Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-02 / 152. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. július 2., kedd A kommunista felelősségérzet kiegészítette a beszámolói Sok párttaggyülés beszámoló]á- I lenforradalmárok, a forradalmából hiányzik még manapság a gazdasági élet helyes értékelése, az üzem, a vállalat legégetőbb gondjainak alapos feltárása. A legtöbb helyen, ha szóba kerül is, szinte széljegyzetként emlékeznek meg róla. A taggyűlések előadói megemlítik, hogy a pártmunka homlokterébe a gazdasági építést kell állítani, de ennél többet nem igen hall az ember róla. Ezek után lássuk, mi a helyzet a Békéscsabai István Malomban. A napokban itt is taggyűlésre gyűltek egybe a megyei malomipari vállalat kommunistái. Megjelenésben nem volt hiány s a- mi külön érdeme és helyes kezdeményezése a pártszervezetnek — pártonkívülieket is. meghívtak er. re a taggyűlésre. Amint a beszámolóból kitűnt, olyan taggyűlés ez, amelyen először vitatkoznak majd október óta a pártélet különböző kérdéseiről, mert eddig minden erejüket a pártszervezet újjászervezése, a tagok átigazolása és felvétele foglalta el. Nos, lássuk, hogyan felélt meg a beszámoló a várt ígéretnek. Az első részben, ami a legtöbb helyet foglalt el, az ellenforradalmárok mesterkedéseinek ismertetése volt. Féhérkönyvszerűen pergette az eseményeket é6 kitűnt, hogy az ellenforradalmárok aljas, .munkára készültek itt fel november elején a kommunisták ellen. Akasztásra készültek. A prímet ebben a mozgalomban Ondos András és Opa- uszki Mihály vitte a vállalat szemetjeinek kíséretében. S ha már nevük itt szóba került, hadd említsem meg, hogy egyhangú akarattal döntöttek e két bóbérjelölt azonnali elbocsájtása és felelősség- revonása mellett. A beszámoló helyesen vont itt párhuzamot az elrok és a két közben őrlődő, esetleg megtévesztett emberek között. Sok példával, nevek említésével illusztrálta az akkori és a későbbi helyzetet; Memgemlítette a szilárdan helytálló kommunisták és pártonkívüliek magatartását. Mindezek mellett azonban Itt Í6 csak jelszavakban szerepelt a beszámolóban a termelés pártellenőrzése. Pedig van mit termi jócskán a vállalat pártszervezetének. Ezekre a tennivalókra a felszólalók hívták fel a figyelmet Helyesen értékelték ők is az ellenforradalom óta eltelt időszakot, de — mint ahogy ezt a felszólalók hangja igazolta — szomjuhoz- ták már a termelés gondjainak megvitatását. Miről is beszéltek? A legtöbb elvtárs arról, hogy rövid két hét és itt az új szezon, a murikaver- seny jeleivel pedig alig találkozni az üzemekben. S ennek addig nem is kerül mozgatója rajtuk kívül, amíg az ellenforradalmárok szá- jaíze szerint választott szakszervezeti vezetők lesznek az ÜB-ben. Mert a valóság az, hogy itt a „sztrájkjogot“,, a párttól „független szakszervezeteket” hangoztató e- gyének is ülnek még a szakszervezeti székekben. Össze kell hívni a dolgozóikat — javasolták — új vezetőséget választani, s ezen az értekezleten leleplezni az ellenforradalmárok tetteit, szándékait. Kimutatni fehéren-feketén, hogy a munkaverseny tagadása és megakadályozása mennyi pénztől fosztotta meg az embereket. A beszámoló nem érintette a? országos pártértekezleten elhangzottakat, de a felszólalók annál többet idéztek ezekből és elmondották, hogy bizony gyenge még az üzemben a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolata Nem beszélnek elég bátran és nyíltan a becsületes szándékú emberek; A kommunisták inkább egymással társalognak, a pártonkívüliek hasonlóan, s hogy kölcsönös legyen a bizalom, ennek első feltétele, hogy szakítsanak az eddigi gyakorlattal. Érezhető volt a felszólalásokból a felelősségérzet, s annak felismerése, hogy nem elég csak hinni és vallani a kommunistáknak a párt helyes politikáját, hanem a kölcsönös eszmecsere folytán és helyes intézkedéseik nyomán el is kell azt ismertetni az emberekkel. És végül néhány szót arról, hogyan érezték magukat a vendégek ezen a taggyűlésen; Jól és kitüntetésnek vették. Sok mindent világosabban látnak, mint eddig, s az itt elhangzottakról nemcsak a taggyűlésen, hanem nap, mint nap hallani akarnak. Ezt kérik ők a pártonkívüliek nevében. Ezt nem hivatalosan jelentették be a taggyűlésem, hanem utána, mert a vezetőség elfelejtette megmondani, hogy véleményüket ők is elmondhatják ezen & taggyűlésen; <D. Gy.) Vasárnap délelőtt repülőgéppel érkezett meg hazánkba a bolgár kisipari szövetkezeti tagok egy csoportja, akik csereüdülésre Jöttek Magyarországra. A küldöttség a Ferihegyi repülőtérről Visegrádra utazott, ahol két hetet töltenek, utána pedig még egy hetet maradnak országunkban, megismerkednek hazánk nevezetetsségeivel és a kisipart szövetkezet életével. Ugyanazzal a repülőgéppel, amellyel » bolgár vendégek érkeztek, 14 magyar szövetkezeti tag utazik Várnába, hogy a Fekete-tenger partján töltse szabadságát. KIZA Y M(OV cikke a Pravdában az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről Moszkva. Hogyan láthatott napvilágot az úgynevezett „Magyar kérdéssel foglalkozó ENSZ-bizott- ság” jelentéseként közzétett bami- misítás? Miért volt szükség újabb lármára az úgynevezett magyar kérdés körül, amelyet az élet már régen levett a napirendről? — teszi fel a kérdést Kuzmyecov, a Pravda szemleírója. Az ellenforradalmi puccs kudarcot vallott imperialista szervezői — állapítja meg a szemleíró — azért csapnak most ismét mesterséges lármát a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, mart azt remélik, hogy újabb rendzavarásokat válthatnak ki Magyarországon, feleleveníthetik a nép gyűlöletétől szétzúzott, szánalmas ellenforradalmi csoportokat, s végeredményben kiszakíthatják Magyarországot a szocialista országok táborából. Észre kell venni — folytatja -a szemleíró —, hogy az „ENSZ-bi- zottság” jelentése közzétételének időpontját nem esetlegesen választották meg. Az imperialista körök a szocialista tábor elleni hidegháború szellemében fékevesztett rágalomhadjárattal próbálják meghiúsítani a feszültség már-már megkezdődő enyhülését. E célból látott napvilágot az „ENSZ-bizott- ság” sokat reklámozott jelentése is. Ennek a hamisításnak az ENSZ cégére alatt való megjelentetése ezen túlmenően azt a célt szolgálja, hogy elvonja a világközvélemény figyelmét a nyugati hatalmak szégyenletes cselekedeteiről, egyebek között a francia gyar-i maitartók algériai bűntetteiről, aa angol csapatok ciprusi garázdálkodásáról, a bonni militaristák erőltetett ütemű fegyverkezéséről, az Egyesült Államoknak a leszerelési tárgyalásokon tanúsított magatartásáról. Az a terv, hogy a „magyar kérdés” megvitatása céljából hívják össze az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát — írja végezetül Kuznyécov — ismét lerántja a leplet ennek a tervnek kiagyalóiról, akik ellenségei a nemzetközi feszültség enyhülésének és buzgó kiszolgálói a hidegháborús politikának. mondatban a fesztiválról A Pedagógusok Házában a Fesztivál idején francia nyelvű színelőadásokat rendeznek. A Fesztivál nemzetközi előkészítő bizottságának terve szerint a moszkvai „Krasznij Proletarij” gyár fiataljai holland küldötteket fogadnaki • A moszkvai rádió napontá több mint ötven, a televizió pedig öt adásában foglalkozik a fesztivállal, A Fesztivál idején nemzetközi fényképkiállítást és versenyt rendeznek, amelynek keretében a legjobb kiállított képek szerzői aranyérmet és ajándékokat kapnak. A Moszkvába utazó külföldi újságírók egyidőben a világ húsz országának adhatják tudósításaikat. A Fesztivál tiszteletére tíz mii-, lió különleges postai levelezőlapot bocsátanak ki; ' Nagyon egyszerűen megmagyarázhatjuk, mi az oka annak a tiltakozásnak amelyet az Egyesült Államok politikája a délamerikai országokban vált ki; Népeinkben hosszú évek óta Északemerika-ellenes hangulat uralkodik. Néha ez zavaros, de mély, olykor gyűlöletbe átmenő érzés, néha csak sértődöttség, ellenszenv. A kultúra területén a délen és az északon élő amerikaiak szellemi beállítottsága és életideáljai csaknem mindig élesen különböztek egymástól. W. Whitman — kivételes eset, és azt hiszem, a mi Amerikánkban nagyobb kegyelettel és mélyebben őrzik a nagy költő emlékét, m'nt hazájában. Whitman nagy demokrata, az egyenlőség lelkes harcosa volt, s ezek a tulajdonságai biztosítják számára a jogot, hogy nyugodtan beléphessen egész Amerika népeinek szegény hajlékaiba és engedélyt sem kérve, asztalhoz ülhessen. Országunk népeinek és értelmiségének leghaladóbb körei figyelemmel kísérik és mélységesen elítélik az Egyesült Államok fokozódó imperialista törekvéseit. Az északamerikaiak a virágkorát élő nagy nemzet büszkeségével állandóan növelik ezeket az ellentéteket. Az Egyesült Államokat és Mexikót elválasztó Rió Grande folyó ma jelképesen szólva, szakadékká vál- tpzott. Az ezüstös vízen végighúzódó határ mentén különösen erősen érződnek az ellentétek. Északon a mexikóiak olyan területeket láthatnak, amelyeket erőszakkal szakítottak el hazájuktól. Az elszakított területen ugyan még megőrizték a szép castiliai és indián elnevezéseket: Texas, San-Diego, El-Paso, de emögött a díszlet mögött, a számunkra ismerős nevek mögött a mexikóiak megalázva, kizsákmányolásban élnek. Az utóbbi időben az Egyesült Államok kormánya új politikát folytat: egész Amerika egyetemeinek ügyeibe beavatkozik. Az Egyesült Államok sok ösztöndíjat létesített, pénzt ad a laboratóriumoknak és kutatási célokra. Azonban, sajnos, ezt megalázó szánA nép haragjának vulkánjai Irta: Pablo Neruda dókkal, politikai megkülönböztetéssel teszi. Sok ösztöndíjra jelölt egyetemista nem kapja meg az ösztöndíjat, mert szabadgondolkozású, mert hazafi. Az Egyesült Államok nagykövetségének kultúráttaeéja 1955- ben gazdasági megtorlásokkal fenyegette meg a chilei egyetem rektorát arra az esetre, ha nemzeti egyetemünk tudományos anyagokat és felfedezéseket cserél a moszkvai egyetemmel. A chilei rektor ajtót mutatott az attasénak. Ez a durva beavatkozás is bizonyítja, milyen helyzetben vagyunk a más országokkal való kulturális kapcsolatok ápolása terén. És ez nagyon szomorú, mert okos politikával nagy eredményeket érhetnénk el a kulturális érintkezés területén. Politikai téren az Egyesült Államok messze túlment a tűrhető határon. Fenyegetéssel és megvásárlással természetesen a maga oldalára állította országaink kormányainak nagyrészét. De ezek a kormányok többnyire zsarnokiak, népellenesek, átmenetiek; Politikai geológiánk, — akárcsak természeti képünk^ még nem alakult ki véglegesen, Vulkánikus földünkön élő népeink még nem mondták ki a végső szót. Még sok mondanivalójuk van, és azt el is fogják mondani. Az Egyesült Államok külügyminsztériuma által rabszolgasorsban tartott kormányok hivatalnokaiban a dullesek és társaik iránti rokonszenvnek még az árnyéka sem él. Akármikor és akárhol beszéltem- ezekkel a hivatalnokokkal, így, vagy úgy, mindig kifejezésre juttatták ellenszenvüket, néha gyűlöletüket a „jenkik” iránt, akiktől megalázó parancsokat kapnak. Elmondhatom, hogy Battista, a jelenlegi kubai zsarnok, akit a monopóliumok pártfogolnak, mivel eladta nekik hazáját, — néhány évvel ezelőtt eipanasizolta nekem, milyen súlyos sérelmek, egyéni bántalmak érték az északamerikaiak kormánya és hatóságai részéről, s a legélesebb kifejezéseket használta sértőivel kapcsolatban. Szomszédaink úgyszólván egyáltalán nem változtatják meg politikájukat, amely nemcsak agresszív, de ostoba is. Pártfogolják a San-Domingoban, Nicaraguában és más kis országokban uralkodó csirkefogókat, Az Egyesült Államok columbiai egyeteme a dók- | tor honoris causa címet adományozta Gonsales Vide- lának, a volt chilei diktátornak. A jenkik intrikálnak. Argentínában, miután Perontól megszerezték az egész argentin olajat; Chilében Ibanez elnökkel játszanak, hol az orra alá dúgják a dollárral teli zacskót, hol elviszik előle. Ezeknek az „északamerikai demokratáknak” jellemző tulajdonsága, hogy Amerika minden részében csak kivont kardot tartó uralkodókat akarnak látni, s ha ez a kard a nép vérében fürdött, — annál jobb. Az egész Amerikában megmutatkozó Északamerika- ellenes megnyilvánulások a mély tengernek csak kis hullámai. Népeink nem felejtenek. Nem fejeltik Guatemalát. Régebben ez a név egy páratlan szépségű kis országot jelentett, de ma azt a megbocsájthatatlan sértést, azt a támadást idézi népeink emlékezetébe, amelyet a dullesek szerveztek köztársaságaink ellen. Eljön a nap, amikor Guatemala vissz.aszerzi függetlenségét. A földünkben rejlő réz, salétrom, ólom, olaj kontinensünk népeink tulajdonává fog válni. Akkor majd baráti hangon beszélhetünk egymással A bennünket elválasztó szakadék el fog tűnni. Eltemethetjük benne az egykori sérelmeket. És akkor mi,, déli és északi amerikaiak, együtt olvashatjuk Whitman, az igazi amerikai, a mi közös költőnk ver- | seit.
