Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
Vlláf proletárjai egyesüljetek: MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 118. SZÄM Mai számunkból: A szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről Intézkedjen a MÁV —m— Befejezték a vizsgálatot egy nagyobb ellenforradalmi papi csoport ügyében * $ 4 4 4 4 4 4 f I ( 6 A néppel együtt kell küzdeni a nép előrehaladásáért Munkás nagygyűlés a Láng Gépgyárban Marosán György elvtárs beszéde Szerdán délután nagygyűlést tartottak a Láng Gépgyár udvarán. Sok száz munkás, mérnök gyűlt össze, hogy meghallgassa Marosán György politikai beszámolóját az időszerű kérdésekről. Forró szeretettel köszöntötték a szónokot, aki több mint két órás beszédben ismertette az országos pártértekezlet határozatait, beszélt az időszerű belpolitikai és gazdasági kérdésekről. A párt most következetesen keresi az utat a munkásosztály szivéhez, eszéhez — kezdte beszédét Marosán' György elvtáns, ,az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára — azt az utat, amelyet a több mint száz éves magyar munkásmozgalom mindig megtalált a dolgozók széles tömegeihez. Elmondotta, hogy mostanában sokat foglalkozott a nőmozgalom, a szakszervezetek és az ifjúság kérdéseivel, így jutott el a múlt szombaton este a dolgozó nők nagygyűlésére is. A nőgyűlés előadója nagyon szépen beszélt a nőmozgalom e- redményeiról s a dolgozó nők kívánságairól — mondotta. — És én ünneprontóvá váltam akkor este. Nem vertek ugyan meg az asszonyok, de tudomásul vették, hogy nem tartozom a „jómodorú“ emberek közé. (derültség) Miről volt szó tulajdonképpen? — Igaz-e, hogy a magyar munkásmozgalom száz esztendeig harcolt többek között a nők egyenjogúságáért, a dolgozó nők felszabadításáért, az egyenlő munkáért, az egyenlő bér megvalósításáért, a nők választójogáért? Igaz! A felszabadulás óta mindezt elértük, kivívtuk a nők számára. És nemcsak erről van szó. Nézzék meg ezt a várost, kérdezzék meg az idősebbeket, a magamfajta őszhajúakat: mikor öltözködtek asszonyaink, lányaink olyan szépen, jól, mint most? Mikor volt olyan gyermekkultusz ebben az országban, mint napjainkban? Soha ennyi jól táplált, jól öltöztetett gyermek nem volt a fővárosban! Ehhez kevés az anyai szív és az apai szeretet, ehhez „guba“ is kell. (Derültség). Ebben van az elmúlt tizenkét esztendő jelentősége, súlya és egyben eredménye is. (Nagy taps). Ez megmutatkozik abban is, hogy azon a bizonyos aőgyűlésen, egy — a helyzettel nem ismerős — külföldi nehezen tudta volna megmondani, hogy koncert teremben, színházi előadáson van-e — oly elegánsak voltak a mi munkásasszonyaink. Büszkék vagyunk rájuk, hiszen szeretjük, ha asszonyaink jól öltözködnek, asszonyaink is rendes ruhában szeretnek bennünket látni. Miért nem tudtuk ezt megcsinálni a Horthy-fasizmus éveiben és miért tudjuk ma? Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést a munkásasszonyoknak, illetve egy részüknek: miért vagytok közömbösek a ma harcaiban, miért maradtok távol a párt harcától, a jobb életért, a további előrehaladásért vívott harctól? Megkérdeztem az ülés résztvevőitől: kitől várjátok a több mosógépet, a különböző jó készételeket, a jobb lakást és ruházkodást, a több tantermet és egészségügyi intézményt? Ki adhatja ezt meg nektek? Ki biztosíthatja, hogy a mostam élet tovább szépüljön szá- 1 motokra? Azon a gyűlésen persze az asszonyokról beszéltem — asz- ' szonyoknak ,az ő dolgaikról, de1 úgy, hogy abból a munkásférfiak is értsenek — „róluk is szól a mese‘’j (Derültség). És itt meg kell jegyeznem, hogy erre a gyűlésre, mint mostani gyűléseink mindegyikére az jött, aki akart. Ezután is kerülni fogjuk, hogy a gyűlésekre „felhajtsuk” az embereket, mert volt idő, amikor ez történt. Jöjjön el. aki akar! Aki saját akaratából jön, az érdeklődik, az kíváncsi. Az érdeklődő és kíváncsi embert hamar meg lehet győzni, hogy ügyünk kiváló támogatójává váljék. Most nem készítünk előre szép beszédeket, hogy a vezérigazgató és a főmérnökök társaságában, a hallgatóság „hivatalos” tapsai közben felvonuljunk a dobogóra és amikor felemelem a kezemet, önök pontosan tudják, akkor tapsolni kell. Ne tessék tapsolni, ha nem mondok igazat. Csak azt kérem, hogy a gyűlésről hazamenve, legalább két percig gondolkozzanak a hallottakról. Ha igazam van, és mert ez a párt és a munkásosztály igaza — akkor hanem tessék dolgozni! Ez mindenkinek kötelessége és, ha valaki azt akarja, hogy ő és a családja már jobban éljen, miért nem akar verekedni is ezért? — mondotta, majd részletesen méltatta a több mint százesztendős magyar munkásmozgalomban részt- vett szervezett munkások helytállását, hősi harcait. Ezután arról beszélt Marosán elvtárs, hogy a magyar munkás- mozgalom százesztendős hősi harcának az eredménye az, hogy ma Magyaroszágon demokrácia és szabadság van a dolgozó nép számára. Sokezer mártír munkás vérét hullatta azért, hogy ma nyugodtan ülhess itt, hogy emberi módon élhess, hogy gyermeked jövőjéről is megfelelően gondoskodhass! — Ezer éven át a magyar arisztokrácia és nemesség tartotta magát „nemzet fenntartó” elemnek, ő volt az uralkodó osztály. A fel- szabadulás után a munkásosztályt tettük uralkodó osztállyá. Megjegyzem, hogy a munkásosztályba sorolom a mérnököket, a műszaki dolgozókat is. Tehát uralkodó osztállyá tettük a munkásosztályt, amelynek meg kell tanulnia országot kormányozni. Az arisztokraták, a főnemesek és a főpapok ezer évig tudtak kormányozni, mi is el tudjuk kormányozni az országot, mégpedig nem is rosz- szul, hiszen az elmúlt tizenkét esztendő alatt olyan dolgok történtek Magyarországon, amelyek évszázadokig elképzelhetetlenek voltak a magyar földön. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett a múltra. Amikor ebben az országban egyedül a katolikus egyháznak kilencszázezer hold- | ja, herceg Eszteházynak kétszázezer holdja volt. Voltak gyárosok, akiknek húszezer ember, dolgozott és voltak bankók, amelyek részvényeseinek ugyancsak harmincezer—ötvenezer ember munkája biztosította a hasznot. Ez volt Magyarország egyik arca. A másik oldalon élt három millió nincstlen koldus,, legjobb e- setben nyolcvan filléres napszámbérből, Ezután foglalkozott Marosán elvtárs a felszabadulás után elért eredményekkel, mindenfajta kizsákmányolás megszüntetésével, Aki ezt meg akarja változtatni, aki vissza akarta állítani a tőkések, földesurak birtokait, az ölthet magára bármilyen színt, mégis eüenforradalmár — folytatta. (Helyeslés, nagy taps.) Maguk tapsolnak, helyeselnek, de én megkérdezem, akkor miért „hőzöngtek” októberben. Maguk most azért tapsolnak, mert logikus volt, amit mondtam. Ezt elismerik, de hát akkor miért és ki ellen sztrájkoltak? Miért zúdították saját fejükre huszonöt mil- Tiárd forintos kárt? Azt hiszik az asszonyok, hogy ha' Mindszenty győz, életük és sorsuk jobb lett volna? Azt hiszed te munkás, hogy ha Mindszenty újból uralomra jut és Weiss Mannfréd báró visszajön, verheted az asztalt, miért nincs több bölcsőde, miért nem magasabb az életszínvonal? Ügy tapostak volna rád, mint 1919-ben. Ezután arról a segítségről beszélt, amit a szovjet csapatok nyújtottak az ellenforradalom leveréséhez. Rámutatott, hogy a magyar munkáshatalom megvédéséért miért ne lett volna jogunk minden fegyvert igénybe venni, (felkiáltások: Ügy van! Nagy taps) Más kérdés az, miért nem voltunk elég erősek -ahhoz, hogy önmagunk győzzük le az ellenforradalmat — folytatta Marosán György és ezzel kapcsolatban emlékeztetett a felszabadulás utáni gyors fejlődésre, amiről az egés2 világ, mint csodáról beszélt annakidején. A párt helyes politikájának eredménye volt ez. A nép egyemberként követte a kommunisták helyes céljait és helyes útját, És ha a Rákosi féle vezetés később nem torzítja el ezt a helyes politikát, vagyis, hogy a néppel együtt kell küzdeni a nép előrehaladásáért, hogy kommunista ember nem lehet a hatalom mániákusa, hogy nem sérthetik meg a törvényt — akkor a kérdés nem így néz ki! Nyugaton most nagy sivalkodás és izgalom van, amiért néhány- száz embert „begyűjtöttünk’. Miért e nagy sivalkodás? Majd Most „begyüjtjük" azokat a volt földbirtokosokat, horthysta tiszteket és detektív felügyelőket, akik — talán ebben a gyárban is — például mint lakatos dolgoztak és az ellenforradalom idején nem „hőzöngtek”, hanem tudatosan harcoltak, gyakran a háttérből, a munkásihatalom ellen. Az ilyen típusok itt-ott bekerültek a munkástanácsokba is. Azért nagy most a kiabálás, mert nem munkásokat vettek őrizetloe, hanem túlnyomó többségben klasszikus fasisztákat, osztályidegen elemeket. Ezek voltak azok, akik októberben irányítói voltak az ellenséges cselekedeteknek, a rablásnak, a gyilkolásoknak. Ezeket védik a tőkések, a fasiszták a törvény és tisztesség nevében. De ugyanezeknek a védőknek egy szavuk se volt akkor, amikor kommunistákat lábuknál fogva akasztottak fel és gyilkoltak agyonverték a munkásosztály igazi híveit. — Tessék tudomásul venni, hogy minket nem riaszt meg az ellenség sikongatása, mi nyugalmat, békét, törvényes rendet akarunk. Aki ez ellen fellép, legyen akárki, arra keményen lecsapunk. (Taps.) Belügyi hatóságunk ellentétben a régi vezetéssel, most valóban lecsap a bűnösökre, de senkit sem tartóztatnak le azért, mert ártatlan. Most nem lehet becsületes embert letartóztatni, bíróság elé állítani és elítélni. A továbbiakban részletesen beszélt az ellenforradalom előzményeiről, Nagy Imre árulásáról, majd arra hívta fel a munkások figyelmét, sohase felejtsék a múltat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a fiatalságot elégé elka- pattuk az elmúlt években. Nem tanítottuk őket fegyelemre, helytállásra. áldozatkészségre. Amikor azt látjuk, hogy a munkásfiatalok járnak egyetemre, hogy szépen öltözködnek, hogy nem a munkanélküliség, hanem a munkapadok ezrei várnak rájuk, s az iskolák elvégzése után nyomban állást kapnak, akkor mindig megállapíthatjuk: érdemes volt harcolni! Ezek a fiatalok már nem ismerik a régi generáció sanyarú sorsát. Viszont néha kár is, hogy nem ismerik. Találkozunk időnként úgynevezett „kiábrándult” fiatalokkal, akik húsz éves korukban agg-emberként járnak-kelnek közöttünk, mert nem tudják mit csináljanak eszükkel, tudásukkal, fiatalos erejükkel,. Túlságosan elkényeztettük őket, de gondoskodunk majd róla, hogy megtanulják: az eredményekért harcolni kell. Tab(Folytatás a 2. oldalon.) senki ne tegye kezel zsebre, és ne várja, hogy mások kaparják ki számára a gesztenyéi, most belügyi hatóságaink odaülnek, ahová Rákosinak kellett volna ütnie
