Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-18 / 166. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. július 18., csütörtök Szilárdítsuk meg a társadalmi élet erkölcsi alapjait Alapjainkban a dolgozók kö- 1 zöít, az iskolai életben és másait egyre több szó esik az erkölcsi nevelés igényéről, mely az eddigi évek során egyik kevésbé felkarolt társadalomformáló nevelési módszer, volt, pedig jelentőségét csak most mérhetjük fel igazán, amikor az ellenforradalom erre a — mondhatni gyenge alapokon álló területre — a támadását irányította. Minden társadalmi rend igyekszik megteremteni a maga erkölcsi normáit. S minthogy a mi erkölcsünk a kommunista erkölcs, erről és ennek eredményeiről szeretnék szólni. Társadalmunk e- gyik jelensége az erkölcs is, amely a társadalmi élet törvényeinek van alárendelve. Az erkölcs, vagy másképpen morál a társadalmi tudatnak az a formája, amelyben az emberek magatartásának normái egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyokban fejeződik ki. Az erkölcs létezését nem az egyes embernek, hanem a társadalomnak köszönhetjük, hiszen nem az ember természetében, nem érzelmeink sajátságaiban, hanem az embre társadalmi — történeti életfeltételeiben kell keresnünk erkölcsi tudatunk formáit. A történelem nem azt bizo- nyitja, hogy az emberek erkölcsi nézetei a társadalom életének változásaitól függően változnak, hogy az ,,örök‘’ változatlan erkölcsi normák nincseiHiek, s hogy az erkölcsi nézetek fejlődésben végeredményben kifejezésre jut az osztályharc fejlődése az osztálytársadalomban. Megállapítható, hogy a kommunista erkölcs szempontjából csak az-erkölcs, ami hozzájárul az elnyomás, a nyomor régi «.világának, megsemmisítéséhez, ami erősíti szocialista rendszerünket. Márpedig pártunk minden tagjának erkölcsi kötelessége szocialista rendszerünk erősítése. Ha az elmúlt évek iskolapolitikai vagy pártpolitikai nevelőmunkáját értékeljük, megállapíthatjuk, hogy a társadalom fejlődésével arányosan nem fordítunk elegendő gondot az erkölcs új követelményeinek tanítására. A csorvási iskolában végzett irányú felmérő munka is azt igezol ja, hogy sok tanulók e- lőtt egyaránt közönbös egy jó vagy rossz cselekedet. S hová vezethető ez vissza, mint a felnőtt dolgozók erkölcsi igényének sekélyességére, mely éppen az előbb említett hibákból ered. Milyen körülmények hozták létre e hibát? Nyilvánvaló arra gondoltunk, hogy fejlődő eredményeink, létesítményeink az új társadalmi viszonyoknak megfelelően önmagukból alakítják ki az új erköcs normáit. Mielőtt azonban a gyermekben önálló képzetek alakulnának ki arról, hogy mi a jó és mi a rossz, aszerint ítélnek, hogy mit tesznek szüleik, tanítóik, az emberek és általában vezető funkcióban lévő dolgozók. Utánozzák tevékenységüket és ezzel megszerzik az erkölcsi magatartás első készségeit. S ahogy az elsősorban fontos, úgy a mi társadalmunkban a példaadás a kommunisták elsőrendű kötelessége. Párttagságunk nagytöbbsége így cselekszik bár a példamutatásban még sok követelni való van, mert a szervezeti életben sokszor találkozunk olyan jelnségekkel, mely az erkölcsi normáktól való eltérést bizonyítja. A lérés szocialista rendszerünk■*1z erkölcsi normáktól való eiben nem más, mint a kapitalizmus csökevényeinek jelentkezése az emberek tudatában. A kommunista erkölcsi nevelés pedig harcot jelent ezekkel a csökevényekkel és jelenségekkel szemben. A társadalmiélet, de különösen az iskola5 élet területén találkozunk sok olyan jelenséggel, amely még a múlt társadalmi rend erkölcsi normáinak hagyatékaként él az emberekben, a szülők által a tanulók tudatában. Éppen ezért örömmel üdvözölhető kormányunknak az az intézkedése, mely időszerűségénél fogva lehtőséget teremt az iskola, oktató-nevelő munkája keretében a kommunista erkölcs tanítása, nak megkezdésére. A családnak, mint a társadalom legkisebb sejtjének is törekednie kell arra, hogy nevelésének egész folyamata egybehangolt legyen az iskolai neveléssel, azaz a kommunista neveléssel. Ez elsősorban mindenkinél jobban vonatkozik pártunk tagságára. Szocialista társadalmunk felépítése szempontjából tehát nem közömbös, hogy pártunk tagjai mely világszemlélet kialakítására nevelik ifjúságunkat. A7apjaiinkban az öltözkzdéa is J * vitatott dolog. Emlékezetünkben él még a múlt tarisznyás, rom gyosru hajú iskolásgyermeke, a szegényes külsejű paraszt és az éles különbséget mutató főjegyző, a szolgabíró, vagy felső tízezer öltözéke. Azóta megváltoztak az idők. Népünk felemelkedett a szolgai sorsból — amibe nem o- lyan régen még az ellenforradalom vissza akarta taszítani — de elmondhatjuk, hogy népünk ma el vi tat hatat lanul jobban és szolidan öltözködik. Minden ember cselekedetében, munkájában s nem utolsósorban öltözködésében is kifejezésre jutattja, hogy hová tartozik. fakultunk az elm51t hibákból, mely az erkölcsi nevelésben hosszú időre hatalmas feladatot szabott. Óvakodni kell azonban attól, hogy az iskolákban oktatásra kerülő erkölcstan, tankönyv ízű legyen. Mert tanítottak a mi iskolákban alkotmánytant is, de csak tanítottak, s amikor a gyermek hazament, az otthon légköre mindent lepergetett a gyermekről. Éppen ezért igen nagy gondot kell fordítani arra, hogy az iskola igazi szocialista közösséggé váljon, hogy nagyobb lépéssel haladjunk előre a szocialista erkölcs szilárdításában. Pálmai János Csorvás 281 nemzetiségi tankönyvet adtak ki A nemzetiségi iskolák tankönyvellátása rendszeresen 1949- ben indult meg. Mostanáig 281 nemzetiségi tankönyvet adtak ki. Közülük hét délszláv, 27 német, 59 román és 65 szlovák nemzetiségi tankönyv, illetve tankönyv- pótló jegyzet. A nemzetiségi iskolák részére az 1950-ben megjelent új tanterwel párhuzamosan készültek el az első délszláv, román és szlovák tankönyvek. Majd ezj követően évről-évre gyors ütem-, ben igyekeztek elérni a magyar iskoláik tanikönyvellátottságát. a KI ÍRÓ, ÍRJON... A Békés megyei Írók Munkaközösségének titkárától: Rócskát János elvtárstól megyénk íróinak tevékenységéről, terveiről érdeklődött az MTI munkatársa. — Mi újság az író berkekben? — szólt az első kérdés — Rövidesen sor kerül a munkaközösség tagságának a rendezésére — hangzott a válasz. — Azok tagságát megszüntetjük, akik nem fejtenek ki tényleges irodalmi munkásságot. A jövőben csak azokat ismerjük el íróknak, a mun- kaközösség tagjainak, akik verseket, elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és egyéb, valóban irodalmi mércéjű írásokat írnak: rendszeresen, állandóan ilyenirányú tevékenységet fejtenek ki, arról nemcsak szavakban, de tettekben is bizonyságot tesznek — természetesen magukénak vall jak a munkaközösség meghirdetett eszmei, politikai céljait is. vagyis nem öncélúan V art pour lart's módra, hanem a szocializmus építéséért dolgoznak az írói toll fegyverével. Tagsági igazolványt is rendszeresítünk, melyet az eredményt felmutató írók kapnak meg. Várható-e a megye irodalmi életének további kibontakozása? — Igen. Magam részéről — mint a Békés megyei Népújság szerkesztőhelyettese is — tágabb teret igyekszem biztosítani megyénk íróinak. Tervezzük irodalmi klub létrehozását az írók és a Népújság munkatársai számára, s ott az írással kapcsolatos eszmei és szakmai vitákat, gondolatcseréket rendezünk. Ugyanakkor az üzemekkel is szorosabb KipáSola- tot teremtünk; az írók például a gyárakat felkeresnék s műveikből felolvasásokat, irodalmi délutánokat, esteket tartnának az üzemek kulturális csoportjaival közösen. A vállalatok dolgozói viszont az íróklubban is találkoznának a megye toüfőr gat óival. TOJÁS A TOJÁSBAN Abid Mujkics bosnyák paraszt egyik tyúkja a napokban egy 140 gramm súlyú tojást tojt. A hír szenzációként hatott, és az érdeklődés középpontjába került a közeli falvakban. Amikor a tojást feltörték, kiderült, hogy abban még egy kisebb tojás is volt. Ilyesmire pedig emberemlékezet óta nem volt példa Boszniában. — V annak-e új tehetségek a Viharsarokban? Mit tesznek értük? — Véleményem szerint számos ifjú tehetség él megyénkben. A jövőben tehetségkutatásokat rendezünk a jó tollú fiatal költőknek, elbeszélőknek, és színdarab irók- ntak a felfedezésére, azonkívül újabb irodalmi pályázatot is írunk ki. Milyen irodalmi kiadványok jelennek meg a megyében még az idén? A Békési Üzenet harmadik számát október 6-án, Békés megye felszabadulásának évfordulóján akarjuk megjelentetni. A Kiadói Főigozgotóságtól szeretnénk kieszközölni egy kalendárium szerr kesztését is, amelyben a Viharsa-1 rok íróinak írásai kapnának helyet s az egyben dióhéjban tükre lenne a megye történelmének, haladó hagyományainak. Valameny- nyi könyvkiadóval kapcsolatot építünk ki a vidéki írók megbecsülésének érdekében, személyesen tárgyalunk velük a kész írói művek, verses és novelláskötetek, regények, esetleges színdarabok kiadásának lehetőségeiről. — Végül: mikor láthatjuk a megye íróit „szemtől-szemben" vagy legalábbis: műveikben? — A közelmúltban jól sikerült orosházi zenés irodalmi esthez hasonlót tervezünk Békéscsabán és többfelé a Békés megyei Jókai Színház művészeinek felkérésével. Tervezzük, hogy az aratás és a cséplés befejezését követő aratod ünnepségeken irodalmi műsorokat rendezünk. Felkeressük a távolabbi falvakat és tanyaközpontokat is, és az aratóünnepségek társasvacsoráin a megye íróinak és költőinek alkotásaiból adunk elő részleteket. November 4-én pedig az ellen* forradalom idején példás helytállást tanúsító községekbeni Szarvason, Békésszentandráson és Tótkomlóson emlékesteket rendezünk. összegezve: ennyi elég is — úgy gondolom — egyelőre. A tervek sokrétűek, de valóra akarjuk váltani — fejezte be nyilatimzatái Rocskár János, az írói munkaközösség titkára. l/lcUtxtH műd, de megtannltani.Ha jól emlékszem, Medárd után, második szombat volt, a- mikor a határ egyrészét elverte a jég. Vastagját a kurtasori rész kapta. Ez minket is érintett, mert K. Tóth Zsigának, a- kinél abban az esztendőben arattunk, ott volt négy hold vetése. Másnap, vasárnap reggel éppen magamra vettem a heti tisztát, amikor apám szólított* — Jössz-e velem? — Hová? — A gazdáékhoz, határt nézni. Úgy hiszem, először volt életemben, amikor apám nem azt mondta, hogy gyere, vagy maradj, hanem kérdezett Ezzel is éreztette velem, hogy kenyérkeresőnek léptem elő. Ebben az esztendőben maradtam ki az iskolából. Betöltöttem a tizenkettőt, illett anyámat felváltani a marokszedésben. Mi, Halásztelken, a gazdáék pedig örménykúton laktak. Nemcsak a neve különböztette meg a két helyet, hanem a földek minősége is. örménykúton volt a mindenkori papnak a földje is, ez volt a határ legjobb része. A nagyobb gazdák majdcsak valamennyien idehúzódtak. Jó barna, zsíros földön fehéringes, pirosképű emberek éltek, a mi részünkön, a fehér sziken — sápadt arcú, tarkain- gesek. öt kilométer volt az út tőlünk K. Tóthékig. Máskor, ha apámmal mentem valahová, mint a szabadjára engedett csikó, hol lemaradtam, hol előreszaladtam néhány lépést, vagy éppen leugráltam az útmenti árokba, hogy átkukucskáljak a vízeresztő betoncsöveken. Most egy jókora férfi lépésnél messzebbre nem tágítottam. Kérdéseimmel is próbáltam felnőttes dolgokról érdeklődni. A kukoricaföidek álállapotáról beszéltünk. Melyik, milyen gazos, szebb-e, mint a miénk, meg aztán mikorra hányja ki a cimerét. A búzatáblákon a várható termést „saccolgattuk". Nekem kellett mindig az első véleményt mondani* Apám csak helyben hagyta, vagy egy-két mázsát le-feligazftott. Ahogy kivettem szavaiból, az érdeklődésemmel és a szemmértékemmel is megvolt elégedve. Olyan gyorsan érkeztünk örménykút- ra, ahogy még soha, pedig közben megnéztük a jégvert vetéseket is. Délfelé járt az idő, mire körüljártuk az aratnivalót. Egyszerre értünk a tanyára a gazdával, meg a felségével, akik a miséről jöttek. Mind a ketten szokatlan szívességgel fogadtak minket. Mari néni rögtön széket hozott apámnak, ők is kerítettek maguknak, ezután letelepedtek a legközelebbi eperfa alá. Tőlem pedig megkérdezték, nem vagyok-e éhes. — Kapott otthon — felelte helyettem apám. — Mikor volt már az — nyá- jaskodott a gazda. — Lecsúszik még attól egy ki6 eper, — tódította Mari néni. Válaszomat nem is várta a gazdaasszony, megfogta a k szemet és sorra mutogatta, hogy melyik fáról rázzak a disznónak, és melyikből egyek. Rámparancsolt, hogy beteg ne legyek. Rövid idő múltán elvégeztem a kiszabott disznóetetést, utána szemelgetni mentem arra a fára, amelyik alatt tárgyaltak* Csakhamar a jégverésre terelődött a szó. —Bizony Pista fiam, — kezdte a példálózást Mari néni — az isten itt a földön mindnyájunkat próbára tesz. A tegnapi jégveréssel is egyformán sújtotta az igazakat a bűnösekkel. Nem így lesz ez majd a másvilágon. Milyen szépen prédikált róla a plébános úr a misén. Azt mondta, hogy istennek ezt az akaratát vegyük megnyugvással, zúgolódás nélkül, hiszen a túlvilágon a türelmesebb, cserébe örök bol- dolgságban részesülnek. Apámnak az intelmek nem használtak, mert egyre csak azt hajtogatta, hogy ő tizenkettedén a jégvertet nem tudja learatni* Munka több van vele, mint más vetéssel, kereset pedig semmi. x — Nézd Pista öcsém — vette át a szót a gazda — nem vagyok én neked rosszakaród. Ha jól megnézzük, szegről-végről, még rokonok is vagyunk. A te szegény apád, —isten nyugosztalja, hogy olyan korán meghalt — a családból való volt, mint az én feleségem. Csak a te nagyapád nem tudott úgy szerezni, mint az én apósom. Ezt csak azért mondtam el, hogy legyél belátással irántunk. Vágjátok le azt a kis jégvertet rokoni alapon, úgy, ahogy a többit is megcsináljátok. — Ha már rokonok lettünk, segíthene annyit rajtunk, hogy jóformán ingyen ne dolgozzunk — mondta verejtékezve apám* Adja ide napszámra azt a négy holdat. — Én megértelek téged, de mást nem adhatok, csak amit az isten adott..* — Ha az isten is úgy akarja, mint maga, akkor az csak a gazdagoknak jó isten.
