Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-23 / 196. szám

1991. 23., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A vásárlók érdekében Miért miért a miért? iiniiiniiiimniirrtni'iiiiiiniiffliHTn""“ ...in............u.............................................- Érdekességek néhány sorban megyénkből — Békéscsabától Békés az országúton kereken 10 kiiométer, Bé­késtől Békéscsaba, ugyancsak az országúton 11 kilométer* Miért? O Orosházán, a gimnázium szép épülete előtti téren, melyen szép* tember 8-án felállítják Táncsics Mihály szobrát, gyönyörű kardvi­rágok és egyéb dísznövények potnpé ~ak, de gyep az nincs. Helyette olyan giz-gaz fedi a parkosított részt, mely az árokparti gyomokon is túltesz. Miért? O A Békéscsabai Téglagyárban a szép piros, friss negyedes, fe­les meg háromnegyedes, tehát hibás téglákat — melyekből egyéb­ként nagyszerűen lehetne járdát, ó'at, kerítést, sőt háziban közfalat építeni! — kihordják a téglatemetőbe, a „banurba" feltöltéshez, holott erre a célra máshonnan, más anyag, köztük a kazánsalak is megfejelne. A szállítás a Linder utcán át történt eddig, ahol sáros időben teherautók és dömperek tengelyig süllyedtek. Miért nem szóratta oda a téglákat a vezetésé g vagy rakatta ki élire állított téglázással az egész utcát? Inkább süllyedtek a teherrel, ahelyett, hogy a süllyedést megakadályozták volna. — Miért? O Nemcsak Gyulán, Orosházán és Békéscsabán, de a megye mái forgalmas helyein is gyakaran látni, hogy főként nők, köztük meg­lett családanyák is, akik otthon a legkisebb figyelmetlenségért és fegyelmezetlenségért is megfenyítik gyermekeiket, nyugodtan megállnak a járda, sőt még az úttest közepén is trécselni, akadá­lyozva a közlekedést és veszélyezt etve saját testi épségüket. A buszról, vonatról pedig rendszerint az ellenkező oldalon szállnak le, mint ahol kellene. Ugyanezek a típusok a tömött népboltok­ban soronkívülí kiszolgálást követelnek, mert egyedül van otthon a gyerek, meg hasonló kifogással. Utána kérve az utcára, a leg­közelebbi szomszédasszonnyal nyugodtan beszédbe elegyednek s még órák múlva sem hagyják abba. — Miért? (Legközelebb a fér­fiak hibáiról Írunk ugyanitt.) © A Jókai Színházat végre-valahára tatarozzák! A színház nyári szünete másfél hónappal ezelőtt kezdődött. Nemsokára ismét meg­nyitja kapuit. Tehát alig egy-két héttel a megnyitás előtt kezdtek olyan munka elvégzéséhez, mely rég befejeződhetett volna, s nem csúfítaná nyitáskor és még tovább, állványerdő és homokhegy a Jókai Színház, képét s a közönség ruháját sem veszélyeztetné a freccsenő mész s a hulló vakolat. — Ö! Mért oly későn! Miért? © Kerékpárosok és vidékről jövő szekerezők akkor mutatják az irányváltozási szándékukat, mikor már“ kanyarodnak befele, másik utcába. A mögöttük közlekedők csak az utolsó pillanatban és csak nagy lélekjelenléttel tudják elkétőlní az összeütközést. Sok súlyos baleset is származott már emiatt. Miért nem tudnak a be­fordulok legalább 30 méterrel előbb jelezni? — Miért? F01YTA0AK a Gyulai Vár körüli ásatásokat seggel újjáépítették. | A felszabadulás óta igen nagyot fejlődött hazánk nép­gazdasága. Ezen belül komoly sze­repet tölt be az ország, a megye, valamint a járási kereskedelmi hálózat új rendszerű kifejlesztése, szövetkezik formák megalakítása. A gyulai járás területén is ko­moly eredményeket értünk el a kereskedelmi hálózat nagymére­tű kiépítésében. Minden igyekeze­tünk azon volt, hogy a földműves- szövetkezetek növeljék helyileg, először is az alapanyagok, az ipar­cikkek és élelmezési cikkek ter­melési színvonalát. j Az októberi események a kereskedelmen is komoly sebe­ket ejtettek. Járásunk kereskedel­mét figyelembe véve először is megmutatkozott a rendszertelen, tervszerűtlen adás-vétel. Olyan áruféleségek kerültek forgalom­ba, vagy vásároltak meg szövetke­zeteink, melyeket még a mai nap­ig sem tudnak eladni, de hasonló volt a helyzet az áruk elosztásá­ban, értékesítésében, ugyanakkor az egész járás ilyen irányú tevé­kenységében is. A kereskedelem .rentábilis tervteljesitéséhez járá­sunk területén minden támoga­tást megadtak a járási és községi MSZMP intéző bizottságai, a járá­si és községi tanácsok végrehajtó bizottságai, a megyei tanács keres­kedelmi osztálya. A fenti szervek a legnagyobb segítséget, támoga­tást nyújtják nemcsak a járási ke­reskedelmi csoport részére, hanem az egész kereskedelmi hálózattal foglalkozó szervék részére is. j_______Jó kapcsolat_______ al akult ki a járási kereskedelmi csoport, valamint a járási FMSZ sütőipar között. Általában véve, ha figyelemmel kísérjük a járás kereskedelmi te­vékenységét, megállapíthatjuk azt, hogy nagy mértékbein betölti hivatását, a szocialista kereskede­lem követelményeinek megfelelő­en. Községeinkben a kereskedelmi szervek a járási központ segítségé­vel igyekeznek feladataikat helye­sen és jól megoldani. Ez főleg megmutatkozik most, amikor a já­rásunk kereskedelmének javulá­sát tapasztalhatjuk. A mos ani na­pokban is bebizonyítják ezt dolgo­zóink, mert a teranényfel vásárlás­nál minden biztosíték megvan az áruk elraktározására, s ■ a feltéte­lek jók technikailag is anyagilag is. Ezenkívül szerveac munkát fej­tenek ki a szerződőit és szabad gabonafelvásárlás céljából. ,j A szövetkezeti irányvonalat ftgyelembevéve javu­lás mutatkozik (általánosságban az áruellátásban is. Javult a munka a földműveBsaövetIkezeiek központi árura kténában is. jobb módszerek­kel dolgoznak, jobb az áruterítés és jobbnak mondható az áru ki-1 szállítás is. A községi földmuvessEövetkeee- tek ügyvezetői megértették a párt és a kormány határozatait, a ke­reskedelmet több irányba igye­keznek tereim. Ez megmutatkozik a szakcsoportok létrehozásánál, a termelési ágak kifejlesztésénél, a szerződött szabad gabona felvásár­lásánál, a boltok áruellátásánál, ami abból is látható, hogy Újkí­gyóson, Dobozon, Gyulaváriban és Eleken cukrász áruféleségekkel is igyekeznek biztosítani az ellátást a dolgozók részére. A szocialista kereskedelem kia­lakítása most már nemcsak papí­ron és elméletben, hanem a gya­korlatban is megmutatkozik. A földművesszöveÖDezetek igyekez-. nek dolgozóikat' szakmailag képezi ni, hogy minél több szakembert tudjanak beállítani a dolgozók jobb ellátása érdekében. Javult a helyzet a boltegységeknél az egész­ségügyi követelmények, a tiszsa-« ság. a mérések, az árak betartása terén is. | Ha az egész járás kereskedelmi pretóérnáíml beszé­lünk, meg kell -állapítani azt is, hogy az eredmények mellett mu­tatkoznak még hiányosságok. Az első nagy hiányosság az, hogy a gyulai árubázis-raktár nem önálló vállalat, a megyei nagykereskedel­mi vállalat látja el és’így az áru­ellátásban főleg a kurens cikkek­ből döntően a községekben mutat­kozik a legnagyobb hiány. A hiány például megmutatkozik citrom, kakaó, mazsolaféleségekben, vegyi árukban, vasműszakinál: kerékpá­rok és alkatrészek, anódok és fűtő­testek, kovácsolt vasféleségek és kerítésdrótokban, valamint zo- máncedényféleségeknél, TÜZÉP árunál az építőanyagokban. Lehet­ne több bor és sör is. Néha még az áruterítéseknél is mutatkozik hiányosság. A boltok nem minden­esetben a megrendelt árut kapják, sokszor olyan áruféleségeket szál­lítanak, melyeket nem is rendel­lek. Tapasztalható még hiányos­ság a kenyér minőségével kapcso­latban is. Legtöbb esetben Újkí­gyóson. Ha az eredményeket és hiányos­ságokat figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy nemcsak a felszabadulás óta. hanem az októ­beri események óta is rohamos fejlődés mutatkozik meg járásunk területén a dolgozók igényeinek; kielégítésében. A kereskedelmi csoport mindent, elkövetett, hogy a nehéz problémákat az illetékes szervekkel gyorsan és helyesen oldja meg, ahol szükséges volt, egy-két magánkereskedelmet en­gedélyezett « dolgozók érdekkép­viseletét figyelembe véve. Ezen a területen is vannak jó eredmé­nyek. Helyes volna, hogyha a Békéscsabai Nagykereskedelmi Vállalat és a MÉSZÖV megvizs­gálná az áruhiányokat a községek­ben és az áru elosztást úgy végez­nék, hogy a rádiókhoz szükséges anódokat és fűtőtelepeket és egyéb ilyen cikkeket, melyek döntően a falun szükségesek, ne a városok-, ban árulják, hanem ott, ahol arra éppen szükség van. Ugyanúgy he­lyes volna felülvizsgálni az összes áruféleségek elosztását és a közsé­gek tájegységének megfelelően az igényéit cikkeket biztosítaná a dőli gőzök vésném. Gyulai Járási Tanács heresk. csoportja. Közép-Európa egyetlen, félig ép­ségben maradt téglavárának, « gyulai vár környékének folytatják a kiásását. Az utóbbi két évben a vár belső védőfalának egy ré­szét és rondelláját ásták ki, a rondellát sok ezer forintos költ­Mintegy 400 éves sztrák hadi­térkép alapján a napokban meg­kezdték a további ásatást, amely­nek az a célja, hogy a vár lerom­bolt, föld alá került külső épít­ményeit feltárja és tisztázza. ra fel sem figyelt. Nővére próbálkozott kissé ügyefogyottan, vidámságot varázsolni Vera arcára a tőle megszokott, idősebb asszonyi humorral. A levélre megje­gyezte: — Ah, a csoda vinné el eze­ket a férfiakat, az kellene itt is, mint valamikor régen Athénban, ahol törvény írta elő a nősülést, de nemcsak azt, hanem az úgynevezett férfi kötelességek bizonyos minimumának teljesítését is. Bizonyisten, kevesebben csal­nák meg az asszonyt. Vera észre sem vette nővé­re elmélkedését, megállt a szoba közepén, az ágyat néz­te. A kicsiny Zolikát, azután a földet. Melyiket válassza? A földet, mely örökre beta­karja? A gyermeket, mely mindig apjára emlékeztet? Körülforgatta tekintetét, mintha valamit keresne. Ma­ga sem tudja mit, talán vala­mit, mint a vándor, aki ván­dorútra készül. Közelebb léD az ágyhoz, ráborul az édesen rózsázó gyermeki arcra, csó­kolja egyszer, tízszer, ezer­szer, mindaddig, míg ajka is ki nem szárad. Ijedten felnéz, feje lebillen, Indul. — Hová? — kérdezik egy­szerre. Nem szól, csak lép egyet, mégegyet. — És a fiad? — kérdezte Teca, míg szavában kérés, kö­nyörgés, parancsolat volt. Vera szá jászolé remegett, a szeme kerekre nyílt, — mint aki semmiről sem tud semmit — ahogy belenézett Teca őszinte arcába. — Fiam? Nekem fiam? Szemét kérdően meresztette nővérére. Könny csordult az arcán, leányos izmai megke­ményedtek, szava most hatá­rozottan csengett: átkozott legyen az apja örökké! És el­rohant Az utána küldött hí­vó szót már nem hallotta. Utána futottak, de szemük elől elnyelte & város forga­tag ja. ők ottmaradtak. A csendet Teca törte meg nagy sóhaj­jal. — Óh, én istenem, mi­lyen is az élet. Anyakorában még a legkomolyabb asszony is gyermékies és játékos lesz, ha a gyermeke akarja. Ilyen­kor valósággal sugárzik sze­méből az anyai szeretet és gyöngédség, a szülői büszke­ség, a boldogság. — Igen, ilyen volt Vera is a mai napig — válaszolt a férj, hiszen egyetlenegy o- lyan nagy általános érzés van a világon, mely valamennyi fajjal közős és sohasem szű­nik meg: az anya gondossá­ga a magzat iránt, ennek ra­gaszkodása az anyához. — Igen. Ez hiányzott Ve­rából, hiányzott, mert korán, könnyedén és gyorsan futott a boldogság után. És ahogy szerette az életet, de utálta a szerinte zordon hétköznapi kötelességet: a munkát. A kis árva meg pihent csendesen, mrtsem törődve a felnőttek hóbortján. Vera eltűnt. A szülők ví­gasztalhatatlanok voltak, ke­servesen hajszolták, kutatták eltűnt lányukat. Teljes meg- bocsájtást ígértek, ha megke­rül. Ez sem vezetett ered­ményre. És múltak, egyre múltak a napok, hónapok. Eltelt azóta talán 15 eszten­dő. Igen, éppen tizenöt esz­tendő. Valahol messze távol, egy nő, egy nagyvilági nő, aki végigjátszotta fiatalságát, aki nem tudott egész komoly lenni se érzésben, se gondol­kodásban, végigdőlt a pam- lagon. Ki tudja miért, mi ösztönözte, hogy végig gon­dolja életét. Sohasem volt komoly. Ta­lán ez sem, arait most végig gondolt. Csak egyszer ko­molyodott el, de akkor na­gyon! A tükör előtt és ismét elhagyták ajkát azok a sza­vak, amelyeket valamikor ré­gen az első csók után mon­dott. Csak most valahogy mégis másképp. Akkor úgy vélte, sohasem jön el az, ami­től minden nő fél. — Hátigazán? Csakugyan bekövetkezett nála is az, ami­ről annyit hallott másoktól? A szomorú, kegyetlen való­ság? Másnál természetesek, el­kerülhetetlenek a hervadás előjelei, de hogy az ő arcán, azt a bájos, édes, rózsás arcot is kikezdje a fonnya- dás? Ez... ez... lehetetlen! De a tükör.« Igen valóság! ö tudja okát. Élt, élt, túl fiatal kora óta rendszertelenül és csak a kéj­nek élt, az érzelmeknek, az éjszakának, ezenkívül el sem tudta képzelni, hogy más is van e földön. Nem ad­dig úszott, míg a tenger éde­sen megringatja, hanem ad­dig, míg eltemette. Kétségbeesetten jajveszé- kelni tudna, így vigasztalja magát. — Ah.„ azaz... dehogy van ő túl azon a koron. Amíg je­lentkező akad, nem követke­zik be ez a kor. Neki pedig akad. Óh, lemondani mindenről. De mások? Még ebben a kor­ban is ruganyosak, fiatalo­sak. ő ezen csak csodálkozik, nem érti meg, nem is érthe­ti, ő kiszárította saját fáját, míg azok ápolták, öntözték, családi boldogsággal, gyer­mekekkel, munkával, vidám­sággal. Gyermek? Oh Istenem, az nekem Is van. Tizenöt év után felébredt benne az anya, a gyermekhez való ragaszkodás. (Folytatjuk.) ' | 1 : !i , ' I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom