Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

Héf•# Egy öreg paraszthoz Eltűnődöm, hogy meghallgatnál-e, Ha beszédbe állnánk, öreg bátyám, Mint régen, mikor még nem estél túl Háborgó lelked pálf ordulásán, Mi húzott viasza bátor írtadról, Melyen követett az egész határ? Alikor te mondtad: — Az élet rohan, S a megállás annyi, mint a hálálj Igazat adok, ha ostorozod A kétarcú emberek rongy hadát, Kik élő álarcba bújva járnak, S ahol érik, csépelik a hazát. Paraszt vagy te most is a szemükben, S ma azért fogják meg durva kezed, Hogy" tiszta szived nekik takarja A hazug nyelvek szülte szennyezeti Elhagyott már társaid «rege. Ki tudja, hová terel a holnap? Úgy vergődsz itt tétován közöttük, Mint a lelkűkben előre megholtak) E szunnyadó téli délutánon Szíifid szekerén a régit hordod, Én kérlek, a rohanó új fia: Fordítsd bátran jobb útra sorsod! Ne félj, ha a menekülő múlt, Mint a veszett kutya, lelkedbe mar, — Az idő mélyébe vész, ha látja, Már nem alszik, ébren a magyar, A néma levente — Szíttik ritik» — Nagy sikere van a Jókai Szín- I kívánatosnál, s így a ház december elején bemutatott ! magyar levente iránt „A néma levente“ előadásé- ' fellobbant, halálos ál­nak; A siker titka ab- dozatra is elszánt ban rejlik, hogy az együttes ered- szerelme annyit ve- ményesen juttatja érvényre az srit hitelességéből, előadás egészében és részleteiben j amennyivel túl lép a : egyaránt a jnü alapeszméjét, azt, színésznő a ha_ hogy az élet szép és a szerelem táron> amelyet ^ hatalma határtalan. ! ... . I eletet íerje emleke­Vas Károly rendező, mint egy nek szentelni szán- gyakorlott karmester hangolta dékozó asszony sze­TÚTH LAJOS A Liszt Ferenc kamaraegyüttes hangversenye Városunk zenei életének fiatal,: Gippertné Pilinyl Erzsébet reménydús hajtása, a Liszt Fe- énektanár meleg tónusú mezzo- renc Ének-Zenei Kamaraegyüttes 1 szopránján műdalokat, operaáriá­kat, Bartók feldolgozású magyar népdalokat énekeit Kiemelkedő sikere volt Schubert Rémki­legutóbbi, folyó hó 19-i hangver­senye alkalmából ismét bebizonyí­totta oly mérvű rátermettségét és hjvatotuágát, amely feljogosítja i ralyának (Erlkönig) előadásával, arra, hogy a különben igényes kö- 1 A drámai színekben bővelkedő mű vetelményeket támasztó kamara- mindvégig lebilincselte hallgató- éneklés kultiválója legyen. Nem i sását Ritkán hallottuk ilyen kis feladatot jelent ennek megva- pompás előadásban. lósítása. Dicséretet érdemel a vá­lasztékosán összeállított műsor is, amely minden szempontból kielé­gíthette a műértő közönség kívá­nalmait. Már a kórusműsor első szamai­nak, Praetorius és Palestrina mű­veinek előadása közben kitűnt hogy az együttes jó irányító kezek­ben van. Baukó Mátyás kardiri­gens pompásan kiaknázta a mű­vek adta előadási lehetőségeket. Minden szólam megfelelően érvé­nyesült a fuvolaszerű szopránok szépen emelték az összhatást. Cer- ton Víg dalát életszeretet és köny- nred előadásmód jellemezték. Na­gyon nagy sikert aratott Gastoldi Csónakos éneke, amely hűen kel­tette a hallgatóban egy velencei éj hangulatát. Szinte hallani lehe­tett a hullámok ritmikus játékát, s az evezők csapásait. Ebben a műben különösen jól érvényesül­tek a dinamikai hatások Brahms és Csajkovszkij kórusműveit mély átéléssel adták elő, helyenként a szoprán leheletfinom szólamával. Operákból is mutattak be gyönyö­össze igen szép zengésűvé az elő­adást. Vígjátéki vágányon vezette a darab alapeszméjét a közönség­hez, s mégis úgy, hogy annak be­fogadása a legteljesebb komoly­sággal menjen végbe. Ügyelt arra is, hogy semmiféle kisiklás ne történjen, s így az egész előadás­ra az egészséges mértéktartás nyomta rá a bélyegét. A szereplők szövegmondásában több helyen megmutatkozó egyenetlenség a- zonban elkerülhette a figyelmét, mert előfordul, különösen az első felvonásban, hogy az egyik színész mechanikusan skandált jam bu­sókban beszél, a másik pedig majdnem köznapi hanglejtéssel. (Az előbbi mellett legalábbis ilyennek tűnik,) A skandálás meg­zavarja néhol a játékot is: leszű­kíti, megfaragja azt, mert a tö­rést nem tűrő jambfkus beszéd gyorsítja a cselekmény pergését, s így az emberekben lejátszódó érzelmi folyamatok érzékeltetésé­re kevesebb idő jut. Különösen azoknak nehezíti ez elsősorban a munkáját, akiknek egyébként is viszonylag kevés idejük van a színpadon. Kovács Mária, a nemrégen színházunkhoz szerződött művész­nő, alakítja Ziliát. Szemmel lát­hatóan az eszményesítésre törek­szik; olyan női ideált fonnál meg, amely a renaissance embere szá­önálló zongoraszámmal. Liszt Sóhaj című háríaetüdjével szere- mára eszményi volt. Az elhunyt pelt Brózik Jánosné zeneiskolai férj emlékéhez való ragaszkodás tanár. A kiváló zenepedagógus nagyszerű előadóművésznek is bi­zonyult, technikai készsége magas felkészültségről tanúskodott. A változatos és gazdag program­ban hegedű számaival emelkedett ki Fenyvest András, aki költői lel­kének melegével szólaltatta meg Beethoven Pathétique szonátájá­nak egy részletét és Gossec Ga­— ha jórészt képmutatás is az — éppen olyan átlagos emberin felüli, mint az Agárdi Péter iránt érzett, semmiféle áldozattól vissza nem riadó szerelem. Ami ezeken kívül van, mindaz csak másodla­repe megszab. (Arra kell gondolnunk, hogy a halott 1 kítása egészében véve sikerült, imádása javarészt álszenteskedés.) de beszédével szemben nem is Ezenkívül egyik-másik jeleneté- egy részletnél kifogást lehet emel- ben ellentétbe kerül igazi elgon- ni: nem a skandálás hibájába doláaaval — pontosabban meg- j esik, hanem még annál is zava- í ogalmazva: azokban a jelenetei- , róbbat . vét — hadarva mondja ben, amelyekben többet lép egy j szövegét. Ziüa barátnőinek — pici lépéssel Zilia asszonyiságá-1 Gianettanak és Mnnm Mea- nak kifejezésében. De ezek nem | nak —- közös tulajdonsá­sokat vonnak le alakítása értéké- jgát, azt, hogy szomjasan sóvá* böl, mivel az elsődleges vonalat rogják a fesztelen, szabad életet, töretlenül viszi végig, s — ez a Olasz Erzsi és Mátyás Jolán lép- lényeges! _ : ten-nyomon mosolyt fakasztóan Füzessy Ottó jó néma levente, tárják elénk maguktól, de egy- Heroizmusának illúzióit lénye su- gározza, s a szerelem emésztő tű­sében való gyötrődéséről is érzék­letes képet alkot, beszéd nélküli cselekvésének érthetősége azonban helyenként homályos, olyan, mint a párás üveg, amelyen keresztül osafc halványan sejthetők a való tárgyaik és jelenségek. Egyik-má­sik Ziliával közös drámai jelene­tének feszültségét például — va­lószínűleg nem odavaló játékkal — feloldja. Többet kellene arc­mozdulatainak, pillantásainak, taglejtéseinek elárulniok arról, hogy mit érez, mire gondol, s mi­lyen hatalmas erőkkel viaskodik, amelyek szólásra próbálnák bír­ni. Első és utolsó felvonásbeli já­téka .magas csúcsot jelentenek, s ezek egyensúlyban tartják alakí­tásának egészét. Említést érdemel igen szép szövegmondása: nála csengenek össze legritkábban Hel- tai csodálatos rímei olyankor, amikor a mondanivaló tagolást követelne meg. Székely Tamást még alig ismerjük, de egyszeri bemutatkozása alkalmá­val annyit már megállapíthat­j mástól nem eléggé izoláltan, ha­nem jóformán azonos szinten. Tu- j lajdoaképpen ezt az alapszínt • két barátnő elképzelt belső adott­ságainak prizmáján kellett volna í átvezetni, és ez akkor sokkal több színre bomlott volna. így azonban a hamburgi képben már eléggé szürkévé válnak. A szürkí­téshez áz is hozzájárul, hogy Carlotta, a cselédlány is — Stefa- nik Irén minden igyekezte elle­nére — a barátnőkhöz válik ha­sonlóvá, holott a szolgát még a renaissance is csak szolgának te­kintette. gos. Játékéban Kovács Mária ezt. tunk róla, hogy jó képességű ko- az arányosítást biztos kézzel ve- j mikus. Hogy ez a megállapítás zeti végig — « így válik alakítása az előadás legkiválóbb teljesítmé­votteját. Hegedűjátékát a fiatal és ; nyévé —, de ami a másodlagossá- tehetséges Szegedi Éva kísérte gokat illeti, azokat nem mindig zongorán. Osztoztak a megérde- képes uralni, azoknak egymással melt sikerben. megfelelő arányba való állítása mennyire helytálló, azt bebizonyí­totta most Beppó szerepében is. Ennek az itáliai kóborlegénjmek ízes humorral ábrázolja a fondor­latosságát, csalafintaságát, találé­konyságát, ügy, hogy nem felejti Ezen nagysikerű hangverseny is néhol csorbát szenved. A szépsé- pillanatra «an, hogy mindent bizonyíték arra nézve, hogy vá-; ges özvegy fondorlatossága és Agárdi Péter lóvár szerelme bé­resünk zenekultúrája magas szín- ; szeszélye, számító huncutkodása s teljesedéséért tesz. És nem akár­vonalon áll, s hogy jövő fejlődése | gőgös kevélysége például — ha I hogyan, hanem — szívvel, oda- elé szép reményekkel tekinthe- I nem is sokkal, de — valamicské- [ adással, buzgósággal. Játéka élet­tünk. Nagyptritt Sándor vei nagyobb hangsúlyt nyer a ! teli, kifejezésmódja derűs, s ala­Mátyás király udvarából Szi­lágyi Eta Beatrix királynője emelkedik ki fenségessével és mé­lyen érző szívével. A király elhi­bázott alakítás, Boglár Mihály néhány eltalált sajátosság kifeje­zése mellett, nagyrészt a szalon­fiú jellemzőivel ruházta fel Má- másféle | tyást Azóta Pálffy György vette át ezt a szerepet és igen jól oldja meg. Vértes Lajos a fáradtan is kedélyes Galeotto Marziot, Len- key Edit pedig a minden lében kanál Nardellat formálja meg; Szerencsi Hugó Trribi-je mulat­ságos udvari bolond, de lehetne élénkebb is. Felföldi László meg­foghatatlanul különlegest produ­kál a pap szerepében. A jelme­zek szépek, a maszkok jók, kife­jezők, a díszletek azonban, ame­lyeket vidéken láttunk, végtelenül gyengék. A békéscsabai színpad­ra készítettek viszont annál mu- tatósabb kiállításúak. örsi Tóth László Ka r ács o n y-est lilHilllllllllllHtllHSi!!lll!ll!illllli!ll!lllllllllllllllllllllllllllllllillllllltlllllllll llllllllllllll!ll!!llll!llll!ll!lini!llllllllllilltlllilll1llllllllllllll!llll!lllllllllllllll>UIIIIIIIIIIII!!IIIIIINII!!lllllll!llllll!ll!!IIIH!!lllll!ll!IIIIIIIIHIlllllilllll!llliHllili!lllllllll!llllllllil>UIIIIIIUIIIWIIIIi<WIIWIIIilllUKiiM kettőjük fájdalmának ez lett gondolatként, a féltékenység. A volna a szimbóluma. Már csak férje első házasságából való néha rúndult meg az elfojtott gyermekére, volt féltékeny. Fájt S~\ lyan alacsonyan üli a szűr- tott az a keserű barázda, amely zokogástól a háta; olyan volt neki, hogy János nem csak őt ji)L-iar,uui ^ ke mennyboltozat a hó- erősvonalú szája széléig futott, most, mint egy beomlott ml- szereti. A vele született anyai ^részleTeket!'*ígr péMáu^a'nép- tó1 felpuffadt házak felett, hogy Arcizma néha meg-megrándult, kán, amelyik nem tud kitörni, érzéseket elnyomta a gyűlölet. némelyik fa szinte beleverte a kitörni vágyó indulat ráraj- Néha összevillant a tekintetük, Gyűlölte azt a szelíd szemű kis fejét. Mintha meghalt volna tolódott egész alakjára. Mellét szerű és közkedvelt Faust kerin­gő! zongorakísérettel, valamint Weber Oberonjának Záró-karát. Mint egyik leghatásosabb számot, Kodály Esti dalát hallhattuk ki­váló előadásban. Hatékonyan emelte a hangver­seny magas színvonalát a Bartók Béla Állami Zeneiskola művész­tanárainak közreműködése. Elsőnek lépett a hangversenydo­bogóra P. Gregor Klára orgona­művész, aki monumentálisán fel- akart volna hatolni; ott játsza- épített Bach-művet (A-móIl Prae- dozott az asztalon fekvő játé- Judium és Fuga) adott elő. A ne- kok között, emlékeztette vala- héz kompozíció minden szépségét mire őí„. érvényre Juttatta virtuóz techni- A férfi előre hajolva, mint ruhájából élesen világított ki kajával, előadása az orgona tö- ugrásra kész tigris meredt a fiatalosan gömbölyű, fehér ar- mörségével hatott. A hallgatóság sötétségbe. Arca sápadtabb vott ca, s a sok éjszakai szenvedés- forró tapssal fejezte ki őszinte el- a szokottnál. Fiatal, gyermekre tői bedagadt szeme, ő is a ka- ismerését. emlékeztető arcán furcsán ha- rácsonyfát nézte, mintha mind­minden, olyan csend volt, csak néha fütyült a szél, s messze, morogva zúgott az erdő. A sű­rű ólomszínű felhő lassan osz­ladozni kezdett, a hold hideg mosolygással bekukkantott egy sötét ablakú házba, ahol gú­nyos f elsőbbséggel világította meg az asztál közepén álló ka­rácsonyfát. Bosszúálló, merev tekintete mintha János szívébe valami megnevezhetetlen düh szorongatta, a torkában ott ült a fájdalom. Szinte azt várta az ember, hogy felugrik s kezével hatalmasat sújt az asztalra, s akkorát kiállt, hogy beléremeg a ház. De nem mozdult. Lelké­nek tomboló viharát a cigaret­tatálcáján töltötte ki. Vaske­zének szorítása alatt kattanva nyílt szét a fedele, s a cigaret­ták szerte szóródtak a szobá­ban. juj i az? — rebbent halkan az asszony hangja. Fekete s akkor úgy néztek egymásra, mint ahogy az utolsó katonáját elvesztett hadvezér nézhetett a földig lerombolt város utolsó lakójára, megbánva mindent, amit tett. Nem szóltak semmit, a vad viharos vádak elcsitul­tak, s csak ők maradtak leti­porva egyedül. Fiatalok voltak még, de lélekben aggastyánok. A férfit már bántotta az a szemrehányás, ami olyan szen­vedélyesen tört ki belőle. Az asszony úgy érezte, hogy nem volt alaptalan, t mérhetetlenül szenvedett ondolataik rapszodikusan angyalt, néha pedig vad szen­vedéllyel csókolta, de benne is csak a férjét szerette. Mint ha­talmas malomkövek közé ke­rült kis búzaszem, őrlődött te­hetetlenül. Aztán az utolsó órák. A kislány ziháló mellecs- kéjére csapzottan hullott az aranyszőke haj. ö ott virrasz­tóit mellette éjszakákon át, már alig bírt gondolkozni a fárad­ságtól, de ápolta kitartóan. Mint egy elsuhanó kép, villant fel fejében a gondolat: — Mi lenne, ha meghalna? — Még magának sem merte bevallani, de úgy érezte, könnyebbséget csapkodták az emlékek jelentene neki, mert akkor Já- között. Az első együtt töltött nos csak az övé lenne, karácsony. Tálán akkor lepte A kicsi, áttetsző fehér kezecs- meg az asszonyt, sötét hátsó kért láztói remegve nyújtotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom