Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-23 / 196. szám
1857. augusztus 23., péntek BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG 7 A cím olcsó ugyan, — mondhatni giccses — ám tnégis szükséges, mert kultúránk eme rákfenéje, mármint a fficcs ellen küzdenünk kell még akkor is, ha fogalmunk sincs, hogy mi fán terem az a rákfene. A giccs ugyanis mindé féleképpen veszedelem! Egyik napon elhatároztam, hogy meghirdetem ellene a szent háborút. Kibontottam ,a lobogót s vártam alá a harcosokat. Várhattam. Már éppen felkészültem a csüggedésre, mikor kenetlen kerék keserves nyikorgásának hangja támolygott fülembe, s nekidőlt dobhártyámnak. Eszmélésnyi időm sem maradt, s már felbukkant előttem egy széles karimájú kalap, melyet kezdő festők meg öreg cowboyok hordanák. A kalap alól lenge művészhaj bodrazódott-fodrozódott egészen imiiig, s az állról művészszakáll lengedezett alá. Látszólag tehát minden a helyén volt, csupán a nyikorgó tragacs rontotta az illúziót, mit a festőnek tetsző egyéniség maga előtt tolva az ablakom alá állított. A tragacson tornyosuló temérdek kép azonban minden aggodalmamat eloszlatta. — Ont a sorsa sodorta felém! — kiáltottam, s lelkesen kitártam szívem és kiskertem kapuját, melyen át őfestősége lakomba tragacsolta alkotásait. — Nem volt bőbeszédű fajta. Csupán biccentett felém, majd illő műgonddal lehorgonyozván már rámolta is lefele műveit. Szemkápráztató gyorsasággal és gyakorlatossággal sorakoztatta a fal mentén — ó! jaj! — a „Hattyúk tavát", a „Havasokat”, a „Keresztutat" a pléh szenttel, majd ismét a hattyús képet és így tovább a kerítés mentén ki a kertbe, cikk-cakkban a fák között, a ribizlibokrok alján, cirka háromszáz méternyi hosszúságban. El sem merülhettem a szörnyülködésben, már kész is volt a szabadtéri szalon nyári tárlata. Emberem pózolón meghajolt felém, s csupán ennyit mondott: — Parancsolják vételezni. Hirtelen az a hatalmas gondolat gomolygott fel bennem, hogy a giccs leghatásosabb ellenszereként a giccsfestöket meg kellene tanítani művészi módon festeni! A gigászi ötlet lenyűgöző nagysága tetőtől talpig megremegtetett. Lám, milyen pofonegyszerűen szabadítom fel a kontárok, élősdiek uralma alól az egész mindene éget! Szinte már lelki szemeim előtt láttam a hálás útókort, amint carrarai márványból szobrot emel nekem s majdan koszorút helyez a Gesztenye utca 222/b hszámú ház elé, ahol most kicsiny családommal albérlet- rben lakom. — ön igazi festő? — fordultam hirtelen a traga- csós ember felé. — Östehetség! — Es mi az eredeti mestersége, ha szabad érdeklőd-, nőm? — A börcsökcsatárdi Vicinális Vasút kegydíjai*9ál- tókezelője. A válaszból menten megértem őt. Csak kegydíjas msutasnak volt jó, hát áttért a festészetre. Mást talán szíven ütött volna vallomása, én meg sem rezdül- tem. Ellenben nyomban vettem tőle egy „Hattyúk tavát” kettőszázért. (Minden képét ennyiért vesztegette, pedig saját vallomása szerint a „Havasokra" két dekaHarc a giccs ellen — Humoreszk — mmmmtmtmmm* muhi i mmummmmuM maam bMmmmmumm val több festék ment, mint a másik kettőre!) Azért tiá- sároltam tőle, hogy bizalmába férkőzhessek, $ megnyerhessem a képzőművészeti kör rajztanfolyama hallgatójának. Cselem fényesen sikerült! A kegydíjas váltókezelő és műitész, a giccsfestészet atyamestere másnap beiratkozott a rajztanfolyamra. A folytatás már zötyögősebb. Emberünk harmadnapon felképelte a rajztanárt, mert az nem volt hajlandó az ő munkamódszerére áttérni. Egy hét műim pedig megszökött tanfolyamról. A kör engem bízott meg a feladattal, hogy utánanézzek a dolognak. A festőóriást csak egyheti szorgos keresés után sikerült meglelnem. Villájába a gépkocsivezetője bocsáj- tott be. Hat szobán vezetett keresztül, a hetediknél faképnél hagyott. Annak ajtaját önkéntelenül maga a mester tárta fel, ugyanis valahová kifelé tartott. Láttámra menten be is vágta volna, ha teljes súllyal az ajtónyitás közé nem vetem magam. Rövid dulakodás után felülkerekedtem s ő vesztesként mindenre hajlandó volt. (Csak a tanfolyamra visszatérni nem.) Bemutatta nejét, fiait, műtermét és munkamódszrét. Érdekes volt mondhatom! A falon körben három sorban festésre váró vásznak sorakoztak, szorosan egymás mellett. — Startpisztoly dörrent, kezdődött a bemutató. A nagy ember neje meszelővei szinte pillanatok alatt „feldobta” a vásznak tömegére az eget. Eérje versenyárával mérte az időt, s elégedetten állapította meg, hogy az kereken tíz másodperccel jobb a tegnapinál. Ezután a legénykék következtek. A talajt ,tavakat, hegyeket, fákat meg a többi természeti tárgyat mázolták fel meglepően kurta idő alatt. Egyikök a falkanyarban megbotlott, vagyis rosz- szul vette a kanyart. Azon a helyen alaposan elmázolt vagy öt vásznat. No most lesz nemulass! — gondoltam. Ehelyett apja átölelte, megcsókolta, mondván, hogy ilyen eredetiséget a legnagyobb művészek, legforróbb ihletettségükben sem képesek létrehozni. Ezt az-öt képet egy ezressel drágábban fogja vesztegetni. Fél órába sem telt, s kész volt néhány száz „Haty- tyúk tava" meg a másik kettőből is hasonló széria. Mindegyik alá odapingálták, hogy Iványi-Grünwald. Csodálkozva, kérdeztem: miért nem Munkácsy? Hiszen azért még többet kaphatnának! Legyintettek: nekik márcsak erre a névre áll a kezük és ecsetjük. A látottak után megilletődve téptevp, jpvetelem céljára: jöjjön vissza a körbe, kérleltem a mesterek mesterét. ' — Nézze ifjú barátom, ha megtanulok rajzolni, soha többé nem tudok majd festeni „Hattyúk tavát” meg a többit. Nem akarom elveszíteni, mit ecsetem erejével szereztem, — kiáltotta drámai hangon. — Hehehe, hehehe... — heherésztem a kedélyes őrület határán, szórakozottan pancsolva egy vödör égszínkék olajban, s hogy kínzó gondolataimtól szabadulhassak, megkérdeztem: — Ha olyan jól megy önnek, akkor minek a tragacs? — Egyszerű az kérem! Ha a parasztok ott, falun, meghallják a hamgját, azt az édes nyikorgást, hát menten van bizalom a művészet iránt. De ha Wartburgommal mennék, elképzelheti. A látogatás hatására tébolyultan rontottam a megyei kapitányságra s a főkapitány lába elé borulva, zokogva könyörögtem, mentse meg szerencsétlen megyénket a kultúrbarbároktól. Gyengéden felsegített, leporolt, szivarral kínált, majd látva, hogy nyugalmam némileg visszatér s kezdek erőre kapni, közölte a lesújtó valót: — a giccs terjesztése nem bűnözés, csupán kihágás, de az esetek többségében még ez sem, mert alig van giccs- festő, akinek ne lenne szobafestő-engedélye. Az igaz, gondoltam. Ha valaki képes hatalmas falakat befesteni, nyílván gyerekjáték neki egy fél asztalnyi vászon. Utolsó mentsváram a képzőművészeti kör korelnöke volt. A tiszteletreméltó aggastyán nyílván tud valamiféle kiutat. Nem csalódtam. Azzal a felvillanyozó kijelentéssel fogadott, hogy két megoldást is tud, s az egyik alapján egyetlen huszonnégy óra alatt meg lehetne szüntetni a giccstermelést. Helyemről felugorva kiállítottam: - — Tessék gyorsan mondani! —Mondta is: — a megyénkbe vetődő minden egyes giccsügynököt tíz méter mély gödörbe kell elásni, képeivel egyetemben. Rá földet, s azt fűmaggal bevetni. Ebből a közre kettős haszon származnék. Először is: megszabadulna korunk a giccsek terjesztőitől. Másodszor: ha évszázadok múlva rábukkannak e nyughelyekre, mélyen fejethajtanak korunk előtt, mely oly nagyra becsülte a festészetet, hogy sírbaszállói képekkel együtt temettették el magukat. — Ha ilyesmire vetemednénk, mármint giccsügynö- kök eleven elhantolására, akkor miben különböznénk tőlük és ellátóiktól barbárság terén, — kérdeztem el- hülve. — Azt hittem, hogy az adminisztrációs megoldások híve simogatta kedélyes arckifejezéssel a szakállát a festőveterán. De úgy látom, csalódnom kellett magában fiatal barátom, még hozzá kellemesen — fűzte hozzá és hátba veregetett s máris rátért a másik megoldás ecsetelésére. — Az is pofon egyszerű, mint emez, csakhogy ahhoz ráadássul pokoli szívósság és roppant türelem szükséges — mondotta. — Annyi baj legyen, csak hasson, — válaszoltam türelmetlenül. — Hatni fog az >biztos.f,AÍ)ból kell kiindulni fiattal barátom, hogyha nincs f<m$%&müfeleslegessé válik a termelési A hépWüvelés tehát hasson oda, hogy a nétptömegek szívfájdalom nélkül hátatfordítsanak a giccs minden fajtájának. Ennyi az egész. — Hogy erre senki sem gondolt, — válaszoltam, miközben a csodálkozástól sápadtan ereszkedtem a legközelebbi székbe. ÜJ REZSŐ-Q 0—0—o—o—o—-o — o—o—o—o—o—0 — 0—0—0 * í—0—0-0O—0—0—0>—o—o—o—o—o— o—o— c Születés — házasság — halálozás Körösladányi anyakönyvi hírek Születés: Szabó Gyula és Iván Mária leánya Mária. Halálesetek: Takács Lajos 74 éves, Szatmári Lajos 50 éves. Sarkadi anyakönyvi hírek Házasságkötések: Tóth Imre és Szamos Zsuzsámra, Egri Gergely és Juhász Julianna. Halálesetek: Pallag Lajos 79 éves, Friedmann József &7 éves. Szarvasi anyakönyvi hírek Születés: Mucha János és Szuhaj Zsuzsanna fia János, Kovács József és Mitnyan Erzsébet leánya Mária, Fazekas József és Adamik Anna leánya Mária, Medvegy Pál és Sőti Ilona leánya Ilona, Gyuricza András és Gn- valszki Ilona fia András László, Gulyás Pál és Borgulya Anna fia Pál János, Mravik András és Molnár Anna fia Pál Mihály, Liska György és Ko- hut Judit leánya Mária, Roszik János és Hudák Zsuzsanna leánya Erzsébet, Uhljár György és Bertók Mária leánya Mária Anna, Kovács István és Gyeb- nár Judit fia Pál, Fabó Pál és Czig- lécszki Mária fia Mihály. Házasság: Stefanik Károly Kövér Máriával, Darida Ferenc Baginyi Irénnel, Tóth József Madarász Máriával, Bencsik Pál Német Annával, Szabó Gábor Tolnai Rozáliával, Kis Károly Rózsahegyi Teréziával, Bárány János Kun Irén Katalinnal. Halálozás: Klimaj Mária 2 éves, Palicska János 70 éves, Blaskó György 86 éves, Cserei Miklós 19 éves, Ada- movszki György 77 éves, Batári 1st-1 ván 47 éves. Gyomai anyakönyvi hírek Születés: Timár Gellért Mihály és Kozma Ágnes leánya Irén. Házasság: Gellai Vince és Seprenyi Mária, Kis Kéry György és Csapó Mária, Orosz Béla József és Szűcs Ilona. Halálozás: Domokos Mária 10 hónapos, Csökönyi Istvánné Szilágyi Julianna 85 éves, Bíró Erzsébet 16 éves, Barát Lajos 80 éves, Kovács Piroska Julianna 6 éves. Békési anyakönyvi hírek Születések: Győri László és Szabó Eszter fia László, Nánási Irén és Fodor Gábor leánya Anna Matild, Varga Mátyás és Olasz Mária leánya Julianna, Lagzi György és Szántó Mária leánya Mária, Medve József és Kürti Piroska fia József, Bíró Ferenc és Balázs Anna leánya Anna. Házasságkötés: Kiss József és Buda Sára. Halálozás: Krisán Mihály 68 éves, Nagy Lajos 82 éves, Váradi Györgyné Józsa Erzsébet 61 éves, Csurka Péter- né Bondár Sára 66 éves, Sípos János- né Sztraka Erzsébet 78 éves, Feren- czi István 51 éves, Hurta Jánosné Ja- kucs Mária 69 éves. Endrődi anyakönyvi hírek Születés: ötvös József és Ugrai Piroska fia Mihály, Timár Dávid Ottó és Kruchió Mária fia István, Farkas Illés és Kovács Terézia fia Zoltán Illés. Házasság: Csik Imre és Kuruez Ilona, Bótos Vilmos és Papp Magdolna Terézia. Haláleset: Varga Elekné Nándori Anna *2 éves, Knap Mátyás 75 éves. SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA húg. 2'i—28: A kölni kapitány. BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 22—28: Gyilkosság a Dante utcában. BRIGÁD KERTMOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 22—25: Pillangó meséje. TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Ang. 22—25: Graciella. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Aug. 22—28: Nehéz anya nélkül. BEKÉ MOZI, OROSHÁZA Aug. 22—27: Pipó 7 éjszakája. TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Aug. 22—28: Pillanat embere. PETŐFI MOZI, GYULA Aug. 22—27: Karneváli éjszaka. ERKEL MOZI, GYULA Aug. 23—28: Pipó 7 éjszakája. VÖRÖS OKTOBER MOZI, MEZÖKOV ACSHAZA Aug. 21—23: Kútja nem hátrál. PETŐFI MOZI, SARKAD Aug. 21—23: Körhinta. SZABADSÁG MOZI, GYOMA Aug. 21—23: Gyötrelmes éjszaka. BÁSTYA MOZI, BÉKÉS Aug. 22—27: Karneváli éjszaka. PÉNTEK, AUGUSZTUS 23 Kossuth Rádió 8.10 Részletek Millöcker operettjeiből. 8.50 Gyöngyösi Rá ez Géza és zenekara játszik. 9.10 Szimfonikus táncok. 10.10 Fáj a kutyának a lába. 10.30 A Sztálinvárosi Építők Fúvósze- mekara játszik. 11.00 Kulák. 11.30 Kamarazene. 11.57 Technikai szünet. 12.10 Tánczene. 13.00 A belterjes gazdálkodás útján. 13.15 Szovjet népek zenéjéből. 14.00 Úttörő-híradó. 14.20 Részletek Kodály Háry János c. daljátékéból. 14.40 Legénypróba, 15,40 Ticharich Zdenka zongorázik. 16J4 Könnyű zene. 16.47 Műsorismertetés. 16.50 Anyuka, vigyetek haza...! 17.00 Mozart: Falusi muzsikusok. 17.25 Tánczene. 18.10 Kedvelt dallamok, lí.éo Ifjú figyelő. 19.00 Tréfás népdalok. 20.00 Esti krónika. 20.2® Jóéjszakát, gyerekek! 20.30 Tíz vidám perc. 20.40 Oj tánczenei felvételeinkből. 21.00 A román zenei hét megnyitó hangver» senye. 22.40 Tánczene. 23.20 A mikrofon előtt, Petőfi Rádió 14.20 Délutáni muzsika. 15.00 Zenekari hangverseny. 15.40 Az ember. 16.02 Körösi Dudus Zoltán és zenekara játszik. 16.40 Csokonai Vitéz Mihály: Béka egér haze. 174» Könnyű spanyol dalok. 17.25 A XVH. század fúvósze- néjéből. 17.40 Szegedi művészek operahangversenye. 10.25 Hangverseny a Rádióegyetem hallgatói részére. 19.05 Filmzene. 1S.« Wagner — Beethovenről. 20.00 Errol Garner zongorázik; 20.20 Heti hangversenykalauz. 21.05 Olasz madrigálok. 21.20 Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. 21.30 Közvetítés a balatonfüredi Balaton-étterem- bői. 22.00 Tánczene; NÉPÚJSÁG LOTTÓJA II 14 WI'liíWMSttMtiliaitiMlinl. HMMMMt 11 ‘ÜltfAHKMiiJ' f nfttt<iMtt if IMII if itli4 HMM .11 I II 4 3 4 9 4 12 4 18 24 28 31 i fic I 41 4 5 4 51 4 57 60 64 68 4 72 4 83 4 87 11. hét. nap
