Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-18 / 115. szám

2 1955 májin 18.. tieril)i ViUaisauUt Hépe Nem a fegyvercsörtetés, hanem a tárgyalások ideje érkezett el Tito elnök május lő-i beszéde Belgrad (TASZSZ). Tito jugosz­láv elnök május 15-én Polában be­szédet mondott Isztria felszabadu­lásának 10. évfordulója alkalmá­ból. Beszédében kijelentette: „A jelenlegi nemzetközi helyzet elem­rése arról tanúskodik, hogy a bé­keharc nem maradt eredményte­len és hogy a nagy erőfeszítések­kel elért eredmények eléggé lel- kesítőek“. Tito elnök példa gyanánt hivat­kozott a koreai és indokínai hábo­rú beszüntetésére, a trieszti kér­dés megoldására és az osztrák ál­lamszerződés megkötésére. Lelke­sítőén hat az is — mondotta az elnök —, hogy a három nagyhata­lom közös tanácskozást javasolt a Szovjetuniónak, amelyen meg­tárgyalnak különböző megoldatlan problémákat. — Jelentős fontosságú az a javas­lat, amelyet néhány nappal ez­előtt terjesztett elő a Szovjetunió a leszerelés kérdésében és sok más probléma megoldására. Elmondha­tom, hogy ezek a javaslatok sok olyan kérdést tartalmaznak, ame­lyeket megelégedéssel fogadha­tunk és boldogok leszünk, ha e javaslatok leglényegesebb tételei megvalósulnak. Nézetem szerint tekintélyes hozzájárulás ez a vi­lágbéke megszilárdításához, a né­pek és államok közötti bizalom j légkörének megteremtéséhez. Tito kijelentette, hogy a béke ügyét előmozdító hatalmas siker a jugoszláv—szovjet viszony ren­dezése. Tito üdvözölte a május végén Belgrádban sorra kerülő szov­jet—jugoszláv tárgyalásokat és a Szovjetunió kezdeményezé­sét. Egyenjogú alapon fogunk tár­gyalni — jelentette ki Tito — az egész világ szemeláttára, az egész Nyugat és az egész Kelet tudni fogja, miről tárgyalunk és miben egyezünk meg. mivel az adott esetben nem szándékozunk szín­falak mögötti manőverezést foly­tatni és nem szándékozunk senki rovására cselekedni. Nem a mi hi­bánk, ha nyugaton ki kell ábrán- c'ulniok azoknak, akik olyasféle illúziókat tápláltak, hogy Jugosz­láviának valami másnak kell len­ti’e, mint ami jelenleg. Tito elnök kijelentette, hogy Ju­goszláviának egyforma kapcsola­tokat kell fenntartania a Szovjet­unióval és a többi keleteurópai or­szággal, valamint Nyugat orszá­gaival és sok más országgal, majd rámutatott arra, hogy Jugoszlá­via nem csatlakozik semmiféle tömbhöz. Tito hangsúlyozta, hogy a belg­rádi tárgyalások egyfelől Jugosz­lávia, másfelől a Szovjetunió és a keleteurópai országok együttmű­ködése és egymás mellett élése alapján fognak alapulni, a szuve- rénitás és függetlenség tisztelet- bentartásának alapján. A tárgyalások célja nem ide­iglenes megoldás avégett, hogy valamiképpen kiküszöbölődjék a jelenlegi helyzet, hanem szi­lárdabb alap megteremtése, amelyre a jövőben általában világszerte építeni kell a vi­szonyokat. Peking (Uj Kína). Icsiro Hato- jama japán miniszterelnök május 14-én a japán alsóház külügyi bi- [ zottságának ülésén kijelentette, I fontolóra vehető konzulok kicseré­lése a Kínai Népköztársaság és Japán között. Közvetlenül azután, hogy a mi­niszterelnök nyilatkozata elKang­Tito a továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy még számos meg­oldatlan probléma van, ami ko­moly nyugtalanságot okoz, majd hangsúlyozta a német kérdés meg­oldásának szükségességét. Aggasztó tény — mondotta Ti­to —, hogy vannak a világon olyan emberek, akiknek szava döntő, s akik még mindig úgy vélekednek, hogy csak erő segítségével lehet elérni a békét. Pedig az erő kon­cepciója és a fegyverzetbeli fö­lény nem hozhat semmiféle ered­ményt, mivel mindkettő háborús veszélyt rejt magában. Jugoszlá­via azt óhajtja, hogy a megoldat­lan kérdéseket erő segítségül hí­vása nélkül, békés úton oldják meg. Ezért elleneztük — mondotta — az atlanti tömbhöz való csatlako­zást és úgy véljük, hogy most nem a fegyvercsörtetés, hanem a tár­gyalások ideje érkezett el. Ugyan­csak ezért elleneztük az atomerő, az atom- és hldrogénbombák há­borús célokra való felhasználását, mivel ez a legnagyobb veszélyt rejti magában az emberiségre néz­ve. Nem elégséges azonban csak eltiltani az atomfegyvert és meg­akadályozni alkalmazását, hanem bátran hozzá kell látni az általá­nos leszereléshez is. zott, Sigemicu japán külügymi­niszter azon véleményének adott kifejezést, hogy a konzulátusok felállítása egyelőre „lehetetlen", mert az „egyenértékű lenne a Kí­nai Népköztársaság tényleges elis­merésével“ — közük tokiói sajtó- j jelentések. A két állásfoglalás j meglepetést keltett. Ellentétek a japán miniszterelnök és a japán külügyminiszter között Ünnepség a Viharsarok Népe 10. évfordulóján Tíz évvel ezelőtt indult útjára Viharsarok címmel a mai Viharsarok Népe elődje. A párt és a munkásosztály ügyét segí­tette minden példányával. így vált megyénk dolgozó népének megbecsült lapjává. A lap megindulásának 10. évfordulóját ünnepli A Megyei Pártbizottság lapja, a Viharsarok Népe szerkesztősé­ge május 21-én, szombaton délután fél hat órai kezdettel ün­nepséget rendez Békéscsabán, a Jókai Színházban. Ünnepi beszédet mond: Keleti Ferenc elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének osztályveze­tője. Szerkesztőségünk az ünnepségre szereteitel meghívja és várja lapunk minden külső cikkíróját, tudósítóját, levelezőjét, olvasóját és terjesztőjét. Keleti elvtárs ünnepi beszédét az alábbi kultúrműsor kö­veti. Műsor: József Attila: Ars poetica. Előadja: Almás! József, a Jókai Színház művésze. Járdányi:- Concertino. Előadják: hegedűn Dezső Ella zongorán P. Gregor Klára, a Békéscsabai Zeneiskola tanárai. Lcánybúc6ű. Előadja a Balassi-DISZ táncegyüttes. Népdalokat énekel Tövishát! Annamária, kíséri a Balassi Kultúrotthon népi zenekara. Mórkz Zsigmondi Virágnyílás (riport). Felolvassa Olasz Erzsi, a. Jókai Színház művésze. Liszt: XIII. Magyar Rapszódia. Zongorán előadja B. Fónagy Irma. Népmese-feldolgozás. Felolvassa Almási József, a Jókai Színház művésze. Népdalokat énekei Somi Sándor, kíséri a Balassi Kultúrotthon népi ze­nekara. Bihari táncok. Előadja a Balassi-DISZ táncegyüttes. Dísztávirat VIHARSAROK NÉPE SZERKESZTŐSÉGÉNEK, \ Békéscsaba. Szivünk melegével üdvözöljük a tízesztendős Viharsarok Né- pét. Kívánjuk, hogy a jövőben is, úgy, mint eddig, harcos segít­ségünkre legyen nagy feladatunk, a szocializmus felépítésében, a szebb holnap megteremtésében, Moravszki Mezőgazdasági Szövetkezet vezető I és dolgozói, Medgyesegyháza, Pártélet Következetesebb harcot a kulákság ellen I z MDP III.kongresszus» hosz- ^ szú időre megszabta 'felada­tunkat politikai és gazdasági té­ren egyaránt. Pártunk paraszt­politikáját illetően a III. párt­kong-esszus határozata kimond­ja: »Ami pártunk parasztpoliti­káját ilieti, az változatlanul Le­nin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegénypa- rasztságra támaszkodva, szoros szövetséget valósítunk meg a kö­zépparasztsággal, és egy pilla­natra sem szüntetjük meg a har­cot a zsírosparasztság., a kulák- ság ellen.« Felszabadulásunk óta sokan resztvettek szemináriumon, s a vezetők talán kivétel nélkül szó szerint el tudják mondani a hár­mas lenini jelszót. A gyakorlat­ban azonban ennek alkalmazásá­val sok esetben hiba van. Pár­tunk pnrasztpolitikájának helyes alkalmazását megköveteli a mun­kás-paraszt szövetség erősítése, mert csakis e politika helyes al­kalmazásával erősödhetik népi demokráciánk. A párt parasztpolitikájának al­kalmazásában az utóbbi másfél év alatt a sarkadi járásban is ta­pasztalhatók voltak az opportu­nista nézetek. A parasztságról legtöbb esetben csak általában beszéltünk, így előfordult, hogy a paraszt sző általános használata alapján egyes intézkedéseknél el­terelődött figyelmünk az osztály- ellenségről, a kulákságról. Nem adtunk kellő segítséget s nein szenteltünk megfelelő figyelmet a szegény- és kisparasztság prob­lémáinak intézésére. épállomásaink traktorosai, — habár ők maguk is nagyrészt volt szegényparasz­tok — szívesebben szántottak a tehetősebb, lovasfogattal rendel­kező parasztoknak, s ami súlyos hiba, sok esetben a kulákoknak is. Emiatt nagyon kevés felelős- ségrevonás történt. Legtöbb eset­ben az ÁMG pártszervezeteinek figyelmét is elkerülte ez a jelen­ség. A szegényparasztság; a kis- parasztok számtalan példával bi­zonyították be a munkásosztály­hoz való ragaszkodásukat. A be­gyűjtésben közülük van a leg­több példamutató, aki egész évi tojás- és baromfibeadását telje­sítette. E réteg érzi legjobban, hogy a felszabadulás után a mun­kásosztály politikája mentette meg őt az éhségtől, a munka- nélküliségtől, a kulákok földjén végzett nehéz, de semmi hasz­not nem adó munkától. Nem fe­lejtik cl a negyedén és ötödén való kukoricakapálást, a kulá­koknak végzett ingyenes mun­kát. Nem felejti el parasztsá­gunknak ez a része soha a nyo­morúságos múltat, s mind ezért a munkásosztály politikájának leghűségesebb követője. A legsúlyosabb hibát az oppor­tunista nézetek eluralko­dásával, a kulákság elleni harc sutbadobásával követtük el. A III. pártkongresszus határozata kimondja, hogy folytatnunk kell a kulákság korlátozásának politi­káját, erőteljesen kell fellépni a beadást nem teljesítők és az adót nem fizető kulákoklcal szem­ben. E határozatnak a nem kellő végrehajtása oda vezetett, hogy a kulákság nyíltan szabotálja a beadást, az állam iránti kötele- zettség teljesítését. A kötegyáni kulákok a kötelező napraforgó­beadásnak csak 27 százalékban tettek eleget, az 1954. évi hízott- sertésbeadási tervüket is csak 58 százalékban teljesítették. E szá­mok pártunk márciusi határo­zatáig nem szolgáltak kellő fi­gyelmeztetéssel. Csak a márciusi határozat után következett be fordulat. Tanácsaink erélyes, ha­tározott intézkedései nyomán ki­derült, hogy nem azért nem tel­jesítették a kulákok, mert nem volt miből, hanem a népi de­mokráciánk elleni gyűlöletből és látva azt, hogy minden bántódás nélkül szabotálhatják állam irán­ti kötelezettségüket. Okányban a kulákok alig adtak be hízottser­tést. Szegedi Antalnénak 3 drb. 120 kg-os, Sípos Vencelnének 2 drb 115 kg-os hízója van, de hátralékukat nem rendezték, ser­tésük a tanyán volt elrejtve, spekulációs célokra tartogatták. 8 a begyűjtés dolgozói nem láto­gatták ezeknek a tanyájukat, inkább elmentek 3—4 holdas kisparasztokhoz. A kulákok kivé­tel nélkül megtalálták az állam iránti kötelezettségek szabotálá- sának formáit, kihasználták a spekuláció minden lehetőségét. Szétiratták a földjeiket, jószágai­kat másnál tartották. Méhkeré­ken Nyiator János 31 holdas kuláknak 38.000 forint adótar­tozása van, földjét a fiai közt osztotta szét, de a fiai gazdasá­gában annyi jószág van, hogy a felesleges jószágok árubabocsá- tásával az adójukat egy fillérig rendezhetnék, s emellett a föld megmunkálása is biztosítva len­ne. A márciusi határozat megjele­nése után az erélyes intézke­dések nyomán, 10—15.000 forin­tokat egyszeriben le lehetett fi­zettetni a kulákokkal. Ez azt bizonyítja, hogy az erélyes in­tézkedés véget tud vetni a ku- lákság spekulációjának. Az osztályellenséggel szemben tanúsított opportunista magatar­tás növelte a kisárutermelésben is a kapitalista csökevényekct. Egyre többen vettek részt spe­kulációban. Nem folytattunk szí­vós munkál a középparasztok! megnyeréséért sem, nem bizo­nyítottuk be eléggé előttük, hogy számukra biztonságos termelés csak a munkásosztály által ve­zette népi demokratikus rend­szerben valósulhatott meg. A párt és kormány állandó támogatása következtében felszabadulásunk óta eltelt évtizedben egyetlen középparaszt földje sem került dobra, mint a Horthy-rendszer ideje alatt A felvilágosító munka hiánya miatt egyesek, követve a kulákot, terményeiket elvonták a beadás elől, spekulálni igyekez­tek, ezzel saját maguknak, népi demokráciánknak is kárt okoz­tak. Okányban Bálint Antal 120 kg kukoricával hátralékos, d« góréjában 10 mázsánál több ku­korica van. Többen vannak olya­nok is, akik a kulákság szavára hallgatva, nem fejlesztették gaz­daságukat, nem tartanak jószá­got, ezzel elsősorban magukal károsítják meg, mert jelenleg a jószágtartás az, amely által dol­gozó parasztságunk több jövede­lemhez jut. Az osztályellens g igyekszik lebeszélni a jószágtur- tásról dolgozó parasztjainkat, ó viszont rokonainál elrejtve sok esetben többet nevel, mint az el­múlt esztendőkben. A munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében leg.-ürgőseb- ben fel kell számolnunk minden opportunista magatartást. Nem lehet megtűrni semmi elhajlást, megalkuvást a hármas lenini jel­szó alkalmazásában. Támaszkod­junk szilárdan a szegényparaszt- ságra, segítsük problémáikban^ szilárdítsuk szövetségünket a kö­zépparasztsággal, nevelőmunl á- val meg kell győzni a munkás­osztály helyes politikájáról, se­gítsük az előnyös gazdasági lehe­tőségek fokozottabb felhasználá­sában. Egy pillanatra se szün­tessük be harcunkat a kuláks g ellen. A leninizmushoz híven ke­mény kézzel harcoljunk ellenük, mbit a tőkés rend utolsó ma­radványai, az imperialisták ha­zánkban lévő csatlósai ellen. Ej a béke és dolgozó népünk érdeke. Szabó Mihály, a sarkadi JB első titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom