Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-27 / 199. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG MM. augusztus 27., kedd Jő&i&k, fLfi&LetáttlialaL&wi féltői Vasárnap reggel munkások, parasztok, fiatalemberek, ráncos arcú öregek, katonák és asszo­nyok gyülekeztek a békéscsabai Barnevál virágoskertjében. Em­léket elevenítettek meg szívük­ben az ottlévő elvtársak. Nyolc hónap emlékét ,a nehéz harcot, az élet odaadását. Igen azt, mert decemberben, amikor ők meg­fogták a géppisztolyt, az életük odaadásáról is szó volt. De nem törődtek vele, ezt kicsinységnek tartották, hiszen többről, a sok munkás élete, becsülete volt kockán. Ott voltak együtt azok kivé­telével, akik a sokért, a népért otthagyták életüket a harcban. De emlékük, az emlék fájdalma minden volt karhatalmista szín vében élt, beszéltek róla, emlé­keztek rájuk. Ha nem is élhet­tek tovább, becsületük marad, hiszen a nép hatalmáért haltak meg. Csoportok, ölelkező emberek csoportját láttuk itt. Most ta­lálkoztak először a harc után. Boldogok voltak, mert harcos­társak, jóban-rosszban együtt élő bajtársak, Battonya, Gyula, Békéscsaba, Gyoma és a megye többi hősei találkoztak. A munkás-paraszt kormány rendelte ide őket, bátorságuk­ért, szívükért, mely a munkás- hatalomért dobog egy életen keresztül — ezt akarja elismer­ni nekik. Bakonyi István ezredes, a ki­tüntetést átadó parancsnak is erre emlékeztette őket: hősök vagytok, mert szeretitek a né­pet, bátrak vagytok, mert szíve­tek a munkáshatalomé, ezt kői szőni a kormány. (i.,u Bár az ünnepség katonai pa­rádéval zajlik, de amikor a munkásosztályról és a pártról esik szó, a szivek tapsra intik a kezeket. Mert a munkásosztály és a párt szent ezeknek a baj­társaknak. E kettőért harcoltak és most ezért kapják a „mun­kás-paraszt hatalomérti’ emlék­érmet. Jó lenne világgá kiabálni most, nyugatnak, vagy mások­nak: nézzétek ezeket a kezeket, vaskos, kemély kezek, ezek, me­lyek most átveszik a kitünteté­seket. Nézzétek meg urak, kih a hatalom védői... azok a kezek, melyekből legtöbb van ebben az országban: munkás, paraszt kezek, nekik drága és szent a mi rendszerünk... De hagyjuk, ne kiáltsunk, ne zavarjuk meg e szép ünnepélyt. Nézzük az arcokat. Öröm és crmrTYTrr» reTTTTTTT^ ÉPÍTKEZNEK • a Hlez'óbecétotyi * PxifnuíszÖVőcUbtn A Pamutszövőipari Vállalat me- zőberényi telepén háromszázezer forintos költséggel hatvanhat mé­ter hosszú, nyolc méternél széle­sebb nagy anyagraktárt építenek előregyártott vasvázakból, hullám­pala tetővel. Az új raktár nagyob­bik része, a fonáltároló még az idén elkészül s az a minőségre is kedvező lesz, mert eddig a gyár udvarán ládákban raktározták a fonalat. Több tízezer forintból új tűz- oltószertárt és szobát, valamint kapus fülkét is építettek a telepen és hulladékvas felhasználásával körülkerítik az üzemet. elszántság kíséri az átvevők kézfogását. Talán nem is a ki­tüntetés adja elsősorban a bol­dogságot ,inkább az, hogy él, megvan, nem veszett el a haza. Nem került a nép nyakára iga. Igen ez, hiszen a boldog csil­logó szemek alatt elszánt arcok vannak. Ez igazol: amiért most boldogan átveszik az emlékér­met, azért továbbra is harcolnak és ez a munkáshatalom. Ezt mondja Eutaki László al­hadnagy, aki a volt karhatalmis- ták nevében beszél: — Hűek maradunk, harcolunk, egyik ke­zünkben a fegyver, a másikban a szerszám...-,..A melleken már ott ragyog az aranykoszorús kitüntetés. A hivatalos ünnepség után újra csoportokat alakítanak, keresik egymást, a közvetlen harcostár­sak. A battonyaiak és a többiek mind egy-egy nagy csoportban, és újra a harcról, az emlékről s a győzelemről beszélnek. Mennyi kiváló ember, mennyi féltője a proletárhatalomnak... Köszönet nektek drága elvtár­sak. VARGA TIBOR TILTAKOZUNK! Mi, a Gyulai Cipész Ktsz dolgozói a leghatározottab­ban tiltakozunk az ENSZ rendkívüli ülésének össze­hívása ellen, az úgyneve­zett „magyar ügyben”, mert ez dúrva beavatkozás ha­zánk belügyeibe, amely nem egyeztethető össze az ENSZ alapokmányával. Ez a ma­gyar nép kizárólagos bel- ügye. Hazafias üdvözlettel: A Gyulai Cipész Ktsz 72 dolgozója. ,/HúSklwa et/tfik tcí/iUKfijúbl)- (íriiliázáiuil Umlezíit A CSABAI ÁLLAMI ÁRUHÁZ DOLGOZÓI Találós kérdés? Nemi — Háromszoros kiváló áruház — Szeptember za-én zenés árubemutató — Séta az áruházban — Árubőség — A kisipari szövetkezetekkel is kooperálnak — Az ember belép az ajtón és olyan forgatagban találja magát, hogy azt.se tudja hirtelen merre nézzen és merre lépjen. — Kreppnylon blúz? Hogyne kérem, van még! — Bébifonal? Tessék! — Műbőrkabát? Milyen méretben parancsol? Nézzük csak! Ez megfelelő lesz bizonyára! — Ballon? Béléssel? Ez nagyon csi­nos, kérem. — Igen, van. Tessék. A legjobb anyagunk... így kavarog a hangzavar, a ve­vők kémek, az eladók készsége­sen megmutatnak mindent, amit a vevő kíván. A kasszák előtt hosszú sorok: zöldszínű tízforin­tosok, lila százasok villannak, és az árukiadó pultjától ki nem tá­vozik mosolyogva? Találós kérdés ? Nem ! Lehet, hogy ez a néhány sor o- lyan, mint egy találós kérdés. Hol történt mindez? Eláruljuk: a békéscsabai Állami Áruházban. De ez csak az első pillanatfelvé­tel a belépés után, és ha felkeres­sük az áruház vezetőjét, Szlávik Lajos elvtársat, a különböző osz­tályok dolgozóit, sok mindent meg­tudunk, ami minden olvasónkat érdekli. Lépjünk hát be először az áruházból nyíló kis irodába! Szlávik elvtársat keressük, — éppen ő fogad bennünket. Beszél­getünk. Mi elmondjuk, miért jöt­tünk, jpiJ szeretnénk megtudni, ő pedig mindenről részletesen tájé­koztatja lapunk munkatársait. Háromszoros kiváló áruház Ez a múlt. Háromszor nyerték el a kiváló címet, azóta azonban még nem sikerült. Igaz, hogy a Minisztertanács is csak nemrég 'I niii>i|M||in(|Hili||iiinniii|lll|Hiiiii iH1111! iimii||lll|,uimH|ltl|HinnHimi*ini,lntrT* Sikerült " ^tieknek Biztosain emlékszik az olvasó. Lapunkban még augusztus elején néhány sorban meg1 írtuk, hogy a geszti KISZ fiatalok augusz­tus 20-ra készülnek kultúrműsorral. Sok bajt okozott ez még akkor. Nem volt mik sorfüzet és a támogat tás sem volt meg min­denki részéről. És a geszti fiatalok? Eszük ágában sem volt elkeseredni. Há­rom hét alatt olyan hajrát vágtak ki a fel­készülésben, hogy... de ezt inkább mutas­sa az alábbi kép; Augusztus 20. dél­után. Geszt főutcáján a házak előtt nyugalmas öregek ülnek a kispa- dokon. És az ellenté­tes kép: a járdán fia­tal lányok és fiúk, hármasával, négyesé­vel száguldoznak. Velünk szembe jön két fiú. — Bocsánat — szó­lunk hozzájuk —'1 mondják meg nekünk, a KISZ-titkárt hol ta­láljuk meg, a kultúr­műsor ügyében ér­deklődnénk... — Én vagyok a KISZ-titkár — mond­ja egyikük. — Éppen mi is az esti műsorun­kat szervezzük... Együtt megyünk ve­lük Gálnéhoz, aki különben az óvoda ve^ zetője, de a betanítót si munkát, a műsor megszervezését irá­nyította. — Hogyan állunk elvtársnő? — kérdezi tőle a KISZ-titkár. — Minden rendben van fiúk. A ruhák ké­szek, most délelőtt tartunk még egy próbát és a többit estére... Csak semmi idegeskedés — mond­ja nevetve. i Este fél nyolc. A kultúrház előtt gyülekezik Geszt lat kossága. így mondom, mert talán a legörei gebbek kivételével mindenki a kastély­hoz siet. És fél nyolc órakor már megtelt a terem. Telt ház. De nem is telt, hanem tö­mött és még így is maradtak kint. Félre­csúszik a függöny, megjelenik a színpa­don Gálné, aki a mű­sor megrendezéséhez vállalta a konferan­szié szerepet is, és be­jelenti: — Elsőnek a geszti kiszisták tánccsoport­ja lép színpadra... Nagyon kiváncsiak voltunk. őszintén mondom, kissé féltem, hiszen három hetet kevésnek tartottam a felkészüléshez. ...És amikor a dü­börgő taps közepette kivonultak ezek a für­ge lábú táncosok, megnyugodtam. Az­tán a jelenetekben a fesztelen szereplések, az újból és újból meg­jelenő táncosok meg­fogalmazták a véle­ményünket: a geszti KISZ fiatalok megér­demlik a tapsot, a di­cséretet. Alkotmá­nyunk ünnepén sok szépet és örömöt ad­tak a lakosságnak. Dicséret és elisme­rés valamennyiöknek. de Gálnénak is fá­radságos és lelkes munkájáért. Varga Tibor döntött abban a kérdésben, hogy a kereskedelemben hogyan szervez­zék át a versenyt, hogy valóban betöltse feladatát. — Mindent a vevő szemével kell nézni! — ez a jelszó az Állami Áruházban és tapaisztaltuk, be is tartják ezt a jelszót. Különösen a vevőszolgálatukat fejlesztették igen ötletesen és nagyvonalúan. Mindenki emlékezik még Békés­csabán arra, hogy két évvel ez­előtt, télapó-szolgálatot rendszere­sítettek és az áruházi télapónak a gyerekek elmondhatták szívük kí­vánságait. A télapó azután a szü­lőknek írtajneg, hogy mit szeret­nének a gyerekek. Játékkiállítást, divatbemutatókat tartottak, sőt még rollerversenyeket is rendez­tek, ahol sokszáz gyerek szórako­zott jókedvűen. — Mindezt ebben az évben is újból megvalósítjuk —, mondja Szlávik elvtárs és egy ízléses ki­vitelű új levelezőlapot mutat, melyen az első osztályba induló csabai apróságokat köszöntik, és még azt is elmondja közben, hogy négyezer órarendet osztanak ki az iskolák között. Szeptember 29-én zenés árubemutató Tavaly is rendeztek már zenés árubemutatót ahová többezer bé­késcsabai és környékbeli lakos lá­togatott el, akkor. Most bemutat­ják. majd az őszi, ..téli modelleket divatbemutató keretében és min­dent kiállítanak, ama csak az áru­házban kapható. Szép ez az áruház! A dolgozók mondják, hogy a terven felüli nyereségből mindig jut összeg a berendezés csinosítására, nem is olyan régen az áruház oszlopait és a pipereosztályt több négyzetmé­ter csillogó tükörlappal látták el. A vásárlókkal kiépített kapcso­lat sok formájával találkozunk itt. Amikor beszélgettünk, éppen ak­kor töltöttek ki levelezőlapokat, mellyel értesítik vásárlóikat, hogy az általuk kért áru megérkezett és három napig fenntartják szá­mukra. Ennek a fordítottja is megtörténik, amikor vidékről kül­denek lapot az áruházhoz és a vásárlást úgy bonyolítják le, hogy az áruház utánvéttel küldi el a kért árucikkeket. A legutolsó ilyen kérelem a- napokban jött Buda­pestről: Féder Györgyné rolóvász­nat kért, mert az tetszett meg ne­ki, amit régebben Békéscsabán, az állami áruházban látott. Séta azt áruházban Először a fehérnemű osztályt keressük fel, ahol olyan »agy a forgalom, hogy nem is tudunk kö­zel jutni a pulthoz. így is látjuk, hogy néhány perc alatt jónéhány férfiinget adnak el, a másik pult­nál pedig a nemrég érkezett kreppnyion blúzok között válogat­nak csinos vásárlók. A másik ol­dalon Palásti Ferenc eladóval be­szélgetünk néhány röpke szót, aki kiszolgálás közben mondja el, hogy bőven kapható gyapjúfonal, bébi- fonal és „Honleány” pamut, amit különösen a horgolás művészeté­nek hódoló lányok és asszonyok keresnek. A konfekció osztályon ha lehet, még bővebb a választéka Jól fel­készültek az őszre és a télre, de nenjcsak az áruházban, hanem a hátsó raktárakban is roskadoznak a polcok. Arubőség Milyen jó ezt megállapítani! Aliig tíz hónappal ezelőtt bizony nem beszélhettünk erről, hiszen az ellenforadalom után kitört vá­sárlási láz ugyancsak megcsappan- totta az árubőséget mindenütt, de néhány perces séta a csabai álla­mi áruházban is bizonyítja, hogy már gazdasági életünk vérkeringé­se jobban pezseg, mint bármikor, A raktárba mindennap érkeznek újabb és újabb árucikkek. Spitz Lajost, az áruátvétel vezetőjét üd­vözöljük, de munka közben nem zavarhatjuk sokáig, mert éppen sok érdekes, új játékot csomagol­nak ki, melyek ládaszámra érkez­tek ezen a napon. Kis vasalók* színes labdák és ki tudná még mind elsorolni, mi került elő. a lá­dák mélyéről. Jó lesz szétnézni az áruházban, gyerekek! — Rövidesen 110 forintos akta* hátitáskák is érkeznek — mondja Szlávik elvtárs — más városokban már igen ismertek ezek. Mi most kapunk először. (Iskolások, ez ti­teket érdekel!) A liisipari szövetkeze­tekkel is kooperálnak Látogatásunk vége felé tudtuk meg, hogy ez is egyik titka az • -érubőségnek. Nemcsak a nagyke­reskedelmi raktárakból, hanem az orosházi Háziipari Szövetkezetül, az orosházi Férfi- és Nöiszabi^Ä Ktsz-től, a békéscsabai Textilfel^^ dolgozótól és a Kézműipari Vál­lalattól is kapnak paplanokat, fla- nellruhákat, pongyolát, extraölíö- nyöket, puplinigeket, kucsmákat, férfinadrágokat és sok más áru­féleséget. Érdekes megemlíteni, hogy egyedül az orosházi Házi­ipari Szövetkezettől ebben a ne­gyedévben 400 ezer forint értékű árut vettek át. Búcsúzóul Matvon András elv- társsal, az MSZMP 'alapszervezí^^ titkárával beszélgetünk, aki mondja, hogy az áruház dolgozói­nak jó munkáján kívül az is sokat segít, hogy tapasztalatcsere kap­csolatban állnak Moszkva legna­gyobb áruházával, a „CUM“ áru­házzal. Leveleket láttunk, ame­lyeket ők küldtek Moszkvába és leveleket, melyek Moszkvából én keztek Békéscsabára: és ezek ne minden sora a baráti segítse!? nyújtás egy-egy szép dokumentu­ma. Elérkezik a déli zárás ideje, az ár uház lassan kiürül, hogy délután újból sok ezer vevőt szolgáljanak ki. Még egy apróság: több mint 150 000 forint az áruház napi for­galma, de ahogy a dolgozók mond­ják, az őszi hónapokban 200 ezer forintnál is magsabb lesz! Sass Ervin ^^ -m. tfc.« Köszönetnyilvánítás Az MSZMP Békés megyei bi­zottsága és a volt honvéd karha- talmislák köszönetüket fejezik kJ a békéscsabai Barnevál pártszer­vezetének, az üzem igazgatójának, az üzemi KISZ-szervezetnek, a Nőtanácsnak és mindazoknak, a- kik augusztus 25-én a karhatalmi találkozó megrendezését nagysze­rű munkájukkal segítették. §

Next

/
Oldalképek
Tartalom