Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

€fhv€f*(

„Megtaláltam sasámításomat“

Ha szóba került, idős Uhrin Mátyásról mindig olyasformán beszéltek Kétsopronyon, mint akinek semmi gondja sem lehet a megélhetésre, ö sem panaszkodott sohasem. A 13 hold föld adta szépen a pénznekvalót e mindhármójuknak megvásárolhatta, amire szükségük volt.

tán az enyém, meg a családomé.

— De nem csupán ez a magyarázata a szövetkezeti jobblétnek — mondogatja gyakorta idős Uhrin Mátyás. — Én elvégzem nap nap után a magam munkáját kint a határban, fiam meg a jószág körül (ő ugyanis állat- gondozó). Másra nincs gondunk;

— De miért ne élhetne jobban Is az ember, ha lehetőség van rá csináljunk, hogy csináljuk?

— ezt közösen döntjük el a nagy- család minden tagjával.

Erős szövetség tagja vagyunk

— hozakodott elő 1952 őszén, előbb csak a fia, meg a felesége, később mások előtt is.

Szomszédai nem tudták mire vélni, hogy az öreg miben sánti- kál. S mikor megtudták, hogy belépett a Dózsa TSZ-be, tartózkodás nélkül kérdezték tőle:

— Megbolondultál?

— Nem én, — válaszolta.

Hanem egyszer mégis »megbolondult«, (a szomszédai segítették hozzá) 1953 őszén kilépett a szövetkezetből. De nem telt bele három hét, »megjött az esze«, — visszalépett. S azóta nincs az az erő, amely elszakíthatná a közösségtől.

— Megtaláltam számításomat •— adja a magyarázatát.

Kissé már korosabb? de fiával együtt tavaly mintegy 600 munkaegységet szerzett. Az érte kapott osztalékot pénzre átszámítva, csaknem 30.000 forint volt az Uhrin-család múlt évi jövedelme. Nem számítva természetesen a háztáji hozamát.

Az idén csak búzából — előlegként és prémiumként — több mint 25 mázsát vitt haza má- eodmagával idős Uhrin Mátyás.

— A zárszámadáskor majd kikerekedik a mi kenyérnekvalónk vagy negyvenöt mázsára — magyarázza az érdeklődőknek.

— Ezt a tiz^phárom hold is megtermetté volna — próbálják egyesek még most is megingatni az öreget.

— Még többet is — hagyja helyben. — Csakhogy... — ezzel ujjain kezd számolgatni — abból lemegy a géprész, a beadás, a vetőmag, meg egyéb. Ez meg tisz,,A Magyar Népköztársasig állama védi a magyar dolgozó nép szabadságát, hatalmát és az ország függetlensé**m-”a(Maíyar "*»**«"“*« AI- tám^ójeÜegű"~AUanti Szövetség”ya’ -T, , _ .. , be. Ez a tény kihat egész Európa

A Magyar Népköztársaság or- !

s/ággy ülése 1955 május 25-én törvénybe iktatta a varsói szerződést. ! ketábor országai számtalanszor Ezzei Magyarorszag olyan szövet- felhívták a nyugati hatalmak fiségnek vált tagjava, mely a beke, | lmét német Wehrmacht fel. a fuggettenseg es szabadság meg- áuításának veszélyére és arra, védését tűzte ki célul.

tottak a német militarizmus újjáéledésének. A felfegyverzett Nyugat-Németországot bevonják a

biztonságára, így a magyar nép életére is. A Szovjetunió és a béA nyugati hatalmak keresztülerőszakolták a párizsi szerződések érvénybelépését és ezzel utat nyihogy ez fokozza a nemzetközi feoldalu továbbfejlesztésének forrása lesz a nyolc nemzet életének minden területén“ — mint Bulga- nyin elvtárs mondotta. A szerződésben részvevő kis és nagy államok teljesen egyenjogúak, egymás belügyeibe be nem avatkoznak, a függetlenséget tiszteletben tartják.

Ha végig gondolunk történelmünkön, azt tapasztaljuk, hogy ilyen szövetségi rendszerben soha

A felszabadulás előtti években a községekben, városokban, a népesebb utcasarkokon, templomok előtt sok rongyos ruhájú, idős ember kereste koldulással a kenyerét. Kik voltak ezek? Munkában elnyűtt emberek, akik már nem bírták a kaszát, kapát, a gyomlálást és a földbirtokos, a nagy gazda jóvoltából az utcára kerültek. Ezek a reszkető kezű öregek, akik egész életükön át dolgoztak, végül az utcára kerültek, jobbik esetben a szegényházba.

A felszabadulás az idős emberek számára is meghozta a nyugodt, gondtalan életet. A szegényházak eltűntek, illetve barátságos szociális otthonná lettek átalakítva. Megyénkben 16 ilyen szociális otthon van. Békéscsabán, a nagyliget szomszédságában, 1949-ben az állam korszerű szociális otthont épített. A környék lakói azt hitték, nyaralóház lesz, olyan szép stílusú épület. Az otthon lakói a munkában kiöregedett, rokkant, idős emberek, család- nélküliek, akik már képtelenek önmaguk fenntartását biztosítani.

Bácsik Pali bácsi a 70-ik évét tapossa, 13 éve van állami gondozásban. így beszélt — Éveket töltöttem szegényházban, de nem kívánom viszsza azokat az időket. Sokat koplaltam és rongyos voltam. Most itt nagyon jól érzem magam. Szép ruhát, cipőt kapunk és jó az ellátásunk.

özv. Martinovics Józsefné 77 éves. Férje tanító volt. Két éve lakik az otthonban, ö is hasonlóan nyilatkozik: —-'Gond nélkül élünk és ruhánk olyan, mint másé, szövet, flokon, karton. Nem intézeti ruha. Ha a városba megyünk, senki se mondja meg, hogy a szociális otthon lakói vagyunk. Rádiót hallgathatunk, újságokat olvashatunk, többen vagyunk tagjai a megyei könyvtárnak is. Vasárnaponként moziba járunk. Az o< ti ionunk barátságos. Szép tiszta az ágynemű, szobáink szőnyeggel vannak borítva.

— Szeretnénk megköszönni annak, aki így gondoskodik rólunk. -— Könnyes szemmel, reszkető hangon mondja ezt a 90 esztendős Matkócsik Fe- renené, aki életében mindig másokat szolgált.

Államunk gondoskodása nyugodt öregkort biztosít a munkában kiöregedetteknek. Ma, a szociális otthon lakói ünnepelnek. Ünnepük az Alkotmányt. Ünneplő ruhában ülnek a rádió körül, ünnepi ebédet fogyasztanak.

szültséget, nehezíti a német egység nem volt a magyar nép, amely megvalósítását. Mindez a nyugati J függetlenségét, szabadságát védte hatalmaknál süket fülekre talált, volna. Soha nem voltak ilyen haUgy gondolták, hogy az atomágyú- val felfegyverzett nyugat-német hadosztályok nyomást gyakorolhatnak a Szovjetunióra és a keleteurópai országokra. Hogy ez az elképzelés nem vált be, azt az u- tóbbi idők nagy nemzetközi eseményei — elsősorban a genfi értekezlet eredményei is — mutatják.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok — látva, hogy a német militarizmus újra felemelte fejét — Varsóban olyan szerződést

talmas barátai, mint most vannak, mert a barátnak álcázott hatalmasok is mindig elnyomására, leigázására törekedtek. Épnen ezért értékeli nagyra a magyar nép a varsói szerződést, mert tudja, hogy ezzel megszilárdul szabadsága, békéje, biztonságosabb körülmények között építheti országát, alakíthatja ki boldog életét.

A genfi négyhatalmi értekezlet után a nemzetközi feszültség enyhült, aminek számtalan jelét tapasztalhatjuk. Azonban azt is

kötöttek, mely világosan tudtára 1 tudnunk kell, hogy a feszültséget

adta a világnak: ha bárki támadást kezdene a szerződésben részvevő országok bármelyike ellen, a támadó ellen együttesen lépnek fel. Ez pedig hatalmas erőt jelent, ami meggondolásra készteti a támadót. A varsói szerződés védelmi jellegű, növeli a békeerők ösz- szefogását, a béke megvédésének esélyeit Ezt bizonyítja, hogy a varsói szerződés nem zárt tömb, nem irányul más népek ellen, abba bármely európai békeszerető állam beléphet, függetlenül társadalmi berendezkedésétől. Ha pedig megvalósul az európai kollektív biztonság, akkor a varsói szerződés hatályát veszti.

A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés, melyet Varsóban aláírt a nyolc állam, a megértés és akarat-egység szellemében jött létre és még magasabbra eméh ezek között az országok között kialakult újtípusú kapcsolatokat. „Ez a szerződés megtestesítője a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, a proletárinternacionalizmusokozó ellentétek ha csökkennek is, nem oldódnak meg máról-holnapra. A háborús uszítok, ha nem is olyan nyíltan, de állandóan és a legkülönbözőbb eszközökkel és módon támadják a béketábor országait. Nem mondanak le azokról az ábrándjaikról, hogy hazánkban — és másutt is — visszaállítsák a földesurak és bankárok uralmát, a hárommillió koldus Magyarországát, hogy eladják az ország függetlenségét és a legsötétebb elmaradottságba taszítsák a felemelkedés útján járó magyar népet.

Mint szeme fényére, úgy vigyáz szabadságára, hazája függetlenségének megóvására a magyar nép. A varsói szerződés is ezt a célt szolgálja és ezért azon van, hogy az abban vállalt kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tegyen. Ezzel hozzájárul a világ békéjének fenntartásához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az országok közötti kölcsönös bizalom és

nak, és a testvéri kapcsolatok sok- ' megbecsülés kialakításához is.

Az élet diplomása

ffrdős bácsi, az öreg pálya- udvari hordár, száraz, égő szemekkel nézett az asztal sarkán heverő pénzre. Aztán sóhajtva hajtotta fejét a tenyerébe. A lámpa pislogó fénye csak homályosan világította meg a szegényes szobát, az ajtó mellett álló sápadt asszonyt, aki elszoruló szívvel nézett ma- gábaroskadt uráról a sarokban meghúzódó négy gyerekre,- onnan vissza a kopott terítővei letakart, festetten asztalra, öt kiló kenyér ára! És két nap óta ez az első kereset. Semmi több. Mi jön még ezután, uramisten, mi lesz így velünk —, mi lesz a gyerekekkel?

Ez marcangolta, tépte a hallgatagon ülő ember bensejét is. Egy hangot sem adott, de ez a szótlan fájdalom dermesztőn ülte meg az egész szobát.

A sarokban megmozdultak a gyerekek. Az anya ijedten kapta arra a fejét: csak a kezével intett csendet, nehogy a nesze- zés még jobban feldühítse az elkeseredett embert, A kisebbik fiúgyerek, a 14 éves Karcsi azonban akkor már ott állt az asztal mellett.

— Édesapám!

Az csak szótlanul emelte fel a fejét.

— Édesapám, in elmennék dolgozni.

— Te?

— Igen, én.

Az emberbe belehasított a fájdalom. Mennyit küzdött, mennyit robotolt, hogy a két nagyocska fiút iskolába járathassa. Legalább a négy polgárit elvégezzék. Albert, az idősebb már inaskodik, de ez a gyerek, — most a harmadiknál hagyja abba? Nem, ezt nem lehet! De hogyan bírja, miből, mikor még a mindennapit is alig tudja előteremteni. Tehetetlenül csikordultak össze a fogai és csak messziről jutottak el füléhez a szavak:

— Meglátja édesapám, hogy tudok segíteni. Ha munkát kapnék én is, édesanyának is kevesebb lenne a gondja, meg

jobban élnénk, vehetnénk talán még új ruhát is.

Az apa szemét elöntötte a könny. Félrefordult, hogy ne lássák fájdalomszülte gyengeségét.

— Aztán... hová mennél te dolgozni, amikor p felnőttek is munka nélkül vannak?

— Megpróbálnám valamelyik gyárban, vagy elmegyek inasnak. Valahol csak sikerül és nemsokára keresni fogok.

— És az iskola?

A gyerek lélekzete elállt egy pillanatra. A szája megvonag- lott, aztán nyugalom ömlött el rajta. Csak a homlokán húzódott végig egy mély redő.

— Azt... majd folytatom jövőre, vagy majd később, amikor már megelőztük magunkat.

Az anya nem bírta tovább, zokogva borult az asztalra. Az ember nehéz léptekkel állt meg mellette, kérges kezével szeretettel simított végig életpárja gondtól megőszült haján:

— Ne sírj; itt az élet parancsol! Mi csak játékszerek vagyunk.

A kkor 1922-őt írtak és a 14 éves Erdős Károly útjára indult. Sok, hiábavaló kísérletezés után, egy nap a Hubertus Kötött- és Szövöttáru- gyár kapuján zörgetett be. Kissé megszeppenve állt meg Zsi- rai üzemvezető előtt.

— Csak most az egyszer — sóhajtott magában, amíg előadta kérését. — Csak most az egyszer sikerüljön.

— Na! Szóval te dolgozni akarsz?

— l-gen — remegett meg a hangja.

■— Aztán mihez kezdenél.

— Gondoltam, hogy inasnak.., beállnék inasnak.

— Milyennek?

— Műszerésznek, ha lehetne...

— Hm — nézett végig Zsírói a feszülten várakozó gyereken. — Nem látszol két balkezesnek. Na, eredj a műhelybe — mondta ki a véghatározatot. — Majd meglátjuk, mi válik belőled.

Erdős Károly ezzel bekerült az élet taposómalmába. Napi 12—14 óra munkaidő, fillérekért, ami még borravalónak is

kevés lett volna. És mégis boldog volt, amikor első keresményét odahaza letehette az asztalra. Édesanyja szomorú mosolyát látva, mit törődött 5 a többivel. Dolgozhatott, tanulhatott — s neki ez volt a fontos. Mert itt sok tanülnivá'ó akadt: érdekes gépek, az újszerű gyártási folyamat, a szerelések, később a minta-tervezések elsajátítása. S a fiatal gyereket minden érdekelte.

ff gy évvel később hivatták az Irodára.-■— Na, — nézett rá fürkésző szemekkel Zsirai üzemvezető —i hallom, megálltad a helyed a műhelyben.

— Igyekeztem — rebegte szerényen.

— Igyekeztél? Más is igyekezett! Hm. Mit szólnál hozzá, ha rád bíznák a lánckötő termet?

A fiú arca előbb elsápadt, aztán kipirult, felcsillanó szemmel nézett az üzemvezetőre. A lánckötő. Alig néhány gépes műhely, de komoly munkát végezhet. És a fizetés... biztos a fizetés is. Most már tanulhat Is..,