Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

YlMg proletár}»! egyesüljetek! Mai számunkból: Ismerjék meg őke! közelebbről Egy röpke óra Eesegfalván Gyorslísta az I. Békekölcsön sorsolásáról i A Szovjetunió a leszerelés radikális megoldásának híve A. A. Gromiiko, az ENSZ-köz- gyűlés 12. üléssaalkán részvevő szovjet küldöttség vezetője, a köz­gyűlés pénteki ülésén mondott be­szédében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet egészben véve még mindig rendellenes és aggasz­tó. A Szovjetunió — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője — síkraszáll azért, hogy mindenütt helyreálljanak a békeidőben ter­mészetes feltételeik és a maga ré­széről kész kivonni csapatait mindazokból az országokból, ahol azok jelenleg a arsói szerződés és más nemzetközi egyezmények alapján tartózkodnak, ha az Egye­sült Államok és a többi nyugati hatalom szintén kivonja több eu­rópai ország területén állomásozó fegyveres erőit. A szovjet kor­mány véleménye szerint az idegen csapatokat ki kell vonni a többi jillam területéről is, ahol azok különböző megfontolásokból még ott tartózkodnak. A nemzetközi együttműködés további kibővítése és a nem­zetközi feszültség enyhítése ér­dekében — mondotta Gromiko — a szovjet küldöttség a köz­gyűlés elé terjeszti az államok békés egymás mellett élésének elveiről szóló deklaráció terve­zetét. A szovjet küldött ezután áttért a leszerelés kérdésére. A Szovjet­unió — hangsúlyozta Gromiko — a leszerelés radikális megoldásá­nak híve. Ahhoz, hogy a leszerelés ügyét kimozdítsuk a holtpontról — foly­tatta Gromiko —, szükség van a bizalom nélkülözhetetlen minimu­mára, a háborús propaganda be­szüntetésére, normális nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, amelyek nélkül elképzelhetetlen a biza­lom. A szovjet küldöttség vezetője megjegyezte, hogy a nyugati ha­talmak kormányai helytelen ál­láspontból közelítik meg a lesze­relési problémákat. A leszerelési egyezményben előnyöket keresnek a maguk számára, a mások biz­tonságának rovására. Az ilyen tárgyalási módszer eleve sikerte­lenségre, kudarcra kárhoztatja a tárgyalásokat. A szovjet küldöttség — közölte Gromiko — a közgyűlés elé ter­jeszti a szovjet kormány emlék­iratát a részleges leszerelési intéz­kedésekről. A küldöttség egyebek között beterjeszt egy új javasla­tot, amelyre a Szovjetunió kor­mánya szükségesnek tartja külön felhívni a közgyűlés figyelmét * A szovjet kormány azt indítvá­nyozza, hogy az atom- és hidro­génfegyverekkel rendelkező ha­talmak vállaljanak magukra megfelelő kötelezettséget, pél­dául azt .hogy öt éven belül nem alkalmaznak atom- és hidrogén­fegyvert. Ha ezalatt az öt év alatt sem jön létre átfogó leszerelési megállapo­dás, a határidő lejártával ismét vissza lehet térni a kérdés meg­vizsgálására. Az ilyen megállapo­dás sok tekintetben elősegítené az atom- és hagyományos fegyverek­re vonatkozó többi leszerelési kér­dés megoldását is. A szovjet kor­mány véleménye szerint ezt a kérdést külön kell megvitatni és megoldását nem lehet függővé tenni más leszerelési kérdéséktől. Gromiko a továbbiakban elmon­dotta, hogy a szovjet kormány ön­álló kérdődként javasolja az atom- és hidrogén fegyverkísérletek be­szüntetésének megvitatását és ja­vasolja a megfelelő egyezmény haladéktalan megkötését. Mi azt akarjuk — hangsúlyoz­ta a szovjet képviselő —, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia egyszerre szüntesse be az atomfegyverJkísérleteket. Csak­is az ilyen javaslat becsületes és indokolt. A szovjet kormány véleménye szerint — mondotta Gromiko — már régen megérett annak szük­ségessége, hogy kibővítsék a le­szerelési bizottságnak és albizott­ságnak összetételét, bevonják e- zekbe azoknak az országóknak képviselőit, amelyek szemtaeszáll- nak a hidegháborús politikával. A Szovjetunió azt kívánja, hogy a leszerelési tárgyalások a legszé­lesebb nyilvánosság előtt folyja­nak. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — minden tőle telhetőt megtesz, hogy mielőbb létrejöjjön a leszerelési megállapodás. Teljes egyértelműséggel ki akar­juk jelenteni itt ugyanakkor azt, hogy amíg az Egyesült Államok, Anglia és a NATO többi tagál­lama nem hajlandó leszerelési egyezményt kötni, amíg ezek az államok elutasítják az atom- és hidrogénfegyverek eltiltását, az atom- és hidrogénbomba-lusér- letek beszüntetését, amíg növe­lik fegyveres erőiket, a Szovjet­unió a maga részéről minden szükséges intézkedést megtesz, hogy szilárdan biztosítsa bizton­ságát, s ezeket az intézkedéseit szoros összhangba hozza szövet­ségeseinek, egyebek között a varsói védelmi szerződés tagál­lamainak intézkedéseivel. A közel- és középkeleti helyze­tet érintve, Gromiko leszögezte, hogy a közgyűlésnek felétlenül fel kell figyelnie arra, hogy ebben a térségben továbbra is igein fe­szült a helyzet. Ennek legfőbb oka a NATO hatalmainak és kü­lönösen az Egyesült Államoknak izűnni nem akaró bea vatkozása e térség népeinek belügyeibe. Szí­riára durva politikai és gazdasági nyomást gyakorölnalk, összeeskü­vést szőnek kormánya ellen, az utóbbi időben pedig mind gyak­rabban fenyegetik közvetlen ka­tonai beavatkozással. A Szovjetunió azon a vélemé­nyen van — hangsúlyozta Gromi­ko —, hog^ a nemzeti független­ség biztosítására irányuló törek­vés minden nép elvitathatatlan, elidegeníthetetlen joga és ez a tö­rekvés teljes összhangban áll az ENSZ elveivel. Gromiko megjegyezte, hogy a Szovjetunió nem nézheti közöm­bösen a közel- és középkeleti pro­vokációkat és a feszültség fokozó­dását, mert ezek saját biztonságát érintik. Gromiko megismételte azt a szovjet javaslatot, hogy a négy nagyhatalom — az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió — kormányai mondjanak le az erő alkalmazá­sáról a közel- és középkeleti tér­ségben. mondjanak le minden­nemű beavatkozásról e térség országainak belügyeibe. Felhívta a közgyűlést, foglaljon ál­lást a közel- és középkeleti álla­mok függetlenségének védelmében és határozottan ítélje el azt a ko­moly veszélyeket magában rejtő politikát, amelyet egyes hatalmak e térség országaival szemben folytatnak. Gromikó ezután hangsúlyozta érvényben marad a szovjet kor­mánynak az a javaslata, hogy a NATO tagállamai és a varsói szer­ződés tagállamai szerződésben kö­telezzék magukat arra, hogy nem folyamodnak erőhöz és minden vi­tás kérdést békésén intéznek el. Az államok közti gazdasági e- gyüttműködés elősegítése céljából — a szovjet kormány véleménye szerint — hasznos lenne összehív­ni az érdekelt államok reprezenta­tív értekezletét. Az ilyesféle gazda­sági világértekezleten meg lehel állapodni abban is, hogy az ENSZ keretében létesítsenek egy, a ke­reskedelem kérdéseivel foglalkozó állandó szervet. Remélem — zárta beszédét Gro­mikó —, hogy az ENSZ közgyűlés 12. ülésszakának munkáját az ösz- szes küldöttségek gyümölcsöző és a béke javát szolgáló együttműkö­dése fogja jellemezni. (MTI) ISMÉT iiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiii bő a választék A múlt év októberében, novemberében a dévaványaiak farkas­étvággyal vásároltak a földműves szövetkezet áruházábo.n. Akkor a pénztől igyekeztek szabadulni. Féltek az inflációtól. Most pedig, a- mikor ezt a rémet elűztük, a novemberi áruválasztéknál sokkal szebb ruhaanyagokat kínáltak megvételre az eladók.- A Dévavá- nyai Földművesszövetkezet dolgozói felkészültek az őszi forgalom­ra. Fekete Andrásáé kislányának kötényt vásárolt. Sz. Nagy La­jos pedig úgy szolgálta ki a vevőt, mint ahogyan egy földmszöv. ke­reskedőhöz illik. Horváth Imre felszólalása az ENSZ közgyűlés ügyrendi bizottságában Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szep­tember 19-én, csütörtökön beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés ügyrendi bizottságában. Többek között ezeket mondotta: Küldöttségem a magyar kormány nevében ismét szót kért az ügyrendi vitának ebben a szakaszában, hogy leszögezze álláspont­ját azokkal a határozatokkal kapcsolatban, amelyeket az ENSZ- közgyűlés az úgynevezett magyar kérdésben hozott és azzal a szán­dékkal összefüggésben, hogy ezt a nemiétező kérdést a XII. ülés­szak napirendjére tűzik. A magyar kormány törvénytelennek és Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak tekintette a külön bizottság megalakítását. Ugyanez áll arra a szándékra is, hogy a közgyűlés napirendjére a Magyar Népköztársaság belső életére vo­natkozó kérdéseket tűzzenek, ame'y kérdéseknek megoldása kizáró­lag a magyar kormányra tartozik. A közgyűlés XI. ülésszakán a magyar küldöttség számos vitat­hatatlan dokumentummal bizonyította be, hogy a külön bizottság hírhedt jelentése szándékosan elferdítette az igazságot és megha­misította azoknak az eseményeknek a jellegét, amely események hazánkban tavaly októberben és novemberben lejátszódtak. A tag­államoknak kétségtelenül megvolt a lehetőségük ezeknek a doku­mentumoknak a tanulmányozására, amely dokumentumok alapján minden bizonnyal módosítaniuk kellett volna korábbi következteté­seiket. Ezért kormányom, miként a múltban, úgy továbbra is azon a véleményen van, hogy ha az ENSZ-nek van valami megvitatni va­lója Magyarországgal kapcsolatban, akkor ezt a kérdést két irány­ból közelíthető meg, mégpedig: egyrészről azzal, hogy kijelenti, bi­zonyos nyugati államok rendszeresen beavatkoztak és beavatkoznak Magyarország életébe, másrészről pedig azzal, hogy felszólítja eze­ket a hatalmakat, vessenek véget ilyen tevékenységüknek, amely teljesen idegen az ENSZ alapokmányától. Mégegyszer kifejezésre juttatom az egész magyar népnek és kormányának tiltakozását az úgynevezett magyar kérdés napirend­re tűzése ellen, mert az tovább mérgezné a nemzetközi légkört és elterelné az ENSZ és a világ közvéleményének figyelmét olyan kérdésekről, amelyek létfontosságúak a világ békéjének szempont­jából. Ezeknek a meggondolásoknak alapján tehát a magyar küldött­ség kormányának nevében felkéri az ügyrendi bizottságot, hogy ja­vasolja a közgyűlésnek az úgynevezett magyar kérdés levételét a napirendről. Horváth Imre külügyminiszter az ügyrendi bizottságban csü­törtökön lefolyt szavazás után röviden felszólalt és hangsúlyozta: hangsúlyoznom kell itt, hogy ezt a döntést népemnek és kormá­nyának akarata ellenére hozták és ezt nem lehet másnak minősí­teni, mint egyes küldöttek újabb indokolatlan kísérletének arra, hogy beavatkozzanak hazám belügyeibe. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom