Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-20 / 196. szám
Virágzik a szlovák népi kultúra Ha Tótkomlós történelemkönyvében visszafelé lapozunk, arról győződünk meg, hogy a község emberemlékezet Óta szlovák település és szlovák lakossága a fel- szabadulás előtt népesebb volt, mint ma, mert azóta sokan kitelepültek Csehszlovákiába. A községnek ez a jellege mégis csak az elmúlt tíz év alatt kerülhetett napvilágra; azelőtt az erőszakos magyarosítás elhalványított mindent, ami szlovák volt. Molnár Pál egészen fiatalember, s a negyvenes évekbeu még gyerek volt, de az akkori keserű élmények mégis kitörölhetetlenül emlékezetébe vésődtek. Így idézgeti a múltat; — Még első és másodikos ele- mista koromban tanultam szlovákul az iskolában — bár voltak már akkor is megszorítások — a későbbiekben azonban a vallásoktatáson kívül minden egyéb magyar nyelven folyt. Szlovákul nem is beszélhettünk máskor... Üldözték a szlovák nyelvet. A gyermek számára nem vezetett előre út. Csak apja nyomdokain járhatott, kiszolgáltatott ember lehetett. Molnár Pálra sem várhatott más, csak a cselédsors. — Most tanító és kultúrotthon igazgató vagyok — mondja tovább. — Nem a múltban jártam főiskolára, hanem a felszabadulás után. Az elemi iskolából cselédnek kellett mennem. Akkor nem lehetett szlovákból szlovák értelmiségi. Ha valaki tanult és mondjuk, tanító lett, csak magyar iskolába kerülhetett, csak magyarul taníthatott, s anya- nyelvét érdemes volt minél előbb elfelejtenie... A mai életről már könnyebb beszélni. Hiszen a múltban megsebzett szíveket napjaink gyógyították meg. — Megváltozott a szlovákok élete. Szabad emberek lettek, annyi joguk van, mint a magyaroknak, — amennyi emberhez méltó. Nemzeti kuftúxánk virágozhat ... Kuítűrháznnk van, színjátszó- és tánccsoportunk, valamint énekkarunk működik, f elkutatjuk és ápoljuk hagyományainkat, értekeinket. Lehetőséget és segítséget kapunk hozzá a magyar államtól. Nyelvünket beszélhetjük, iskolánk, újságunk van... Tissta lelkiismerettel Vigadj hazám! t Zeng a megyénk! — Egy meg száz határból földperemig érő öleléssel árad a nép tsz-bal, tanyáról a falvakba kocsin, lovon, géppel^ nem, hogy fogát köoetelje-kérje, — győztes joga mcgünnneplésérel A táj csendje s népek vigassága töményerös érzéssé nő bennem s minden szesznél forrősítóbb lázba} égőbb tűzbe sodorja a lelkem, felmagasít! — Látom hazám arcát a milliók büszke vonulását..» A Dunánál, mint szív a testben, ver, dobog a nyughatatlan város. Kéményekből győztesen lihegve kohók erős lélekzete szálldos, csak tüzük ég, a gépek pihennek, uraik ma jogot ünnepelnek! Rossz tegnapok kinzott, vérzett hadja, »rongyos prolik«, »büdös pórok« tesznek tanúságot arról, ha akarja, hazájában úr a népi nemzet! Ha most földrefekoe hallgatóznék, országngi szív muzsikálna onnét... Durrogjatok fonott karikásoki Dörögj a Szobornál tűzijáték! Vigadj hazám!... Legyen vigasságod izzó, mely a kősziklán is átég! Husa-vére az emberiségnek új világban ősi jussod éledi VJ REZSŐ Államunk segíti a kutatókat Méltó utánpótlás Nemrégen sok fiatal kezdte meg a munkát a Gyulai Harisnyagyárban. A régi szakmunkások szeretettel fogadták őket az üzemben. Elmondták nekik hogyan kell dolgozni és beszélgettek a munkájukról. Persze, nem leplezték a nehézségeket sem. Voltak, akik megértették és megfogadták az idősebbek tanácsát, volt, aki csak fecsegésnek vette azt. Ezek nem ismerték, hogy az üzem is egy nagy család, ahol ugyanúgy rendnek kell lenni, mint odahaza. Hegedűs Éva DISZ-fiatal is csak a vállát vonogatta, amikor beszéltek vele. Fegyelmezetlen, rossz minőséget gyártó ifjúmunkásnak ismerték meg, 65—70 százalékot teljesített més a VIT-műszak kezdetén is. A DISZ-szervezet. amikor érdeklődött a fiatalok versenyeredményei után, állandóan a gyengén teljesítők között találta nevét. E- zert elhatározta, hogy Szabó Györgyné elvtársnőt megbízza, patronálja Hegedűs Évát, amíg megváltozik. — Mi az oka, hogy ilyen keveset termelsz? — érdeklődött tőle, a- nnJvor befejezte napi munkáját. — Rossz a gép .. . nincs kedcm... rossz a munka — hivat- i kozott mindenre. Azt sem tudta, hogy melyik lábára álljon a kedves. örökösen vidám gyártásirá- r.yító előtt. Az meg csak beszélt neki a munkáról, de nem szidta. Arra kérte: jobban dolgozzon, mert, amikor a tervét teljesíti, I több harisnya készül, amit várnak a vásárlók.- Szabó né tudta, hogy a[ fiatal új munkásnak előbb bele kell szokni az üzem életébe. Végül is azzal vált el tőle— Minden nap, munka után keressél meg és mondd el, mennyit teljesítettél és azt is, ha kevesebb lesz a tervnél... ami biztosan ritka n lesz. Ettől kezdve két-három tucattal többet termelt naponként. Emelkedett a teljesítménye, javult a minősége is. Az alkotmányműszakban már 99 százalékos mi- löséggel készítette a harisnyákat. A DISZ-fiatalok az augusztusi versenyben példát mutatnak. Augusztus 16-ig a felelők 750. a láncotok 400 párral többet gyártottak terven felül. Az Aradi útnak nevezett kövesút és egy dülőút szegletében, Kondoros határában húzódik meg Csatár János egyéni gazda tanyája. Becsületes, kötelességtudó ember — mondják a községi tanácsnál, de hasonlóan vélekednek róla szomszédai is. Csatár János valóban nemcsak jó termelő, hanem jó teljesítő is. Egész évi állami tartozását majdnem minden cikkből letörlesztette, csupán a napraforgó és hízottbaromfi beadása van hátra. Búzából 17 mázsa 60 kiló volt a rendes beadása, de nemcsak ennyit szállított a begyűjtőhelyre, hanem feleslegéből hadon az államnak. — Még minden évben leróttam állami tartozásom — mondja Csatári János szerényen. — Most is tiszta lelkiismeretid ünneplem augusztus 20-át családommal együtt, nem vagyok adósa senkinek. A szabad gabonáért becsületes árat kaptam, meg aztán összejött innen- onnan egy kis pénz, lesz miből vásárolni a békéscsabai vidám vásáron. Fiam motor- kerékpárt szeretne venni. Én alkotmányunk ünnepén a faluban szórakozom. Megnézem a fiatalok sportrendezvényeit, a futballmérkőzést, no, meg betérek a kondorost csárdába egy-két pohárra. frank Melániát, a Szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet igazgatóját nemcsak Szarvason ismerik, hanem a megyében csaknem mindenhol. Hu- szonötéves kutató» kísérletező munkára tekint vissza. A mait rendszerben nehéz körülmények között dolgozhatott. Kis területen — 20—30 holdon — nem is lehetett olyan tevékenységet kifejteni, hogy az előrehaladást tükrözte volna. f elszabadulás után pártunk és államunk felkarolta a szorgalmas. becsületes kutatóikat, akik olyan növény féleségek előállításán kísérleteztek, amelyekből nemes, jó minőségű, bő termő vetőmagot állíthatnak elő. frank Melániát jó munkájáért pártunk, az ország egyik legsokoldalúbb kísérleti kutatóiintézetének vezetésével bízta meg 1950-ben. Ue nemcsak megbízást kapott j frank Mjelánia, hanem lehetősé- I get is ahhoz, hogy munkáját eredményesen végezhesse. A volt Bolza-kastélyt alakították át Szarvason, különböző irodahelyiségeket, laboratóriumokat építettek, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassanak e kutatóik. Ma már nem 20—30 holdon kísérleteznek, hanem 2500 holdon. Az intézetnek több telepe van. A kisújszállásit, kunhegyesit, beledit és ecsegfaivit is frank Melánia irányítja. Szorgalmával kiérdemelte azt is, hogy a szarvasiak megyei tanácstagnak válasszák meg. — Érzem nap-nap után — mondja frank Melánia — a párt és az állam segítségét, a nők megbecsülését, ezért a jövőben még jobban igyekszem rászolgálni a megbecsülésre. Klüi'ütfPfüHüllír: .;;ifmi3!!!HmiÍiim)m!!!ltfii!rilli!C;!!!I!m!l!IlllUii!llUUili:imilt!i!iil!UiUli!liIlliit!!lt!in!l!!il{l!!!!m!ÍH1Httl!l?!m!li:::: i;iHlS!i!!lif!llllll!íl!iiíliííifl!HIISIIIH!Slllllitllllll!llllfflflí!ílil!! — Ne gondold azért, hogy olyan művezető-féle leszel — vágott közbe Zsirai hangja. — Gyerek vagy még, s a segéd- leiéi sincs a kezedben. Dolgozol tovább is és felügyelsz a gépekre, a munkára. Na, elmehetsz. Néhány év múlva egyike volt a legelismertebb szakembereknek, rábízták az új cérná- zó vezetését is. Tanították, megbízásokkal halmozták el s ő nem vette észre, hogy a segítség csak addig terjed, amíg a tőkés érdeke megkívánja. Mikor a 30-as évek elején azzal a kéréssel fordult Deutsch igazgatóhoz, segítsék, hogy a művezetői vizsgát Ietehesse, az rosz- szallóan csóválta a fejét: — Elragadtatja magát fiatalember. Igaz, ami igaz: ügyeskezű, jófejű ember — éppen ezért minek az magának? A munkás arra való — bölcsellce- dett —, hogy dolgozzék. A többit maid elintézik mások. * JDf ik&r egy dolgos hétközlvi nap fáradalmai után odahaza ke*ébe veszi Lipkov: Kö- töipari technológiá-ját, vagy a Horsiery Times tudományos folyóirat legújabb számát, gyakran kell félbeszakítania az olvasást: meghallgatni a 12 éves Marika csacsogását, aki a kéthetes jutalomüdülésről számol be, vagy a 14 éves Károly ter- vezgetéseit, aki ősszel megy a gimnáziumba. Mennyivel más élet ez: tíz év nagyszerű küzdelmei elsöpörtek az útból minden akadályt, minden szennyet. Az ember még gondolatban is alig tudta követni ezt a hatalmas áradatot. Negyvenötben csákánnyal, kapával, tíz körömmel kaparták a fagyos földet, hogy a romos üzem gépeit kiemeljék. Kezükből csöpögött a vér —, de termeltek. Akkor is ott volt a helyén, régi, keservesen megszerzett szaktudásával, de új, felszabadult szívvel. S a párt segítette, hogy tovább képezhesse magát politikailag és szakmailag is. Egy nap a pártirodára hivatták. — Most kaptuk az értesítést, hogy az államosított Hubertus- gyárat több más kis üzemmel együtt egyesítik a Rokkával — kezdték a beszélgetést. — Mi a véleménye erről az egyesítésről Erdős elvtárs? — Jó lesz. Segíteni fogja a termelést. — Persze, ha megfelelő az új üzem vezetése? — Csakis úgy — mosolyodott el. — Elsősorban azt kell biztosítani. — És mi lenne a véleménye, ha magára bíznák ezt az üzemet. Hirtelen szólni sem tudott. — Az egész gyárat? — kérdezte aztán hitetlenül. — Az egészet. A szoba mintha megfordult volna vele. önkéntelenül a két évtizeddel ezelőtti szavak jutottak eszébe: „A munkás arra való..." — Van-e valami elképzelése az új gyár munkájáról? — Már most? — Igen! — Arra gondoltam — kezdte vontatottan —, hogy jól fel lehetne használni a két régi üzem előnyeit. A Hubertus kevés, de kitűnő minőségű árut termelt, a Rokkának nagy volt a termelése, gyengébb minőséggel. Ha ezt a kettőt szerencsésen össze lehetne házasítani... — mélyedt egyre jobban a fejtegetésbe. — Meg tudná csinálni. Erdős elvtárs? Ti/T egcsinálta. Nappal üzem- szervezés, a maradiság elleni harc, éjjel a tanulás. Most sem tanult iskolában, de hatalmas könyvtár állt rendelkezésére: egyetemi, műszaki könyvek, magyar és külföldi szakirodalom. S ő élt is ezzel. Egymás után vezették be a legjobb munkamódszereket, maga is több jelentős újítást dolgozott ki, mint például a lánckötő elektromos fonalőrök alkalmazását... Huszonöt évvel ezelőtt is újított: nagy jelentőségű eljárást, az azóta is jól ismert regattaing gyártási folyamatát tervezte meg. Deutschék elfogadták, szabadalmaztatták is — maguknak. S a súlyos ezreket hozó jövedelemből ő egy fillért sem kapott. Az éhbérért oda kellett adni mindent. Most a sztahanovista jelvény, a „könnyűipar kiváló dolgozója“ kitüntetés, a tudományos egyesülés országos elnökségének tagsága s a számtalan más erkölcsi és anyagi elismerés, mind a munkásélet megbecsülése. Igaz, megfeszített munka, harc volt a nap minden perce, amit a párttal, a dolgozókkal együtt vívtak meg —, de a Békéscsabai Kötöttárugyár öt évvel később 300 százalékkal termelt többet, a jó minőség megtartásával. 1951. egyik reggelén a postás kopogtatott be hozzá: — Ebben csak jó Mr lehet lobogtatott meg mosolyogva egy nagy pecsétes levelet. Érdeklődve, önkéntelenül is szívdobogva bontotta fel a vaskos küldeményt, aztán sápadtan tette le maga elé. A főmérnöki kinevezés volt az, amit a Minisztertanács rendeletével kapott meg hosszú, kiváló munkája elismeréséül. Ez volt a bizonyítvány: egy kiváló szaktudású ember becsületes munkáséletének diplomája. Kiss Béla
