Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-27 / 199. szám

1Ȓ>T augusztus 27.

kedd

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

Kevesebb lenne az anyák gondja

Nemrégiben az egyik szak- szervezeti értekezleten Újhelyi Sándorné, a Gyulai Harisnyagyár ÜB-elnöke elpanaszolta, hogy a gyárnak mindmáig nincsen bölcsődéje, Emiatt pedig sok hátrányt szenvednek a gyárban dolgozó kisgyermekes anyák, de nehéz helyzetben van a szakszervezet is, mert ilyen jogos követelést nem tud teljesíteni. Nem múlik el gyűlés anélkül, hogy az anyák ne érdeklődjenek: lesz-e már egyszer bölcsőde, ahol gyermekeiket elhelyezhetik?

Fejlődő gyár — majdcsak semmilyen szociális létesitmény

A panasz nyomán a minap Gyulán jártunk. Először is a gyárba látogattunk el. Úgy gondoljuk, néni árt, ha egy kis visszapillantást teszünk, mielőtt a bölcsőde ügyére rátérünk.

Hát kezdjük az elejém, valahol az 1940-es éveknél. Akkoriban még talán csak kétszázan dolgoztak a gyárban. Kapitalista világ volt, s csak természetes, hogy bölcsődéről szó sem esett abban az időben. A gyár azonban fejlődésnek indult, különösen a felszabadulás után. Növekedett a munkáslétszám, s ma már a Budapesti Harisnyagyár gyulai telepének (Gyulai Harisnyagyánnak) mintegy 900 dolgozója van. Ebből csaknem 90 százalék a nő. Igen, gyár lett az egykori kis telepből, Gyula legnagyobb gyára. Szociális létesítményeknek: bölcsődének, napközi otthonnak, üzemi konyhának azonban se híre, se hamva.

Legégetőbb megoldásra váró probléma: bölcsőde létesítése

— 1949 óta — mondta Űjhelyi- né —, ahogy a gyárba kerültem, próbáltam a többiekkel együtt kiverekedni, hogy bölcsődét létesítsünk. Mindhiába. Nem sikerült, ígéretet, szóbeli támogatást kaptunk sokfelől, Budapestről is, csak

éppen a bölcsődéből nem lett semmi.

Több anyával is beszélgettünk. Tokai Imréné kétgyermekes anya. A kisebbik gyermek 18 hónapos, íme, mit mond: — Próbáltam a területi bölcsődében elhelyezni a kicsit, nem sikerült. De dolgozni kell, s ezért más gondjára bíztam kicsi fiamat. Havi 300 forintot fizetek ezért.

Kis Andrásné 250 forintot fizet a kiesért, mert vigyáznak rá. És panaszkodik Pomucz Mihályné is, akinek két kicsije van: egyik 10, a másik 21 hónapos. Igaz, gyermekeit felvették a területi bölcsődébe, de férje Csabán dolgozik, s csak este fél hétkor jöhet haza. így — ha ő délutáni műszakiban dolgozik, nincs, aki elmenjen a gyerekekért.

Van-e megoldás?

Kezdjük itt is az elején. Nem messzi a gyártól található a harisnyagyáriak Jókai Mór kultúr- otthona. Itt, ebben az épületben szeretnék a bölcsődét is megnyitni, amit egyelőre 20 férőhelyesre terveznek, de később bővítenék. Aztán meg: egy helyen lehetne minden létesítményünk. Igen ám, de érdékek ütköznek össze. Ugyanis a kultúrotthon mellett (egy s ugyanazon épület) a járási könyvtár helyezkedik el. Ahhoz, hogy itt bölcsődét nyissanak, a könyvtárat kell elköltöztetni. Erre is van lehetőség, mert a városi tanács a Kelet-Békés megyei Népbolt Vállalat (Városház utca 10 szám alatti épületben) felszabadult helyiségeit bocSájtaná a könyvtár részére. Ahhoz azonban, hogy a a könyvtár odaköltözzön, a Ha- risnyagyámak rendbe kell hozatnia a helyiségeket. Ehhez ragaszkodnak, s írásiba is adták: mit, hogyan hozzanak rendbe, hogy a könyvtár ne szenvedjen hátrányt a cserével.

A harisnyagyáriak kissé túlzottnak tartották a járási könyvtár követeléseit. Meg olyasmit is hallottunk, hogy nem igen akarják a cserét. Éppen ezért Lip* 'k

elvtársat, a Megyei Könyvtár vezetőjét is felkerestük Békéscsabán.

Mit mond Lipták elvtárs?

— Ha a Hadsmyagyár eleget tesz követeléseinknek, tehát elfogadható állapotban megkapjuk a járási könyvtár új helyiségeit, semmi akadálya a cserének.

És hogy miért ragaszkodik a Megyei Könyvtár is ehhez, ahhoz elég annyit hozzáfűzni, hogy ahol könnyen engedtek, ott a könyvtárhálózat húzta a rövidebbet. így történt ez Mezőkovácsházán, Gyomén, Sarkadon. Az országosan, sőt külföldön is ismert gyomai könyvtár is így került siralmas állapotba. Ezek a keserű tapasztalatok.

Mi marad hátra?

A Harisnyagyárnak teljesítenie kell a velük szemben támaszott követeléseket. Ezt lényegében el is fogadták. Most már a cselekvésen a sor, mert mégis csak tűrhetetlen, hogy a gyárnak nincsen bölcsődéje. Bölcsődére pedig feltétlenül szükség van! Ezt igazolják a számadatok is. Jelenleg harminc munkásnő azért nem tud a gyárba menni dolgozni, mert nem talál lehetőséget, hogy gyermekét bölcsődében elhelyezze. Az idén tiz asszony hagyta el hasonló okok miatt a gyárat. Nemsokára tizenöt asszony megy el szülési sza- daságra. Ebből talán három jön vissza, mert a többiek nem tudják bölcsődében elhelyezni a csecsemőket, nincs kire bízniok. Mindezzel a gyár szakmunkásállománya is állandóan veszélyben van. Régi jó munkások esnek ki a termelésből, akik helyett újakat kell felvenni s betanítani.

Ideje, hogy végre-valahará megvalósuljon a bölcsőde, hogy kevesebb legyen az anyák gondja, s végre valami szociális létesítményhez is jussanak a gyár asszonyai. Ennyit megérdemelnek, mert a munkában jól megállják helyüket.

Podina Péter

OROSHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

[

Az első:

1

Hetekkel ezelőtt írtunk már arról, hogy az orosházi városi ta- nács az intézmények, vállalatok és a lakosság kezdeményezésére téglajegy-akciót szándékozik indítani a városi kórház bővítésére,, új épületek emelésére. Részletesen beszéltünk arról, hogy milyen fontos és szükségszerű már a bővítés, hiszen távoli környékről jönnek betegek az orosházi kórházba és lassan minden kórterem szűknek bizonyul.

Helyeseltük ezt a kezdeményezést, mert mi is tapasztaltuk, hogy a város és a környék lakossága is helyesli.

Szerdán értesültünk arról, hogy a pénzügyminisztérium vi- sz.nt nem helyesli. A Hazafias Népfront orosházi szervezete még aznap ülésen tárgyalta meg a minisztérium válaszával kialakult új helyzetet, és elhatározták, hogy küldöttséget indítanak Budapestre, hogy a minisztériumot részletesen tájékoztassák az akció spontán jellegéről, és arról, hogy az orosháziaknak ez nem megterhelés, hanem örömmel vásárolnának téglajegyeket kórházuk fejlesztése érdekében.

Véleményünk ezután is a régi: az Orosházi Városi Tanács elgondolása helyes és megvalósítható. Meg is kell valósítani, mért közérdek!

A második: |

Szemenyei Béla, az Orosházi Petőfi Művelődési Otthon színjátszó gárdájának rendezője mondotta a következőket:

— A „Nászutazást’’ huszadszor játszottuk, legutóbb augusztus 19-én, Orosházán, közkívánatra. Most a „Makrancos házasok” próbái folynak, az első bemutató 2—3 héten belül lesz Kardoskúton. Egy kabaré-esttel is készülünk, „Nevess velünk” címmel. Ez a műsor 5 egyfelvonásosból, vidám jelenetből áll majd, és egész estét betölt. Az előkészületeket megkezdtük, a szereposztások megtörténtek és a próbák is hamarosan megkezdődnek, lehet, hogy már a jövő héten.

Rövid, érdeklődésre számot tartó nyilatkozat: az orosházi színjátszók a nyári „uborkaszezonban sem pihentek és pihennek babéraikon. Ez igen, ez jó példa!

A harmadik:

Azt mondogatjuk, hogy a tisztaság, fél egészség. A tisztaság fogalmához a köztisztaság is szorosan hozzátartozik, és ez alól Orosháza sem kivétel. Vagy mégis az?!

Az új gimnázium előtt igyekeztem a posta épülete felé. A Dózsa György út sarkán, a betonjárda előtt, az úton, (tehát a város szívében) némi undor fogott el, mert akaratlanul is lenéztem a kövezetre. £s mit láttam ott?! (Augusztus 21-én, délután fél 5 órakor). Egy erősen oszlásnak indult, döglött macskát, vagy patkányt, vagy mit tudom én, mit Lényeg az, hogy feje még volt, és négy lába is, büdös is volt, és legalább ötszáz légy lakmározott belőle jóízűen.

Brr! Ugye, milyen ízetlen dolog ez? Köztisztaság, óh!...

Sass Ervin

o—i — • - •—•ARY RÓZA:

IRÁNY

A BALATON!

Az idei szeszélyes időjárás megedzette a kondoros! Magvető Tsz tagjiait s a hűvös és az igazi forró nyári napokon egyaránt a mezőn szorgoskodnak. így történt az egyik rendkívül meleg augusztusi napon is: egy csoport acélos búzát csépelt, mások a gazdag búzavetést szedték fel, darálták a lucemaszénát, vagy egyéb munkákkal foglalatoskodtak. Csupán néhány háziasz- szony sürgölődött odahaza; némelyik saját maga és férje részére, mások pedig a fiatal családtagoknak készítik az útra- valót. Egyik portán kirántott — a másikban töltöttesdrke ínycsiklandozó illata keverdett a friss málkoskalács, túróslepény és almásbéles illatával.

A vonat este féltíz előtt néhány perccel Indul, de még nyolcat sem ütött az óra, amikor édesanyja kíséretében megérkezet egy elegáns fiatal lány, óriási bőrönddel a kezében, ö- römtöl ragyogó hamvas arcán látni lehetett, hogy olyan helyre utazik, ahol még nem járt. Néhány perc múlva kipirult arcú, örök vidámnak látszó serdülő szőkeség szalad hozzájuk s már messziről kiáltja:

— Téged is elengedtek a Balatonra? — Képzeld anyám csaknem a legutolsó pillanatban e- gyezett bele, hogy elmenjek. Kiszaladtam megnézni, hogy van-e már itt valaki. Megyek haza a táskámért, nehogy még „meggondolja" magát a. mama.

Lassan benépesedik az állomás. Kilenc óra előtt megérkezett a kondorosi Magvető Tsz 14 tagja, akik balatoni üdülésre indulnak. A kísérők még sokkal többen voltak. Egy világoskék ruhás karcsú fiatalasz- szony csak azért jött ki az állomásra, mert látná akarta, hogy kik mennek. Ö már korábban volt a Balatonon, egy másik üdülőcsoporttal s annyira tetszett neki a táj, a jó víz, hogy legszívesebben most is elutazna. Végre itt az indulás ideje, s hal boldog fiatal leány hangos kacaja harsogja túl a kísérők aggódó figyelmeztetéseit: „Kati nagyon vigyázz magadra!” „Ica ne pajkoskodj, mindig a többiekkel együtt menj fürödni, bele ne fulladj a Balatonba..." A motorvonat hajókürtihöz hasonló hangot ad, s lassan, méltóságteljesen kigördül a kondorosi állomásról. Az idősebbek szerényen leülnek. „Nahát csakhogy ezt is megértem! ősz fejemmel mégiscsak megláthatom a Balatont’“ — kiált fel önkénytelenül egyik idős bácsi. A lányok még sokáig integettek az ablakból. Amint igyekeztek az ablakoknál elhelyezkedni, kedves csicsergésükkel, barátságos társalgóvá varázsolták az ódon kocsit.

Braun Lajos tsz-elnöktől, útközben megtudtam, hogy ez már a negyedik üdülőcsoport az idén. Siófokon béreltek egy nyaralót s egyszerre 14—18, vagy 20 tsz-tag tölt itt 10—12 felejthetetlen napot. A szállást a szövetkezet fizeti, az utazás is kedvezményes, s amint égy-egy csoport elmeséli az élményeit, egyre többen, jelentkeznek a Magyar-tengerre.

— Némelyik szülő nem akarta elengedni a leányát — magyarázza az elnök. — A fiatalok pedig nagyon vágytak és én egyetértek velük. Szedném, ha minél többen megismernék az alföldi ember számára különösen szép tájat. Mondhatom a mi lányaink igazán megérdemlik ezt a kirándulást. Nincs nálunk olyan nehéz munka, amit ők megtagadnának. Azokban a forró júliusi napokban hajnalban két-három órakor keltek s zokszó nélkül dolgoztak a porban, piszokban a gépnél. Földi Jutkának már biztosan száznál több munkaegységet írtak a könyvébe, Ancsin Kató pedig a gimnáziumba jár, jövőre érettségizik, de szünidőben mindem nap a mezőn dolgozik édesanyjával együtt. Igazán rászolgáltak mindnyájan a nyaralásra.

Olyan szeretettel beszél Braun elvtárs a leányokról, mintha saját gyermekei lennének. Olyan ez a viruló hat leány — véletlenül mindegyik szőke — mint egy élő virágcsokor. A sok munka és viszontagságos idő — hideg, szél, perzselő nap és eső — ellenére üdék, frissek, szépek és csinosak. Öltözékükről senki nem mondaná meg, hogy nem városáak. A vonat egyenletes zakatolása édes álomba ringatja csaknem valamennyit. Némelyik el-elmosolyodik álmában, ki tudja, mit álmodik, mire gondol egy gondtalan, jó módban élő magyar panaszt leány. Pestig a táj nem sokkal érdekesebb, mint Kondoros környéke, de annál izgalmasabb az út, amikor reggel fél hét tájban a Dunántúlra indul a vonat.

Az idős Uhlár házaspár le sem ül, állandóan az ablakból figyelik, s szüntelen dicsérik a gyönyörű lombos fákkal benőtt domboldalakat.

— Látod apukám, itt még milyen haragos zöld a kukorica, nálunk pedig már szárad a szára, és pöndörödik a levele — sóhajt fel önköntelenül Uhrin mama. — Hiába, csak több erre az eső és különben is rengeteg erre a fa, ez biztos, védi a széltől s nem szárad ki olyan köny- nyen a föld, mint a sík Alföldön.

Még az alig 15 éves András Ica is az ablakhoz telepszik, pedig őt’ igen nehéz máskor a könyv mellől elcsalni, mert szabadidejében legszívesebben olvas. Ancsin Katót Írásra ihleti az eddig ismeretlen, festőién szép táj. Előbb csak az állomások neveit jegyzi fel, később pedig leírja, amit lát. Alább idézek néhány sort a jegyzetéből:

„A táj elragadó 1 Kerekhátú. zöld dombok között büszke gőgös fehér szerpentinek kanyarognak. Rakoncátlanul épített házak, mint a dombok jótékony bogarai. A zöld lombok között ki-kikandikál egy-egy élénk piros háztető. A vasút kétoldalún magas töltés, sárga, futóhomok, futóhomokon magas fa, néhol egy-egy szép, vagy kedves név bevésve.”

— Nézzétek lányok, milyen édes az a parányi nyaraló.

A lányok ezután élénken figyelték, melyik ház milyen „lak’“. Hangosan olvasták „Kedves lak”, „Vadmadár lak’“ „Cuki lak".,.

A reggeliről persze mindenki megfeledkezett. A fiatalok tíz percenként megkérdezték: „Mikor érünk oda?” Már úgy szeret-: nénk fürödni.” A vonat végre las sít, s a kalauz elkiáltja magát: „Siófok’“. Egy szempillantás a- latt mindenki a peronon terem s libasorban indulnak az elnök után. A szövetkezet üdülőjében aztán farkas étvággyal láttak hozzá a finom hazai fogyasztásához.

(Folytatás következik.)