Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÉJSÁG

1197. szeptember 27., vasárnap

Ismerjék meg őket közelebbről és úgy alkossanak róluk véleményeket

ehéz igazságot tenni. S hogy miért éppen ezzel a mondattal kezdem cikkeimet, ezt le elmondom. A múlt hét egyik napján a mezőkovácsházi jáTási pártbizottságon beszélgettünk az elv társakkal. Laszli elvtárs arról igyekezett meggyőzni bennünket, hogy a járásukhoz tartozó egyes községi pártbizottságok, pártszervezetek, vezetői, de tagjai is szektásak. Ilyen jelenségek vannak Pusztaottlakán, Nagykamráson és még néhány községben. Elhatároztuk tehát, hogy megnézünk egy Ilyen községet. A választás a kis eldugott falura: Pusztaottlakára esett.

Ilyenkor ősszel, különösen ha jó az idő, nehéz otthon találni a szántó-vető embert. A betakarítás, b kukorica törés, a dohányszedés, no meg az őszi szántás-vetés a határba kényszeríti őket. A tanácsnál is csak egy kislánnyal találkoztunk. A párttitkár után érdeklődve határozatlan választ kaptunk tőle: lehet, hogy otthon van, de az is lehet, hogy a határban a dohánybetakarításnál dolgozik. A lakásán csak a feleségét és három kislányát találtuk. A gazda valóban a dohányföldön szorgoskodott. Szerencse, hogy nem messze, így egy jó negyedóra múlva már ketten beszélgettünk ezzel a sötétbarna arcú fiatal elvtárssal. Beszédéből kiérzett, hogy okos paraszti ésszel vezeti, irányítja a többi hoz- zás hasonló elvtársakkal a kcjzség .ügyeit, bajait. '**»«**»

utár

kilí ovid beszélgetésünk

szinte önkéntelenül buggyant belőle a szó.

— Egyedül voltam, egész délelőtt gondolkodtam. Nem zavart semmi. — De akárhonnan, akár- merről próbálom megközelíteni azt, amit a járási elv társak mondtak ránk egyik értekezleten és a* mit írtak egyik levelükben, hogy mi szektásak, balosak vagyunk, valahogyan nem értem meg. És nem jövök rá, hogy hol követtünk! el hibát.

Talán elmondom röviden, hogy mit is tettünk azóta, hogy megalakítottuk itt a pártszervezetet.

A z MDF-nek negyven valahány tagja volt, pontosan nem tudom. Most harminc tagunk van, igaz, hogy ebből tíz olyan elvtárs, akik azelőtt nem voltak párttagok. Mi öten alakítottuk meg a pártszervezetet. Azután megkérdeztünk minden volt párttagot, akar-e tagja lenni az MSZMP-nek. Többen kértek át- jelentőlapot és átigazoltuk őket. De beszélgettünk olyanokkal is, »kik azelőtt nem voltak tagjai a pártnak, ezek is közénk jöt- tek. Ma már a három új tagjelölttel — akiket az elmúlt taggyűlésen vettünk fel — a párttagságunknak 33 százaléka olyan elvtársakból áll, akik eddig semmilyen más pártnak nem voltak tagjai. Ez a szám is egyik bizonyítéka annak, hogy foglalkozunk a pár- tonkívüliekkel, nem zárkózunk el tőlük. Pedig ez is vád ellenünk.

A zon is gondolkodtunk, hogy talán azért vélekednek így az elv-társak rólunk, mert voltak olyan MDP-tagok, akiket nem

J vettünk fel. Igaz az is, hogy egyet ; kizártunk, talán ebből következtetnek. Botás István tagfelvételét elutasítottuk. De nemcsak mi, a vezetők, hanem a tagok is. Elmondták, hogy nincs szükségünk pletykás, fecsegő emberekre. Megmondtuk Botásnak a szemébe, hogy az MDP-ben is azt csinálta, hogy még a taggyűlésről ki sem lépett, már fújta, hogy miről beszélgettek a pártban. Különben az ellenforradalom alatt a veje nemzetőr parancsnok volt. — Persze azért a veje felel, nem pedig Botás — jegyeztük meg. Nem is az utóbbiért nem vettük fel — egészítette ki. Igaz, írt a járáshoz is, de hogy milyen választ kapott, nem tudjuk. De volt egy másik esetünk is — folytatja. Talán a- zért mondták, hogy szektásak vagyunk, mert volt egy határozatunk, hogy aki saját hibájából három egymást követő taggyűlésen nem vesz részt, kizárjuk a pártból. Lehet, hogy szigorú a határozat, de a taggyűlés szavazta meg.

Két hónappal ezelőtt hasonló okok miatt ki is zártuk a pártból a tamácstitkámőt, de ez a hibáinak az egyik oldala. A vastag pedig az, hogy már nagyon megelégelték a dolgozók azt, ahogyan ez a fiatal nő bánik velük. Sokszor, ha olyanja volt, háromszor is behivatta a parasztot, míg elintézett egy-egy ügyet. Munkájában sok a kívánni való. Különösen az emberekkel való bánásmódban. Többször fel is hívtuk erre a figyelmét. De csinált olyat is, hogy zártkörű vacsorát rendezett a tanácsházán és odarendelte, a község egyetlen szövetkezeti italmérőjét és aznap este csupán csak azoknak adtak italt, akik resztvettek a zártkörű vacsorán. Két tűzőltót is odaállított, hogy még csak véletlenül se adjanak „illetéktelennek" italt.

ehetne még sorolni, hogy miket csinált, de nem érdemes. Lényeg az, hogy kizártuk a pártból, könyvét a jegyzőkönyvével a járási pártbizottságra küldtük. A járási pártbizottság, a járásé tanáccsal megbeszélve visszaküldte azzal, hogy nem fogadják el a kizárását, adjuk vissza a könyvét anélkül, hogy az elvtársak megkérdeztek volna bennünket. Így nem értettünk egyet ezzel az eljárással. Még hozzáteszem, hogy a titkárnő apja egy alkalommal, amikor hazafeAz wszáwjfil*» képviselők szepl.

23—29.-e között az alábbi helyeken tartanak fogadónapokat

Konyecsni György 24-én 8 órától, Csabaesüdön.

Mezei Pál 25-én 10 órától,

Dombegyházán.

Gurcsó Sándor 26-án 9 órától, Endrődön.

Gurcsó Sándor 27-én 9 órától, Hunyán.

Orosz Sándor 28-án 15 órától, Űjszalontán.

Nagy K^rely, Konyecsni György, Mezei Pál 28-án Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei irodájában, Szent István tér 10. sz. alatt fogadónapot tart.

áHazafias Népfront Megyei Elnöksége.

lé mentünk, utca hallatára le- csirkefógózott, gazembereknek nevezett bennünket, valamennyiünket, akik ebben az országban vezetnek. Mi ebben az ügyben fellebbeztünk és a megyéhez fordultunk kivizsgálásért. Ha bennünk van a hiba, azt is mondják meg.

R

ossaul esett nekünk az is, amikor a járási elvtársak azt mondják, hogy a tömeget a hátunk mögött hagyjuk. Erre sem

tudunk egyebet mondani, mint azt, hogy rendszeresen tartunk pártnapot, kisgyűlést, ahol a pár- tonkívühek száma leginkább megkétszerezi a párttagokét. De nem mondok más, mint azt, hogy a lakáson is felkeresnek engem is és más pártvezetőségi tagot is a pártonikívüliek. Nem egy példát tudnánk felhozni, hogy a dolgozók az apró ügyeikben is a párthoz fordulnak. így hát ez sem az elzárkózásra mutat.

ehél eldönteni, kinek van igaza. A járásnak-e, vagy azoknak az elvtársaknak, akik ott élnek, dolgoznak a pártszervezetben? A járási függetlenített elvtársak keveset járnak ki a községbe, csak értekezleten, a felszólalásokból, vagy esetenként egyes pártbizottsági tag információja a- lapján ítélik el őket.

Az igazság az, hogy ismerjék meg a járási elvtársak is közelebbről a pusztaottiakai pártszervezetet és az ott élő kommunistákat és úgy mondjanak róluk véleményeiket.

— Cs. E. —

••

Ülésezett az MSZMP megyei bizottsága

Az MSZMP megyei bizottsága tegnap teljes illést tartott. Az ülésen megvitatták a politikai tönegmunka helyzetét és feladatait, a mezőgazdaság belterjességével kapcsolatos tennivalókat, valamint a KISZ munkáját segítő pártfeladatokat és az ifjúsági szövetség egy évt programját. A megyei bizottság tanácskozásának részleteiről lapunk keddi számában tájékoztatjuk olvasóinkat.

Levélíróink nevében----------- a rendőrség figyelmébe ----------Az utóbbi hetekben több olvasónk írt Békésről ugyanazon problémáról. Sőt egyik-másik elég kijekadtan panaszolta, hogy tűrhetetlen, amit a piacon tapasztalt. Ugyanis — mint írják —, rossz szokássá lett Békésen, hogy a tanyákról bejött kerékpárosok nem viszik kerékpárjukat a megőrző helyre, hanem egész délelőtt — a piac árusai és a vásárlók bosszúságára — a sorok között maguk mellett tologatják. Amint a levélíróink szóvátzxzik nem egy vásárlónak elszakította ruháját már egy-egy gondatlan kerékpáros.

E panaszos leveleket nem küldjük el a békési rendőrségnek, hanem itt az újság hasábjain tolmácsoljuk levélíróink kérését. Azt hogy a rendőrség találja meg e szabálysértést elkövetőkkel szemben a megfelelő intézkedést. Tartsanak sűrűbben raziát a piacon, és bírságolják meg a hanyag embereket. Ha esetenként ezt megteszik, akkor bizonyára megszűnik a jelenlegi tűrhetetlen állapot. Ezzel érvényt szereznek törvényeinknek, olvasóink pedig — akik az utóbbi hetekben joggal panaszkodtak a szerkesztőségnél leveleikben — e- légtételt kapnak. — b —A szerkesztőség közbenjárása után néhány napra az Állatforgalmi Vállalattól megkaptam a sertések után járó prémiumom. FJ gyors segítségért köszönetét mondok a szerkesztőségnek, pártunk megyei lapjának.

Fábri József, Békéssámsoti.- .iJUiVlWfAtigroi [gJUU

. u .«»•. t f« » * ■

A Nagy Október emlékezetes helyein

Alvói Lenin dolgozoíl

V. Drobisevszkij riportja

Minden úgy maradt, a- hogy Lenin életében volt. A kis, mindössze 35 négyzetméteres szobában egy íróasztal és karosszék áll. A sarokban egy másik asztal látható, a- melyet négy szék vesz körül. Itt fogadta Lenin a látogatókat. Asztalán egyszerű lámpa és telefonkészülék fekszik. Az egyik falon könyvszekrényt találunk, amely mintegy 2000 könyvet tartalmaz. Marx és Engels műved, Plehanov könyve, Csernyisevszkij és Herzen alkotásai és még sok más idegennyelvű könyv sorakozik egymás mellett. A nagyalakú bolgár-francia szótárt 1921. március 5- én kapta Lenin, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságától. A szótár első lapján Dimitrov kézírása látható.

Lenin több mint négy és félévig — 1918. március 12-től 1922. december 12-ig — dolgozott

ebben a szobában. E falak között született meg Oroszország villamosításának zseniális elképzelése, ez asztal fölé hajolva írta meg „A proletárfoirradalom és a renegát Kauteky’1, „A szovjethatalom soronlevő feladatai” és sok más művét.

Lenin gyakran fogadott külföldi vendégeket. E falak tanúi VÄ1- tak az 1920-as évek nagy találkozásainak. Ide látó* gatott a német küldöttség élén Emst Thelmann is. Sokszor beszélgetett Lenin a városok és falvak egyszerű küldötteivel is. Ezt talán legjobban érzékelteti A. R. Williams haladó nyugati író, aki 1921-ben látogatott el Leninhez.

„Sokat kellett várnunk sorunkra. Ez szokatlan volt, mert Lenin mindig nagyon pontosan érkezett. Ebből arra következtettünk, hogy biztos fontos személyiséggel valamilyen különösen lényeges állami ügyről tárgyal. Fél óra, óra, másfél óra, de még mindig a váróteremben ültünk, s már kissé türelmetlenkedtünk. A dolgozószobából pedig kihallatszott a bentlevők beszélgetésének zaja. Hl lehet ez a fontos vendég, akit ilyen hosszan fogadott Lenin? Végül kinyílt az ajtó és legnagyobb meglepetésünkre a dolgozószobából nem tábornok vagy diplomata lépett ki, hanem egy egyszerű paraszt, szegényes öltözékben, akivel milliószámra találkozhatunk Oroszországban.

— Bocsássanak meg — mondta Lenin, amikor beléptünk. — Egy tam- bovi paraszt járt nálam és meghallgattam, mi a véleménye a villamosításról és a kollektivizálásról. Olyan érdekes dolgokat mondott, hogy teljesen elfeledkeztem az időről".

Ez mindennél jobban bizonyítja Lenin megkülönböztetett figyelmét a dolgozók véleménye és hangulata iránt

A dolgozószobát egy Marxot ábrázoló festmény, egyszerű kovácsoltvas-tárgyak és fafaragások díszítik. Mindez a nép egyszerű fiainak ajándéka szeretett vezetőjüknek. Az egyiken ezt olvashatjuk: „A- jándék Lenin elvtársnak a szocialista munkás-paraszt forradalom vezérének a kuszini gyár forradalmi munkásaitól.

A dolgozószoba rneiietl az üléstermet találjuk. A Népbiztosok Tanácsa és a párt központi bizottsága számos fontos határozatot hozott ebben a teremben. Az asztalfőn egy karosszék áll, amelyen a következőket olvashatjuk : „Ezen a szé* ken ült Lenin, a Politikai Iroda és a Népbiztosok Tanácsa 1918 él 1922 közötti ülésen.”

A dolgozószobából egy kis folyosó vezet Lenin lakásához. Lenin és családjának szerénységét hirdetik a lakószobák ía Egyszerű bútordarabok mindenütt.

1923 májusában Lenin Gorkíba utazott. Néhány hónap múlva, október 19-én visszaérkezett Moszkvába és végigjárta dolgozószobáját, az fiié») termet és lakását. Ez volt utolsó látogatása a fővárosban.

Lenin dolgozószobáját és lakását úgy őrzik a Kremlben, mint Vlagyimir njies nagyságát és egyszerűségét hirdető emlékművet.