Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

4 BfiKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Í957. május 26., vasárnap fiYERMEKOLDAL ISI 0 HE I® o I® O Z3H c : m o>®: HP © re o j»i MESEVILÁG 4 fecske Haj eia» a- fecske maga üs ©ltya.aí édes fcríekíí madár volt, mint a fülemüle. Egy '«/ép napon megunta- a magányos ligetet, »fctufl csak »■ földmű'vés % as á-rtatl-sM* fdsa.tcflány csodáltai, elhagyta kevésbé l)iű társát, a fülemülét. A városba, köl- • főzött. S lám, ott mi történt vek? Miivel a városíakcpaik eero volt idejük ét hallgatni, et is fékét« a dalt, s he­lyette egyebet tanult meg: építeni-? A ßärcsög és a §amgyá1* Nyow-Mi-inoilt hangyák!’ — mondotta a her- csög. — Megérdemti-e ex a kevés, amit összekapartok,, hogy. a hosszú nyarat sa­nyarú munkában töltsétek el? Látnátok csak, mekkora nagy halmot gyűjtöttem éh! — Ha te többet gyűjtöttél, mint ameny nyíre szükséged lesz. — felelte az. egyi hangya, — akkor igen okosan teszik az emberek, hogy vermeidet feíássák, rak táradat kiürítik, s tolvaj fásodért halál- lak büntetnek. A kígyó A ‘tarajos gőte helyett a falánk kígyó lett az állatok királya. — Ha királyunk akarsz lenni — menr éo’tlták a békák — miért Saldos©! bennün­ket? — Azért, mert királyotoknak kértetek *- felelte a kígyó. — ín nem kértelek királyunknak! — kiáltotta az egyik, kit éhes szemével szinte már elnyelt a „jó” király. — Nem kértél? A írnál inabb? Úgy hát »«ért fallak fel, mert nem kértél kirá­lyodnak. A szamár és a farkas ,t ^ A szamár egy éhes farkassal találko­zott. **' 9*Wi « n — Könyörülj rajitam! — kér telte a resz­kető szarnál — nyomorult beteg terem­tés vagyok, nézd meg milyen nagy tö­visbe hágtam. — Bizony nagyhal — felelte a farkas, i— Szegény szarnád Be szánlak! Lelkíis- meretemtől hajtva könnyífek is bajodon. S alig, hogy kimondta, máris széttép­te a szamarat. Tréfás kérdéseit Mikor legnehezebb ai 6 bír? (do( ejpeq ej 8 -Kutjtiiv) Miért nem mossák a tejet? sí TOTl?u« 1»W) Zöld ágon ül, de nem madár, négy «zabában egyszerre hál? (9ia) Mindig nyílik, sohasem virágzik? (Qt(V) Melyik ló nem harap? Zaba« sem |6er, s nem szalad? ’ (Pid*i) Száz szeme is van, mégsem lát? <m»n) Hosszú botja, kis kalapja, ezren is ülnek alatta? (n?w> Tiszában? GYERMEKNAPON Melyik hal a legkisebb a Tiszában? j fZSUjfaj 8 USA I d<tálOZ<>t|3á| l?U«J » í|3UZfÁ|OUÍYÍ :qsss«ossiisss3- úl REZSŐ VERSE briffykéditx gyesekek rétek! Ve» ven»tetők, palotátok és ke nálunk jól körülnétek, úffp látom, kopp minden tiétekl Tiétek m múl-t jobbik része, • jelenünk gazdag egésze, tiétek e biztató holnap, ►— napok, ivek nektek dalolnak! De jő volna gyereknek kenuiig. — Valamikor királynak vágytak vagy földe sár, gyáros fúlnak vagy — csak egyszer jóllakni, ennyi. Mai! — De jó, de szép is, oly szép: gyermek s felnőtt kéz kezet fogva egy eél felé, egy akarattal lépünk bátran, büszkén, daUivm! Igazgatói dicséül... — Mégis, mégis ágy irigyellek benneteket fiúk és lányok: — elvesztettem első húsz érem, egész élet vár tire átok! T : I Jiőí W ÁddiUnU(el? HOTZL-LA BIRMTI1« A „Vaillaiat” a francia öt tikok lapja köaöite ezt az. érdekes kötét-labirintust. Próbálkozzatok meg. vele ti is, gyerekek, melyik kö­télen lehet felmászni a sziklafokra? Nem könnyű dolog, az biztos, de megéri a fáradságot! Jól gondoljátok meg és legyetek figyelmesek. Ha jól megfigyelitek a kötelek gubancolódáisát, könnyen megtalálhatjátok azt, ame­lyiken biztonságosan fel le­het mászni a szikiatokra. (A „Vaillant** ifjúsági lap a Francia Kommunista Pást kiadványa.) M BilftniK lp. sx. Általán«» NMa igaxg;*t,«.ja Jutatta «Ji fcmáftfc au »kikéi tevtl«*. tezmte örömmel(, szmerm« kö­ZÖljMk: „1957. május 9-érr kaptam ezt a teve- let,” — Kovács M. István igazgató. „Igen tisztelt Igazgató Ürl Egy kicsi. de ruégL* nagy dolgot sze­ntnek közölni az Igazgató Ürral! Fal** üg 4-én, szombaton délután* a feieségeiín- mer kimentem a fűtőház melletti házhe­lyen lévő veteményes földünkre. Felesé­gem ar föídön vof# elfoglalva, vetemé- nyexett. Én petfiig, mint egy 62 éves öreg, járni neiw hacRo- ember vagyok, j>á- irókocsiiniinói lefira-Jolva a- járda felöli ö1- dtakéfl füvet, szedtem. A mint igy lehajolva a füvet szedtem, észrevétlen üli megszólalt valaki bájos, kedves hangon. A következőket mwndUa: bácsi kérem,, ne tessék dolgozni, maj-d' én megszedem a bácsinak a füvet,, tele- sze­dem, a zsákol. Amint felnézek, a sírás ha>ngja fogott el és kön.ny szökött a. sze­membe. Magam előtt látok egy 'kedves kis lánykát. Aktatáskáját a kocsimra he­lyezte el és azonnaL hozzáfogott a fü szedéséhez. Mint egy félóráig szedte a füvet, beszélgettünk. Ehnondta nekem, a- mikor a* repülőhídról megláttam a bá­csit, majdnem sírtam, én úgy tudom saj- náil'ní a sántákat, öregeket, beteg néniket, amit tudok, segítek nekik. Én megkérdeztem, begy -hhják, hová jáű iskolába? Szépen megmondta, hogy ' Fehérváiri Sa-rolfcanak hívják, a I P. szá­rad iß kotla ILL. a)í ©s-zfeály,árnak növendéke. Tessék elhijuai^ oly Jói esett a kis Sav-l­ka jószívűsége,, nem fogom, elfelejteni so­ha. Nagyon kérem az Igazgató Urat, le­gyen szives a kis Saroltát osztálytárs! előtt megdicsérni és egy ©reg járni nem tudó rokkant ember nevében, mégegyeszer megköszönni példamutató munkáját. Béftéscsaba, 1957. május 6. Maradtam az Tgazgatő Urnák igaz tisz­telője: Egy rokkant.’1' Az önzetlen^ példamutató., »szinte se­gítő készségért, az «regek iránti tisztelet és megbecsülés, valamint a rokkant bá­csi megsegítéséért Fehér Saroltát, a Bé­késcsabai Ií. számú Áll. Általános isko­la NT. a) osztályos tanulóját „Igazgatói dicséretben” részesítettem. * Szép cselekedet volt ez Tőled kedves Fehérvári Sarolta!’ Példát vehetnek rólad az iskolád, a megye valamennyi iskolá­jának tanulói.. ML Ss- köftzmcrj ük., hogy jó szived vau, és segítettél a rokkant bá­csinak. Legyen, sok örömöd az ételbe ni Üdvözöl. Téged., és minden osztály társa­dat a Népújság Szerkesztősége. ÜNNEPI VIRÁGOK A szarvasi l*-es kommunisták talál­kozóján ott volt Frankó elvtárs is, akit nemrég tünte­tett ki a szovjet kor­mány, magas ki­tüntetéssel. Frankó elvtárs a vendégek gyermekeivel is so­káig elbeszélgetett, mesélt nekik a 19-es harcos napokról, de az öreg harcosnak is könny csillant meg a szemében, amikor Palkó Zsuzsika a gyermekek nevében szép cserép virággal ajándékozta meg. Népünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor nyújtja Frankó bácsinak a cserép virágot, és még egy verset is elszavalt, amiért sok puszit kapott a veterán harcosoktól. Öregek és gyermekek — mindig jóbarátok. így van, gyerekek? Ti is szeretitek nagyapát, nagyanyát, az ismerős szomszéd bácsikat, nénibe*? db öregek már, de sokat tanulhattok tőlük? Palkó Zsuzsika is tiszteli és szereti az idős, öreg báfesrt*at és néniket? Palkó Zsuzsika át­Ugye kíváncsiak vagytok, hogyan Ijeszt a macska az egérre 1 ti* hi a macska meg az egér fe­jét a nyakat helyettesítő nyéllel együtt. A testüket nehogy kinyír­játok, hanem az egész téglalap- alakot kell kiollózni. A nyakrész­nél a kifíialakű helyen rést vág­tok, azon bedugjátok az állatok „nyakát’*, a lyukakat átfúrjátok, ha más nincs, drótot fűztök raj­tuk keresztül, hátul pedig a két alsó lyukat kemény papír-lécees- kével összekötve (mint a mozdo­nyok hajtok arja,) mozgatjátok és a haragos macska elől úgy elkap­ja a fejét a megrémült egér, hogy abban hiba nincs. Kisebbeknek anyu vagy apu biztosan segít. Jó szórakozást gyerekek! Ragasszátok a képeket rajzpa­pírra vagy más vastagabb papír­ra. (Ha nincs a háznál ragasztó- szer. anyukától kérjetek egy kis lisztet, keverjétek össze vízzel, főzzétek meg, mintha kását ké­szítenétek, mire kihűl, kész a jó ragasztó!) Száradás után ©Hozzá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom