Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

I/íUmsomU Héf%c

1955. aug.isztii» 18.« csütörtök

PARTÉLET

A Pamutszövő pártszervezetének harcW az üzem műszaki fejlesztéséért

Bácsúkarnevál a békéscsabai úttörőtáborban

Különböző korú és képzettségű nők és férfiak dolgoznak a Bé- kés^.bai Pamutszövőben. S természetesen különbözik a munkához való viszonyuk, gondolkodás- módjuk is. Egyik-másik esténként ott „felejti magát“ valamelyik szórakozóhelyen és reggel jócskán elkésve „robog“ be a többi dolgozó szemrehányó pillantásainak kereszttüzében. Megesett az is, hogy az egyik dolgozó — Farkas Györgyné — egy szép napon eltűnt az előkészítőből. Hova lett, merre ment? Senki se tudta, látta. Végül a sok keresés és kérdezősködés után kiderült, hogy munkáját félbehagyva, hazaszaladt vacsorát főzni — órabérben. Néhányan a termelékenység növelésén, újításon és ésszerűsítésen töprengenek, dolgoznak. Többen viszont azt mondják: ők nem erőltetik az agyukat. Minek. Úgyis csak azoknak az újítását fogadják el, akik közel állnak a „tűzhöz“.

Itt arra a két-év előtti esetre gondolnak, amikor az újító bízott- ■ ság tagjai csak saját újításukat fogadták el. A másokét, különösen az egyszerű dolgozókét, lebecsülték, semmibe vették; Az újítási jutalmakat hajhászó Varga Ádám újítási felelőst, Fekete István műhelyvezetőt és másokat akkor felelősségre vonták cselekedeteikért.

A dolgozók ésszerűsítési készségét azonban évekre visszavetették. Az utóbbi időben csak imitt- amott terjesztettek be egy-egy javaslatot.

Végül az üzemi

pártszervezet is kutatni kezdte a kevés újítás okát

Vagy talán éppen Tiraikó. Imre mérnök és Martincsek Pál igen nagy-jelentőségű újítása késztette arra a pártszervezetet, hogy egész aktívahálózatát mozgósítva, le— AUGUSZTUS 22-től szeptember 5-ig Békéscsabán, a Bar- neválban ingyenes tüdő- és röntgenvizsgálat lesz. A vizsgálat során minden dolgozó tüdejéről fényképfelvétel készül. 1

j küzdje a „stagnálást“, Timkó Imre és Martincsek Pál ugyanis egy ügyes szerkezetet konstruáltak és most már házilag állítják elő az eddig központilag kapott s kevésbé jól használható anyagszél- feszítő hengereket. A központban nyolc perc alatt készítettek kevésbé megfelelő vágatot egy-egy ilyen hengerre. Timkóék viszont négy perc alatt készítenek el egy I darabot.

j Akár ez, akár más tényezők játszottak is közre, elég az hozzá,

! hogy az üzemi pártszervezet veze- i tősége napirendre tűzte az üzem műszaki fejlesztésének már-már égetővé vált problémáit. A pártvezetőségi ülésén elhatározták, hogy a feladatok megtárgyalására külön-külön értekezletre hívják össze a pártcsoportvezetőket, a pártcsoportokat, a szak- szervezeti vezetőket és bizalmiakat, a műszaki vezetőket és ezekkel együtt az üzem dolgozóit. A párcsoportvezetők és szakszervezeti bizalmiak külön-külön elbeszélgettek szinte minden dolgozóval s kérték őket, hogy az értekezleten mondják el a hiányosságokat, gondolkozzanak ésszerűsítésen és újításon; A hosszú értekezlet-sorozat most, augusztus 12-én zárult a műszakonként megtartott üzemi értekezlettel;

A három műszak dolgozóinak értekezletén 32 felszólaló 82 korszerűsítési javaslatot terjesztett be

Többen pedig ígéretet tettek, hogy javaslataikat írásban bedobják az üzemrészekben elhelyezett „észrevételi“ ládákba.

A beterjesztett 82 javaslat többsége igen talpraesett. Például Csuvarszki László raktári dolgozó javasolta, hogy az anyagmozgatás megkönnyítése végett vágjanak egy ajtót a szövődéi részen. Ehhez a javaslathoz kapcsolódva Aranyi János megmondta azt is, hogy hova és hogyan. Szerinte a két keresztben lévő felvevőgép közeléből el kell távolítani 18 szövőgépet. Ezáltal a felvevőgépeket hosszába tudják fordítani és lényegesebben nagyobb hely lesz az anyagmozgatáshoz. Gálik Mária előkészítő dolgozó egy állvány készítését javasolta a csé- vék tárolásához. Most ugyanis a boronákra aggatott csévéket egymásra rakják és egymás súlyától a csévék gyorsan megrongálódnak. sőt a szálakat is tépik. Sorolhatnánk még Kliment János előkészítő vezető, Kovács Márton művezető és mások jobbnál-jobb javaslatait. De ennyivel is érzékeltethetjük, hogy mennyi ötlet, újítási és korszerűsítési készség van a dolgozókban s ha van, aki foglalkozzon velük, felszínre is hozzák;

Az üzemi pártszervezet vezetősége, élén Vandlik György párt- titkárral és Bielik András szervező titkárral elhatározta, hogy ápolják, segítik a dolgozók kezdeményezőkészségét; Az eddig beterjesztett 82 javaslatot a közeljövőben megtartandó aktívaülés bírálja el. Gondjuk lesz arra is, hogy az ismét megnyílt újítási műhelyben kikísérletezzenek minden újítást és ha azok alkalmasak, akkor be is vezessék vala- ! mennyit]

A pártvezetűség fokozatosan gondot fordít a dolgozók műszaki kultúrájának a fejlesztésére is

Ezért ismét felelevenítik azt a [ három évvel ezelőtt félbemaradt jó szokást, hogy havonként egy vasárnap összeülnek a művezetők, sztahanovisták és újítók s a külföldi és belföldi szaklapokból és gyakorlati tapasztalatokból előadásokat, vitákat rendeznek képzettségük növelése, a termelés továbbfokozása végett.

A Békéscsabai Pamutszövő pártszervezetének példáját szívleljék meg megyénk többi üzemeinek pártszervezetei is és bontakoztassák ki a dolgozókban rejlő, kimeríthetetlen kezdeményezési kedvet.

Kukk Imre

Hat hét élménydús napjaitól búcsúztak szombat d élű ián a békéscsabai úttörőtábor pajtásai. Az égbenyúló zászlórúdon lengette a szél a nemzeti színű lobogót, a rajok katonás sorrendben álltak, nem hallatszott egy hang, egy pisszenés sem. Utoljára harsantak fel a jól ismert vezényszavak: Vigyázz! Zászlónak tisztelegj! Ez mégis más volt mint tegnap, vagy tegnapelőtt, most utoljára lendültek a barna kezek a fejek fölé, most utoljára szegeződtek a sze- 1 mek Gazsi bácsira, a táborvezetőre.

Egy édesanya kicsiny, fehér zsebkendőjét a szeméhez emelte, talán egy bogár repült belé, vagy egy akaratos könny csepp tolult a pillájára, — nem tudom, de olyan szép volt, ahogy ünneplőbe, szerényen meghúzódott a diófa mögött s hallgatta fiát, amint feszesen állva, mondta a jelentést.

A zászló levonás után

felengedett az ünnepélyes hangulat, meglelt a kultúrterem zsi- bongással.

Hat hét nehéz, de szép munkájáról számolt be Erdélyi Gáspár táborvezető. Felelevenítette a kedves kirándulások emlékeit: Szegedet a csendesen folydogáló Tiszával, az egri várat foghíjas falaival, omladozó rondelláival. A legszorgalmasabbaknak jutalomkönyvet nyújtottak át, a sportversenyek győzteseinek érmeket, okleveleket. Emlékeket, amiket magukkal visznek az életbe, hogy ne feledjék el az együtt töltött szép napokat.

Kocsis Kfárá, aki az idén élő- 6zör fog fellépni a katedrára, izgatottan állt a színpad mellett és leste a szereplők szavát, az énekesek vékony hangocská ét. Az első, önállóan szervezett előadása volt s a vastaps, ami végigdü- börgött a termen, az ő munkáját dicsérte. Lehet-e ennél kedvesebb, szebb ajándékot útrava- lóul kapni, ennél nagyobb segítséget adni a jövő nemzedéke

neveléséhez ?

Mikor elaludt a rivaldafény, a csendes színpad mögött három kislány kereste fel Klári nénit s virággal köszöntötték ne- venapjáu. Ennyi örömben, eny- nyi megbecsülésbon mikor volt része egy fiatal, kezdő tanítónőnek?

Szünet után megkezdődött a karnevál, ötletes jelmezeikben forgolódtak a pajtások. Volt ott cipészinas, vándor legény, dominó, pattogatott kukorica jelmez stb. A zsűri az első díjat Luda» Matyinak, a másodikat a japán nőnek, a harmadikat a napraforgó-jelmezesnek ítélte oda. Szólt a zene, táncoltak a párok (többnyire csak kislányok), nevettek a görbebotos öregasszonyon, akiről később kitudódott, hogy fiú volt.

Az esti szürkeség belopta magát a fák közé. A lampionok, mint a szentjánosbogarak világítottak a diófa ágain. Végéhez közeledett az ünnepély. Mikor az utolsó pajtás becsuk-1 ta az ajtót, összemosolygott Gazsi, Tibi, Laci bácsi, Irén, Klári, Erzsi néni, a nevelők, (de nem mondtak semmit. A szemükben azért ott ragyogtak a ki nem mondott szavak: — Jövőre újra itt leszünk!...

T.L.

fiz augusztus 20-i ünnepi nagygyűlések előadói

Központi előadók:

Füzesgyarmaton: Szeremlei Gyula elvtárs. >tu v»r

Battonyán: Szobek András plvtárs* Szarvason: Boldoczki János elvtársi Megyei előadók:

Sarkadon: Bíró József elvtárs. Okányban: Bátkai Pál elvtárs. Dévaványán: Kanyó Béla elvíárs. Köröstarcsán: Kocsis József t.v-*

társ.

Kondoroson: Kiss József elvtárs. Nagykamaráson: Dióssi György elv* társ.

Kunágotán: Máthé László elvtárs. Nagyszénáson: Braun Péter elvtárs. Békéssámsonban: Barna Pál elvtárs.

Az igaz úton

JV-etten voltak a szobán an,-A- szabó József és a felesége. Az ember kinézett az ablakon, s merengve figyelte az alkonyatát. Az égbolt bíborfényben tündökölt. Egy-egy visszaröppent napsugár úgy folyt végig a liaz falán, mint egy vérpatak. A növények is megsápadtak, a szél makrancosán rázogatta az ősz akácfák leveleit. Az asszony be- főttesüvegeket rakosgatott a szekrény tetejére, ujjúval végigsimította a celofánt, s ha nem volt kiszakadva, altkor odarakta a többi közé. Néha megállt egy pillanatra, tétován rápislantott az urára, de nem merte megszólítani, nem tudta, hogy kezdje. Tett-vett, rakosgatott, mikor egyszer hangosan kicsúszott a száján, amit gondolt.

— Ki kéne lépni!

— Minek? — kérdezte a férfi. Megfordult és háttal támaszkodott neki az ablakpárkánynak.

Az asszony felrántotta a vállát, s csak úgy odavetette.

— Úgyis felbomlik! — Érezte, hogy ez nem elég magyarázat, s még hozzáfűzte. — Visszaadják a birtokokat. Pályák, Vinczéék, tneg a többiek is visszaigényelhetik. Akkor aztán befellegzett a csoportnak. Ha most kilépünk, akkor legalább az a hat holdunk megmarad, amit be vittünk. Megmondta Nagy Imre: aki meggondolta magát, az kiléphet. Használjuk ki az alkalmat, mert sose tudja az ember, mit találnak ezek ki, s akkor fuccs az egésznek.

Egrjének arcába kergette a vért az izgalom. Megborzongott. Látszott rajta, hogy gondolkodóba ejtette a föld ügy, de nem mutatta. Színlelt nyugalommal kérdezte.

— Ki mondta ezeket?

— Vinczéné!

— Ahá!... Szóval innen híj a szél! Te azzal a piety kazsákka] tárgyalsz! Elhiszed neki azt a sok hazugságot, amit a csoportról mond. Megjárja még egyszer! Megmondom én neki a magamét, csak találkozzak vele Sunyi, vén ...

Még mondta volna tovább az »áldást«, ha a felesége félbe nem szakítja.

— Nagyon tévedsz! J óra való asszony az. Megváltozott. Különben ... nem is a föld miatt akarok én kilépni ...

— Hát? — szakadt ki az ura száján a csodálkozás.

— Fábiánok miatt. Utálom őket. Alig, hogy elnök lett, megválasztatta a feleségét brigádvezetőnek. Azóta olyan magasan hordja az orrát, hogy mézes piszkaiéval sem lehet elérni. Adja a

»nagy urat«, dirigál... Azt érti, de a munkát nem. Hát én nem dolgozok többet helyette. Hogy ameddig ő az MNUSZ-ben ül, addig én kapáljak. Ebből nem eszik többet.

— Halgass már, — ripakodott rá az ura. Te is tudhatod, hogy viselős volt. — Jobban azért ő se merte védeni, mert tudta, hogy» nagyon a »begyében« van az el- nölcné a feleségének.

Dégi eset volt, de még nem felejtette el. Kuti Böske, aki később hozzá jött feleségül, barátnője volt Balogh Jutkának. Együtt jártak táncolni, fősz tokára, meg mindenhová, ahöl legények is megfordultak Mikor aztán eladó sorba kerültek, s férjnek valót keresett a szemük a legények közt, mind a kettőjüknek Fábián Pali tetszett meg a legjobban. Itt kezdődött a baj. Pali meg nem mutatta, hogy melyik lány áll közelebb a szívéhez, psak hirtelen megesküdött Jutkával. Megorrolt ezért Böske, s hogy ő se maradjon alul, férjhez ment Szabó Jóskához. Jól éltek együtt, szerették egymást, de a lányszíven esett csorba nehezen heged be, főkép, ha vigyáznak rá, hogy be ne gyógyuljon. Szabómé pedig vigyázott. ldeig-óráig megvoltak egymás mellett, nem veszekedtek, de mihelyt valamelyik a másik fölé került, megkezdték egymás ellen a szócsatát.

Így volt ez a tsz-ben is. Ha Fábiánná négyzetesen akarta vetni a kukoricát, akkor Szabóiné biztosan sorija, csakhogy ne egyezzenek. Még sok viharos saó- csata folyt le a csöndes kis szobában, míg a férfi beadta a derekát. Az leginkább attól félt, hogy» beváltja felesége a fenyegetést és elválik. Nem akarta eny- nyire kiélezni a helyzetet. Kilépett.

*

A7em sok örömük lett belőle.

J * Egyedül maradtak. Szégyel- ték magukat azok előtt, akik kitartottak a csoport mellett. Az asszony még csak megvolt, de Szabó olyan mogorva lett, mint egy medve. Nem szeretett még az utcára se kimenni, mindig a hátaközepén érezte a falubeliek pillantását. Szinte hallotta az elsusogott félszavakat is.

Otthon se szeretett üldögélni, mert Böske mást se csinált, csak Fábiánékat szidta és a tsz-t sza- pulta. Neki ebből elege volt. Szívesen visszalépett volna 54 őszén is, csak félt a feleségétől. Nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot. Gyorsan peregtek a hónapok, az 54-es évre így úiabb köszöntött. Elérkezett a nyár, itt volt újból az aratás ideje. Esteledett. A nap vézsutosan csókolta végig a bólogató akácfákat, amelyek glédában álltak a tiszta, fehér- homlokú házak előtt. Kaszás, ge- reblyés emberek bandukoltak az

utcán hazafelé. Szabóné kilestí' a kerítés fölött, s amikor látta, hogy jönnek a tsz-esek, kiengedte a malacait az udvarra, hadd lássák, mennyire van, hadd irigykedjenek — gondolta. Kötényéből bőven szórta a tengerit az állatok elé. Nekidőlt egy almafának és szórakozottan tépdeste a leveleit] Mikor megérkezett az ura, leültek vacsorázni. Egy darabig szótlanul ettek, majd a férfi csak ügy davelétte

— Holnap kezdjük az aratástl

— Bírjuk egyedül? — aggályoskodott az asszony.

— Muszáj — felelte Szabó és ezzel le is zárult az aratás ügye, kettőjük közt. Egy szóval sem vetette az asszony szemére, hogy ő akarta úgy, hogy egyedül legyenek. Kiült az udvarra és olyan nagy zenebonával kalapálta a kaszát, hogy zúgott az egész falu. A kasza kifenve, a tarisznya megrakva, Szabó kétségekkel felajzottan várta a munka kezdetét.

T/egre elérkezett a nagy nap,

v az aratás napja, ez a nagy ünnep, mikor szívbemarkoló zenével zúg a búza, zizzen a kalász. Megindul a csata a kenyérért, az életért, s még egy gondtalanabb esztendőért. Szabó megállt a tábla szélén, suhintott egyet, igazgatta a kaszát, törte bele testét a munkába. Szép küzdelem ez, de nehéz. Még végig se ért a táblán, úgy he so-