Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-18 / 166. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG A napokban valami friss hír után érdeklődtem a szeghalmi községi tanácsnál, de mitagadás, nem sok témával tölthettem meg a tarisznyámat. A tanács vezetői ugyanis csak általánosan nyilat­koztak dolgokról, eseményekről és válaszukat így foglalhatnánk össze: „megy a munka, menegeí takarosán”. Már-már úgy láttam, hogy utam „üresjárat” lesz, ami­kor beállított Horváth, Mihály, a Gyógyuovényforgalmi Vállalat szeghalmi kirendeltségének veze-, tője és ismerkedésünk aktusai után bosszúsan jegyezte meg hogy mi csak a csabai és más vá­rosok ipari üzemeivel törődünk, a vidéki üzemek némelyikéről pe­dig évek óta hallgat a krónika. A helyi tanács vezetői is csak akkoij figyeltek fel jobbam rájuk, amikori követelték, hogy látogassák meg az üzemet, s a látottak nyitották ki a szemüket, hogy ez már nem egyszerű kis „szikfűszárító telep”, hanem komoly üzem és fontos szerepe van a népgazdaság vérke­ringésében. • Most Itt ülök én is a vállalat -irodájában. Az asztalon tarka ösz- szevisszaságban hevernek előttem apró tasakokban a vállalat által szárított gyógynövények, melyek országosan és világviszonylatban ^^Bmertek. Fiolákban zöldellenek. ^R-gállanak a gyógy illóolajok, a- melyeket itt állítanak elő és nél­külözhetetlen alapanyagai a gyó­gyászatnak. Az udvaron büszkéd fitogtatja magát az olaj lepároló berendezés, a korszerű kazánház Egy félmillióba került és a tűz- szárításos eljárásról a korszerűbb, gőzszárításos rendszerre tértek át az üzemben. Valóban kinőtte ma­gát ez a „nádas széli telep" és szükséges, hogy nagyobb fontossá­got tulajdonítsanak neki a község vezetői. Mert hol is szorít a cipó? Van korszerű berendezés, de a ka­pacitás nincs megfelelően kihasz­nálva. A vállalat ugyan sokat fá­radozik a természetben található gyógynövények felvásárlásáért ez azonban csak részben fedezi rt szükségleteket. A korszerű beren­dezés már a gyógynövények na­gyobb üzemű termelését követeli meg. Ez viszont nehezebb. A szeg­halmi emberek idegenkednek tőle, nem isimerik a termelés csinját- binját, s azt sem, hogy milyen árat fizet ezeknek a növényeknek a termesztése. Nos nézzük meg, hogy érde­mes-e foglalkozni vele? Horváth Mihály szerint például a borsmenba termesztése a kuko­ricáénál semmivel sem munkaigé-' nyesebb. Évelő növény, hasonló a lucernához és egy nyár termése 14—15 ezer forint jövedelmet ad. A maszlag-beléndek, és a fehér mályva hasonlóan jól fizet, s ami igen fonté®: szereti a szeghalmi vízjárta földeket. Itt jegyzem meg azt is, amit az egyik orvos ismerősöm mondott: A gyógynö­vény termesztésinek különösen jó oldala, hogy sok féle feldolgozása miatt nemcsak nyári, hanem téli munkát is ad, és jó jövedelmet biztosít különösképpen a munká­ban megöregedett embereknek. Nem a szakmai sovinizmus beszélt belőle, hanem az orvosi önérzet és eivhívatottság, amikor azt mond­ta, ha kevesebb a beteg ember, annak az orvos örül a legjobban. Ha megfelelő körülményeket te­remtünk a .munkában megrokkant s dolgozó anyák számára, kevesebb A napokban az egyik kis bjelorussz faluba érkezett vendégség­be Moszkvából L. Puzsak. Ez nem is lenne olyan nevezetes ese­mény, ha ez illető történetesen nem 1803-ban született volna, va­gyis nemrégen ünnepelte 134. születésnapját. Puzsak jó emlékezőte­hetségnek örvend, jól emlékszik Puskinra, aki akkor halt meg, a- mikar á 34 éves volt. Ismerte többek között Nyekraszovot, Cseho- vot és Lev Tolsztojt is. Egyszer Kulinyin előtéri is fogadta. Nem ő a családban az egyetlen, aki több mint 100 ivet élt. ■ le Ma Ili éves, húga, most múlt 112. Mindketten Kiér ben laknak. A szevasztapoü öccse 122 éves. Puzsákot gyakran látogatják meg ismert tudósok, akik hosszú életének problémáiról faggatják. — Sohasem ettem húst — mondotta. — Kedvenc ételeim: e krumpli, a tej, a kenyér, a kompót. Hogy mit csinálok? Hót taka­rítok, ebédet főzök, bevásárolok. Éjfélkor fekszem le és reggel hat­kor kelek. — Jajj, jöjj! Pista fiam! Ne pogány kodj! Megver az isten — rázta az ég felé Mari néni az olvasóval körülfont kezét. — Engem már megvert, ami­kor szegénynek születtem — vá­gott közbe apám. — Jó ember a te Zsiga bá­tyád, ki lehet azzal jönni; Egyezzetek meg szépen. — Velem is ki lehet jönni, csak nekem nagy a családom, vetésem nincs, az aratással kell beteremteni a kenyeret, meg a csépléssel. Zsiga bácsiék ketten vannak. 40 holdból csak négy holdat vert el a jég. Végulis addig egyezkedtek, míg abban állapodtak meg, hogy a jégvertet is részért aratjuk, de nem a tizenkettedikért, ha­nem a tizenegyedikért. Hazafelé jövet, alig léptünk ki a kapun, rámnézett apám és mo­solyogva mondta: — No, erre az új rokon ráfizet. Nem értettem, hogy tizenegye­dik részért, hogy járhatunk job­ban, mint tizenkettőért, nem is kérdeztem meg. Gondoltam, ha apám örül, akkor bitzosan jóra jön a dolog. Először a másik dűlőben ért kasza alá a búza. Nagy izgalom­mal kezdtem a marokszedéshez. Rendszerető, szigorú ember volt apám. Nem volt könnyű kedvé­re csinálni valamit. Felszedtem már vagy tíz rendet, de nem szólt semmit. „Früstökkor” nyi­latkozott, de’ akkor is csak ke- rülőúton tudtam meg, amire kí­váncsi voltam. — Igyál egy kicsit te is, — nyújtotta felém apám a pálin­kás üveget, miután ő már jót húzott belőle. Ennyi munka u- tán megérdemled. — Nagyapám is adott édes­apámnak, amikor ilyen idős volt? — Adott hát, én is jól szed­tem a markot. — Ahan, — mondtam —, il­letve köhögtem ki ezt a rövid szócskát az erős pálinkától. Töb­bet nem is szándékoztam mon­dani, hiszen legalább úgy meg­voltam elégedve a válasszal, mint apám m én marmkszedé- s emmel. Estefelé, amikor hűvösödön, Baráti segítség — felélesztett patronálási mozgalom helyett lesz a beteg ember, ha gyógynö­vényt termesztünk még jobb lesz a gyógyszerellátás és növekedhet az egészségügyi szolgáltatás ezért ő a leghűbb propagálóija az új kul­túra terjesztésének. Az új törekvésnek vannak már itt szószólói. A Halasi Állami Gaz­daság 10 holdon kezdte meg a kí­sérletet és a terméskilátások nagyszerűek. Az. eredmények lát­tán a Töviskesi Állami Gazdaság­ban 50 és az Új Barázda Tsz-ben 15 holdas parcellán kezdik meg a borsmenta termesztését. Ezenkí­vül egy szakcsoport is megalakult a községben. Es most mi lenne a kívánnivaló? Talán egy. A községi tanács mezőgazdasági felügyelői a többi munkák közben lássák el szaktanáccsal az embereket, hogy valóban siker koronázza a kísérle­teket. Fontos ez több okból is. Ha segítenek, az eddig hasznavehetet­len földeken is jó jövedelemhez jutnak az emberek. Fokozza a belterjességet, és munkát ad a téli hónapokban is. A vállalat telepéin nem időszaki, hanem állandó lesz mintegy 150 anya és leány foglal­koztatottsága. Még több gyógy-, szert adunk az államnak, s talán utópia, de könnyen valósággá vál-, hat, hogy Debrecen után Szeghal­mon lesz majd egy korszerűbb gyógyszergyára az országnak. Deák Gyula Időjárás Nyugat és Közép-Eurója egy része felett továbbra hűvös lég­tömegek vannak uralmon. Hatá­sukra sokfelé esik az eső. Német­országban, Ausztriában és Ju­goszláviában a leszálló légmoz­gások következtében átmenetileg derült, száraz az időjárás. Kelet- Európában változatlanul mele” az idő, a tegnapi nap folyamán a hőmérséklet mindenütt huszonöt Me fölé emelkedett; Várható időjárás csütörtök es­tig: változó felhőzet, holnap el­sősorban délnyugaton helyenkint esői Mérsékelt, Időnként élénk nyugati, északnyugati szél. A hő­mérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel II—14, legmaga­sabb nappali hőmérséklet csütör­tökön 23—26 fok között; Nemrégiben a sarkadi Kossuth Tsz elnöke, Szegedi Sándor és Pa­taki Sándor, a szövetkezet kerté­szetének motorszerelője Gyulán jártak. Pataki Sándor korábban a Vízgépészeti Vállalatnál dolgozott és ezért meglátogatták Bmi Zol­tánt, a vállalat GB elnökét. A ba­ráti találkozás hasznos eredmény­nyel járt, mert elpanaszolták ne­hézségeiket és az üzem vezetői: Galuska József és Ambrus János, hőhullám í Zs iiiiiiwiiuiiiiiiiiiiiiimiiiinmiuimuiuiiiiiuiiiii ANGLIÁBAN A hőhullám rendkívüli jelensé­geket idézett elő a konzervatív Angliában is. A szakállas Tom Allen autó­buszvezető az egyik nap teniszJ shortba öltözve végezte munká­ját. A hatóságok azonban nem voltak elnézőek és fölirták. Az indok a következő volt: „Igyek­szünk a legnagyobb kényelmet, biztosítani buszvezetőink számára. Megengedjük nekik, hogy kabát nélkül dolgozzanak, ahhoz azon­ban nem járulhatunk hozzá, hogy ne viseljenek hosszú nadrágot." Az egyik hadleighi filmszínház­ban a jegyszedőnők úgy védekez­tek a meleg ellen, hogy fürdőruhá­ban végezték munkájukat. Ügy látszik, egyedül a fókák nem érzik a meleget, mert a lon-i doni áUatkertben, ahelyett, hogy a vízben úszkáltak volna, napfiir- dőt vettek. Az elefántok azonban kevésbé jól viselték • hőséget. Egyikük napi 25 gallon vizet fo­gyasztott, 5 galonnal többet, mint máskor. Tanácstagi fogadóórák: Kazár Mihály a 77-es választó- kerület tanácstagja és Jedrejcsik János a 78-as választókerület ta­nácstagja f. hó 18-án este 7 óra­kor fogadóórát tart V, kér. Ré­si cza-fele iskolában. a vállalat MSZMP alapszervezet intéző bizottságának elnöke se­gítségükre siettek. A tsz elnöke, Szegedi Sándor el­mondotta, hogy az októberi ese­mények következtében szétziláló­dott a ta-ság egyrésze, de több­ségük most is együtt van, és a megmaradt kollektíva meg akarj» mutatni, hogy továbbra is jó e- redményeket ér el a szövetkezeti gazdálkodásban. De hasznosnak látnák, ha ehhez a vállalat is se­gítséget nyújtana, azzal, hogy pat­ronálná őket. Megrongálódott me­zőgazdasági gépeiket megjavíta­nák és az esetleges szerelő-mun­kákat is elvégezné’ az üzem mun­kásai náluk, mivel most korszerű­sítik az istálókat, villany dar sió­val, szecskavágóval akarják fel­szerelni. A beszélgetés közben ígéretet tettek az üzem vezetői, hogy rövidesen felkeresik őket és a helyszínen vizsgálják meg, mi­lyen segítséget tudnak nyújtani. Ezzel az ígérettel nem marad­tak adósak, mert néhány napon belül az üzem vezetőin kívül Var­ga József, a vállalat igazgatója, és Varga István a vállalat főköny­velője is meglátogatta Sarkadon a termelőszövetkezetet. Örömmel tapasztalták, hogy a szövetkezeti tagok szorgalmasan dolgoznak és nemcsak segítséget várnak. A ta­gok egyrésze kapált, mások meg már aratásra készülődtek. Mint hallották: kevesebben vannak most, mint tavaly — de úgy lát­szik, akik megmaradtak azok a közösben látják jövőjüket bizto­sítva, mert jó kedvvel, szorgal­masan dolgoznak. A néhány órás látogatás alatt megbarátkoztak egymással és a szívélyes beszélgetés közben meg­ígérték a vállalat vezetői, hogy megjavítják a kertészet motor­ját, beszerelik a korszerűsített is­tállóba a szecskavágót, a darálót és a vízellátáshoz a villanymo­torokat. Azóta rendszeresen lá­togatják az üzem munkásai s szövetkezetét, hogy segítségükre legyenek. Domokos Albert báesi jelenleg is a villanyvezetéket sze­reli és amint mondja: nagyon jól érzi ott magát, mert minden jó­val ellátják. A gyulai üzem mo­torszerelő brigádja a szövetkezet benzin-motorját javította ki most soron kívül. Így erősödik a szövet­kezeti parasztok és az üzemi mun­kások közötti kapcsolat. NAGY IMRE Gyula, II. sz. Vízgépészeti Vä »e»r«r«r»ie«e«e»ie«e»iei«e Zsiga bácsi is kijött a kis sárga- kocsin. — Ügy látom, az inas bevált, “ dicsérte ő is a munkámat. — Aki a pálinkát megissza, axmak a dolog végét is meg kell fogni — célozgatott apám az ál- domási vita alatt. Értett is a szóból Zsiga bácsi. — Látjátok fiaim, a vén fe­jemmel, nem otthon felejtettem a kis üveget Szegény Mari né- nétek azzal az eres lábával di­rekt lement a pincébe, hogy egy kis szájöblftőt hozzak nektek. — Szegény Mari néni mondta kétértelműen apám. Az­tán vágtunk tovább. Ott hagy­tuk az öreget Másnap esett az eső. Pihenő­nap lett volna, de én reggeltől estig a szomszédokat jártam. A magamforma fiúkat, lányokat kerestem és elmondtuk egymás­nak sikereinket Beszéltem vagy tíz cimborával, de mind azzal dicsekedett amivel én, hogy pá­linkát kapott a jó marokszedé­séért. A meggyesi dűlő után p jég­vertbe mentünk. Ahogy kivágta apám az első rendet, visszafelé arra lettem figyelmes, hogy egy egy marokra ráteszi a lábát, az­tán eldobja a kaszát és néhá­nyat be is köt. A bekötött kévé­ket emelgeti, odébb rúgja. Egy- szercsak így szól hozzám: — Nagyok lesznek ezek fiam.­Meghökkentem. Hogy a hato­dik napra kitanultam a marok- szedésből. Nem szóltam sem­mit, csak egy kicsit kedvetlen lettem. A második rendnél meg­ismételte apám, amit az elsőnél csinált Még mindig nem volt megelégedve. — Kisebbet fiam, kisebbet. A harmadik rendnél, amikor már fél akkora markot szed­tem, mint korábban, ha azt nem mondja, hogy ez már :ó lesz, biztosan kitör a sírás. A keresz­tek papkévéin a nagyobb faj­ta nyulak, ha kétlábra álltak, könnyen átpislogtak a szomszé­dos lucematáblárra. Harmadik, negyedik nap már egészen rá­állt a kezem az ilyenfatja ma­rokszedésre. Nem is lett volna semmi baj, ha ezzel befejeződik az aratás, de a pap-dűlő J..ég w# w# w# mr hátra volt. < Itt már azt sem várta meg apám, hogy végigvágja a ren­det. Alig szedtem le két-három markot, már is visszafordult. Meg sem emelte, csak úgy szemre rávágta, hogy nagyob­bat. Haladtunk, vagy tíz lé­pést, mikor újra visszanézett és még nagyobb kévét követelt. — Miért csinálja ezt velem édesapám, hogy soha nincs meg­elégedve? — Látta az elkeseredésemet, rögtön letette a kaszát, és meg­magyarázta, hogy a jégverttől azért kellett kicsit szedni, hogy sok legyen a kereszt, úgy több után. jár rész, ebből pedig azért kell nagyokat szedni, mert in­nen kapjuk a reszt. Most már értem, — mondtam olyan vidáman, vagy még vi­dámabban, mint első reggel, a- ■ mikor a pálinkát kaptam. Megtanultam a markot szedni édesapám? «— Azt meg, de még sok min­dent meg kell tanulnod, hogy a mai világban valahogy megélj. Szín Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom