Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

2 Viluiu-iuok Hifit 1955. lugaedne 28., vteámap NEMZETKÖZI SZEMLE Hi történik Észak-Afrikóban ? A nemzetközi helyzetre válto­zatlanul a genfi kormányfői ér­tekezlet nyomja rá bélyegét. En­nek az értekezletnek a jegyében, »Genf szellemében« folytak le nz elmúlt napokban az atomener­gia felhasználásáról szóló nemzet­ma Oued Zemben és Khenifrában asszonyok, öregek és gyermekek halálát siratják. Pártunk az ön személyén, va­lamint egyes minisztereinken ke­resztül úgy szerepel, mint a ha­zugság és a titkos érdekek vé­közi tanácskozások, ettől az érte- j delmezője. Ez az őrült és logi- kezlettől nem függetlenül jöttek kátlan politika késztette a kor­ié Lre az ugyancsak Genfben le- | mányt arra, hogy behívasson hat­zailó kínai—amerikai nagyköveti megbeszélések, Genf eredménye­ként ül össze augusztus 29-én New Yorkban az ENSZ Leszere­lési Albizottsága s noha október vége még messze van, máris az akkor kezdődő négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezlet felé for­dul a világ tekintete. A genfi kormányfői értekezlet vitathatatlanul a nemzetközi helyzet legfontosabb és legége­tőbb kérdéseit vetette fel, ha nem is valamennyit. Ezeknek a kérdéseknek konkrét megoldása alapvetően változtathatja meg az egész világ politikai helyzetét, az egész nemzetközi légkört. E nagy kérdések mégsem takarhatják el szemünk elől az egyéb eseménye­ket. A világ természetszemen ha­lad tovább, tovább hatnak a gaz­dasági és társadalmi élet törvény- szerűségei, folyik a népek har­ca. A Genfben felvetett problé­mák között nem szerepel, mint ahogy nem is szerepelhet, a nem­zetközi élet valamennyi sokrétű eseménye. Ezek az események azonban befolyásolják egyes or­szágok belső fejlődését és vég­eredményben visszahatnak a gen­fi nagy kérdésekre. .-si Az északafrikai események, kü­lönösen a Marokkóban kialakult heivzet példázzák a fent elmon­dottakat a legvilágosabban. Á marokkói nép nemzeti harca A napokban egy francia jobb­oldali képviselő, Pierre Closter- mhnn levelet intézett pártjának, a Köztársasági Szocialista Párt­nak az elnökéhez és ebben beje­lentette kilépését a pártból. Le­velében többi között a követke­zőket írta: »A mi pártunk, egy eset kivételével soha nem emelte fel szavát a politikai adminiszt­ráció és a rendőrség túlkapá­sai ellen, nem tiltakozott az el­len, hogy az európai lázadók megüncsclnek ártatlan marok­kóiakat, elrabolják, felgyújtják javaikat. Ennek következtében vanezer embert. Nem használtak az indokínai és a tuniszi tanulsá­gok? Vájjon újabb Dien Bien Phura és más mészárlásokra van- e szükség ahhoz, hogy Önöknek végre kinyíljék a szemük?...« Ez a megrázó levél a francia hivatalos politika mély válsá­gáról s ugyanakkor az északaf­rikai francia uralom alatt élő arab népek nemzeti függetlenségi harcának eddig nem tapasztalt erejű kiszélesedéséről tanúskodik. Marokkóban és Algírban hetek óta véres összecsapások történnek. Az összecsapásoknak, a tünteté­seknek, a francia katonaság és rendőrség terrorjának eddig több mint kétezer halálos áldozata van. Mi húzódik meg ezek mögött a véres események mögött s mi­féle katasztrófa előérzete kész­tette az említett francia képvi­selőt levele megírására? Marokkónak, ennek a »protek­torátusnak« nevezett francia gyarmatnak népe nemzeti önálló­ságot követel. Meg akar szaba­dulni a francia gyarmatosítók, bankárok és kiszolgálói kizsák­mányolásától. Negyvenhárom éve tart a francia uralom Marokkó­ban s Marokkó) népének máig kormánya, se helyi képviselete. A nemzeti pártok, betiltva. A negyvenhárom éves francia ura­lom eredményeként az ipar, a kereskedelem, a pénzügyek tel­jesen a franciák kezébe kerültek és a franciák kezén vannak a legtermékenyebb földek is. Ez ellen az állapot ellen tiltakozik Marokkó népe és ez a tiltakozás ma már olyan fokot ért el, hogy a francia kormány az elmúlt hetekben lónak látta, hogy bi­zonyos látszatengedmények m;;g- csillogtatásával megpróbálja a marokkói tömegek mozgalmát le­szerelni. Ezt a célt szolgálta vol­na Drandval francia főhelytartó­nak az a terve, hogy Ben Arafa szultán, ez a francia báb, kí­sérelje meg olyan marokkói kor­mány létrehozását, amelyben a nemzeti körök képviselői is he­gyet foglalnának. Hogy a francia kormány tervét nem a tartós rendezés vágya sugallta, azt- a »reformtervekkel« egy időben végrehajtott Véres terrorintézke­dések bizonyítják a legjobban. A marokkói népet s a marokkói nemzeti köröket azonban sem az átlátszó reformtervek nem té­vesztették meg, sem a halálos sortüzek nem késztették vissza­vonulásra. Ben Arafát, a jelenlegi szultánt senki sem tekinti Ma­rokkóban a nemzeti érdekek kép­viselőjének s ennek megfelelően a francia gyarmati érdekeltségek szolgálatában álló néhány pasán és tőrzsfőnökön kívül nem is hajlandó együttműködni vele senki. A nemzeti körök igazi kép­viselőd s magujk a marokkói nép­tömegek is, a franciák által két éve eltávolított Mohammed Ben Jusszef szultán visszatérését kö­vetelik. A Humanité a marokkói helyzetről sincsen alkotmánya, se központi 1 Franciaország minden játszmáját elveszítheti Ilyen körülmények között foly- Afrika tak a dél-franciaországi Aix-Les- Bainsben a tárgyalások a fran­cia kormány tagjai és különböző marokkói személyiségek között. Egy dolgot világosan megmutat­tak: a marokkói kérdés rendezése elképzelhetetlen Ben Arafa és az őt támogató korrupt feudális pa­sák és törzsfőnökök további ha­talombitorlása mellett. Ha e tár­gyalások eredményeként végülis a marokkói francia érdekeltségek s az azokat támogató franeia kép­viselők és miniszterek akarata kerekednék felül, akkor jósol- gatási szándék nélkül mondhat­juk, hogy ezekután Franciaor­szágra, mint nagyhatalomra, sú­lyos idők várnak. Francia-Észak­Párizs. (MTI) A Humanité- ben Pierre Courtade a követke­zőket írja: — A marokkói események nap­fényre hozták azt a jelentős sze­repet, amelyet ott a szélsőséges gyarmatosító klikk játszik. E klikk tagjai felfegyverzett ban­dákba szervezve rendelkeznek a rendőrség és a katonai káderek legnagyobb részével s Marokkót saját birtokuknak tekintik. Sze­mükben csak egy megoldás le­hetséges a marokkói kérdésben: az a megoldás, amely teljes biz­tonságban lehetővé tenné szá­mukra ama kizsákmányolás óriási profitjának élvezését, amely sok év óta az amerikai rackettek te­vékenységére emlékeztet. — Ezek a személyek — foly­tatja Courtade — Franciaor­szágban hatalmas támogatókkal rendelkeznek. E cinkosságok se­gítségével a szélsőséges gyarma­tosító csoport abban a helyzetben yan, hogy szembeszegülhet az anyaország »határozataival« olyankor, amikor csodálatos mó­don e határozatok nem felelnek meg teljesen saját felfogásának. Ilyenkor valósággal ultimátumo­kat intéz a kormányhoz. — Tegnap, amikor úgy lát­szott, hogy a trónkérdés a ren­dezés útján van s amikor Ben Arafa, az alszultán, már hozzá já­rult a Tangerba való visszavo­nuláshoz, kifejtették vele azt a »nagyon határozott akaratát, hogy megtartja és továbbra is gyako­rolja Istentől kapott megbízatá­sát.« — A kormány gyengeségét t politikájának logikátlanságát még csak fokozza az a félelem, hogy mindez nem tetszik majd Was­hingtonnak. A marokkói francia jelenlét végső fokon úgy tűnik fel, mint annak az »amerikai je­lenlétnek« a garanciája, amely megmutatkozik a tőke gyorsított behatolásában, valamint az im­már ötszáz millió dollár érték­ben megvalósított katonai tá­maszpontok létesítésében. — Mindebből csak egy dolgot felejtenek ki minisztereink, a »marokkói jelenlétet«, ami pedig tényleges, olyan nép jelenlétét Marokkóban, amely ott otthon van és amellyel előbb, vagy utóbb meg kell egyezni egvmás kölcsönös tiszteletben tartásában, a szabadságban és a békében. A Szovjetunió segítsége India árvízkárosult lakosságának Moszkva. (TASZSZ) A legutób­bi hetekben hatalmas esőzések következtében árvíz pusztított In­dia keleti térségeiben. Augusztus 25-én, a Szovjetunió indiai ideiglenes ügyvivője fel­kereste Csanda indiai külügymi­niszterhelyettest és bejelentette, hogy 'á SfcovjeturiiŐ Vöföskéfiszt és Vörösfélhold Társaságainak Szövetsége százezer indiai rúpiát bocsát az indiai miniszterelnök által létesített segélyalap rendel­kezésére, az árvízkárosultak tá­mogatása céljából. Csanda megköszönte a segítsék göt. M set íű KI Az Interparlamentáris Unió ülése Helsinki. (TASZSZ) Az Inter képviselője foglalja el helyét eb­népeinek függetlenségi harcát ma már semmiféle csapat­erősítésekkel és »megtorló had­járatokkal« nem lehet többé meg­fékezni. A profitjukat féltő, el­vakult gyarmati és pénzügyi ér­dekeltségek politikájának érvény­re juttatása robbanásig feszítheti ezt a helyzetet és csak idő kér­dése, hogy a robbanás (mikor következik be. »Franciaország ab­ban a veszélyben forog — írja a Le Monde című párizsi pol­gári lap —, hogy minden játsz­máját elveszíti.« Az a kérdés, megértik-e a fran­cia uralkodó körök a Le Monde józan figyelmeztetését? parlamentáris Unió 44. értekezle­tének augusztus 26-i esti ülésén tovább folyt a vita a főtitkári be­számoló felett. Robinson, angol ben az ülésteremben még mielőtt határozatokat hozunk a beszá­molókkal kapcsolatban. Keszavan, India képviselője ja­küldött nagy megelégedését fejez- vasolta, hogy a Kínai Népköztár- te ki afölött, hogy az értekezleten saság parlamenti csoportját ve- küldöttséggel képviselteti magát a j vegyék fel az Interpalamentáíís Szovjetunió és ezt a nemzetközi' Unió tagjai sorába, feszültség enyhülését jellemző tényként emelte ki. Sajnálatos­nak tartom — mutatott rá a to­vábbiakban, —, hogy a nagy Kí­nának, a Kínai Népköztársaság, , _ , „ , ,, , , parlamentjének küldöttsége nincs [ dftel a Kossuth-adon helyszml jelen az értekezleten. A magyar rádió vasárnap délután 18.30 órai kez­közvetítésben számol be a Salgó­Allicata, Olaszország képviselő- iarj;lrl 1 Bányász Bp. Vasas es je ugyancsak több küldött tapssal kifejezett tetszésnyilvánítása mel­lett ezeket mondta: Javasolom, a Kínai Pécsi Dózsa—Bp. Kinizsi NB. I. oszt. bajnoki labdarugó mérkőzé­sek második félidejéről. Beszéli hogy a Kínai Népköztársaság I Gulyás Gyula és Szűcs Ferenc. IIIHIUHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIH^ szereztek. Fosztogattak. ]ai is elhaltak, mire fölocsudott — Megszoktad-e már a műn* Mégis kisütött a nap V Előbb értéktelenebb dolgo- gondolataiból. A habarcsot olyan lcatársaidat ? — kérdezte a leg- kat, később mind gyakrabban és erővel vágta a téglára, hogy az újabb brigádtagot, ídáman szárnyalt a nóta, Bartók Pista — az új ember értékesebbet. Most már filmsze- szanaszét fröccsent. Ki tudja, ér- _ Q], j10ííync naevon ió itt versenyre kelve a gyors- — kezében hirtelen megállt- a rűen peregtek előtte az elmúlt öt demes-e tovább küzdenie a be- közietek. igazán örülök hoev ide- röptű fecskékkel, fel, egészen az habarccsal megtöltött kanál, a év eseményei. A tárgyalóterem, csületes úton? Ezek még nem kerültem ’ *’’’ ég világoskék kupolájáig. Mész- keze mintha megbénult volna egy a bírák szánakozó tekintete, az tudják, de ha egy is meghallja, sze visszhangzott a táj, hogyne, pillanatra, a szaja keserűen el- ügyész fagyos, semmitmondó arc- akkor vége. Messzire elkerülik hß megszerettünk téged hiszen huszonhárom fiatal tüdő húzódott... s elhallgatott. Mint- kifejezése és az ítélet, öt kemény majd, mint az előző munkai le- ~ mon^ta Jóska —. Tegnap pe­fújta a dalt teljes lelkesedéssel, ha elvágták volna a jókedvét, év a börtönben. Felködlött előtte lyén. Soha, sóira nem nevethet dl® bebizonyítottad, hogy csak­Csukott szájjal, gépiesen dolgo- a rabok nyomorúságos élete, ak- többé olyan jókedvűen, mint az uS.varl élenjáró brigádba való zott tovább, gondolatai messze kor úgy érezte, meg is szokta, a lány, ott ni. Hagy kacag, csak- vag-v' Németh Sanyi csak neked „ „ u ...................... jártak. Visszakanyarodott a távoli Csak most tudja, hogy vissza- úgy bugyborékol belőle a neve- köszönheti,^ hogy nem zárjuk ki n akfk. Igazért,’ összeszoktak. Egy m"ltba’ látta öt év előtti önma- vonhatatlanul tönkretette az éle- tés — gondolta megsárgulva az a csoportból. Ha tegnap el nem éves elmúlt a’brigád. Most, alig Sát. a napfényes gyermek-ifjú- tét. Most, amikor látja maga irigységtől. A kislány arra for- tegzed a munkáját, akkor 6 ma két hete jött egv^új ember. De kor határán. Élt, mint a többi körül a fiatalok gondtalan, de- dúlt, észrevette, hogy valaki me- ref,a' az, *ben lógósoknak lám, már közénk is illeszkedett, g>ert^«k pajkos »csinytevő« rűs, gazdag életét. Úgy érzi ma- rően nézi s széles jókedvében “em lesz tobbé kegyelem, az biz­veiünk együtt énekel, s ni, mi- niódjára. Aztán akadt egy ba- gát, mint a vándor, aki siva- rávillantotta mind a harminckét :°,8' 'az -vm példamutató mun­lyen vidám - gondolta Kunos rátía> 6 az oka mindennek... Vagy tagba került és nem találja meg fogát- Pista indulatosan ledobta a kasnak PediS ott a }KŰ>e a DISZ­- e talán nem is ő? ...... ...............- ----- ' hpn "™ í gy jobban megy a munka, serényebben dolgoznak a téglát adogató kezek, a habarcsos ka­Jőska, a DISZ-titkár. — Elvtársak, az ifjúsági in­dulót! — kiáltotta el magát az ben. Nem is tudom, miért nem az utat. Hiába dolgozik jól, hiába szerszámot s szerencséjére meg- ,- Mi már felnőttek vagyunk, k<5vet el mindent, az a tény,hogy szélalt a műszak végét jelző ePte mar U hozzánk? i 4. vn* oi-i börtönviselt, körülfogja, mint va- hangszóró. Pista megállt. Az arca ijedtsé­mx™... oT.'T* ™ a. monc oga ta. er ne u az jam* unc{0k hínár e úgy érzi, 1T azafelé menet Jóska úgy get és kétségbeesést tükrözött egy egyik fiú! Rá is kezdtek azonnal: elet nem elet. Zsebpénzt kell bele kell fulladnia, nincs kiút. Az ü intézte, bogy Pista mellé pillanatig. Egy a jelszónk, a béke... szerezni valahonnan* akárhogyan, indulónak már az utolsó akkord- sodródjék az emberáradatban, — Eddig sem voltam Dl$Z-tag,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom