Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

MdI, február 1T„ «Mára«» ^ r\ A | A 1 Co ALAOI ií\ O ö cn VVVV^VVVVVVVVVVV ^v^VVV,VVVVVV,VVVVV, n»vWH f*vw* 3 EGYSZERŰ! A mi JÓ RECEPT l I Felnőtteknek, gyermekeknek J Farsangi fánk Néhány órán át meleg helyen szári tűnik harminc deka lisztet, hozzákeverjük öt tojás sárgáját, némi sót, két kanál cukrot, kib. tojás nagyságú olvasztott vajait, három deci tejet és egy kis kanál rumot. Langyos tejben kevés liszttel megkelesztünk két deka élesztőt. A tejből elég, ha egy de- oit veszünk. Ezt is a tésztához ke­verjük, fakanállal jól kidolgozzuk, aztán letakarjuk, meleg helyen jól megkelesztjük. Lisztezett desz­kán ujjnyi vastagra nyújtjuk, fánkszaggatóval szaggatjuk. Újra kelesztjük, s utána erős forrásban lévő zsírban kisütjük. Bő zsír kell hozzá. Először fedő alatt sütjük, hogy szalagos legyen. Fordítás után fedő nélkül sütjük tovább. Tálaláskor gyümölcsízt, lekvárt adunk ízesítőnek hozzá. örízkók Fél liter vízbe tegyünk egy kávés kanál ecetet és tizenkét kocka­cukrot. Forraljuk fel. Ekkor te­gyünk bele négy deka búzadarát és forraljuk öt percig. Ekkor ve­gyük le a tűzhelyről és állandó kavarás mellett habos pépet ké­szítsünk belőle. Ha elkészült, a matsszába keverj ünk barack, meggy, vagy málnaízt. Ha nincs, úgy bármilyen kissé híg gyü­mölcslekvárt. Kis tálacskákba adagolhatjuk, de gyümölcsös tál­ban egész tömegében tálalhatjuk. Meggykompóttal, illetve magvazott meggyel is díszíthetjük. Eurgoiiyásieszia, körítésnek Egy kiló szép egészséges burgo­nyát főzzünk meg hajában, majd tisztítsuk meg fővés után és nyúj­tódeszkán simára törjük. Gyúrjuk össze három deka élesztő és fél­kiló nullás liszttel. ízesítsük kel­lő mennyiségű sóval. Ha kész va­gyunk, nyújitófa vastagságúra so­dorjunk belőle 5—6 cm hosszú da­rabkákat, amelyeknek a végét kis­sé hegyesre sodorjuk. Ellentétes végét benyomjuk. Kelni hagyjuk, majd forró zsírban sütjük. Tála­láskor petrezselyem levélkét tű­zünk a vastagabb végékbe. Vada­sat) készített nyálhoz, vagy sava­nyú tüdőhöz igen finom körítés. / Hetekkel ezelőtt írtam egy ||„Naplóm“-ban Évi esetéről. Olva­dóim bizonyára jól ismerik már iezt az esetet, és egészen biztos az [is, hogy valamennyien hallottak, [tudnak ilyen Évikről, és ilyen ese­ttekről. Ma már nem lehetünk ki- [esi nyesek, és előítéletektől terhe­lések ebben az ügyben sem —, mert ^véleményem szerint olyan problé- Imáról van szó, melyről beszélni /kell, melyet megoldani, tisztázni |jaz emberek szívében — kötelesség /is. I Ismerjük Évit. Tiszta volt, /Őszinte, nagyon szeretett egy fiút, |jés úgy érezte, a fiú is szereti őt, /és megtalálták egymást egy élet­ére. Évi így gondolta, a fiú nem. ^Évi mindent feltett boldogsága [kockájára, mindent adott, amit [csak nő adhat, a fiú semmit nem [.tett kockára, semmit sem adott, '[még ígéretet sem, csupán lesza- [ikítotita a kínálkozó alkalom örö- yméit. Évi egyedül maradt. Egyedül parsával, bánatával, azzal az iszo. [nyű tudattal, hogy megcsalták, [hogy csalatkozott abban, akit éle­ire céljának, jövendő párjának •hitt. Egy fiatal lány életében imindez olyan rettenetes csalódás, [hogy könnyen tragédia is válhat belőle. Tragédia úgy, hogy a szé­gyen — főként, ha még gyermek is jelentkezik — meggondolatlan­ságra viszi, tragédia úgy is, hogy menthetetlenül megindul lefelé a lejtőn, amely úton nincs megál­lás, csak az erkölcsrendészeten( Erről beszéltünk, ezért mond­tuk ed Évi esetét, és feltettük a kérdést; van-e joga Éviinek, és ezer hasonló Évinek megismerni az élet egyik legszebb, legna­gyobb érzését, a szerelmet akkor, ha sehogyan sem talál a párjára, ha a házasság minden lehetősége elkerüli életüket? Van-e joguk a szerelemhez? Van-e joguk asz- szonyként élni, ha hivatalosan nem kötötték be a főjüket? Keni egyszerű, de talán mégis egyszerű problémák ezek, mert mindenben — a szerelemben is — egy a fontos, és egy a döntő: elsősorban annak a tudata, hogy emberek vagyunk, másodszor pe­dig, de legalább olyan fontos té­nyezőként kell leszögeznünk azt, hogy az érzés becsületessége és tisztasága a döntő a szerelemben, de — hozzátesszük: a leány, és a fiú részéről Is! Volt egy olvasónk, aki azt írta, hogy vagy nagyon sajnálni tudja Háziasszonyok-JÓI­KÖNYVESPOLC A Zrínyi kiadó ez évben több klasszikus tudományos munkát is megjelentet. Egy kötetben bo­csátják közre Zrínyi Miklós összes hadtudományi munkáját, napvi­lágot lát Clausewitz a háborúról szóló műve. Válogatást készítenek elő Engels hadtudományi munkái­ból, és megjelenik Montecuccoli: A háború művészetéről című könyve is. • „Miniatűr könyvtár“ címmel új sorozatot indít a Szépirodalmi Ki­adó. A bibliapapírna nyomott, bőr­be kötött, gyufásdoboz nagyságú könyvecskék közül elsőnek Bo­ccaccio Dekameron-jának két kö­tete jelenik meg. Az év második negyedében Mikszáth Gavallérok és Móricz Zsigmond Szerelmesle­vél című alkotásával gyarapodik a miniatűr könyvtár. A Békéscsabai Vasipari Ktsz-ben készítik ezeket a szép, és modern, kom­binált tűzhelyeket, melyek egyformán alkalmasak tüzeli! (szén, fa) és vil­lanyhasználatra is. — Az első példány, a prototípus már elkészült, bs lé vált. Tervezője: Jenei Pál. öt dicsérjék a háziasszonyok, megérdemli! Évit, vagy nagyon megvetni. Té­ved — kedves olvasónk, egyikben I sincs igaza. Évit — akit becsüle- I tes érzés vitt tévedésébe — báto- J rítani, segíteni kell, és nem saj­nálni, és főiként nem megvetni. „Fel a fejjel, Évi!“ — írta egyik hozzászólónk Orosházáról, és néki adunk igazat. Fel a fejjel, Évi, az élet szép lehet, ha azzá akarjuk tenni, és becsületesen lehet is, és kell is élni minden Évinek, min­den leánynak. Gondolkozzunk egy kicsit, ami­kor most, az Évi-vitát lezárjuk, és ha találkozunk az életben ha­sonló Évikkel, ne legyünk koránítélök, ne legyünk köszivüek, mert legtöbbször a szeretetre-vá- gyás, a szeretni-akarás, az élet legszebb érzése buktatja el ideig- óráig ezeket az Éviket, akik — és most csak a lélekben és test­iben is tisztákra, igazakra gondo­lok —, ha mégis megtalálják párjukat, ugyanolyan jó felesé­gek, édesanyák lehetnek, mint bárki más. Ezzel búcsúzzunk Évitől, és tisz_ ta szívből kívánjunk néki sok szerencsét, és — boldogságot is. S. E. Tudia-e,&&W'" ...a világ legtisztább vizű tavá­ban, a japáni Masya tóban még a 40 méter mélységben úszkáló ha­lakat Is jól lehet látni. ...hogy a vadászhal, tudományos nevén toxotidae, egy Keilet-Ázsia vizeiben élő halfajta, a víztükör felett repülő rovarokat egy víz- csöppel „lövi le“, A vízcsöppel megcélzott rovar az ütéstől elbó­dul, s a víz felszínére esik, ahol a vadászhal kényelmesen eléri, s elfogyasztja. ...hogy a hírek szerint államosí­tani akarják Ceylon külföldi, főleg angol társaságok tulajdonában lé­vő teaül tetvényedt. Ceylon teaül­tetvényeinek összterülete 125 000 hektár és a tea jelenti az ország kivitelének 53 százalékát. hwe&siink! l ö/TU/TU/T'JJTXÉ/T^rUUTiJjTHnrWTYárTUI'TiÉiT'iÉrTifc'TJ^b'TA^'A^A^PÉ f ^ É — É Van nekem egy kis öcsém. Nem mondom meg a nevét, mert szé- gyelné, ha kitenném az újságba, Hát ezt a kis öcsémet minden reggel mosdatni kell, mert ő maga nem akar mosa­kodni. Különös, hogy a kis kacsa, amint lábra tud állni, belemegy a tá­nyérba és fürdik. A kis macska, amint lábra tud állni, már nyalogatja magát. A galamb, a lúd. gyakorta tisztálkodik, csak az én kis öcsém az, aki nem szereti a vizet. Bőg, amikor mosdat­ják. Bőg minden reggel, Mi lesz ebből a gye­rekből, ha megnől és el­szakad a szülői háztól? Soha sem fog ez mosa­kodni? GÁRDONYI GÉZÁI c A víz Hiszen akkor ez olyan lesz, mint az a négylá­bú állat, amelyik min­den sárba belefekszik és azt mondja: röf-röf. A minap egy erős, pi­ros emberrel találkoz­tam. — Mitől ’ett Ilyen egészséges? *- azt kér­deztem tőle. — Semmi mástól =■ így felelt — csak attól, hogy gyermekkorom óta szeretem a vizet, — Inni? — Nemcsak inni, ha­nem főképpen mosdani. Mikor én gyerek vol­tam és nyári meleg idő­ben felhők tornyosultak az égen, nem volt ne­kem annál nagyobb örö„ mem. összeálltunk a- hányam voltunk és ezt énékeltük: Ess eső! Ess eső! Búza bodorodjon! x Zab szaporodjon! 'í* Az én hajam Olyan legyen, Mint a csikó farka! Aztán, mikor megeredt az eső, levetkőztünk egy ingre, mezítlábra. Ki­szaladtunk az esőre, mi­kor aztán átáztunk, ha­mar be a szobába, meg­törülköztünk, lefeküd­tünk egy órára. Mikor pedig nem e­sett az eső, amikor csak lehetett, fürödtünk, Ügy lubickoltunk nyáron a vízben, mint a kis ré­cék, — Lássa — így foly­tatta a nagy, erős em­ber — mikor már meg­nőttem s a magam ura leltem, az első pénze­men fürdőkádat vettem és mindennap megmár­tóztam a friss hideg víz­ben. De nincs is nekem náthám soha, meg nem is köhögök. Az olyan gyereket, aki nem szereti a vizet, én sem szeretem. Egyszer majd meghívok minden gyeréket az én szép, vi­rágos üvegházamba, meghívom egy nagy ebádre, de oda csak az jöhet el, aki mindennap nevetve szokott mosa­kodni. / A gyomorbai II — A rossz szakácsnők szállítják /nekünk orvosoknak a gyomorbe te­lj gek ötven százalékát. / — Ügy van. A másik ötven sas ijzalékát pedig a jó szakácsnők. { A meghívás I1 — Kedves barátom! Tiszteiéit«,. I meghívlak holnapra ebédre. II — Köszönöm, de már van egy /meghívásom. Nem lehetne hol- I naputánra? / — Jó, hát legyen holnaputánra, ||És ki hívott meg holnapra? — A kedves feleséged. Enyhe célzás ., A férfi: — Nézd csak anyukám, [semmi sem változott ebben a vá- [rostoan, mióta itt jártunk. !| A feleség: — Nem bizony, még !ja ruhám is ugyanaz. Megoldás / — Hm — töpreng egy ötéves j kisleány — a papa állandóan le« , kézit ti a mamát, a mama állan­dóan leckézteti a papát, ha ez így .megy tovább, egy napon nekem [kell a kezembe venni a dolgot. I Álöröklés I] A tanító: — Asszonyom, engedj« xtneg, hogy gratuláljak. Fia .rend­kívüli tudományszomjat árul el. Mondja kitől örökölte ezt a tulaj­donságát? Az asszony: A tudományt tőlem, a szomjúságot az apjától. Az ötletes férj — Mond, cicám, elmennél még színházba a régi ruhádban? — Ugyan kérlek, ezt már ilyen helyre nem vehetem fel. — Gondoltam, ezért ma estér« csak egy jegyet vettem. Van rá oka Feleség: Az édesapám nagyon szerette a fiúgyermekeket, sajnál­ta is, hogy ón nem fiú lettem. Férj! Hát még én hogy sajná­lom... Le az alkohollal Egy gyűlésen alkohol-ellene« propaganda beszédet mond a szó­noka — Az alkohol méreg — kiáltja — minden alkoholt össze kellen« gyűjteni és beleönteni a tenger­be. — Ügy van — zúgja egy hrne a hallgatóság köréből. *— Nagyon örülök — reflektál a szónok a közbeszólásra —, hogy akad itt egy józan ember, ön ugyebár antialkoholista? — Nem, búvár vagyok. A keresztényies elosztás “ Sanyi — szól az anya a kis­fiúhoz — nesze, itt egy alma. De oszd meg keresztény iesen a hú­goddal, — Hogyan kell keresztényiesen megosztani? — kérdi Sanyi, — Annak adjuk a nagyobbik fe­lét, akivel osztozunk. Sanyi egy pillanatig eltöpreng, aztán kis húgának nyújtja a gyü­mölcsöt, így szól: — Ne az alma, oszd el te ke- resztényiesen. BÉKÉS MEGYEI NÉPÜ.ISŐG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom