefogás egyik láncszemévé válik. Magyar Nők Országos Tanácsa gy csepp a tengerből Ez a csepp a proletár- nemzetköziségi érzés végtelen tengeréből való. Igaz, hogy a dolgozók összefogásából születő nagy tettek mellett sem­miségnek tűnhet, de a- mit általa érzünk, az ma­ga a legyőzhetetlen óce­án! William Busse, aki a Kelet-németországi Drez­da egyik üzemében éj­szakai fűtő, holt fárad­tan érkezik haza. Motor- kerékpáron közlekedik ugyan, ám a nyeregben töltött idő mégcsak job­ban kimeríti. No, majd itthon jól kipiheni magát a következő műszakig, — erre gondol, miközben kiszedi a postaládájába gyümöszölt leveleket. Postája minden nap ilyen sok. — A második világháborúban, tragikus körülmények közt el­vesztette egész családját és múlhatatlan fájdal­mát azzal enyhíti, hogy évek óta a dolgozók nagy családjával levelezget eszperantó nyelven. Ily- módon már sok-sok igaz barátra, elvtársra tett szert az egész világon. — A mai levelek közül gyönyörű budapesti ké­peslap bukkan elő. Kéz­be vesszi, olvassa. A la­pot egy általa nehezen kibetűzhető nevű isme­retlen magyar eszperan- tista, Soós Gyula küldi, aki Orosházáról került a fővárosba. Röviden közl- li, hogy 10 éves leány­kája, Margitka, aki nem a legszorgalmasabb levél­író, már három hete nya­ral sok más társával e- gyütt valahol Drezda mellett egy üdülőben, de szüleit néhány kurta soron kívül még egyszer sem tájékoztatta hogylé- te felől. Soós Gyula ke- zeügyébe került egy bol­gár eszperantó kiadvány, s annak levelezői között olvasta a drezdai William Busse nevét és címét. Eszperantó írótársi és egyben elvtársi alapon kéri őt, tájékozódjék Margitka felől és értesít­se öt. — A tragikus éle­tű családapában nagyot dobban a szív! Ó, hány­szor aggódott annakide­jén ő is gyermekeiért, le­hettek azok akár a leg­jobb kezekben is. És a néniét munkás egy általa soha nem látott magyar apa lánykájának a fel­kutatására indul, még­hozzá azonnal. Még a ki sem hűlt motor nyer­gébe pattan. Útközben — még a városban — meg­áll egy játéküzlet és egy cukrászda előtt, s csak azután vág neki az út­nak. Kiderül, hogy a „Drezda környéki“ gyer­meküdülő 90 kilométer­nyire van. Mire végre odaér, közlik vele, hogy a kis magyarokat nemrégi­ben egy még szebb, új üdülőbe vitték, az Érc­hegység lábánál lévő Annabergbe, úgy 200 ki­lométernyire Drezdától — A fütő gondolkozik: — mit tegyen? Visszafor­duljon anélkül, hogy a kislánnyal beszélt volna, s ezzel növelje a szülők aggodalmát? Willium Busset nem ilyen fából faragták. Kissé megro­pogtatja csontjait, kihúz­za magát, aztán — előre, Anneberg felé! Késő délutánra jár az idő, mire megleli az üdülőt és benne Margit­kát. A leányka boldogan csókolgatja az idegen bá­csit, aki gyatra kiejtés­sel ugyan, de egyrecsak az ö drága apukájának a nevét ismétli. Az ajándé­kot is elfogadja, pedig mindene van, dehát a bácsi olyan szeretettel kínálja, mint otthon az apukája. * Hazafelé útban Bus­set hatalmas felhőszaka­dás lepi meg, de robog rendületlenül tovább, mert éjjel a kazánnál is­mét helyt kell állnia. — A drezdai utcák már ki­haltak. Otthonába nyit­va első dolga megírni oda a messzi Magyaror­szágba, hogy a szülők ne aggódjanak, Margit­ka egészséges és írni fog. — Ismét motorra ül s száguld a vasúti postára, hogy a jóhírt még az éj­szakai vonat tovább vi- hesse. — Aztán William Busse német fűtő haza­térve száraz ruhái kap magára, s máris indul hogy abban a drezdai üzemben azon az éjjelen is magasan lobogjon az éltető tűz! Huszár Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom