Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-10 / 107. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. május KJ., péntek Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) drága hazánk, a Magyar Népköz- társaság is! (Lelkes, nagy taps.) Rámutatott Kádár János, hogy az ellenforradalom első, de döntő je­lentőségű győzelme volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai el­gondolását megvalósítva kiharcol­ta a politikai pártok kolaliciójá- nak kormányát és feladta a Ma­gyar Dolgozik Pártja vezető sze­repét. A II. világháború időszaká­ban létrejött már egy párt- szövetség, koalíció, a Ma­gyar Kommunista Párt ve­zetésével, a kisgazda-, a szo­ciáldemokrata- és a nemzeti parasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a ha­ladást szolgálta, tartalma de­mokratikus, antifasiszta volt. — Az 1956 október végén az ellenforradalom fokozódó tá­madása és nyomása alatt lét­rejött koalíció — bár ugyan­azok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban rész­vevő polgári pártok most a kommunistaellenesség, a bur- zsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjet- ellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, ha­nem alárendelt helyzetben volt. A párt ebben a kolaciós kormány­ban nem volt egységes és a Nagy Imire—Losonczi-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egyetértésben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializ­mus állásainak feladása^ áa.rpr- szág külpolitikai elszigetelése, a szocializmus táborából yaii>,kjgza- kítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A pol­gári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést. — Az októberi koalícióban résztvett, akkor újból megszerve­zett szociáldemokrata pártnak puszta létrehozása is, az elleforra- dalom legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkás- osztály hatalma ellen. Célja a munkásosztály kettészakítása, a testvérharc felújítása volt. Hogy céljaikat mindenki félreértés nél­kül lássa, élesen elhatárolták ma­gukat azoktól a volt szociálde­mokrata elvtársaktól, akiknek po­zitív szerepe volt a magyar mun­kásosztály történelmi vívmányá­nak, a két munkáspárt egyesülé­sének létrehozásában. — így az októberi pártszö­vetségben résztvevő kisgaz­da-, szociáldemokrata- és Petőfi-párt, Tildy, Csorba, Kéthly, Kelemen. Bechler, Bibó Lajos vezetése alatt, Mindszenty áldását élvezve, minden fellépésével az ellen- forradalom kommunista- és népellenes, szovjetellenes cél­jait támogatta. Ez az októberi koalíció még így is, minden ellenforradalmi ipar­kodás ellenére is csak a bekö­szöntő és a fügefalevél szerepét játszotta az ellenforradalom szá­mára. Kádár elvtárs ezután az októberben alakult pártok egész sorát említette, amelyek minden szépen hangzó demokrata elneve­zés ellenére az ellenforradalmat támogatták. — Az ellenforradalom céljai­nak nyílt feltárásával meglehe­tősen óvatos volt, pünkösdi ki­rálysága sem tartott sokáig, de ez a néhány nap is elegendő bizo­nyítékot nyújt ahhoz, hogy a tár­sadalmi rend ellenforradalmi megváltoztatása nem sokáig vá­ratott volna magára. Mindszenty homályos nyilat­kozatának szavaiból, ame­lyekkel kinyilatkoztatta „hogy ő a magántulajdon el­vének alapján áll”, s az egy­háznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a ban­kok, a bányák, s a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó. Mihelics Vid, a Demokrata Nép­párt „Hazánk” című lapja no­vember elsejei számában még csak kártérítést követel az államo­sított gyárak és a kiosztott földek j volt tulajdonosai számára, de már I ugyanaz nap bent járt a parla­mentben egy küldői tség, amely a száznál kevesSbb munkást alkal­mazó üzemek visszaadását köve­telte a volt tulajdonosok számá­ra. A Magyar Függetlenségi Nép­párt beadványában a „magántu­lajdon sérthetetlensége“ és a „tisz­ta, örök és magyar polgári de­mokrácia" megvalósítását köve­telte. — Az ellenforradalom kevésbé tapasztalt vezetői azonban nyíl­tabban beszéltek. Túrkevén egy bizonyos Szepesi nevű ember meg­jelent a Harcos nevű Termelőszö­vetkezetben és a kétszáz holdig- terjedő birtokok visszaadását követelte A fehérgyarmati járás úgyneve­zett forradalmi bizottsága úgy határozott, hogy „egyelőre a két­száz holdnál kisebb birtokot kell visszaadni volt tulajdonosának. — Ezek az igények és követe­lések azonban már nem fértek össze a Magyar Népköztársaság alkotmányával. Ezért határozták el már október utolsó napjaiban a magyar országgyűlés feloszla­tását. Ezért nyilatkozott Csorba János, a kisgazdapárt terveiről az „Igazság“ című lap november el­sejei számában úgy, hogy a kis­gazdapárt az 1945-ös pártarányok alapján akarja az új koalíciót, kö­veteli az Elnöki Tanács megszün­tetését és „lényegében“ népköz- társaság helyett köztársaságot. Ez a „lényegében" szó Csorba János kifejezése és ő jól tudja, hogy ez alatt, valamint az általa követelt köztársaság alatt mit értett. Az azonban bizonyos, hogy nem a dolgozó nép köztársaságát éltette alatta, mert -hiszen •«> fennállott és népköztársaság volt a neve. A népköztársaság elleni fegyve­res támadás, a fehér terror, a bur- zsoá pártok feltámasztása, a gyá­rak, a föld visszakövetelése, a ré­gi tulajdonosok számára, ponto­san megfelel a társadalmi reak­ciós, más szóval az ellenforrada­lom elveinek és gyakorlatának. Az a körülmény, hogy a Nagy Imre— Losonczy-csoporf egy vonalban harcolt a Horthy-fasiszta burzsoá ellenforradalommal a Magyar Népköztársaság életérdekei ellen, az ellenforradalmat nem változ­tatja forradalommá. — Vannak, akik szemünkre ve­tik, hogy mi sokat beszélünk az eUeníorradlamról és ezzel össze­: függésben a Nagy Imre-féle áru- j lókról. Szemünkre vetik, hogy ehelyett miiért nem beszélünk in- j kább a régi hibákról, a Rákosi-fé- le vezetés szektás és dogmatikus irányvonala által okozott károk­ról, a törvénysértésekről. — Világosan meg kell monda- inunk, hogy két gyökeresen külön­böző kérdésről van szó. Ila nem akarunk súlyosan véteni pártunk és népünk ér­dekei ellen, akkor nem fe­ledkezhetünk meg a múlt hi­báiról. Mi nem is feledke­zünk meg ezekről. Tudjuk, hogy a volt vezetők hibái hallatlanul ártottak a párt és az állam tekintélyének és feladatunk minden módon megakadályozni e hibák m egistné ti őd ősét. Azt is tudjuk, hogy ezek a hibák zaVáTtSÜC a “fejlődést, gyengítették j a magyar proletárdiktatúra ere- !jét, jogos elkeseredést váltottál? ki a tömegekből, s így szerepet játszottak abban is, hogy az el- ! lenforradalom éket verhetett a ; párt és a dolgozók egy része kö­zé. De világosan meg kell mondani, hogy a volt vezetés minden, még oly súlyos hiba ellenére is a szo­cializmus építésének útján vezei- jte a pártol és az országot. Ezzel szemben lenforradalom fegyverrel tá­madt, ezért a kormánynak keménynek kellett lennie. Mégsem mondhatja senki, hogy nem voltunk a legmesz- szebbmenőkig türelmesek. Kormányunk megalakulása után ismételten felszólítottuk a harcolókat, hogy hagyják ab­ba a számukra kilátástalan küzdelem folytatását, tegyék le a fegyvert. Nem mindannyian fogadták meg szavunkat. Eze­ket kénytelenek voltunk fegy­veresen megsemmisíteni. Ami­kor az ellenforradalom látta, hogy a fegyveres harcban már elbukott, akkor politikai eszkö­zökkel folytatta a harcot. A cél ugyanaz maradt, a kormányt akarták megdönteni. Ennek ér­dekében úgynevezett központi munkástanácsot, különböző „forradalmi bizottságokat” lé­tesített és indított harcba. Kádár elvtárs rámutatott, hogy a kormány türelmet ta­núsított ezekkel a szervekkel szemben, de amikor világossá vált, hogy ezek továbbra is az ellenforradalom céljait szolgál­ják, a kormány beszüntette te­vékenységüket. Türelmesek voltunk az írókkal szemben is. Mi már november 4- én ismertük az írók egy csoport­jának súlyos szerepét az ellenfor­radalom eszmei előkészítésében, de reméltük, hogy többségük mi­hamarabb kilábal az eszmei zűr­zavarból, belátja, hogy vétett a nép ellen és igyekszik jóvátenni az okozott súlyos károkat. Nem így történt. 0 Az írószövetség december 28-i határozata kihívás volt a kor­mány felé, egyben nyílt beisme­rés* annak, begy az é'Untfiirr ir­dalom oldalára álltak. Es több • író — mint ezt megállapítottak — részt vett a kormány ellen irányuló ellenállás szervezésé­ben. Érthető ezek után, hogy a kormány nem tűrhette az író­szövetség népi demokráciaelle­nes további működését. A nyugati sajtó beismeréséből tudjuk, arra számítottak, hogy a i fegyveres ellenforradalom leveré- 'se után tömeges megtorlás követ­kezik. Nem következett. Kormá­nyunk végig tartotta magát az el­ső deklarációjában nyilvánosság­ra hozott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem is vonunk fe­lelősségre amiatt, mert annakide­jén részt vett valamilyen fel­vonulásban, vagy tüntetésben, a- mennyiben súlyosabb beszámítás alá eső ellenforradalmi cselek- J «lényt nem követett el. Ez tehát egyrészt már akkor sem jelntet- te, hogy a szervezőket és a gyil­kosokat nem fogjuk felkutatni és felelősségre vonni. Másrészt a büntetlenség természetesen nem vonatkozhatott azokra, akik no­vember 4-e után is makacsul to­vább harcoltak a népi demokrá­cia ellen és tovább szervezték az ellenforradalmat. A november 4-e utáni időszak­ra már nem lehetett azt mon­dani. hogy jóhiszemű emberek, eszmei megzavarodottság foly­tén, támadnak a népi demokrá- i cia. a néphatalom ellen. Ellen- 1 kezűleg, nyugodtan megmond­hatjuk, hogy a november 4-e utáni fegyveres provokáció szer­vezői és részvevői tudatos el- 1 lenforradalmárok voltak, akik nem akarták letenni a fegyvert. Kádár elvtárs elmondotta, hogy az ellenforradalom végleges meg­semmisítésére a kormány beve­zette a rögtön bíráskodást, hozzálá­tott az ország fegyveres erőinek újjászervezéséhez, fegyvert adott a munkásosztály legjobbjainak kezébe, létrehozta a munkásőrsé­gét. Mi komolyan vesszük tatéu> kedéseinket, olyan komolyan, a- hogy ezt a dolgozó .tömegek elvi«, ják tőlünk és van is erőnk intéz­kedéseink következetes végrehaj­táséhoz. fttüsxkék Tagiunk A'épliü/társasiíifiinW fegyveres erfíire Xagy Imréik árulók voltak, akik feladták a szocializmus pozí­cióit és élére álltak az ellenforra­dalom szovjetelleines uszításának. Nagy Imréék a marxizmus—le- ninizmufl tanainak revizionista meghamisítását, a párt megsem­misítésére törő csoportharcukig | minden tettükkel a front túlsó ol­dalát, az ellenforradalom oldalát ! szolgálták. (Helyeslés.) — Ebben a helyzetben novern- ' bér elején a magyar kommunis- ! ták számára a történelem így tette fel a kérdést: I az-e a megoldás a proletárdikta- túrla gyakorlatában elkövetett hi­bákra, hogy felszámoljuk a mun­kásosztály hatalmát7 j Az-e a megoldás a gazdaságpo­litikában elkövetett hibákra, hogy szétromboljuk a szocialista nép- j gazdaságot? Kommunisták, marxisták er­re csak határozott nemmel válaszolhatunk. Kommunis­táknak, ha méltók akartak maradni erre a névre, egyet­len feladatuk maradt: meg- i menteni a magyar népi de­mokráciát, mert ezt követel­ték a magyar nép érdekei és a nemzetközi munkásosztály érdekel. (Taps.) A magyar focríadalmi munkás­paraszt kormány tagjai november első napjaiban szakítottak az el­lenforradalom bábjává vált, tehe­tetlen és szétihullóban levő Nagy Imre kormánnyal. Ilyen körülmé­nyek között jött létre és alakult meg a mai forradalmi munkás­paraszt kormány. Célunk volt, szétverni az ellen­forradalmat, rendet teremteni az országban és újjászervezni a szo­cialista forradalom erőit. Mi pon­tosan tudtuk ugyanis, hogy a ma­gyar munkásosztály és a dolgozó parasztság alapvető tömegei, ha­sonlóképpen az értelmiség na­gyobbik és jobbik fele a szocia­lista forradalom híve. Ezt bizo­nyítják az elmúlt hat hónap ered­ményei. A kormány a szocialista forra­dalom erőinek újjászervezésével, a tömegekre támaszkodva és a jóhiszemű, becsületes, de megté­vesztett emberek felvilágosításá­val, a helyes útra való visszaté­rítésével látott munkához. Érthető azonban, hogy az el­lenforradalom erőivel szem­ben vívott fegyveres és po­litikai harc viszonyai között a proletárdiktatúrának a dik­tatúra oldala került előtérbe. Nem mi alkalmaztunk elő­ször erőszakot, — a kihívás, a provokáció, a támadás nem a mi részünkről történt. Az el­a néphadseregre, a határőrségre, a rendőrségre és a munkásőrség- I re. Van tehát fegyveres erőnk, j Határozatokat hoztunk a köz- biztonsági őrizetről, a kitiltásról ! és a rendőri felügyelet alá helye- | zésről is. Ezek az intézkedések j mem öncélúak, hanem a néphata- : lom védelmét, a zavartalan terme- ; lő munka lehetőségének biztosítá- : sát, s a levert ellenforradalom esetleges újabb provokációinak i megelőzését szolgálják. Ugyanak- | kor a kormány a legmesszebbme- i nőkig őrködik a törvényesség szi- \ gorú megtartása felett. Az újjászervezett párt hathatós segítségével a kormány az ellen­forradalmárokkal szemben foly- í tatott harccal egyeidejűleg szívós j munkát folytat az emberek felvi- ' lágosításáért, a tömegek bizalmá- j nak megnyeréséért. Ez a munka jelentős eredményeket hozott és ez visszatükröződött az ország rendjének helyreállításában, a ter­melőmunka eredményes megindí- i tásában és a párt tömegmozgósító erejének növekedésében. Az e’múlt hat hónap politikai I eredményei így foglalhatók ösz- \ sze: van erős pártunk, tel jesen hely­reállítottuk népköztársaságunk alkotmányos rendjét, szilárd az államhatalmunk, van szervezett fegyveres erőnk .helyreállt az államigazgatás rendje, működ­nek a minisztériumok, dolgoz­nak a tanácsok, s ami minden­nél fontosabb számunkra, nan- ról-napra növekszik a tömegek bizalma, s elszigetelődött poli­tikailag is az ellenforradalom. A tömegek megnövekedett ön­' tudatának értékes megnyilvánul..-^^ sa, valóságos szavazás a néphata-^W ! lom mellett és a kormány aktív támogatásának kifejezése az az- ! örvendetes tény, hogy ipari és ; mezőgazdasági termelésünk mi-nd biztatóbban fejlődik. A termelési sikerek sorában az első helyen és 1 az elismerés hangján kell meg­emlékeznem bányászaink nagvsze- ! rű munkájáról. Október 23-a előtt 78 000 tonna volt széntermelésünk napi átlaga. Novemberben ez az ! átlag tízezer tonnára esett vissza, május 1. tiszteltére 85 200 tonna szenet termeltek bányászaink) (Nagy taps.) A széntermelésnek a várakozási | jóval felülmúló fejlődése lehetővé I tette .hogy ipari munkásaink és műszaki dolgozóink odaadása is jelentős sillereket produkáljon a termelés helyreállításában. Az ipar egészét tekintve, az év első negyedében alig húsz százalékkal termeltünk kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Nagyon sok könnyű­ipari termék termelési szintje i már az október előttit is megha­ladja. Az eredményekben termé­szetesen szerepe volt annak a testvéri segítségnek, amelyet a szocialista tábor országaitól, el­sősorban legjobb barátunktól, a Szovjetuniótól kaptunk. (Taps.) Kádár elvtárs ezután számos határozatról és rendeletről be­szélt, amelv világosan mutatja: kormányunk határozott célki­tűzése, hogy kijavítja a múlt években előfordult hibákat. Az ; előző hónapokban számos réte­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom