Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

4 Nem találtak otthont, meleg emberi szeretetet [ _________________________________________ I/Uuu&oaaU héfit 1 955. szeptember 13., kedd Messzire mit rlik csibe- nevelő r— épület a Telekgei endási Barom­fitenyésztő Állami Gazdaságban. Szép, tiszta kis helyiség, szorgos asszony! kezek munkájára vall. A kis ketrecekben az alomszalma tiszta, friss. A ketrecek közepén kis deszka, rajta csibeitató, tele friss vízzel. Csak a kis lakók hiá­nyoznak. Az eh álasztó falak fe­hérek, a kis pálya, ahol a gon­dozók járnak, szintén frissen me­szelt, hamuszínű. Szinte kórházi tisztaság, mintha nem is kis csi­béket várnának oda. A belső he­lyiséget hat fiatal lány tisztogat­ta, 15—16 év körüliek. — Milyen szép, tiszta itt min­den — most már szóval is el­mondjuk, amit már magunkban y megállapítottunk. _* — Tessék megnézni ezt, itt én meszeltem — mondják szinte egyszerre. Amikor megdicsérjük valóban megérdemeljen őket, csak akkor látszik cgy-egy kis meg­elégedett futó mosoly az arcukon. Ha nem szólunk, ők nem kezde­nek beszédet, dolgoznak, mintha lelki betegek volnának. Viselke­désük szinte letagadja azt, hogy 15—16 évesek. — Hogy élnek? Szeretnek-e itt az állami gazdaságban dolgozni? ben lévő nycletíen, kopott me- 8zelőt nézte? Vagy talán család­jára gondolt? Ki tudja? De nem szólt semmit, de még ígéretet sem tett, hogy megjavíttatja a munkaeszközt. A kis Tilóth foly­tatta tovább: — Nemrégen, alig pár hónapja kerültünk ide. Állami gondozot­tak vagyunk. Szüléink nincse­nek, vagy elhagytak bennünket kicsi korunkban. így 16 éves ko­runkig az állam gondoskodott rólunk. Nemrégen, az iskola be­fejezése után az ország különböző intézeteiből kerültünk ide. Na­gyon örültünk, hogy végre felnőtt sorba kerülhetünk, dolgozhatunk, szórakozhatunk, munkánk után Kérdésünkre az első percben ..lég választ sem kapunk. Talán larlanak valamitől, vagy valaki­től, attól félnek, hogy bántódá- suk lesz, ha elmondják az igaz­ságot. Igaz, ott a gazdaság igaz­gatója, párttitkára és más idegen személyek. Az egyik, a legbátrabb, a kis Tilóth Zsuzsa beszélni kezd. — Tessék csak előbb megnézni a kezünket. Ahogy ránézünk kezükre, a vékony ujjak szinte valamennyi­nek lemarva, berepedezve, egyik- tnásikból még a vér is csöpög. Az ember szívét szinte mardossa va­lami, amikor a fájó kezeket nézi. Ezeket a kezeket mégsem látta meg a legilletékesebb, az igaz­gató, akinek tenni kéne valamit. A sarokba nézett a semmibe, vagy talán a meszesvödör- lány. | \ társadalom | nevelő ere­je nincs A sarkadi Petőfi TSZ taglétszá ma 92-ről 150-re növekedett meg, de a pártszervezet sem segíti elő. Még senkit nem vontak fe­lelősségre azért, hogy így élnek itt ezek a fiatal lányok. A veze­tők részéről is inkább a lenézés hangja csendül meg. A lelencek — így beszélnek róluk. S mint bűnösökre, úgy néznek. Pedig ezeknek a fiatal lányoknak sem­mi bűnük nincs, nem az ő bűnük, hogy nincsen se anyjuk, se apjuk, vagy ha van, ne: törődik velük. Ahelyett, hogy ezek az emberek könnyítenének, segítenének fáj­dalmaikon, még gúnyolják, még érlelik bennük a felnőtt emberek Iránti gyűlöletet. Senki sem cso­dálkozhat, hogy ez alatt a pár hónap alatt, amióta itt élnek, el­felejtettek mosolyogni. becsülettel megélünk, mint más^«- A-lakásuk^az ágyneműjük pisz- hasonló fiatal. Otthonra vágy- ' tunk, meleg emberi szavakra. De tévedtünk mind a huszonheten, akik itt vagyunk. pr--------—------------j álló kis­I Egy mellettem | lány fcl_ zokog, mélyen, egész testében re­meg. — Ha az én anyukám élne, nem bántanáriak így az emberek. Azt hittem, jobbak a felnőttek. — Nem törődik velünk senki, nincs aki mellénk álljon, ha bán­talmaznak — mondja egy másik rövidhajú, barna kislány. Megrugdosták Kozák Erzsit, Kónya Rózsit, Bajó Mártát és még nagyon sokat. Ki hallotta ezeknek a fiatal lány gyerekeknek a zokog a pusztaságban? De ki adott jogot arra, hogy a »ne­velésnek« ezt a módszerét hasz­nálják 16—17 éves lányok kő­iéit? Bántja őket a rievelőnő, Szendiné, Balogh Ilona barom­figondozó, de még a brigádveze­tő is. Bántja, szidalmazza őket aki éri. Mindez az igazgató, a párttitkár tudomásával történik. Ki törődik azzal, hogy a kis Bajó Márta már egy hónapja nem kapott fizetést? Ki intézi az ügyét, amikor egy fillérje sincs, kölcsön adnak neki pénzt, hogy az üzemi konyhán ebédelni tud­jon? — Keserves itt az életünk, amikor senki sem törődik ve­lünk — mondja egy másik kis­ffa FILMROVATA Frigiai csillag alatt Izgalmas filmtörténet, a „Keresem az igazságot’ című filmnek a folytatása. Egy lengyel ifjúról szól, aki előtt megvilágosodik élete érfelme: az igazságért, az elnyomottak szabadságáért száll harcba. Szcsesny önfeláldozó hősi küzdelmet és meghatóan szép szerelmét mutatja be a film drámai feszültségű jelenetekben. A mezőkovácsházi filmszínház szeptember 14-én és. ISién játssza. Nem tudni pontosan, hogy mi­lyen elintézni valók késztették ar­ra id. Fodor Józsefet, a Sarkadi Petőfi TSZ elnökét, hogy 13 ki­lométerről kerékpározzon be a! itt is. faluba. Elég az hozzá, hogy be- ! akkor jött. Lehet, hogy csak azért, hogy egy kissé „lekapja“ a község ve­zetőit. Mert Juhász Józsefet, a tanácselnök-helyettest le is kapta. — No, szépen vagyunk veletek! — harsogta öblös hangján. — Hát el akartok temetni bennünket? Te is, aki elnöke voltál a Petőfi TSZ-nek? — Ugyan, béküljön már, s mondja meg mi bántja — kérlel­te hüledezve Juhász József, nem is sejtve, hogy mi hozta ki az „öreget“ a sodrából. — Nem békülök, mert eltemet­tek bennünket. Már csak Lenin, Dózsa,rméá'Kössuth TSZ van Sar­kadon... Ha nem tudnád, nálunk ősz óta 92-ről 150-re szaporodott a taglétszám. Mégsem esik szó rólunk az újságban. — A gyárba, a cukorkampány­ra — mondta. — Ami azt illeti, kell ott is a munkáskéz és keresni is lehet, de Elhiszed ezt? Nem? Hát kos, semmi otthonosság nincs a szobákban, ahol 8—10-en alsza­nak. Nincs egy asztal, egy szék az egész lakásban, ahova munka után leülnének, levelet írnának. Este nincs világítás a szállásokon, nincs villany, a lámpák meg rég eltörtek, sötétben fekszenek le, ha mindjárt naplementkor nem búj­nak az ágyba. Heteken keresztül nincs melegvíz, nincs semmi, ami­ben lehetne melegíteni vizet. Né­ha, ha nagyon kell, a szállás körül lévő száraz gallyakat szedik ösz- sze és a szobában lévő kályhán melegitik a lavórban a vizet. Nem tudnak rendesen és rend­szeresen mosni, tisztálkodni; Olvasnának munka után, ha volna mit. Az egész gazdaság­ban egyetlen könyv sincs, nincs ping-pong, sakk, a röplabdapá­lyát meg kukoricával vetették be. De nincs DISZ-szervezet sem, amely összefogná őket, hiszen a 27 fiatal lányon kívül még vagy 70 fiatal dolgozik a ; ;ban Jogos-e tehát ezek u seredés, a kedvetlen £r, dálkozik-e valaki, hogy n?m élet- Széplaki Mihály, a tsz párttitká- vidámak ezek a fiatal lányok? ra elé, hogy elbeszélgetett Tóth Juhász József elvtárs beszélt erről a találkozásról, miközben öt belépési nyilatkozatot lobogtatott kezében. Vincze József négyhol­das, Nagy Imre ötholdas, id. Vin­cze József kétholdas, Pelbert Fe- rencné háromholdas és Ábrahám Andrásné egyholdas gazdák írták alá pénteken, miután elbeszélget­tek velük a tanács népnevelői. Hogy a cukorgyár, a kendergyár, a Kossuth, a Lenin és a többi tsz-ek, vállalatok és hivatalok népnevelői milyen eredménnyel járják a községet, azt még nemi-6® úíabb do,Sozó parasztok bizo­számoljunk egy kicsit feketén, fehéren. Itt havonta tel­jesítesz napi nyolcórai munká­val 38 munkaegységet. S ha er­re csak a készpénz, a búza és a rizs járandóságot számítjuk, ak­kor is 1325 forint a jövedelmed havonta. Mi nem tartunk vissza erőszakkal. Leszerződtél, hát menj, ha jónak látod. Berke István kivette a párt- titkár kezéből a papírlapot, amin az a számadást csinálta. Hosz- szan nézegette, töprengett felette. Aztán gyors mozdulattal tűzbe dobta — a szerződést. Mi taga­dás, egy kicsit még most is me­lege van a szerződéstől Berke Istvánnak és ezért új tagok be­szervezésével próbálja hűsíteni magát és csillapítani lelkiisme­retét. Mert sok minden történt a hétfő reggeli szalonnasütés óta. Még talán el sem szállt Berke István szerződésének a füstje, jött a Dózsa TSZ irodájába és belépési nyilatkozatot kért Juhász Károly meg Horváth Mihályné. Másnap meg három hold földdel Szabó Károly né lépett be. És így tovább. Mindennap újabb nyitják belépésükkel, hogy jobb összefogva, közösen gazdálkodni. Pedig ők csak kívülről látták tudni pontosan. Mert mintegy százan látogatják a dolgozó pa­rasztokat nap mint nap a köz­ségi pártbizottság irányításával, eddig a közöst. Hogy ne tudnák És még ki tudja hányán, csak úgy | azok, akik benne élnek, akik- elke- i'tiát maguktól. Berke István, a tick tele van a kamrájuk, erszé- a? Cső- | Dóz^a TSZ tagja is azzal állt i nyük (hacsak meg nem vették a .W» ályvt . Q Vnwl olí! T\/Tllaolir n t Mn I , , _ kiszemelt hazat, vagy az epitke­Nem találtak gondtalan otthont, megértő emberüket az állami gaz­daságban . Ügy latsaik ■V-L kihalt ott az emberi érzés a vezetőkbe »Ft: A kommunisták, a párttagok is tétlenül nézik ezeket a súlyos hibákat; Nem lehetne ezeken segíteni? De igen, csak az ott lévő dolgozók összefogása hiányzik: Ha valamennyien kö­zös ügyként kezelnék a fiatalok sorsát, sok-sok értékes szakember­rel gyarapítanák állami gazdasá­gukat s vele egész államunkat. Hiszen valamennyien tanulni, fej­lődni akarnak, rendes emberi élet' módra vágynak, van a joguk: — Csepkó E. — János 16 holdas középparaszttal és azt mond ti, hogy be akar lép­ni. Széplaki elytárs nagyon cso­dálkozott. No, nem azon, hogy Tóth János is belép, hanem Berke Istvánon. Azért, mert hétfőn reg­gel Berke István úgy sütötte a szalonnát néhány tagtárs között, mint, aki csak vendégségben van ott. Majd megégett a szalonnája, annyira nézett a közelben lévő cukorgyár felé. Aztán egy megkö­tött szerződést lobogtatott meg társai orra előtt. — Hát, kedves komák, ér. elmegyek a gyárba pénzt keresni — mondta. — Hová mész te? — lépett oda amihez meg is Széplaki elvtárs, aki csak az utol­só szavakat hallotta arra felé jöt­tében. PISS.élet Közöttünk a helyetek! Hozzátok írom levelem, akik a DISZ tagkönyvét zsebe­tekben hordjátok, vagy talán odahaza a szekrényben tartjátok: Tihozzátok, volt áttörök, akik nagy örömmel jöttetek a Dísz­be, megkaptátok a tagkönyvet, sőt a DISZ-jelvényt s azt büszkén hordjátok kabátotokon. Nem mentek tovább tanulni s üzembe sem vesznek fel benneteket, mivel még fiatalok vagytok, az isko­látokban pedig nem alakult meg a DISZ-szervezet, gyertek a vá­rosi területi DISZ-szervezetbe. Középiskolások, tanítók, egyénileg dolgozó parasztfiatalok, ki­sebb hivatalban dolgozók nektek is köztünk a helyetek, ti is be­csületes építői vagytok az országnak. Szövetségünk tagkönyve ar­ra kötelez benneteket, hogy jelentkezzetek át a városi területi DISZ alapszervezetbe. Ti, akik kisebb- vállalatnál, a MOKÉP- nél, vagy talán a megyei lapnál dolgoztok, gondolkoztatok-e azon, hogy többet kellene tenni az ifjúsági mozgalomért, segíteni kellene a DlSZ-t, vagy tartozni kellene a DISZ alapszervezethez? E néhány sort hozzátok is írom, kedves barátaim, akik nem vagytok tagjai a DISZ-nek, de közöttünk a helyetek, gyertek, dol­gozzatok, tanuljatok, szórakozzatok velünk; Közös erővel építsük hazánkat, közös nagy családban, a DISZ-ben tömörítsük városunk ifjúságát. Nagy László Békéscsaba, v*rosí területi DISZ-szervezet tagja; zési anyagot). Lám, Fazekas Béni 11 holdas középparaszt tizenki­lencszer is meggondolta, míg be­lépett egy évvel ezelőtt a Petőfi TSZ-be. Most meg azon sajnál­kozik, hogy nem előbb hatávo-te el magát erre. — Ha Fazekas Béninek jó, ak­kor nekem is jó lesz — mondta Győrfi Sándor 17 holdas közép­paraszt és egy pár héttel ezelőtt ő is belépett a Petőfi TSZ-be Petri József 6 holdas, Dani Gábor 3 holdas és még sok mással L együtt. Elek Sándorék is szánják-bánják, hogy nem hallgattak sem a nép- , rove1 V-re, sem a fiúkra. Több mint két éve halogatták a belé­pést, mos» beléptek a Dózsa TSZ- be, saját kárukon megtanulták, hogy nem érdemes egyénileg gaz­dálkodni, amikor lehet közösen Is. Csak így ne járjon a Malom- utcában Elek Lajos, Kiss Lajos, Tóth László és még néhány an, akik dicsérik a közös gazdálko­dást, elismerik, hogy sokkal több kerül szorgalmas munka nyomán a kamrába, bukszába, de mégis halogatják1 a belépést. Vígh Lajos már számot vetett az eshetőség­gel, a látottakkal és hallottakkal. Az utcán állította meg Harmati Lajos népnevelőt: — Van-e nálad belépési nyilatkozat, mert dön­töttem. Döntött Kőnigesz László és Szabó Sándor is a Gyulai ut­cában, meg még sokan mások, akiknek a belépésről egymásután adják a hírt a népnevelők, tsz- elnökök, úgy, mint id. Fodor Jó­zsef, a Petőfi TSZ elnöke. Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom