Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

1055. szeptember 13., kedd Építkezés a Sarkadi Gépállomáson Hogy mit jelent az elvtársi segítségnyújtás, a já kollektíva kialakítása a munkahelyeken, azt nagyszerűen bizonyítja a Sarkadi Gépállomás építkezésének példá­ja. Kisebb-nagyobb hibák miatt hosszú ideje nem haladtak úgy, ahogyan kellett volna az építke­zéssel. Hoffman elvtárs műveze­tő és a dolgozók jóformán állan­dóan erről beszéltek. Az augusz­tus havi taggyűlésen is elmondták a sérelmeket. — A vállalattól sokszor kijön­nek, elmondjuk a hibákat, fel­írják a problémákat és mégsem történik intézkedés. A közelgő határidő, az építkezés befejezé­se nem engedi meg ezt. Ettől az időtől kezdve a párt- szervezet szívügyének tekintette a gépállomás építkezésének sor­sát. Drienyovszü igazgató elv­társ is érvényesítette ellenőrzési jogát és mint kommunista is segítségükre sietett a problémák megoldásában. Intézkedett, hogy minden anyagot megkapjanak, sőt a békéscsabai ácstelep veze­tőjével, Vantara Mátyás elvtárs­sal megbeszélte, hogy az ácsok készítsék el a zsaluzó anyagot és a helyszínen majd állítsák fel. — Csak egy napig dolgozhas­sunk. hogy befejezzük az ajtók készítését — mondták az ácsok. — Nem lehet, az az utasítás, hogy még ma hozzá kell kezdeni a zsaluzó anyagok leszabósához — vitázott Yantara elvtárs az ácsokkal —, majd ha visszajön­nek, megcsinálják. Azok leszabtak tehát a han- gárszin építéséhez szükséges zsa­luzást és kocsira rakták. Aztán Ribári József, az ács-brigád ve­zetője és a brigád tagjai: Marik János, Mészáros Mihály, Baukó Gyula ácsok is felültek a kocsira és kimentek Sarkadra. Persze nem gondoltak arra, hogy nekik kell a helyszínen a földegyen- gelést elvégezni, felállítani az állványokat, mert nem kaptak segédmunkásokat. Ez is rájuk várt tehát. Nem várattak ma­gukra, ásót és csákányt ragad­tak és hozzákezdtek egyengetni á földet. — Mikorra csinálják meg? — érdeklődött Drienyovszki elv- társ tőlük, amikor csütörtökön meglátogatta öltét. — Majd három hét múlva — adták, a kurta választ és közben bökdösték az ásóval a kemény talajt. Lassan mégis felengedett a hangulat. Elmondták azt is, hogyan birkóznak meg az épít­kezésen a rájuk bízott felada­tokkal. A taggyűlésen maguk is hallották, milyen fontos, hogy ezt az épületet a határidőre át­adják, november közepén. Ez­ért igyekeznek, bogy a jövő bét 1 végére teljesen felállítsák a zsa­luzást és aztán kezdődik a raa- j gyóbbik része a munkának: a betonozás. — Itt van minden anyag most már lehet nyugodtan dolgozni — mondja Ribári József brigádve- | zetó. — A legnagyobb hiba esak I az, hogy nincs elég segédmumka- ! erő. Szükség lenne még ékekre. Ha egy kocsi erre jár, küldjenek ki az ácsteLepről. A munkahelyek közötti össze­fogás alapján egyre jobban ha­ladnak a gépállomás építkezésé­vel, és minden remény megvan arra, hogy november közepén át­adják rendeltetésének a 360 ezer forintos hangárszint és pihenő­épületet. — Nagy — „Vagyok olyan legény, mint te...“ Békéscsabán, az Erőműjavító Karbantartó Vállalat öntödéjében pénteken vök a termelési érte­kezlet Az értekezleten az ifjú öntő Dl SZ-fia táluk évi»-1-páros- ve rseny re hívták egymást. Erdős Antal öntő Adamcsok György ön­tőt, Bánfalvi Antal Melis Bélát, Lakatos Gábor Kolarovszki Györ­gyöt és Búzás Imrét, i lei tier József pedig Vári Gábor öntőt hívta vevsenyx-e. A kihívást az öntők »Vagyok olyan legény, mint te!« jelszóval elfogadták. Decem­ber 31-én dől el, ki a legjobb öntő. Párosversenykihívásukrő! az Erőműjavító Karbantartó öntö­de budapesti igazgatósága is érte­sült és három díjat tűzött ki a három legjobb dolgozónak. Szom­baton reggel a fiatal öntők mái vidám nótával láttak munkához. Kedvenc daluktól hangos volt a környék: öntő élet, szép élet... VUuu&at&U Hifit HÍREK — A békési kultárház színját­szó együttese szeptember 13-án Szeghalmon, 17-én Békéscsabán a téglagyár kultúrtermében, 24- én este pedig Béknegyeren be­mutatja Gárdonyi »A bor« című színművét. — MEZŐHEGYESEN - Békés megye ősrégi kendertermelő vi­dékén — a Törekvő Termelőszö­vetkezet tagjai bő kendertermésí takarítottak be az idén. A húsz- holdas kendertábla átlag 60 má­zsás termést hozott, s ezért csu­pán prémiumból 108 000 forint jövedelemhez jut a tagság. A Tö­rekvő TSZ tagjai már az utolsó kévéket szállítják a Mezőhegyesi Kendergyárba. — A kis csákói lakosság társa­dalmi munkával több utat javí­tott meg. A tűzoltószertár köve­zését is megjavították. — BÉKÉSCSABÁN, szeptember 18-án, vasárnap este 8 órai kez­dettel a szabadtéri színpadon »Ki mit szeret« címen hangverseny lesz a fő\ áros! művészek fellépte- vei. Svéd Sándor Kossuth-díjas kiváló művész, az Állami Opera­ház művésze, Sárdy János, az Állami Operaház művésze, Fáy Erzsébet, az Állami Operaház énekese, Doma Hidi L., az Opera­ház tagja és a Magyar Rádió kis­együttese szerepel. — Tanácskozást tartanak me­gyénkben a hónap végén a fia­tal állattenyésztők. A jövő hónap közepén pedig az élenjáró fiatal traktorosok tárgyalják meg fel­adataikat és problémáikat. — SZORGALMASAN végzik az őszi munkákat az almáskamarás! Sál la i TSZ-ben. i'düs.kaánuhold felszántott földbe rövidesen el­vétik az őszi árpát.' Mélyített zántást 60 kát. holdon végeztek eddig. Kukoricából is jó termés mutatkozik. Kát. holdanként 40 aíidt várnak. Egy 11 méter áosszú górét építettek kukoricá­nak, a má ik góré építéséhez is hozzá kezdtek. — Szombaton harminc DISZ- fiatal utazott el a csopaki DISZ- vezetőképző táborba. Útközben megtekintették az Országos Me­zőgazdasági Kiállítást is. — Az idei tanévben Nemes­id varon a magyar általános is­kolával párhuzamosan német anyanyelvű tagozat is megkezdte működését. Dusnokon pedig hor- vát tagozat nyílt meg. 5 Színházi séta LEGYÜNK ŐSZINTÉK és mondjuk meg úgy, ahogy van: az volt a meggyőződésünk, hogy csönd és nyugalom költözött a színházba a színészek nyári pi­henőre térése után. Hogy milyen óriási tévhitben éltünk, arra rá­döbbenünk akkor is, ha most csak az előcsarnokba pillantunk be: nyoma sincs már a salétromos, szennyes, foltos falaknak, muta­tós barna műanyaggal borították be azokat utolsó látogatásunk óta. De ez még semmi! Akkor körvo­nalazódik igazán előttünk, hogy mi történt a nyári hónapok alatt a színház falain belül, ha Daniss Győző igazgató elvtárs mellé sze­gődünk és végigjárjuk vele az épület minden zegét-zugát. ű köz­ben el is magyarázza, hogy mint volt, hogy volt.,: Mert az az igazság, hogy a szín­háztermet valóban nem töltötték meg lágy trillák, s drámai ösz- szeütközések sem a színpadon, ha­nem valahol másutt játszódtak le, és meghitt szerelmi idilleknek sem csinált színpadi faóriások, hanem élő akácok, tölgyek, geszte­nyék nyújtottak hűs árnyat, biz­tos védelmet — de azért csönd mégsem volt, se a színpadon, se a nézőtéren! Serény munka volt mindenütt, szerszámok zsinatol- tak, ahol tapsvihar zúgptt más­kor, s kalapácsok dübörögtek a függöny mögött, ahol színészek izgultak nemrég és izgulnak újra nemsokára. De Daniss elvtárs töb­bet tud ezekről mondani: — Hát kérem — kezdi -r= a színház belseje kétségbeejtően rossz állapotban volt már. A fa­lak nedvesek, piszkosak, a borí­tások rongyosak, a székek rozo­gák, a helyiségek szűkösek, az előírás szerinti felszerelések sze­gényesek voltak. Segítenünk kel-, lett ezen a szomorú helyzeten. Á; nyári szünetben ezeket a szükse-' ges tatarozási munkálatokat vé­geztük el — a magunk erejéből. AZ UTOLSÓ KÉT SZÓRA he­lyezi a hangsúlyt s a kiejtésben van valami büszkeség is. De nem üres hivalkodás ez, hanem jogos büszkeség. Mert gondoljuk csak meg: ha idegen munkaerőt vesz­nek igénybe, mennyivel többe ke­rül a javítás! A színház műszaki munkásai — megfelelő' szakmai képzettséggel rendelkezve — el tudták azokat a fel­adatokat látni, amelyek a szá­mukra szokatlan, munkával jár­tak. így jóformán csak az anyag jelentett kiadást, de az sem túl­ságosan sokat, mert jelentős mennyiségben rendelkezésre állt olyan hulladék, amely másra nem aokban Erről a műsoros estről is — mint a legutóbbiról — mondha­tunk jót is, rosszat is. Sajnos, kevesebb jót, több rosszad... Kezdjük az elején — a címnél. Nem foglalja össze a műsor lé­nyegét, valószínűleg azért vá­lasztották ezt, hogy a konfe­ranszié elmondhassa azt a bi- zcmí/06 tréfát, amely a borról és dalról szól, s az asszony a po- ent-ja. A dalok főleg a szere­lem, s a páros élet szépségeit dicsérték, s nagyon kevés emle­gette az asszonyt és a bort. Így sok minden más lehetett volna a cím, de legkevésbé ez. Másik: hogyan, képzeltek el olyan elő­adást zenekar nélkül — szabad­téri színpadon! —, amely majd­nem kizárólagosan zenés szá­mokból, főleg operettrészletek­ből állt? Azzal a rozoga zongo­rával három művész sem tudta volna a közönséget hangulatba hozni, de még egy já zongora sem segített volna — csakis egy valamirevaló zenekar! S még egyet elöljáróban: rendkívül visszataszító volt, ahogy a kö­zönséggel bántak. Húsz perccel később kezdték az előadást, s 'B&b, dúl, údúbottfy ... majdnem félórás szünetet tar­tottak. Örülhetnek, hogy ezt a közönségnek nagy része megbo­csátotta. Azért sem jár elisme­rés, hogy a második részben nagyszerűen sikerült elnyújt a- niok az időt Latabár Kálmán érkezéséig. Mert ennek is a kö­zönség látta kárát. S bizony illő lett volna azt is a nézők tudtára adni, hogy Petress Zsuzsa miért nem léphetett fel. Fenntartás nélkül csak a Szabó Miklós produkcióját fo­gadhatjuk el. Számai megérde­melten aratták a legnagyobb si­kert. Művészetének igazán a legjavát adta. Komváry Gertrud, Fábry Edit, Süli Manyi és Ló­ránt György is igyekeztek tehet­ségükhöz mérten a legtöbbet produkálni, de szereplésüknek volt egy hátulütője. Nevezete­sen az, hogy a tőlük hallott szá­moknak jelentős részét a leg­utóbbi műsoros esten — meg már azelőtt is — hallottuk, s ezeket nem vártuk. És nem vár­mint volt, sikerrel nem nagyon dicsekedhetett volna — a mi népszerű Latyink... Sajnáltuk a kis Thúry Évát, mert a Latw- bámak való statisztáláson kí­vül egyebet is nyújthatott vol­na a közönségnek. Hajdú Júlia a rossz zongorán csak azt tudta megtenni, felhívta néhány köz­ismert slágerre a figyelmet, hogy azoknak zenéjét ő szerez­te, s azok tehetségét igazolják. A konferanszié mondott néhány szellemes dolgot, de múzeumba valót is... Sokat beszélhetnénk még er­ről a műsoros estiről, de száz szónak is egy a vége: nem azt várta a békéscsabai közönségj amit kapott, — Latabár Kál­mántól különösen nem. Ez meg is nyilvánult abban, hogy az estnek korántsem volt olyan si­kere, mint akármelyik eddigi ■. műsoros estének volt. A közön­ség nevében jelenthetjük kit gondosabban összeválogatott, részleteiben is magas' színvona­lú, jó előadásokat várunk a jö­vőbeni ÖRSI. tunk Csárdáskirálynő-részlete- ket sem,, elég volt belőlük a múltkor._ Az az érdekes, hogy ez is az Országos Műsoriroda rendezése, az is az volt, s még­is rendkívül sok volt a két mű­sorban az egyforma szám. A műsorösszeállítók figyelmeseb­ben dolgozhatnának! Latabár Kálmán elég nagy csalódást okozott. A népműve­lési osztály azzal a feltétellel kötötte le a műsoros estét, hogy kiváló komikusunk új számok­kal lép majd fel. Nem ez tör­tént — művészetének újabb terméseiből nagyon keveset kaptunk. Azokat a tréfáit csé­pelte tovább, amelyeknek idők folyamén — az & jóvoltából — ,jszakálluk nőtt“, s nemcsak Bé­késcsabán, de Rötsögén is ócs­kaságszámba mennek már. (A sír előtt sirdogáló férfi felesé­gének első férjéről szóló törté­net, vagy a fényképkészítéssel kapcsolatos játék például.) Ha nincs a nézőtéren annyi gyerek, I volt használható Ez kifejezve, így festett: — Hetvenezer forint értékű az a munka, amelyet a javítgatások során elvégeztünk, de mindez csak I húszezer forintba került — mond­ja Daniss elvtárs s megmutogat sorra mindent, ami a színház dol­gozóinak kezenyomán megszépült vagy újjászületett: a színházte­rem és a folyosók frissen festve díszelegnek, a páholyok borításá­nak rongyait eltüntették, a zene­kar helyét mélyítették, kicserél­ték a rivaldát’ és a színpad pad­lózatát, átszerelték a kapcsolótáb­lát, otthonosabbá tették az öltöző­ket, megjavították az elhanyagolt világító-berendezéseket, a huzato­kat csövekbe helyezték, új víz­csapokat, tűzrendészet! kellékeket szereltek be... Lehetne tovább so­rolni, ha győzné az ember szusz- szál. — Mindez — hívja fel a figyel­met Daniss elvtárs a leglényege­sebbre — dolgozóink lelkesedésé­nek, ötleteinek, akarásának tu­lajdonítható. Kis Jenőnek, Vince Jánosnak, Zsíros Györgynek és s többieknek. A KÖRSÉTA SORÁN azonban arról is meggyőződhetünk, hogy a munka még koránt sincs befejez­ve. Ajtók javítása, üvegezések, fa­lazások, különféle asztalos mun­kák most vannak soron és az el­ső bemutató előadásig készülnek el. Most már lassabban halad­nak, mert ae új évad is megkez­dődött, s csinálni kell a díszlete­ket — nem is egyet, hanem hár­mat, három előadáshoz. S annak is időre kell elkészülnie. (Az elsőnek szombatra, mert szomba­ton a „Nászutasok“ bemutató elő­adása lesz Békésen.) De a javítá­sokon is elvégzik a színház mű­szaki ; dolgozói október elsejére -*"• 'ä—£iNem élhetek muzsikaszó nélkül“ premiere-jéig — az utol­só simításokat. Biztosíték erre az a sok szép eredmény, amelyet ed­dig produkáltak. Daniss elvtárs derűs arccal mondja: — Közönségünk újjávarázsolt nézőtéren foglalhatja el a helyét az első békéscsabai előadáson. Ahogy a közönségre terelődik a szú és a szervező iroda elé érünk, borús arcú emberekkel találko­zunk: Kárpáti Pállal és Dunai Jó­zseffel, a színház két új szervező­jével. ők nem a legjobb véle­ménnyel vannak a közönségről. S nem is titkolják el, hogy mi en­nek az oka. Elmondják: — 1144-en váltottak eddig bér­letet, különösen a Kórház, a For­gácsolószerszámgyár, a Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozói közül sokan. A Ruhagyárból, az Építő­ipari Vállalattól, a Pamutszövő­ből, a Téglagyárból, a megyei és városi DISZ-től azonban még ez- ideig senki, s olyan helyen is, mint a megyei tanács, csak ket­ten váltottak bérletet. A megyei és városi pártbizottságon pedig a tavalyi 58 jegyzéssel szemben most csak 16 bérletjegyzés tör­tént Hát kik jöjjenek színházba, ha az üzemekből nem jönnek a dolgozók? Pedig a javítgatás, a nézőtér csinosítgatása is az ő ér­dekükben történt. A kultúrfelelő- sök nem propagálják a bérletet kellőképpen... Ez az. elkeseredés oka. — Pedig a mostani bérletrendi- szerünk roppant előnyös — toldja meg Daniss elvtárs. — A bérlő ak­kor válthatja be szelvényét, — vasárnap kivételével —, amikor akarja. Békéscsabával szemben azonban vidéken óriási az érdek­lődés, majdnem mindenütt túl­jegyzik a tervezettet... AZZAL BÚCSÚZUNK a Jókai Színház dolgozóitól, hogy: — Vi­szontlátásra a zsúfolt ház előtt tartott első előadáson, a megszé­pült nézőtéren!

Next

/
Oldalképek
Tartalom