Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

i

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1*57. augusztus 1.,

Ahol még aratnak

A Vizesfási Állami Gazdaság határában júl. 30-án még javában arattak. Ekkor Szűcs elvtárs, a főagronómus még 110—120 holdnak számolta az álló gabonát, a- melyet öt kombájn arat, ebből kettő „vendégségben" dolgozik (Egyiket a Békési Tangazdaságból, másikat pedig a gépállomásról irányították a vizesfásiak segítésére.)

A kombájnok teljesítményéről Molnár István tanító, aki most mint cséplési ellenőr ügyködik, a következőket mondta:

— A tangazdaság kombájnjának átlagos

napi teljesítménye 90 mázsa búza

elcséplése. A gépállomás kombáj- nosa is ekörül teljesít. A gazdaság három kombájnja az aratás megkezdése óta napi átlagban alig aratott 150 mázsánál többet.

A gazdaság dolgozóinak teljesítményével a vezetőség nincs megJ elégedve. Hol a hiba? Az emberekben-e, akik már idestova három hete aratnak, vagy pedig a gépekben?

A kérdés tisztázására „több szem többet lát” alapon Balogh Mátyás főgépészt, Polgár Antal ÜB elnököt, Kozma Sándor magtárt dolgozót, Tóth István kombáj- nost, Molnár István cséplési ellenőrt és Nagy Jánost, a bérelszámolás vezetőjét vontuk be.

Minden megkérdezett más és más szemszögből mondta el véleményét. A kombájnok alacsony- teljesítményének okairól a főgépész elvtársat kérdeztük, aki nem másban, — mint ilyenkor szokás — hanem önmagában kereste a hibát. *'

A gépeket nem tudtuk kellően felkészíteni

az aratásra — így kezdte mindjárt a beszélgetés elején,, majd így folytatta: — Az októberi ellenforradalom idején néhányunkat elzavartak a gazdaságból, s amíg itt az ellenforradalmárok dirigáltak, addig nem volt gépjavítás, hanem csak rombolás. Egy Diesel lánctalpas traktort szétszedtek és annak alkatrészeiből javították a többi hernyótalpasit. Volt több ehhez hasonló eset is, amelyekre nem kerülhetett volna sor, ha mi itt vagyunk. Amikor visszajöttünk nem Is végezhettünk alapos, mindenre kiterjedő javítást Kapkodtunk s mindig ott „operáltunk“, ahol a legszükségesebb volt. A ijyári munkákban szerzett tapasztalatok

— a gépek teljesítménye, a dolgozók véleménye — arra intenek bennünket, hogy a jövőben alaposabban javítsuk ki gépeinket.

Ez az egyik ok, ami miatt az aratás alig halad. A másik okot az első velejárójának tekintjük, melyhez

hozzájárul egyes vezetők mulasztása

if.

A háromheti aratásba a dolgozók belefáradtak. Ezt a fáradságot nem a munka, hanem a mérgelő- dés, a gépek sorozatos elromlása, javítása, a dekádfizetés sovány borítéka okozta. A nyárt munkákban lehetne legtöbbet keresni, mert a teljesítménybérezés a kezelőket, a gépek maximális kihasználásra ösztönzi. A munka mégsem megy kielégítően. Az emberek, a kombájnosok jóindulatából a bedöglött gép soha sem lesz üzemképes. A javítás pedig türelmet, hozzáérétést követel, nem pedig unottságot, nemtörődömséget. Jó példa erre Tóth elivtárs kombájnja, amelyet ha le is áll, higgadtan, türelmesen, méreg nélkül a helyszínen megjavítják és négyöt perc múlva a gép továbbfolytatja az aratást. A hozzáértés, a nagyobb teljesítmény azután a fizetéseknél a boríték kövérségén meglátszik.

A gazdaság egyéb munkaterületein a dolgozókkal közösen megtaláltuk azokat a hibákat, melyek gátolták egy-egy munkás tudásának, ügyességének teljes kifejtését. Gondolunk a bérezés helyes megoldására. Ezen a területen igen sok a pótolni való. A kombájnszérűn dolgozók például nem tudták megmondani mennyit kerestek tegnap, vagy tegnapelőtt.

A bérelszámolás vezetője most a munka befejezése előtt akarja a normát felvenni és a kombájnszé- rün dolgozókat annak alapján elszámolni. Ezt a késlekedést helytelennek tartjuk. Véleményünk szerint, amikor a dolgozókat valamely munka végzésére beállítják,

közölni kellene, hogy óra- vagy teljesítménybérbe dolgoznak

s azt is, hogy mennyit kereshetnek egy nap.

A felsorolt hibák, hiányosságok kijavítására a gazdaság összes munkásainak, elsősorban a vezetőbeosztásban lévőknek szükséges alaposan szétnézni maguk körül és a hiányosságok megszüntetésével a búza betakarításánál is nehezebb munkára, a rizs aratására felkészülni.

D

Megkezdték a nyári mélyszántást

a Gyulai Állami Gazdaságban

A Gyulai Állami Gazdaság határában a kalászosok 80 százalékát kombájnokkal takarították be. A szalmát azonnal lehúzták s nyomokban 7—8 traktor buktatta a tarlót. Középkötött vályogtalajukon a tárcsázás nem sokat érne, ezért gondos sekélyszántással forgatják a talajt a tarlókon. Ezzel a munkával 75 százalaékban már elkészültek s több mint 104 holdon vetőszántás alá készítették a talajt, ahol egy hónap múlva földbekerül az őszi keverékek j magja. Szerdán három műtrágyaszóróval felszerelt géppel megkezdték a nyári mélyszántást.

j JU*lumM |

Házastársak problémája

Nem értem, hogy nekünk miért nincs soha pénzünk? Én ezer zlotyt keresek, te nyolcszázat, az üres pálinkás üvegekért pedig ötszázat kapunk és még- sincs soha egy vasunk sem.

Barátnők

egymásközt

— Nem szeretem ezt a Jane- ket, annyi malac kupiét ismer.

— És ezeket a te jelenlétedben énekli?

— A, dehogy, csak fütyüli.

Az utóbbi időben sokat beszéltek arról, hogy az amerikai építőiparban rendkívüli módon meg- növekedett a műanyagok felhasználása. Ügy vélték, hogy ez>n a téren Európa hátul fog kullogni, de úgy látszik, hogy most egy nagy ugrással mégis behozza A- merikát. A vezető angol vegyipari vállalat, az Imperial Chemical Industries (ICf), amelynek a polietilén műanyagok és a tértién műszál feltalálása köszönhető, már piacra hozta a maga új építési műanyagát, a „holoplast”-ot, amelyet ma már több országban és kontinensen igen eredményesen alkalmaznak.

Az új műanyag mindenfajta épületnél megfelel. Az ICI délangliai kutatóintézetét, kalkuttai és szingapúri irodaházait is ebből az anyagból építettette. Holoplas- tot használtak egy londoni kórház és cipőüzlet építéséhez, a skóciai Bergenben egy iskolához, a Holland-Amerikai Hajózási Társaság rotterdami irodaházához, a brüsz- szeli amerikai követség épületéhez, egy kuwaiti erőműhöz és sók egyéb épülethez. Az új anyag feltalálása és alkalmazása a modern építési technika következménye, amely acéllal és betonnal dolgozik, s így lemondhat a hordozó külső falakról, pedig régebben a- zokon nyugodott az emeletek és a tető súlya. A téglafalak helyébe az előregyártott műanyag-épület elemek lépnek, amelyek könnyen és gyorsan szerelhetők. Az épületelemeket nagy nyomás alatt és melegen préselik fenolgyantávaJ

o o o >rrnr © >KT C >K e >*•

Qó tudni...

...hogy a nyers, megmosotfnbg-1 rackmagot átveszi a földművesszö- vetkezet, kilójáért 1 forintot fizet.

...hogy azokra, akik a kenyér- gabonát, kenyeret, lisztet állatok takrmányozására használják fel — kisebb szabálysértés esetén 1000 forintig terjedő pénzbüntetést — nagyobb mennyiségű gabona feletetése esetén börtönbüntetést rónak ki.

...hogy a zöldoltványkészítéshez szükséges Leskó-féle PVC csövet a Gumiabroncs és Műszaki Gumiárut Értékesítő Vállalat gumiosztályán lehet megrendelni. (Bp. VI., Liszt Ferenc tér 10.)

átitatott papírból Az így készült elemeknek nagy a mechanikus rugalmasságuk, jól ellenállnak vegyi és éghajlati hatásoknak és a szokásos asztalos- és l aka toss Zeuszán mokkái is megmunkálhatok. A holoplast épületelemek tetszessze- rinti színben gyárthatók és nagy előnyük, hogy könnyen helyükre szerelhetők, vagy kivehetők. Ezt a munkát még tanulatlan segédszerelők is elvégzik.

Az új műanyag-épületelemek másik előnye a nagyvárosi lakosság szempontjából, hogy kiváló hang- és hőszigetelők és — ami a trópusi országokban nagyon fontos — a rágó rovarok foga kicsorbul rajtuk.

(Megjelent a „Technika“ augusztusi számában.)

Hogyan kezeljük a gyapjút ?

A gyapjú kényes ,nedvességet magábaszívó, anyag, melyet — ha trágya- és egyéb szennyeződéstől nem tisztítanak meg a zsákoláskor — fementálódási folyamat indul meg, s ez tönkreteszi a gyapjú színét, szakító szilárdságát, rugalmasságát leront ja, a felhasználhatósági értékét csökkenti.

A legtöbb helyen a szikkasztáson már túl vannak. Mégis el kell mondani, hogy csak padlós. száraz, szellő«, árnyékos helyen, a színgyapjút külön elterítve kell szikkasztani. Egymásra rakni nem szabad a bundákat.

Hogyan kell tehát szakszerűen kezelni a gyapjút?

A csomagolás most időszerű. Ügyelni kell, hogy külön zsákokba • késüljön a színgyapjú, a fehér-, a sárga hulladék, a takarmányos gyapjú, stto. Az összegöngyölt gyapjút 215x100 cm méretű zsákokba kell csomagolni úgy, hogy taposás nélkül egy zsákba mintegy 80—90 kiló gyapjú kerüljön. A gyapjúval töltött zsákokat elszállításig szellős, árnyékos helyen tartsuk, mert nagyon könnyen megpenészedhetnek, megdohosod- batnak. A zsákokat csak deszkapadlóra szabad helyezni. Tárolásnál az első napokban csak egy, később öt, s csak kivételesen került hét hat zsák egymás fölé. Négy hét múltán a zsákokat rakjuk át, s minden zsákot fordítsunk meg. A hulladékkal töltött gyapjuzsa- kot a többitől külön tároljuk.

A gyapjút csak száraz járművön, naptól, csapadéktól védetten szabad szállítani.

* 4^ 4^ 4é9* 4** 4

CSEREI PÁL;

9Á

JRA OTTHON

A Hármas-Körös holt ága a falu alatt húzódik, alig száz méternyire a házaktól. Az Újtelep utolsó házsorától egy kőhajin- tásnyira sincs a gát. Itt lakott özvegy Kapásné három gyermekével. (Férjét elvitte a második világháború.) Pista volt a legidősebb, meg hát fiú volt és az anyja őbenne érezte majdani támaszát. Sokszor cirógatta gesztenye színű haját: Drága kicsi fiam: a lányokat, ha elviszik, te maradsz a háznál..;

Pista nem tudhatta e szavak értelmét, csak odabújt anyjához, hiszen olyan jó érezni az anyai melegséget. Izesebb a leves is az anyai kézből és minden jobb, minden szebb. Bírókra is kelt az egyik újtelepi gyerekkel, mert azt mondta: látott ő már

szebb kis autót, mint, amilyet Pistának az anyja vett. Ez meg nagyon facsarta a szívét* mert mindig valami gép után vágyott. Ha az Újtelepen ment végig egy traktor, négy utcasarkot is utána szaladt. Amikor nagyobbacska lett, nyáron iskolaszünetben naphosszat elbámészkodott a gépállomás körül. Ha a többi újtelepi gyerekkel ki is szalad lubickolni a Holt-Körösbe, mihelyt meghatotta a gépek morgását, szó nélkül el- szele# és csak a gépállomás műhelyének ajtajában állt meg. Kissé duzzadt ajka szétnyílt, a- mikor nézte, hogyan fúrják, fűrészelik a vasat. S csak akkor pislantott, ha valaki kérdőn odaszólt neki: vasas leszel Pista? Ilyenkor elmosolyodott, azután tovább nézte a furcsa gépeket. S ha egy csavart, vagy karikát kapott, otthon a padláson rejtette el egy papírdobozba, nehogy a lányok eldobálják. Büszkeség dobogtatta meg az anyja szívét, hogy szomszédai mondták: valami kovács féle

lesz a fiadból Szaladgált is mindenüvé, amikor Pista az általános iskola utolsó osztályát elvégezte, hogy valami jóhelyre kerüljön. Beszélgetett a szakszervezeti elnökkel, a tanácselnökkel mindenkivel, akiről gondolta, hogy adnak valamit a szavára. El is került Pista azután Pestre. Fájó szívvel búcsúzott újtelepi pajtásaitól, de büszkeség is vegyült szavaiba, hogy ő most már vasesztergályos lesz. És villamoson is járhat. De, amíg a vonat zötyögtet- te édesanyjával az éjszakában a Keleti-pályaudvarig, a nagy ismertelenség kavargóit a fejében és oda-odabújt az anyja ölébe, akinek az öröm és az elválás fájdalma szorongatta a szívét.

— Aludjál kisfiam.;: Álmos leszel holnap.

De bizony Pista nem tudott aludni, ha el is szunyókált, felriadt hamar és odállt a vonat ablakához, bámulta a mozdony kéményéből ki-kicsapódó szikrákat... Eszébe jutott a vasdarabokkal teli doboz, a Körös, a gát, a gépállomás. Néha könnyfátyolos lett a szeme is. Ilyenkor gyorsan az anyjához bújt. És hajnalban, amikor kiszálltak a vonatból, egyik kezében kis faládikóját fogta, másikkal az anyja kezét szorította, mintha egyedül csak ez a kicsi, vékony asszony tudná megvédeni a dohogó mozdonyoktól, a tülekedő emberektől, a rohanó gépkocsiktól, villamosoktól. Amikor a taimilóotthon csarnokának ajtaja becsukódott az anyja után, öszeszorult a torka, s a pofacsontján ott fénylett egy kövér könnycsepp...i

Másnap reggel félszegen lépte át az ezernyi zajú Csepel Művek egyik üzemének küszöbét. Ridegnek érezte tanulótársai felnőttösködését, idegennek oktatójának szavait. Valahol a távolból asszony hangot hallott, hirtelen abba az irányba fordította fejét. Úgy érezte, az éjjel igazat álmodott, nem men: haza az anyja, az ő szavat hallja. De a következő pillanatban már elvörösödött, jobbra-báira pislantott nagy barna szemével, mintha valaki kitalálta volna gondolatait, hiszen az anyja már otthon a szomszédainak arról beszélt, milyen szép helyre került az ő fia. S az első napokban, akármennyire is figyelt Pista az oktató szavaira, megmegjelent előtte anyja őszes feje, fáradt kék szeme, mely bizakodva mosolygott rá. Esténként a tanulóotthonban többet kotorászott a kelleténél faládikójában, titkon az anyja fényképét nézegette, amíg a többiek hancúroztak. Amikor meg levelet írt haza, két-három levélpapírt is összetépett, amíg o- lyan szavakat talált, melyekkel meg volt elégedve. Eleinte * megszólítással is sokat bajlódott. Irta úgy is, hogy „Kedves Édesanyám!" „Szeretett Anyukám!“’, de egyiket sem találta jónak. Amikor talán már az ötödik levélre irta rá a megszólítást, akkor nyugodott meg.