Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-26 / 121. szám

I Oft. wájuD 2«.. vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉFÜJSAG 5 (Virágba s' májusi éj Közismert, hogy a legszebb hónap a virágba borult május — ám el nem koptatható közhely. A nyersen züld lombok alatt bogár döngicsél vígan, mé­hek szorgoskodnak a Körös-part tart« vrwfegfaat, — nagyot nywftózfk ifyen­kor a világ, s benne az ember isr aki minden élőlény között a leghívebb szerelmese a fcikeUetnek HfitteF vallom: sehol a vrlág«** mm elvan tüadöktetesei* megkapó a május, mint a ml Kőröseink partján. Ha a tárgyilagos és zordon természet- tudósok nem is támasztják alá ezt az állítást, — bizonyára tntgbocsájtják elfogultságomat a fiatalok, az erőtől duzzadó, vidám és lobogó szívii szarvasi és békéscsabai diákok, akiknek ezeken a csillagragyogásos, illatozó május estéken nótával van tefce a feDt&fc Olyannyira tele voltak a szebbnél--zebb nótákkal, dalokkal szombaton éj­jel io, hogy a város sok-sok pontján kráradt a szívükből egy-egy csokorra , való dal. Ezen a napon ,,ballagott” a végző középiskolás fiatalság egy ré­sze, s összesen több mint 500 szarvast és békéscsabai diák és diáklány aj­káról zengett az iskolai ünnepségeken a búcsúnóta, melynek akordjjaj&an övöm vibrált, s bánat felhozott... Tanáraikról nem feledkeztek meg: éjszaka sok-sok szarvasi és békéscsabai pedagógus ablaka alatt csendült fel a hálás : fiatalok szerenádja. Hagyománnyá vált immár ez a felszabadulás óta meghonosodott szere­nádozás, — mind a diákok, mind a tarótok örömére. Persze, előfordult, hogy egy-két morózus, idősebb bácsika, vagy nénike bosszankodva csóválta fejét az ágyban, — esetleg meg is botránkoztak néhol a „csendháborításért”, — no, de hát, kedves nagymamák és nagyapák önök is voltak fiatalok... Ne csukják be az ablakot a friss, iwfe, fiatal hangok előtt, inkább örülje­nek annak, hogy a szörnyűséges, véres októbervégi, novemberi napok elmúl­;: tak és ismét nyugodt körülmények között, egészségesen és fiatat szívük neki- I áradásával búcsúzhatnak a diákok. az Állma mater falaitól, kedves tanáraik- I tói és étről a drága körösparti, városoktól: Békéscabától és Szarvastól, mely­nek minden utcaköve felejthetetlen, fiatalkori emléket borúra. Öröm volt felfedezni a harmonikával, hegedűszóval kísért zeneszámok között a magyar nép ajkán termett dákokat is, melyek tolmácsolása fiatalsá­gunk ízlés-gazdagságának fejlődéséről tanúskodik. Zárjuk szívünkbe a muzsikáló májusi éj hanglatát, zárjuk szivünkbe a mi ifjúságunkat, s ne feledkezzünk meg róluk akkor sem, amikor majd az életbe kikerülve, az idősebbek tapasztalatára segítő támogatására lesz nagy szüksé­gük. 1 i t I Búcsúzzunk tőletek a költő gyönyörű szavával* I Oh, fiatalság, : , büszke mellek, | be szeretettel < ünnepük, — I lelkem kevékyk • jó utódok../* I ; — S ti, életbe induló fiatalok, lányok és fiúk: boldog szépséges fiatal- I j . Ságunk! Tegyetek meg ti is mindent azért, hogy csakugyan „jó utódként” : |j értékelhessenek Benneteket az idősebbek Ezt kívánja néktek egy „ballagásra'^ könnyes mosollyal emlékező vén- 1 diák. I szín Béla i * ^„ NEVETÉS a paradicsomban a moziban A hét egyik napján szitá­ló esőben mentünk el a bé­késcsabai Szabadság Moz­góba. s jól szórakoztunk a Nevetés a paradicsomban című filmen. Az előadás végeztével a- zonban elment a kedvünk a nevetéstől, mert olyasfor­mán éreztük magunkat, a- minek: Bosszúság a pokai­ban, azaz a moziban eintet lehetett volna mimL Brwpp- színű ruháinkat ugyanis a kétórás filmvetítés; alatt ciklámenvörös foltokkal ék- teleníteiték el a zsöllyeszé­kek, bár egyáltalán nem öl­hajtottuk a ru htrfestesnek ezt a díjtalan és bérmente­sített formáját. Nem tudom miféle festék­kel vonták be az ülőhelye­ket, mely oly előszeretettel ragad a nézők ruhájára, hogy külön művészet kitisz­títani, ée annyi bizonyos: tanácsos valami védóölr.a- zékröl gondoskodni, mi­előtt moziszékbe ülnénk — különösen nedves idő­ben. A Hungária Nagycirkusz Gyulán péntekén fejezte- be vendégszereplését. A nagycirkusz mmwtvégig zsúfolt nézőtér előtt matatta be gazdag, színvonalai a frakcióét. A toúesúestén a Kom­ló Étteremben a Hangárt Nagy- (. irkusa tánczenekara egy egész estét betöltő műsort adott. Molnár Cyuia és szólistáinál^, zengje mel­lett a közönség jól szórakozott é; hálás tapssal jutalmazta a hangu­latos zenekart. Négy új könyv — négy illusztráció A napokban jelent meg könyvesboltjainkban Gyárfás Miklós: JPicking tanár ú*“ eímű szatirikus regénye, Pessuth László.: „Négy szél Erdélyben” című történelmi. Heinrich Mann: Ronda tanár úr" című regénye és Taylor: „Kanibálok földjén” eímű útleírások, E négy könyvből közlünk az alábbiakban négy érdekes illusztrációt Kép Gyárfis Mikin» „Picking tanár úr” című szatirikus regényéből. Illusztráció Taylor „Kannibálok földjén" cfmű könyvéből» ■ ***** wor we* ve Halhatatlan szerelem — HÉTFQN A Bkkés mrg^tú. Jókai Színház és a megyei tanács művelődési osz­tályának rendezéseben szombatra hír. « ték meg az Irodalmi Színpad első előadásit. A megyei pártaRtiva-értei e let miatt azonban az előadásokat holnap, hétfőn délután 2 és fél 5 órakor rendezik meg. fFolytatás) Nem, nem katonacsizma nyo­ma! Még beljebb mentek. Ak­kor már mindhárman látták, bogy itt egész csapat ember jár­hatott. Feljöttek a vízben, azért mcs lent nyom. És ők nem is tudnak róla. De kijárat nincs a másik oldalon, a horhos aljia olyan széles,, hogy sok ember megbújhat láthatatlanul ott. A parancsnok, amikor megtudta, ő maga is meggyőződött róla, hogy a horhos, ha alól a szélére húzódnak, sok-sok embert el­rejthet a felülről lenéző szeme elöl. Erre vigyázni kell. Nappal nem tudtak járőrt küldeni oda, hiszen elég téved esik a bejárata a határtól De estére, estére mindig küldött oda járőrt a pa­rancsnok. Vigyázzanak csak ott, mert valakik bejárnak oda. Tán ©tt várják meg az alkalmas időt. Az is megfordult a pa­rancsnok fejében, hogy biztos valami falubeli használja a hor­host. Csak nem a Veres-gyerek? Na. majd kiderül. Három nap múlva, éjfél után. indult el Börcsök járőrével erre a helyre. Hogy ő fedezte fel, hát a parancsnok úgy irányította a szolgálatot, hogy Börcsöímek kedve teljék benne. Mentek s megnézték ( a horhos bejáratát. Ha! Igát ózlak, osond volt, majd elindultak a határ fele. Az ir­tásihoz kiérve, Börcsök megállt és újra az osztrák völgybe (té­vééit tekintete. Ilonka.. Ilonka..; Megint megdobbant a szíve, nem bír szabadulni, úgy érez­te, hogy ez a látomás, ez gyötör­ni fogja, míg él. Behuny­ta szemét és tényleg látta a lányt megint. Kiment egész a határra. A malom tán azt ko­pogta: téged várunk... téged vá­runk..; Vagy csak ő érette így. Lépett még egyet, aztán hátra- pillantott. Társai, az egyik hona tájat figyelte, a másik az erdő- nyiladékot. Ha most menne, ész­re se vennék. Innen a legköze­lebb a falu. Hirtelen forréság öntötte el: ez az út a legalkal­masabb az embercsempésznek is. Beleborzadt a nagy felfede­zésbe. Újra a kivilágított falura nézett... és a malom talán a leg­szélső ház. A hideg futkosni kez­dett a hátán. Élénk képzelete tovább csapongóit. — Talán ép­pen Ilonka fogadja az átmenő­ket. — A fejéhez kapott. Ilon­ka... Ilonka sajdúlt újra a szíve, majd kissé cinikusan pergett a gondolat. Egy tő két vesszeje egy ízű gyümölcsöt hoz.. Nem, nem lehet, nem lehet — öklei­vel ütögetni kezdte homlokát. Hirtelen Müller vigyorgő’, pök­hendi arca merült fel képzele­tében. Tébolyító, hogy összeke­veredik minden. Majdnem fel­kiáltott. majd úgy érezte, mene­külni kell innen. De nem lehet, itt a helye. Megfordult és visz- szaballagott az irtásra. Hajnal fele kerültek megint erre a helyre. Ilyenkor sejtel­mesen susog az erdő. Leveleden ágait összeveri a szél, s a naj>- pati olvadás utána jégcsapoeskái csilingelve töredeznek le. Még mosolyt is fakaszt az ember ar­cára e sustocgó lárma. Börcsök ezt figyelte. Érdekes, milyen egykedvűen zúg az erdő, de mintha, mintha valami esörtetés is vegyülne a zúgásba. Jobbam fülelni kezdett. Kis idő múlva két társa is észrevette a csór te­tőst. — Te, jönnek — fordult oda a fiatal Molnár Borosokhoz. OTnnrrrrrTrrTnnnrrr® L H SzaM József: Kisértés 3 ®JUUULJLJLJUUULJUULSL® — Hadd jöjjenek. — Rövid csend. — Félsz öcsém? — kér­dezte meg tőle. — A másik bó­lintott is, meg nem is. Börcsök az orra alatt ciörmögte. — Csak a bolond nem fél. — Aki most jön hajnalban, azt embercsem­pész. Mert az ilyennek van hol éjszakázni Az, aki csak úgy ne­kimegy a határnak, az nem bír kint egy téli éjszakát eltölteni. Az embercsempész az veszélyes fajta — Ez .jut eszébe. — Túri­ja ördög, hogy miért, hiszen annyi embercsempésszel, annyi disszidenssel találkozott mosta­nában, hogy számát sem tudja, most mégis egy kia láz fogja el. Nem hasonlít ez nagyon a va­dász lázához. Más ez. De ro­konszenvedély. — Kerülj csak mögéjük. Menj be az erdőbe és majd. ha mö­géjük érez. zárd el az útjukat vissza — mondja Molnárnak. A fiú már mozdul is. ők ketten pe­dig kettőjük közé veszik a jö- vevényeket — Majd, ha jó közel érnek, te szólj nekik — mondja Korok- nai Bandinak, a másik járőr- társának. — Hátha fegyveresek. — A másik mosolyok. Még rá is néz Börcsök re. Azt gondolja, tán megbolondult, hiszen egy­szerű ez. Nem keil, ennyit töp­rengeni rajta. De azért teszi, amit a parancsnok mond. S a csoport közeledik. Sokan van­nak. Vagy harmincán, is. Ami­kor egész közel értek, Korok­nál hangja hirtelen megresz- ketteti a levegőt. — Állj! — De a csoport nem áll meg. Szétugranak, mint a betanított katonák és mindenki le is fekszik. No, ez jól kezdődik — gondolta Börcsök, s egy ki­csit jobban megszorítja a gép­pisztoly agyát. De alig van erre ideje, mert egy pisztolyból lövés dörren. Milyen, is az ember, hogy megérzi — ez az első gondolata Bőr csőknek, keresni kezdi lö­völdöző alakját. De a szürkület még nagyon takar, csak úgy sejti, hol fekihet. Megpróbál ol­dalt kúszni, de a pisztolyból me­gint lőnek. Most fele. — Az ör­dögit, hál engem, látnak? — gondolja és. még két mozdulatot tesz oldalt, hirtelen meglátja a lövöldözőt. — Dobd el a fegyvert! — Er­re már három pisztoly is felel.- Börcsök összeszorítja a fogát és egy sorozatot a levegőbe lő. — Dobd el a fegyvert! Ali} fel! — De bizony nem engedeL- meskednek. Nem lehet másé tenni. Tüzelni kell — gondolja, bár a pisztoly ilyen messziről, szürkületben nem olyan veszé­lyes fegyver, de tüzelni kell. Eb­ben a pillanatban., mintha isme­rőst látott volna mozdulni. Igen, az. — Veres, áRj csafc fel! — De lövés a válasz. Megszorítja gép­pisztolya agyát és most már célra lő. Ordítás. S néhány em­ber hátul föláll és meglódul visszafelé. Molnár egy sorozat­tal megállítja őket. Itt fent a tűzharc tovább folyik. Most már másodiknak a Veres fiút keresi, mert az imént csak egy pillanat­ra mutatkozott. S meg is talál­ja. Hidegen, józanul céloz. S a géppisztoly haneia után elejtett vállal fölegyenesedik, a Veres fiú. Egy ember szintén felugrik és görnyed ten futni próbál a ha­tár felé. Koroknál puskája ide­jében csattan, az alak. összero­gyik, de még fektében is lő egyet, pisztolya még egyet kat­tan, de lőszer nincs, tovább. S pár pillanat múlva mindenki feláll. A határőrök összeterelik őket; A három embercsempész a há­rom sebesült. — Kötözzék be őket, itt a köt­szer — szól Koroknál. Börcsök csak áll, mint, aki megkövült, a határ felé futó megsebesült emberesem pészban felismeri MüRert. Ezek megint együtt? Ki tudja, talán már sógorok is? A homlokára nagy cseppekben ki­ül a hidégveríték. Ránéz Mül- lerre, anak olyan a szeme most, mint egy könyörgő kutyáé. Majd áttéved tekintete a hatá­ron. Az osztrák kis falu most veti le éppen éjjeli hálóköntö­sét. A malom gőze már látszik is. Nézi, nézi. — Na, ezeket hi­ába várod ma, Honka. — A név még megmelegíti a szíve táját, ön-kénytelenül behunyja sze­mét, de most mintha nem kísér­tene a lidére Nem integet sen­ki. Kinyitja szemét és hirtelen elmosolyodik. Már világa» van, amikor elin­dulnak a társasággal. Kiderül, hogy a koffereit egy részét, ott hagyták a horhosban. Most, hogy lebuktak, hát nem akarták elveszítem holmijukat. — Igen, egysaer mindenre fény derül — gondolja Börcsök s mosolyogva, hátravet-ett géppisztollyal ballag a gyászmagyarok után és hal­kan. igen halkan dúdol valamit; (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom