Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-25 / 303. szám
ViUáMőték Hép* Karácsonyi népszokások, hiedelmek Nagy ajkúink karácsonyestéiről így beszél az emlékezés: »Karácsony estéjén, úgy szürkület táján egy pUlunatra csend borul a falura. A sok sütés-főzés, a báz tisztogatása után egy kevés pihenés következik. De csak egy szempillantásig tart a falu mozdulatlansága. Mert a gyermekek között mindenütt megindul a lázas készülődés az esti kántáláshoz. Mihelyt megették vacsorájukat, el is indulnak úgy 6—7 óra körül kantáira. Csoportosan mennek fiúcskák és leánykák bár man-négyen, vagy még többen is, és személyválogatás nélkül, minden nyitott kapun bemennek kantáié éneket énekelni. Ha a gyermekek elmondták a rigmusokat, akkor a gazda kiszól a kis kantátoknak, és kiküldi az éneklésért járó jutalmat. Ha a gazda fukar lévén vagy nem akarja meghallgatni a már annyit hallott, s talán megunt kántálást, az ajtóból haza küldi őket. A gyermekek, akik el is vannak egy ilyen kellemetlen esetre készülve, 1 ki mar feltalálják magulcatj g a durva szókra versben feleknek: Tudom: disznót jót öltetek, Kolbászt, májast töltöttetek, Ha engem nem részesítetek: Több karácsonyt ne érjetek! A gyermekek éjszaka előtt mennek kántálni. A legények éjszaka idején indulnak el, s többnyire a lányos házakba mennek kántálni. Néhány énekszám után előáll az egyik G beköszönt: 1'isztelétük re ín is eljövék, ........................ K arácsony ÍJieléz tgy áldást mondanék: ^ Mn ^ Aháay hal úszkál a vizek mélyébe, ffiJ a dics&ég zöldel6 haImárilj Annyi jó űrje e háznak népét. Hogy tündököljön e ház, mint napnak Gaboüát a mezők néktek teremjenek. sugára! Bort a szötlöliegyek töven eresszenek. Mikor a legények be végzik a köszöntőt, akkor kijön a ház »szép virága«, s szemérmesen betessékeli őket. Bent aztán hdy- lyel kínálják, e kalács meg sütemény mellett, borozgatás közben néhány percig elbeszélgetnek. Aztán, ha a háziak is megköszönték a róluk vajó szíves megemlékezést, a legények a meleg marasztalás ellenére is továbbállnak kántálni.« Ez a szép népszokás már kihalófélben van, jófonnan csak az öregebbek emlékezetében él. Azokat a hasznos jó tanácsokat pedig, amelyeket karácsonykor mondtak el régente egymásnak az emberek, teljesen a feledés homálya borítja, poros könyvek avult lapjain maradtak meg csupán. Érdemes közülük néhányat meghallgatni: Karácsony estéjén annyi kis hócsomót keli tenni a súlyokra, ahány tagja mm a családnak; amelyik csomó reggelre elolvad, annak tulajdonosa a következő évhen meghal. Karácsony első napján nem szabad a szemetet kiv inni a szobából, hanem lapáton kell hagyni másnapig. Az alma- és dióhéjakat egy zacskóba kell tenni az ágy végébe, mert ha kidobják, a következő év szerencséjét dobják el. Karácsony este eyy vásott fakanalat kell átfúrni a közepén. Éjfélkor, amikor leplomoznak, el hell menni vele a templomajtóhoz. A fakanálra fúrt lyukat a kulcslyukra tegye az illető, * azon keresztül meglátja az ördögöket rostán, seprűn. Ha van valaki ellensége, azt is meglátja az ördögök között. Karácsony éjjelén a férjhez adandó leány vagy a házasulandó legény vesse le hal lábáról a csizmát, menjen ki a disznó- pajtához, s a csupasz lábával rúgja meg a pajta oldalát. Erre a disznó felébred és röffeut. Ahányat röffent, annyi esztendő múlva megy férjhez vagy házasodik meg az illető. Ha egyeh még abban az esztendőben. Karácsony éjszakáján nem szabad ruhát szárítani, mert ahány darabot kiterítenek, annyi állat pnsztnl el a következő évben. Az ollót be kell csukni, a gereblyézel össze kell ütni, mert hu nem, az állat akkor is elpusztul. ...No, aki nem fél, hogy ki nevetik, hallgasson a jó tanácsokra! GYERMEKEIKNEK Hívé* Gyula: ^ bolondos legény Volt egyszer egy szegény em- A bolondos legény nem kede- ber. Holta utár» a három fiára rátett a báty jajra. Elmegy más egy bikát hagyott. De a fiuk nem héten a fűzfához, e kéri a pénzt, tudták elhatározni, melyiküké le- de az még azt sem mondja, hogy: gyen az az egy bika. Ügy egyez- Mihálykái tek meg bát, hogy építsenek hár- — Ugye! — mondja a legény man egy-egy pajtát, s «melyikbe — bát ez a becsület! — Kapja a belefut a bika, legyen azé. Ne, fejszét, üt egy istenest a fűzfára, építenek is. mire az lddül a földből. Nézi A két nagyobb olyan cifrát, a Myét, hát egy éktelen nagy hogy még a pap is ellakliatntt péaz vau alatta. Azt mondja volna benne. A harmadik — egy tt fűzfának a legény: kicsit bolondos is volt — hitvány ~ -^°t hallod-é, ebhői már nyírfaseprűből font egyet. El- elviszem a tartozásomat, a többit eresztik a bikát, és az egyenesen P«áig elviszem kamatra, a vesszőpajtása fut. Azzal úgy, amint veit, kiemelte A két nagyobb legény eleget “ **?«* D5e' bosszankodolt, de ók «kakáklo> fordította a hátam, « haoda kellett engedni a bikát a ^. bolondosnak. Az meg egyszeribe , Mf^ezik, meglátja a másik kötelet vet a bika fejére, s an- 10,1 ^ *»nál fogva vezette a v^árra. *«f^h-bwiak: hogy a pénz jobb Amint megy az országúton, nagy P*** annak * U' szél kerekedik, s egy nagy horgas fűzfa elkezd nyikorogni,mint ~ C^jük meg az éjjel — soft csíki szekér. mSÍa az egy ik. Hm! - gondolja magában a . ~ Aztán, ^ssüt vLche ~ 8Ut- bolondos legény — ez bizonyosan meg akarja venni a bikát. Hanem a bolondos legénynek- Mit adsz érte, hé? — kiál- wlt> meghallotta, hogy tett a fa felé. de a fűzfa csak P3"* íá™k * S*“0' nyikorgott, nyikoigoU. - Ehe! ™z,,lro1 ««*> «genesen a- gondolja a legény - ennek, “j*“ ,ment Panaszrfl- Enmk látom, úgy kell, ha mind a két ft királynak meg oly an lány a volt, szarvát kiütöm. - Kapja magát, bB& azt *ftha emberi 15Wk meS s a bikának mind a két szarvát 0601Lucag,atai> ÚS-V búűak leüti egy szempillantásra. Hanem f™s^«dett. De mikor a bolondos a fűzfa csak nyikorgóit - Hát f?eű-v flmondta P““*1» « nincs most pénzed? Nem baj, kanZ <***» b^*«n elkacagta csak szerencse! - Majd elkiáltja ma«at’ az ^ *** újra: — Jövök a jövő héten. — aengett bee. Azzal megköti a fűzfához a bi- Azt mtmdla a k5rá47 «re: kát, ő meg elindult hazafelé. te legeny! Én megfoKérdik otthon a bátyjai: gadtam, hegy alá a leányomat- Hát bolond, eladtad-e a *“dÍa hacagtatni, annak bikát? adom felesedül. JVean is másítom- Meghiszem - felelte a bo- “** a «“'«mat Neked adom a londos legény. leányom, s fele királyságom, a Kinek adtad el, te bolond? pedig feiakaszl atom. Tudom, hogy istenesen megcsal- — Felséges királyom! Ne tak — kötekedik a legnagyobb akasztasd fel szegényeket, majd testvér. jók lesznek az udvarban bére- De hiszen jó helyen van az, *ekne,k‘ békám! Eladtam egy horgas fűz- — d°l van — mondja a király fának negyven forintért — teljek a kedved.- Hát a pénz hol van? Csaptak aztán olyan vendéggé- ábra 8Zennti rácsozatot. Ahol tehér- Megadja a jövő heten, ha get, de olyant, hogy hét nap s ménypaplrt. A Xchér ablakocskak k). arra jártát! hét éjen még a ló is bort ivott, vágása után helyezzétek Móra Ferenc: A cinege cipó je Vége van a nyárnak. Hűvös szelek járnák. Nagy bánata van « Cinege madárnak. Szeretne elmenni, ö is útra kelni, De cipőt az árva Sehol sem tud venni. Kapkod fűhöz-fához, Szalad a vargához, füzfahegyen lakó Varjú Varga Fáihoz. Azt mondja a varga: Nem ér ni most arra, Mert 6 most a csizmát Nagy uraknak varr ja. Darunak, gólyának, A bölömbilárnak, Kár, kár, kár, nem ilyen Akárki f iának ? Dara is, gólya is, A bölömbika «, Ötna kell azóta ■'A búbosbanka is. Csak a cinegének Szomorú az ének: Nincsen dpőcskéje Máig se szegénynek. Keresi, kutatja, Repül gallyról gallyra: — Kis cipőt, kis cipőt! kgyre csak azt hajtja. Titkos üzenet Készítsetek keménypapírból a leüti szer balra. Ha megvan a szöveg, azt minden kispajtás fogadja meg magának. um §*? rácsozaKacagni kezd a két legény. — Azután a szerelinetes pár egy tot a 36 betűs ábrára, a csillag kerülNo, te világ bolondja! Azt ugy an tojáshéjba ült, letutajozott a Kü- *ön “ elsö belűrejól eladtad; majd megkapod az küllőn, ha kiszállnak, legyenek a A S aiiiakon át 9 betű jelenik meg. % , , ; J n ,* | , , , . ’ o. Ezeket olvassátok össze vízszintes arat bornyunyuzo nagypénteken, kendtek vendegei. irányban. Azután a rácsozatot lorditmiiiiiiiiiiiiiiuiiii! uuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniiiiii iiiiHiiiiiiiBiiiiiuiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ iiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii *átok,el aey:hüey"csiu<k* 821u*olsó sor első kockájára essen. Ha elolvasfeléjük, s akkor először, de •— Azért örültél neki! felállt, szemében nem az a tűz lo- méhen ott ragyogott a néma vád: fordítsátok a rácaot ismét egyutóljára is suttogta ezt a két — Mit csináljak? Hogy tehetem bogott, mint akkor este; talán az — Miért bántasz! Nem volt még szer batrB és elolvasás után mégegyszót: apu..., anyu... Aztán bezá- jóvá? — Hányszor kérdezte önma- « könnycsepp homályositotta most elég! — De nem haragvó pillanrult számára ez a földi élet, a gyér- gát, de lelkének nyugtalan hábor- el, ami benne ragyogott napok óta. tással találkozott, hanem olyanmekáVmők mind messzerépülték, gása nem csitult el. A férfi többé Talán a megszánás, ahogy látta, mi- nal, mint mikor felhők közül süt Ahol nincs játék, se kacagás, csak egy szót sem szól hozzá. A kétség- Igen mérhetetlenül szenved Irén. ki a nap. Válóra borult, kezével a föld hideg lehelete. Elszállt... beesés majd az őrületbe kergette. Sajnálta őt. , Igaztálanul vádolta, görcsösen kapaszkodott a férfi Nem gondolva arra, hogy az ő Nem szeret többé! Gyűlöl! Elvet- Nem tehet róla. Éjszakákon ke- nyakába, zokogva a fülébe súgta: boldogságával együtt elszállt még tem tőle a legdrágábbat! A férfi resztül virrasztóit, mint egy gép, — János, gyermekünk lesz! valakié... Irén, az asszony, meg- azért ezerszer megbánta, amit percnyi pontossággal adta az or- Már nem rázkódott össze, mikor rázkódott, tenyerét rátapasztotta mondott. Odament volna hozzá, vosságot. ö nem akarhatta. a férfi tenyere végigsimogatta a szemére és iszonyattal húzódott megsímogatta volna kétségbeesett CFl ült mellé. Az asszony, görcsösen megránduló vállát. Nem hátra. Azt a vádlón sújtó két szem- arcába csüngő haját, de az a fehér mintha villanyáram sújtotta érzet mást, csak hálát, mérhetetpórt látta maga előtt, mint akkor kis koporsó mindig visszatartotta, volna, összerezdült és elhúzódott, len hálát. Hogy mikor bontakoztak éjszaka Jánosét. Néró örült pillan- Azzal eltemették őt is. Neki már János fölemelte kezét, már szinte ki ebből az ölelésből, ami olyan tása és Caesar könyörgése volt nem maradt a boldogság pohara- hallani lehetett « tenyere alatt su- messze állt minden érzéki vágytól, benne. Azt a kis mondatot, ami ban egy csepp sem. Kiitta mind, hogó fekete haj ziezenését. Meg- maguk sem tudták. Ott álltak a kígyóként tekergőzött szívére, nem ami benne volt, s csak a másikat állt a levegőben, mintha tétovázó karácsonyfa mellett, kezükben tudta elfelejteni. látta maga előtt; a riasztóan zöl- gondolatának tükre lenne. Aztán sercent a gyufa, amivel meggyújJ^Jost már örülhetsz, nincs ki- desen kavargó italt, amiben a hirtelen megragadta Irén kezét, tották a piciny kis gyertyákat., »el megosztani a szivemet! szenvedés és a gyűlölet volt. Azt a jéghideg kis kezet, ami ed- nézték egymást az előre törő fény- s— Minden összeomlott benne, nem Már egészen besötétedett. A hold dig olyan forrón tapadt a nyaka ben. Szívükben is kigyulladt vari szenvedélyesen szerető asszony mint egy szégyenlős szűzlány át- köré. Most nem rebbent még any- la ml: ezerszer fényesebben, mint volt többé, hanem a porig sújtott tetsző kékfátyolba burkolódzott s nyit sem, mint tikkadt melegben ahogy a gyertyák világítottak, s a ember. — Nem, én nem vagyok az ott lebegett a templom rézgömbje az akácfa-levél. A férfinek annyi- két fény egymásba fonódva racka! — De mintha Lucifer állt mögött. Bántólag hatott a csend, ra a száján volt ez a két szó: bo- gyogott fél, a kicsiny szobában ezzp.í a ráccsal verne Gyv volna előtte, s könyörtelenül csak Ha néha megrecsentek a szű-ette csáss meg — de nem tudta kimon- meleget, boldogságot sugározva a dór Mátyás e. reeényöben azt hajtogatta volna: bútorok, ősszerázkódtak. János dani. Irén odafordította fejét, sze- szeretet ünnepén. Thúry László zunk. T A P|RIC o A £ O J L i T T A Á S b lN S B V A E H G KUA E Y L S H Z J
