Békés Megyei Népújság , 1956. december (1. évfolyam, 23-47. szám)
1956-12-19 / 38. szám
1953. december 19., széria. 2 ■ -.........-----------------------------------,----------------- Békés megyei Népújság „F enntartjuk magunknak a jogot, hogy függetlenül cselekedjünk“ Nehru beszéde amerikai utazásának hátteréről ■Washington. (MTI) Nehru in- j ■diai minisztere!note vasárnap, alig néhány órával megérkezése után Washingtonban beszédet mondott ez Egyesült Államokban élő inIndia nem akar sem vezető ország lenni, sem pedig aem akar bárki más vezetése alatt élni.“ Nehru India semlegesség! politikaiak mintegy ötszáz képviselője j Icáját fejtegetve, azt mondotta, elolt — jelenti az AP. j „az emberek azt állították, kiilpo. Beszédében kijelentette, ameri- , utifcánk-a latolgatás külpolitikája, kai utazásának és Eisenhower ! j,j; nem latolgatjuk az esélyeket, | elnökkel folytatandó tárgyalásai-! rje fenntartjuk magunknak a jo- ■ nak hátterében az egyiptomi és hogy függetlenül cselebed- • magyarországi történelmi jelentőségű fejlemények állanak. Nehru jünk, , ................. , Az indiai miniszterelnöic ezután han goztatta, India igyekszik a híd ! fogJallMzoít Csou En-laj,! szerepet betölteni kelet es Nyu- . szerepet oeumeu, ivei«. «, Kfna miniszterelnökének indiai gat kozott a világon tapasztalható; látogatásával és azral a mei„g fo- 11 fogadni telelem yetelkedes «s erosaak- gadtetáaBal, amelyben Indiában ‘ a konfíl megnyilvánulások csoäekenteeere. .,,'><7„.ítpt+APr A- továbbiakban azt mondotta,! hogy az. Eisen howerr al folytat an- „Amennyiben az Esésűit Ál- dó bizalmas megbeszélések „segí- ; úrnőit elnöke ellátogatna Inoiaba fenek kitisztítani az agyakat és és remélem, ezt megteszi, ugyrnezenkívül világos elképzeléseket elyan szívélyes fogadtatásban réednafc majd nekem". „Az amerikai sajtó gyakran azt írja, hogy Ázsia vezetője óhajtok í leírni“ — folytatta beszédét Nehru —, de ízesítjük majd" — mondotta Nehru. „Senki sem maradhat elszigeteltségben, így mi sem. Ezért vesszük ki részünket a nemzetközi ügyekben" — mondotta. Beszéde további részében Nehru arról beszélt, hogy a különböző országoír, különböző utakat keresnek és összetűzésre csak akkor kerül sor, ha ezek az utak keresztezik egymást. „Az országoknak meg kell *ái- lauodmok abban, hogy nem avatkoznak be egymás ügyeibe, fenntartják a barátságot, barátságot tanúsítanak és agressziók nélkül élnek egymás mellett." Ezek azok az elvek, amelyeket el ha el akarjuk ke- konfliktusokat — folytatta Nehru. „Egyiptomban és Magyarországon azért került sor konfliktusra, mert kívülről nyomást gyakoroltak ezekre az országokra." Nehru az 1954. évi bandungi értekezleten 29 ázsiai és afrikai ország által elfogadott öt alapelvet a további nemzetközi összetűzések elkerülésének erkölcsi alapjaként jelölte meg. Az egészség őrei között... A gyulai megyei kórház ‘ az az intézetben mintegy 450 ország legnagyobb kórházai kö- egészségügyi dolgozó végzi ál- zé tartozik. Számtalan dolgozó ■ dozatos, hivatásszerű munkáját, hálás szívvel gondol vissza a Az intézetben a megye minden kórház orvosaira, ápolóira, kik-1 részéről ide jönnek a különbönek odaadó, aggódó ápolása ad-‘ző panaszokkal a betegek a te vissza az életet, az erőt a munkához. A kórház nagy területen fekszik. Az épülettömböket gondozott utak, virágiyógyuiás reményében. Az intézetbe lépve első utunk a gondnoki hivatalhoz vezetett, hogy tájékoztatást kapjunk az ágyak, fenyőfákkal teli parkok intézet folyamatos munkáját veszik körül. A kórház udvará- j biztosító energiaellátás, élelmiszerek és gyógyszerkészletek felől. Rnisz László, a noka kérésünkre hogy s>a lépve a szokásos sürgés-forgás tapasztalható. Orvosok, ápolók és femrjáró betegek töltik meg az udvart, az utakat. Itt mindig nagy a forgalom, hiszen az intézet szénkészlete kifogyóban van szakszervezeti bizottság a dolgozók bevonásával most dolgozza ki a tervet az egészségügyi dolgozók érdekvédelmére vonatkozóan. El szeretnék érni az illetékes szerveknél, hegy az egészségügyi dolgozók az eddiginél nagyobb megbecsülésben részesüljenek és ez jusson kife- j jezésre az anyagi és. a szociális juttatások terén egyaránt. Szeretnék a dolgozók, hogy ha az illetékes szervek — a terme- , kórház gond- lő üzemekhez hasonlóan — j anyagi fedezet biztosításával — I módot adnának az alacsony fi- ; zetésű dolgozók karácsonyi ju- ; talmazásához. j elmondta, Előreláthatólag a meglévő szén- gyógyszerelosztásnál még min- készlet január első napjaiig dig megmutatkozott Budapest lesz elegendő. Most az intézet elsődlegessége, amivel nem érigazgatója és a gazdasági veze- tenek egyet, es amin ideje lentők a minisztériumon keresztül igyekeznek utánpótlásról gondoskodni. Emellett különböző intézkedések bevezetésével törekszenek az energiatakarékossággal meghosszabbítani a jelenlegi készletek kitartását, így, ahol csak lehetséges, kisebb égőkkel cserélték ki a nagyobb égőket. A melegvizeibe már változtatni. A látogatás meggyőzött bennünket arról, hogy az intézet dolgozói lelkiismeretes hivatás- szerű munkával, fáradságot nem ismerve küzdenek a legAz intézet dolgozói fegyelme- drágább ^ kincs az ember ő zetten, lelkiismeretesen végzik egészségéért. Ennek tud felelősségteljes munkájukat. Az tolmácsoljuk a dolgozók új igazgatóval meg vannak elé- sét az illetékes szervek gedve. Többen elmondták, hogy , hogy úgy ^ becsüljék meg az az utóbbi hetek nehézségeinek egészség őreit, mint ahogy ők sikeres leküzdésében komoly ; becsülik a dolgozó embert. tudatában ké. é- felé, része volt az igazgatónak. A 1 N. S. Dolpzzunk merek! Szálling a hó! Mint óriási csipkés díszterítő, beborítja a földet és a házakat... Puhán zí'.zen, táncol a légben a szél pillanatonként váltakozó ritmusára a sok kis pehely. Szerelmesen tapadnak a rögökhöz e parányi jégszemek, hiszen a földnek szülöttei ők. Rögeiből, vizeiből szippantotta fel az ég ó'ket. és mégis visszatérnek — ha más alakban is — a szülői kebelre boldogan. Emberek, mi is olyanok vagynnk, mint a hópelyhek? Fel- szállunk az égig dölyíösen, és mindenről megfeledkezve, majd visszahullunk az igazi életbe boldogan? Szállongunk és a gyengébbeket megöli a gyilkos meleg? Igen, a tények pontosan ig zolnak: a gyengébbeket egy- időre elkábította és megolvaszt itta a gyilkos melegség... Az a tűz, amely az ellenséget fűtött s fűti most is, de nem szabad tagadni, hogy a jövőben is fűteni fogja... Fűteni fogja őket a bosszú — ellenünk! Mi nem vagyunk bár gyatte hópelyhek — akiknek a szél parancsol — akik kabátom haj ókáián kötöttek ki, de még eléggé erősek sem vagyunk! S k-sofc elmulasztottat kell pótolnunk most, és öregnek, fiata nak egyaránt meg is kell fogadni az okos tanácsot: „Tanul >i... Tanulni... Tanulni...” Igen, tanulni kell mindannyiunknak! Tanulni elsősorban az elmúlt időknek eseményeiből, hogy a hót megtudjuk különbözteti a rossztól, és ugyanúgy járjunk el a rosszal szemben, mint a rossz járt el a jóval szemben ae elmúlt időkben. S főleg, hogy megtudjuk majd különbö tetni a demagógiát a valóságtól, és hogy el tudjuk határolni a miszticizmust a materialista alapokra fektetett tudománytól ! Természetesen nve* nem a -ra akarok figyelmet kelteni, hogy legyünk bosszúállók, me t hivatalos szervek, törvényhez jól értő emberek vannak a-ra is, hogy az ellenünk vétőket felelősségre vonják és bőn ik súlyosságát figyelembe véve megbüntessék őket, ha az szűk égés... Nekünk — tehát a dolgozó népnek — egészen- más és szebb, biztatóbb harcra kell ké. zülnünk! Folytatni a munkát, minél előbb felépíteni — adott ágainkat figyelembe véve — a szocializmust! Sem előbb — fc'nyszerítő eszközök segítségével — sem később: pontosan araiak kiforrott idejében kell megvalósítani a terveinket! Persze ehhez szükséges az, hogy keményen kiáiijunk a munkásosztály és vele szövetséges dolgozó parasztság elveiért és jogaiért! Mi népi demokráciát akarnak, és sohasem fogunk egyetérteni azokkal, akik önkényuralmat, vagy polgári demokráciát akarnak... Akarunk olyan néphatalmat, amely magába foglalja a becsületes emberek összeségét. Azonban ne na akarunk nézetet osztani és nem is fogunk sohasem azokkal, akik különböző jelszavakat forgatva mocskos nyelvükön — „szépfiút” játsszanak a jelen pillanatban! Szakítani akarunk a régmú'ítaí, és teljesen szakítani akarunk a közelmúlttal is — a R'-kosi—Gerő, helytelennek b zo- nyult politikájával is. Szakítani akarunk most elsősorban azokkal is, akik igyekeznek megzavarni a rendet és sorainkba igyekeznek befurakodni. Ösdntén szólva gyűlöljük és megvetjük az (ilyen elemeket még akkor is, ha fenik ránk a fogukat... Aki pedig velünk érez, akinek szíve, lelke és becsülete un — az tartson velünk! Dolgozzunk emberek az életünkért, a gyermekeinkért és a szép, boldogabb jövendőért! Nem vagyunk tehetetlen hópelyhek, amiket a szél ide-oda kavar. Emberek vagyunk: érző, értelemmel áldott tények. Ennek tudatában — és, mert bízom bennetek — fordultam ismét hozzátok. Hiszen én is olyan ember vagyok, mint Ti vagytok! Végezetül egyet kérek még Tőletek: dolgozzunk mindany- nyian lelkiismeretesen, hogy szép és boldogabb legyen gyermekeink és a magunk élete is! Dolgozzunk! Dolgozzunk! Dolgozzunk! Endrőd, 1356. december 9. •— Proletár — * -e-v A gróf, a kópé kondás, meg a szarka látást korlátozzák, a sterilizálást heti rtéov napra szűkítik le, a mosóháznál heti három nap üzemeltetést terveznek. Ezekkel az intézkedésekkel 420 mázsa szénmegtakarítást tudnak elérni havonta, és még a további takarékossági intézkedésekkel újabb 300 mázsa megtakarítást terveznek. Mindezek az intézkedések alapos körültekintéssel a legjobb orvosok és műszakiak bevonásával történik,. ügy hogy biztosíték van arra, ezen intézkedések ne befolyásolják az intézet feladatának, a betegápolás munkájának tökéletes ellátását. Az élelmezés zavartalanságára a szükséges intézkedések megtörténtek. A raktárakban mindenféle élelmi-; szerből megfelelő készlet áll rendelkezésre. A gyógyszerellátásban hiány nem mutatkozott m utóbbi hetekben. Budapest- ről sikerült megfelelő utánpótlást beszerezni. Ezzel kapcsolat- | ban azonban az orvosok meg- j jegyezték, hogy a legutóbbi Egyszer az urasági vadász megbetegedett. Volt a grófnak egy kópé kondása, elküldte hát azt vadászni. Tudta, hogy csalafinta ember, szigorúan a lelkére kötötte, hogy valami vadat okvetlenül hozzon. A kondás vállára vetette a puskát s bevette magát az erdőbe és hozzálátott a vadászathoz. Először egy őzsutát lőtt, aztán három nyulat, tizenöt szalonkát s egy tucat fácánt Majd beleroskadt, míg hazacipelte. De azért nem pihent meg, hanem visszatért az erdőbe, s fo- | goit egy szarkát. Mikor hazaért, a gróf megkérdezte tőle: — Hoztál-e vadat? •— Hoztam egy röppeniye szarkát. — Mást nem találtál? I— Nem én. Est is alig bírtam megfogni. i— Nem baj i— mondta a gróf — úgyis régen szeretném tudni meddig él a szarka. A kópé kondás hazammi s annyi vadhúst megevett, hogy dobosra kerekedett a ham. A gróf meg csináltatott egy ka- lickát e szarkának, s fogadott egy embert, hogy a kalickát tisztogassa. Ez az ember fizetést húzott a tiszttartótól, de nem nagyon örült neki. A gróf ugyanis előre megmondta, hogy ha a szarka megdöglik, jelentsék neki azonnal, de aki a hirt hozza, azt tüstént fölakasztatja. Egy darabig éldegélt a szarka. Ideje leteltért azonban elnyúlt és megdöglött. A gondozója erre nagyon megijedt. Hiszen az ő tiszte volt, hogy a gyászhirt bejelentse. Annak pedig akasztás volt az ára. Lógatta et fejét « nyomaráit, nem evett, nem ivott, még aludni se bírt. A kópé kondás éppen arra járt. Megkérdezte az embertől, ugyan mi bántja. Az ember elmondta, hogy megdöglött a szarka, 6 meg erősen- fél ae akasztóiétól — Me aér-e neked kétszáz forintot, ha föl nem akasztanak7 te1 kérdezte a kópé kondás. Meg hát — válaszolta az ember. — Akkor fizess — nyújtotta a kópé kondás a markát. A pénzt zsebrevágía, elment az erdőbe, puska nélkül, mivel csak gondolkodni «kari. Ki -is sütötte hamarosan, hogy mi a teendő. De azért félt egy csöppet, s amikor a grófi kastély tornácára ért, már nemcsak egy csöppet félt, hanem kegyetlenül. Megállóit az ajtó előtt, fölemelte a karját, de aztán mégsem mert kopogtatni. Eszébe jutott, hogy hátha akasztóján végzi. Másodjára már későn gondolta meg magát. A mutatóujja hozzákoecant az ajtóhoz. A gróf azonnyom ban megszólalt: — Szabad. Bement a kópé kondás s a gróf megkérdezte tőle: v- Mi járatban vagy, kondás? *- A szarka végett jöttem. n* Baja eseti? e~ Hogy baja esett-e vagy sem, azé »em tudom. De #uynyi bizonyos, hogy fekszik, s átúszik. — ,4hiszik? — kérdezte a gróf. — Aluszík •— válaszolt a kópé kondás. — Eszik? — kérdezte megint a gróf. — Nem eszik. t— Pörög? ■— Nem- pörög. ■— Hát mit csinál? — Fekszik, nem mozdul. — Nagy szamár vagy te kondás — mondta a gráf —, hiszen, hű nem eszik, nem pörög, nem rondít, hanem csak fekszik, akkor bizonyára megdöglött. Igaz-e? —Igaz lehet — válaszolt a kondás, — de ha igaz, akkor nagy baj van. — Ugyanbizony miért volna nagy bej? — kérdezte a gráf. — Mivelhogy a mélfóságas úr fel akarja akasztani azt, aki először kimondja, hogy a szarka megdöglött. Már most kit akasztat föl? — Magamat nem — válaszolt a gróf. S megtartotta a szavát A kópé pedig boldogan élt, mert volt sok vadhúsa s kétszáz forintja. >
