Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1951. április 17., szerda (vitázzunk «OillOLATOK gyulai tsz-ek önállóságáról a Ónálló gazdálkodás. belterjességre való áttérés! Igen sűrftn hallhatjuk e kijelentése­ket, akár sajtón, de több be­szédben is. Sajnos, megyénk gazdaságai, nagyüzemei — ke­vés kivétellel — nincsenek tisz­tában e fogalommal, még ke­vésbé a gyakorlati kivitelével, j Sok helyen túlkomplikálják a dolgokat, máshelyt egyáltalán nem tesznek a belterjesség ér­dekében semmit. A tisztánlátás céljából néz- ' zunk meg egy pár gyakorlati | példát, amelyek megtörténtek! a gyulai járásban ___________ A mezőgazdaságban kielégítő az állattenyésztése, s mi több, a Petőfi minden fiatal állatját piacra viszi. Hogy mi­ért? Rejtély... Miből akarunk állattenyésztést meghonosítani? Az állandó tenyészállatvétel a jövedelem rovására megy, nem kevésbé a munkaegység évvégi értékére. A belterjesség előfeltételeit a belterjesség agitativen vég­hezvihető. Természetesen nem ügy, ahogy a gyulai tsz-ek te­szik. A város területén öt tsz- ből csak egy nagyüzem, az Er­kel Tsz szerződött aprómagter- mesztésre, abból is csak 2 kát. hold fényköles és 4 kát. hold kendertermesztésre. Vitatható, hogy vajon mi se­gíti elő a nagyobb jövedelmet, az aprómag (len, kenderrost, lucernamag, fénymag) vagy a kukorica. Jogosan vádolják a tsz-ek a Gyulai Gépállomást, amikor cséplési idő beálltakor nincs kellő számú aprómag- cséplő garnitúra. A belterjes­ség ily formában való kialakí­tása nem lehetséges. De nem­csak az aprómagvak termeszté­se egyedüli feltétele a belter­jességnek, számos dolog hozzá­járul ennek eléréséhez.'Elsősor­ban a gazdálkodás helyes meg­választása, a sokat hirdetett, szinte sémává vált (profiliro- 2ásV Mezőgazdasági nagyüzeme­inknek tisztában kell lenniök gazdaságuk talajadottságaival, — hogy milyen növényt vet­hetnek, melyik növény terem többet. a hiányos, vagy el nem készí­tett tervezések is akadályoz­zák. Megemlítendő, hogy a gyu­lai járás 14 tsz-éből ezidáig öt készítette el éves tervét, ami­ben meghatározta gazdálkodása menetét. Annyi azonban bizo nyos, hogy terv nélkül nagy üzemet (értem ipari üzemre is) vezetni nem lehet. Gyakorlati példáink vannak erre. A tsz önállósága nem azt je­lenti, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hanem ami helyes, s több jövedelmet hoz. Naay hiba a isz-eknél fennálló vészes bizonytalanság. A szakemberek (mezőgazdá­szok) szerepének megszünteté­se. Most, amikor a legtöbb se­gítséget kellene nyújtani a tsz- eknek, az önálló gazdálkodás­ban, s méginkább a belterjes­ségre való áttérésben, — ma­gukra hagyjuk a tsz-eket — mondván nincs pénzünk a me­zőgazdászok fizetésére — esi nálják úgy a tsz-ek, ahogy tudják. Szakmai felkészültséggel {Nyugodtan mondhatjuk, hogy a belterjesség szerves ki­egészítő része az állatiényész- tés. Mindenesetre, akármilyen profilú a mezőgazdasági üzem, állatra (trágyatermelésre) szük­ség van. Mi a helyzet a gyulai járásban? Az eleki József Attila Tsz 530 kát. hold földterületére 31 szá­mos állata van. Mit jelent ez a gyakorlatban?________________ is igen gyéren állnak tsz-eink vezetői. Gyula járás 14 tsz-ből a tsz-elnökök 40 százalékának van szakképzettsége. Mit jelent ez a szám? Azt, hogy hat tsz-elnök végzett elnökképző is­kolát. Figyelembevéve azonban azt a tényt is, hogy aki nem járt elnökképzőbe, nem lehet jó vezető. Tévedés. Az azonban bizonyos, hogy az elnök mellé szükséges lenne- egy szakem­ber, aki jártas a mezőgazdaság tudományaiban — s közösen az intéző bizottsággal (mint inté­ző bizottsági tag) oldanák meg a feladatokat. A szakemberek problémájával Egv jó beállított üzemben egy számos állatra — figyelem­be véve megalakulásának ide­jét — 2—2.5 kát. hold a sza­bályszerű. Ezzel szemben az eleki Józséf Attila Tsz-ben szá­mos állatonként 17 kát. holdat számolnak. Nyilván ezek után hogyan tudja e gazdaság bizto­sítani a rendszeres trágyázást, nem is tekintve a jövedelmező­ség növelését. De más termelő- szövetkezetekben sem kellemes a helyzet e tekintetben. A gyu­lai Erkel, Petőfi Tsz-eknek sem .jlímes gulya“ a Felsőnyoiíiási Állami Gazdaságban kapcsolatban megkívánok em­líteni egy-két gyakorlati tapasz­talatot. Számtalan tsz-ben a fiatal szakembereket nem te­kintették semmibe — egyszóval igyekeztek a tagok lejáratni, munkakedvét elvenni. A fiatal szakembereket segíteni kelle­ne, gyakorlattal felruházni, hogy többet tudjanak tenni. Egy-két dolog észrevételeim­ről — melyek hiányában nem haladhat a munkánk előre, s a kasszában nem gyűlhetik a pénz, s ezzel egyetemben az asztah-a a nagyobb kenyér. Szín Béla A Felsűnyomási Állami Gazda­ságban szarvasmarhatenyésztő mimtafarmot állítottak fel. Előző­leg kiválogatták szarvasmarhaál- loményufcat. A selejtezett állato­kat átadták a vágóhídnak. A há­rom üzemegységben levő törzs­Ikönyvezett tehenekből a gazdaság ! központjában létrehoztál; az úgy­nevezett „hímes gulyát“, mely a szomszédban létesülő tenyészbika lés tenyészti sző teleppel együtt jel- jlentŐ6en megjavítja a gazdaság ' szarvasmarha tenyésztésének színvonalát. Szabadság Mozi, Békés­csaba. Április 11—17: Graciella. Brigád Mozi, Békés­csaba. Április 11—17: 306-os számú ügy. Terv Mozi, Békéscsa­ba. Április 13—17: An­gyallal a hegyekben. Kossuth Mozi, Oros­háza. Április 17: A 3 Lamberti. Béke Mozi, Orosháza. Április 18—23: Kék si­rály. Erkel Mozi, Gyula. Április 11—17: Halló, Itt Gabriella. Táncsics Mozi, Szarvas Április 11—17: Don Juan. Bástya Mozi, Békés. Április 17—18: Azokban a napokban. Szabadság Mozi, Gyo- ma. Április 17—19: Es megfordul a szél. Vörös Október Mozi, Wezőkovácsháza. Április 17—19: Sóvirág. TERJESZD a Népújságot! cikke a Zsenminzsipaoban Vorosilov látogatásról Peking. Mint a TASZSZ jelenti, j hogy össze: orTottsa'&ui luvin. ik meg- a Zsanminzsipao hétfői száma ; bonthatatlan alapja van, a marx- , Üdvözöljük kedves Vorosilov j izmus—leminizmus közös eszméit elvtáns" címmel Csu Te nek, a valljuk, a szocializmus és kom- Kínai Népköztársaság elnökbe- mundzmus építévének közös nagy lyettesének cikkét közli. jcéljai állanak előttünk. — Az a tény — írja többek kö- j Ugyanakkor felelősek vagyunk zött a cikk —, hogy K. J. Voro^ nyolcszáz millió ember létérde- silov elvtárs, a szovjet állam feje keiért. A kínai és a szovjet nép országunkba látogat, a kínai és a egysége az egész szocialista tá- szovjet nép megbonthatatlan test- bor összeforrottságának erős mag­véri barátságáról tesz fényes ta- ja. Ilyen egység mellett erűnk mi bizonyságot és hatalmas jelen- les2 ^ előrehaodás útján álló t^ségű e barátság továbbiéi!észté- , , , , , . minden nehézség leküzdésére és se szempontjából is. 'legbiztosabb garanciául; lesz a bé­1950. február 14. óta, Kína és a , . ... „ .... . ’, . ... ke és a szocializmus győzelmére. Szovjetunió nagy testvén szövet­ségének megkötése ó‘a évről év- j Vorosilov elvtárs most mi, or­ré bővül és Izmosodik a két or- szagunkban tett látogatásai, a szag gazdasági, politikai és népnek a kínai nép iránti turális baráti együttműködése. ,, . ,. . ... . , ! mélyreható baráti érzelme fényes A nemzetközi kérdésekben kéz kifejezése és a Szovjetunió újabb a kézben működnek együtt és hozzájárulása a kínai—szovjet együttesen teszünk erőfeszítése- testvéri kapcsolatok megerösí- ket a nemzetközi feszültségt eny- léséhez, az egész szocialista tá- hítésére és a nemzetközi együtt-;bor összeforrottságának elmélyí- működés előmozdítására. jtéséhez. A Szovjetunió népünk Majd rámutat a cikkíró: Az a 'egközelebbi és legönzetlenebb tény, hogy a kínai és szovjet nép barátja, amely nagy segítséget összeforrottsága minden próbát nyújt országunk szooiou«*^ épí- 1 ki tud áldani, azzal magyarázható, ^ téséhez. 'OOVWl/VWWWWVWWVWWW'VlAWVWAVWAWVWVWVWVWVWVVi'MWVVVl I . Ohromenlió s Leninről beszélgetnek Egyszerű családi körben gyűl­tek össze egy este az öreg laka­tos, Vasziljevics Rizenkov laká- j sán fegyvergyári barátai. Hár­man közülük csak fiatal koruk­ban szagoltak puskaport a pol­gárháborúban. Egyikük, egy zö­mök, erős, élesszemű legény, a szovjet hatalomért folyó harc tűzőben kezdte meg harcos éle­tét, ketten pedig a házigazda és egy másik vendég már az 1905- ös forradalomban is résztvettek. Kinn lassan ereszkedett le az áprilisi alkony. A tágramyitott szellőztető ablakon keresztül a gyári kürt hangjával együtt be­tódult a rügyező alma és tapo- lyafák bóditó tavaszi illata. Az asztal körül Leninről beszélget­tek . Mindegyikük egyszerű, kere­setlen szavakkal mondta el gondolatait. Egyre-másra olyan dologra terelődött a szó, a- melyeknek — első pillantásra — semmi közük nem volt a nagy vezérhez. A mu nkások a rég el­múlt időkről beszélgettek, a cá­ri fegyvergyár kényszermunka- rendjéről, a műhelyek berende­zésétől, a forradalom előtt és ma a napfényes kertekre emlé­keztető bölcsődékről, a VörŐ6 Hadsereg erejéről, a munkáste­lepek villamosításáról. Mindeb­ben Vladimír Iljics bölcs irányi, tó kezét látták. Egyszer csak elhallgattak a vendégek. A teáscsészéket mo­sogató háziasszony otthagyta az edényt és közelebb húzódott az asztalhoz: Alexej Vasziljevics Golubov, fegyvergyári mester vette át a szót. Golubovot 1919-ben az a sze­rencse érte, hogy belekerült a Központi Végrehajtó Bizottság katonai iskolájába, melynek hallgatói őrszolgálatot teljesítet­tek a Kremlben. Mintegy négy évet töltött Alexej Golubov eb­ben az iskolában és ez idő alatt sokszor látta Lenint. Ezek az emberek sokat olvas­tak Leninről, látták színdara­bokban, és filmeken, de most különösen mély áhítat fogta el őket: a lángeszű gondolkodó, a legel ragadóbb ember, a vezér életének egy élő tanúja állt előt­tük és szabadont kérdezhették őt mindenről. Golubov elgon­dolkozva fújta a füstöt és be­szélt Leninről, Lenin alakjáról, szerény öltözetéről, arról, hogy hogyan dolgozott és pihent... ...A Kreml kertjét egészei be. lepte a zúzmara. Alkonyodik. Az egyik ösvényen lassan lép­ked Lenin, ezidőtájt mindig sétálni szokott. Az út mentén, a hóban, gondtalan gyereknépség játszadozik. Vladimír Iljics mo­solyog és arrafelé veszi útját. Egy perccel később már vidám zenebona hangzik fel — a kis­fiúk megtámadják a nagy bá­csit. Kerek kis szőrmesapkája a tarkójára csúszott, a porzó hó­golyók belepik. Három kislányt ráültet egy szánkóra, futva meg­indul velük és az egész gyerek­had csengő kacagással utána ered... Frissen, i-agyogáan tér visz- sza sétájáról. A bejáratnál fel­mutatja az őrnek igazolványát (minden alkalommal ezt csele­kedte, nem akart semmiféle előnyt élvezni a többi ott dol­gozó alkalmazottal szemben) és könnyedén megy fel irodájába, a negyedik emeletre. Az őrök magukat feszesen ki­húzva néznek Lenin után. Le­nyűgözi őket az a rendkívüli e~ nergia, amely ebből az ember­ből árad, akinek neve harsogva visszhangzik az egész világon, széliében, hosszában. Az őrök jól tudják, hogy nap, mint nap reggel nyolc órakor már mun­kája mellett ül és dolgozószo­bájának ablakai csak akkor sö­tétednek el, amikor a Kreml to­ronyórájának harangjátéka el­üti az éjfél utáni kettőt... ...1920 tavasza. A Kreml óriá­si területén, ahol sok száz ház és hivatali helyiség van, sürgős munkát kell elvégezni: lebonta. nd az öreg, korhadt épületeket, néhányat kitatarozni és előké­szíteni télre tűzifát. Nos, amint már akkoriban szokás volt, vidám zeneszóra felsorakoztak a Kreml ös .& munkaképes alkalmazottai, elől a katona iskola növendékei és mentek szubbotnyikra. (Szom­bat délutánt, munka után, vagy pihenőnapon végzett önkéntes, ingyenes munka.) Dolgoztak rendesen, azt meg kell hagyni, de azért minden félórában abbahagyták néhány perére a munkát, hogy egy-egy cigarettát elszívjanak. Egyszer csak megjelent Vla­dimir Iljics, vele Kalinin és Dzserzsinszkij és hozzáláttak gerendákat cipelni. Es milyen lelkesedéssel! Erre aztán mindenki abba­hagyta a dohányzást. Megnyom­ták az emberek a gombot, csak úgy porzottak a gerendák. Még a zenészek se álltái; meg, hogy tétlenül nézzék, hogy dolgoznak a többiek, le­rakták a hangszereiket a föld­re és ők is nekiláttak téglát hordaná. Dolgozott Lenin vagy három órát és még tovább is dolgo­zott volna, egészen késő estig, de futva jött a Népbiztos! Ta­nács titkára és elhívta valami fontos ügyben... — Lenin maga cipelte a ge­rendákat — kiáltott fel lelkesen egy fiatal legény. — Én bizony nem engedtem volna meg neki, hogy hozzányúljon. — Ej, fiam — szólt közbe meghatottan az öreg Sumov — gerenda, gerenda. Olyan idők voltak azok. Szovjet-Oroszor- szág akkor még csak épült. És ez a személyes péidaadás nagy szerepet játszott. — Bizony nagy dolgok tör­téntek — folytatta Golubov. Az emberek harcoltak, éheztek, meghaltak tífuszban meg a számtalan sok fronton, egy nagy eszme nevében. S mind­azt, amit Lenin Ígért a népnek, most a szemünk láttára valósul meg. Nézzétek csak meg isko­láinkat, kolhozainkat, iparun­kat, hadseregünket, életünket...

Next

/
Oldalképek
Tartalom