Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
a 1937. augusztus L, csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG Kinek jár kártérítés Ezzel a kérdéssel fordultunk Sípos András elvtárshoz, az Állami Biztosító megyei szervezőjéhez. — A 200 forinton felüli viharkárokat megtérítjük mindazoknak, akik tűzbiztosítással rendelkeznek, Ha a gazdának mezőgazdasági és tűzbiztosítása is van, — akkor az épületekben, a gazdasági élő és holt felszerelésben keletkezett viharkárokat megtérítjük. A termésben keletkezett viharkárokra nem terjed ki semmiféle biztosítás. Egyes helyeken elterjedt, hogy a nagy károk miatt nem vesznek fel újabb jégbiztosításokat. Igaz-e ez? — A hír valótlan. Változatlan díjak mellett köthető jégbiztosítás növényekre, de csak olyanokra, amelyeket eddig jégverés nem ért. Egyéb biztosítás köthető-e? — A mezőgazdasági dolgozók részére lehetővé tettük, hogy baleset esetén a társadalombiztosítástól és minden más egyébtől függetlenül pénzbeli segítséget kapjanak. Különösen a cséplőbrigádok tagjai kötnek egyre nagyobb számban balesetbiztosítást. *•» Megkezdődött a menta-átvétel I A napokban kezdődött meg a földművesszövetkezeteknél a menta átvétele. Mintegy 1000 holdról szállítják a termelők a szerződött mentát. A szerződések értelmében a menta kilójáért, a minőségnek megfelelően, 20,50—27,50 forintot kapnak a termelők. Jó termés esetén átlagosan holdanként 1—12 ezer forint jövedelmet hoz a szerződéses menta termelése a termelőknek. A föidművessrö- vetkezetek rövidesen megkezdik a majoránna átvételét is. Kedvező ár a válogatott fehérbabért Eddig válogatás nélkül, mázsánként'280 forintos áron vette át a feldműveszövetkezet a termelőktől a fehérbabot. Most a válogatás nélküli bab mellett egyfajtája, az előírt követelményeknek megfelelően válogatott babot is átvesz a szövetkezet, mégpedig mázsánként 60 forintos felárral. A kiválqgjatott egyfajtáid fehérbab mázsájáért tehát 340 forintot fizet a földművesszövetkezet. ****«HW^OH Növekszik a gyermvhbénuláson megbetegedéseit száma Bajorországban A bajor tartományi Belügyminisztérium közlése szerint az országban aggasztóan növekszik a gyermekbénulásos megbetegedé- lek száma. Míg az öt év során az Ív első felében átlag 97 volt a megbetegedések száma, addig az idén június 30-án már 196 beteget tartottak nyílván. A július elejei igen meleg hetekben újabb 67 megbetegedést jelentettek. Két haláleset is történt. TSalato-h népszerűsítéséért A Balatoni intézőbizottság és a Magyar Fotóművészek Szövetsége a balatoni hetek alkalmából országos pályázatot hirdet a Balatont népszerűsítő fényképekre. A pályázat jeligés. Részt vehet minden amatőr és szakfényképész. Egy pályázattól legfeljebb hat 18-szor 24-es méretű képet fogadnak el. Ezeket szeptember 1- ig kell beküldeni (VII., Kertész-v. 36). Az első díj hét napos üdülés Balatonfüreden, vagy Tihanyban, a második díj ezer forint, ezenkívül három harmadik díj, egyen- kint ötszáz forint , öt negyedik díj, egyenkint háromszáz forint és öt ötödik díj, egyenkint kétszáz forint, kerül kiosztásra. Az idén sok a vízi baleset a Balatonon Az illetékes szervek megállapították, hogy a nem egyszer halálos kimenetelű balesetek oka, hogy a fürdőzők fegyelmezetlenek. Elhagyják a fürdőzésre kijelölt területeket, tilos helyen csónakáznak, vagy vizijártassági igazolvány nélkül szállnak vitorlásra. Az üggyel a Folyamrendészeti és Tengerészeti Hivatal is foglalkozott és elhatározták, hogy megerősítik a vízbőlmentési szolgálatot. Ezen túlmenően azonban arra is szükség van, hogy a fürdőzők, csónakázók megtartsák a szabályokat. A jövőben az üdülők vezetőit kötelezik, hogy a beutaltakkal a szabályokat ismertessék. VWW/WW\AAÍWWWiA/SA 18.5 millió tagja van a Komszomolnak A Komszomol Központi Bizottsága megvizsgálta az 1956-as Komszomol tag-könyvese re eredményeit. Megállapította, hogy a tag- könyv csere hozzájárul a Kom- szomol-szervezetek további szervezeti-politikai megerősödéséhez. A tagkömyvcsere időszakában több mint 2 millió új tagot vettek fel. A Komszomol jelenleg 18,5 millió tagot számlál. INTÉZKEDJEN A MÁV {iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimimuiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiimiiiiiimiiiiiüiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmmiiiiiimiimmm Az utóbbi hetekben mind több olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, melyekben falu» emberek leplezik le a különböző helyeken még mindig megbúvó eHenforra- dalmárokat. Július 27-én Gyenge István pusztaföldvári lakostól kaptunk egy levelet .melyben Jakab Emil pusztaföldvári állomásfőnök ellenforradalmi tevékenységét írja meg. Levelét a következő bevezetővel kezdi: Békés megyei Népújság szerkesztőségének BÉKÉSCSABA Itt küldök az elvtársaknak egy cikket, mely a pusztaföldvári emberek panaszát tartalmazza. írásomban szereplő tényeket többen elmondták: Tasnádi váltóőr, Adók István földművesszövetkezeti alkalmazott, Molnár József egyénileg dolgozó paraszt és mások. Kérem az elvtársakat — ha egy mód van rá — írásom jelentessék meg a lapban nevem aláírásával. Úgy hiszem e cikkem megjelenését igen sok pusztaföldvári lakos örömmel fogadja. Mi teljesítjük Gyenge István kérését, helyt adunk lapunkban írásának, és az alábbiakban kö- í zöljük a beküldött levelet: Néhány szó az elleniorradalmár Jakab Emil állomásiőnökről „Nem elég, hogy ellenforradalmár volt, még goromba is az utasokhoz... Persze hiába adjuk be panaszainkat írásban...’' Ezeket hallom, ha utazok a vonaton, vagy, ha a falubeliekkel összetalálkozok az utcán. Mindez Jakab Emil pusztaföldvári állomásfőnökről hangzik el, aki — mint mondják — nem sokat változott az ellenforradalom óta, csupán annyit, hogy nem kiabálja már hangosan: „Ki a kommunistákkal a tantestületből és a gazdasági életből”. Igen, Jakab Emil az ellenforradalom idején „tisztogatást ° követelt. Egy követ fújt Hankóval és az ellenforradalom minden „fejesével”. Tanácskozott velük s az egész magatartása azt mutatta: biztos az ellenforradalom győzelmében. Beosztottjainak ki is jelentette: „ő most már úr és úgy látja el beosztását, ahogyan neki éppen tetszik.” A múlt év májusában a kis Székács Vilmos ötödik osztályos tanuló nagyapjával, Molnár Józseffel Budapestre utazott, a jegyet is odáig kérték. Jakab csak Szentesig szóló jegyet adott, de az árát Budapestig inkasszálta, így természetes, hogy Szentestől másik jegyet kellett váltani Budapestig. Amikor a különbözet visszafizetésére kérte Jakabot a károsult, ő fölényeskedett és csak erélyes beavatkozásra térítette meg a különbözeiét. Persze, ő ma sem akármilyen embre. Az ő részéről ma is külön tisztelet illeti azokat, akiknek valami közük volt az ellenforradalomhoz. ^ Az üyen emberekért — ha ufázrii akarnak és nem érkeznek meg időben az állomásra — készséggel várakoztatja a vonatot 5—10 percig. Úgy hiszem megnyugvást hozna Pusztaföldvár becsületes dolgozói számára, ha Jakab Emil helyett a lakosságot megbecsülő, hivatali teendőit becsületesen intéző állomásfőnököt látnának. Gyenge István Pusztaföldvár Ismerve a MÁV Szegedi Igaz- | reg gatóságának gyors kivizsgálásait, [ mog^ bízunk abban, hogy nem hagyja szó nélkül a pusztaföldvári embeés az intézkedés marad el. — Balk us — Könnyebben írta le azután a többi mondatot is. Így kezdte a levelet: „Drága Édesanyám!” Majd így folytatta: „Tegnap mutatták meg, hogy kell befogni az esztergapadba a munkadarabokat.. A húsz forintból, a- mit küldött édesanyám, vettem egy pár zoknit és egy fogkefét, mert, amit hoztam magammal, az elveszett. Kellene még egy nyaksál, de nem muszáj küldeni pénzt, mert a hónap végén kapok vagy 30 forintot, abból majd veszek. Addig már kibírom..; Jucinak, Erzsinek üzenem, fogadjanak szót, mert csak úgy viszek nekik cukrot karácsonykor, amikor hazamegyek..-, írja meg édesanyám, leeresztették-e már a Körösből a vizet, megvan-e még a doboz a padláson, Bizsunak jó-e még a lánca..; Küldök édesanyámnak egy fényképet is, csak félig látszok meg, de így is jó. A negyedik sor jobb szélén állok...” S az anyja megírt neki mindent. Megírta, hogy a Bizsu lánca elszakadt, mert mindig veszettül ugrál, ha postás, vagy kéményseprő jár náluk és ösz- sze kellett drótozni; a padlásról lehozta a dobozt és a sublótba tette..: Nem baj, ha félig látszik is á fényképen, látja 6, hogy vállasodik, emberesedik; Mindent megírt Pistának, csak azt nem, hogy napról-nap- ra fáradtabbnak érzi magát, hogy sokszor az éjszakát végig üli, mert nem hagyja a szíve aludni. Azt sem írta meg soha, hogy inkább nem sarkaltatta meg a cipőjét, vagy nem vett magának harisnyát, hogy a levélbe beletehessen egy 10, vagy 20 forintost. Pista meg mindig vett belőle valamit, cipőkenőcsöt, zsebkendőt, mikor, mi hiányzott neki. Egyszer az anyja örömkönnyet törölt ki bütykös, tompa újjával a szeméből, amikor olvasta Pista leveléből, hogy nyakkendőt vett. Drága kicsi fiam, ha láthatná apád. Pista mindent megírt magáról, mikor volt moziban, kiállításon, és azt is, mikor, miért fenyítették meg. Elmondta szóban is, amikor ünnepnapokon hazament. Eltelt egy év, két év és csak annyiban változott Pista, hogy kezdett férfiasodra, csontosodni, arcáról eltűntek a gyermeki vonások, megjelent az álián a ritkás szakáll. Hátrafésülte most n kr sötétbarna haját, ritkán már elszívott egy-egy cigarettát és zsebében hordott ilyen dalszövegeket: „Bolyongok a város peremén...", de csak olyan kicsi fia maradt az anyjának, mint volt, amikor felkísérte Pestre. A tanulóotthon igazgatója is jó fiúnak mondta, ami kor a harmadik év elején, szeptember első vasárnapján meglátogatta. Mikor kettesben maradtak, az udvaron egy vézna fa árnyékában lévő padra ültek le. Pista szótlanul nézte anyja bütykös újjait, müyen igyekezettel fúródnak a szalvéta bogai közé. Majd anyja tört arcán a- kadt meg a szeme, melyet az önfeledség derűje vont be. — Egyél kisfiam — terítette szét ölében Kapásné a szalvétát, melyen ott piro6lott a hazai kalács és kifli. Aztán a köténye zsebébe nyúlt és lehalkítva hangját, szólt Pistához: Hoztam cigarettát is. Pista egyik kezében kiflit fogott, másikkal meg a zsebébe csúsztatta a két csomag Ko6suth-ot. — Ha nem kellett volna a kislányoknak könyvet venni, többet is hoztam volna — mondta az anyja és megsímogatta Pista csupasz karját, amelyen fel volt tűrve az ing újjá. — Elég ez édesanyám — mondta Pista a kiflit rágva. — Ritkán szoktam rágyújtani. — Aztán kihúzott a zsebéből zacskókba csomagolva tíz dekányi cukorkát és odanyújtotta az anyjának: A lányoknak küldöm. — Minek költöttéi kisfiam. Vettem volna én nekik. Kell neked ez a kis pénz. — Megvettem mindent, ami kellett. Elég lesz a cipőkenőcs, a szappan is, amíg megint kapok pénzt. Hangjába felnöttös íz vegyült, különös érzés járta át szívét, hogy abból a pénzből vette húgainak a cukorkát, a- mit az üzemben kapott Szeretett volna az anyja ölébe bújni, de fényes nappal mások előtt már restelte. Csak a vállára hajtotta a fejét, sötétbarna szemével meg a földet nézte. Az anyja nem igen gondolt a külvilággal, magához szorította most is, mint régen, kicsi korában. — Most már nem bírok veled — nevette el magát Kapásné, a- mikor elengedte magától. Pista kissé duzzadt ajka mosolyra húzódott, hiszen a maga korúak között csakugyan a testesebbekhez tartozott. Nem volt kövér, csak teltebb testű; — Megvastagodott a karod. Erős leszel, mint apád. Bizony, szegény apád, ha élne — s szeme valahová a messzeségbe Tévedt. (Bolyt köv.)
