Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-15 / 113. szám
1935 május 13., vasárnap 6--------------------------------------------------------------- i/iUauawk Vlípz Tóíkomlósi Jelentés A Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig Nemcsak a megyében, de a megye határain túl is több esetben komoly elismerést vívott ki már szerepléseivel a tJótkomlósi szlovák népi együttes. Országos körúton jártak néhányszor és bemutatták színpadra feldolgozott népi hagyományaikat Budapesten, a főváros környékén és Nóg- rád megyében sok helyen Mindenütt nagy tetszés, osztatlan siker kisérte útjukat. A tapsot — mely a nézőtereken fel-felzúgott — büszkeséggel mondhatja megyénk is a magáénak: hiszen nemzetiségeink kultúrájának újabb eredményei létrejöttéhez biztosította a lehetőségeket. A tőtkomlósi szlovákok emlékeznek a múlt rendszer nemzetiségeket elnyomd gálád politikájára — s becsülik, tisztelik és régóta élnek a demokráciánk nyújtotta korlátlan lehetőségekkel. A szép kultúrházat § lehető legteljesebben kihasználják, összejöveteleket tartanak S a szlovák és magyar nemzeti kultúra értékeit ápolgatják és ismerkednek meg azok újabb eredményeivel. A nyugodt körülményekről a kultúrház fiatal, új igazgatója, Molnár Pál gondoskodik. Evek óta így — a legjobb mederben — folyik a tótkomlós! szlovákok kulturális élete. Népi együttesük hosszú ideje együtt van, jelenleg közel száz főt számlál. Tagjai rég összeszoktak már s az együttes munkájában való részvételt elválaszthatatlanul mindennapi életükhöz tartozónak érzik. Csakis így érhették el eddigi nagyszerű eredményeiket. A dalkör Az együttes legöregebb — egy- j úttal a leggazdagabb hagyományokkal rendelkező részlege j a dalkör: hetvenéves, múltra te- j kint vissza. A kultúrház legszebb | szobájának falait és szekrényét j régebbi, nagy dalosversenyen ein-! lékei díszítik — serlegek, plakettek, emléklapok, eredményes szereplésük bizonyítékai Orosházáról, Makóról, Kassáról, Debrecenből, szegedről, a megyei együttesele országos versenyéről. Ilyen eredményeket természetesen csalt olyan emberekkel lehet elérni, akik annyira szeretik a dalkört, mint Nagy István, a lelkes vezető, Szokolai Dezső (30 éve dalos), vagy Morzsán József és Ácsai Pál 20—25 éve dalosok). Igen lelkesen vesznek részt a dalkör munkájában az X. sz. iskola nevelői és az óvónők is. Műsorukon szlovák és magyar kiőrúsművek szerepelnek általában. Fellépésük száma a táncosokénál és' a színjátszókénál kevesebb mostanában, de ezen segíteni fognak. A színjátszók Jozef Gregor Tajovszky »Zens- F) Zákon« című háromfelvonásos vígjátékával nagy hírre tettek szert az utóbbi időben. Fzt a csoportot Lauktó Pál, a szlovák iskola egyik nevelője vezeti. Az eddigi nagy sikerekben jelentős szerepe van az ő fáradtságot nem ismerő, energikus munkájának, figyelőre műsoron tartják a ienkf Zákon-t, előadják még a megyében néhány helyien — többek között Békéscsabán —, de gondolkodnak már új darab betanulásán is. A magyar színjátszó csoport most alakul, vezetője Hrivnák Pál, mindent elkövet, hogy életképes legyen az együttesnek ez a részlege is. Az a tervük, hogy az MSZT tagságával karöltve betanulják Kisfaludy j Károly »Kérők« című darabját, majd Soós György »Pettyesc-ét. A táncosok A tánccsoport is elég nagy múltra tekint vissza: már a kultúrház megalakulása előtt működött, Medovarszky Györgymé vezetésével. 0 gyűjtötte, dolgozta fel és tanította be a helyi és környékbeli tánchagyományokat. Különösen nagy sikerük volt és van a népi játékoknak, a balladáknak, a régi és az újabb tótkondósi lakodalmasnak. Igen érdekes a tánccsoport összetétele: tagjai között látunk 16 éves serdülő legénykéket, kislányokat és 60 év körüli férfiakat, őszhajú matrónákat is — Tomka Juci nénit, Tomka János bácsit, Kihárszki Mihálynét és Benyö Jánosnét és a többieket. Koruk ellenére olyan temperamentumos, fürge a mozgásuk, mint a fiataloknak: Voljer Andrásnak, Ghlehnyiczky Máriának, Herceg Pálnak, Tomasovszky Erzsébetnek. A próbákra kíváncsian be-belátogataak az általános iskolás gyerekek, már a nagyok között szeretnének táncolni. Ez arra enged következtetni, hogy nem lesz baj az utánpótlással. A csoport számait egy nyolctagú fúvószenekar kíséri. Ezek a zenészek nem tartoznak szorosan a kultúrházhoz, de ők mégis az együttes tagjainak érzik magukat. Nincs kérés, amit ne teljesítenének. Budapesten Április 29-én Budapesten a Magyar Optikai Művek kultúr- otthonában, minisztériumok és külföldi követségek képviselői jelenlétében szerepeltek a nemzetiségi együttesek bemutatóján. Sikerük teljes volt — megyénk nem vallott szégyent nemzetiségi kulturális értékeinek ápolásával. A hatvan tagú csoport résztvett a dolgozók impozáns május elsejei szemléjén, nemzetiségi öltözetben, zenekarük trombitaszója mellett, a Népművelési Minisztérium dolgozóival rendezetten vonultak el a dísztribün előtt. Kicsi, de messziről is szembetűnő színes csoportjuk a felvon ülőik hatalmas áradatában azt hirdette, hogy a mi hazánk nem tagadja meg egyetlen embertől sem a szabadság áldását — magyar és szlovák, román és német egyaránt élvezheti azt. Mintabál a békési kultúr házban Már harmadszor rendeztek mintabálat a békési járási kultúr - házban. Mindhárom alkalomkor olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a bálát már harmadszor meg kellett Ismételni. (Csapó László felvétele.) (Rábai Miklós előadása az Állami A Pártoktatók Háza nagy- termének az elmúlt szombaton a hét érára hirdetett előadás a jó csabai szokás szerint fél órával később kezdődött. Rábai Miklós, az Állami Népi Együttes vezetője és az ugyancsak csabai születésű Szik Ferenc és Danielisz László — az együttes tagjai — felváltva beszéltek arról a nehéz munkáról, amelyet a kezdet kezdetén a békéscsabai Batsányi táncegyüttesben végeztek. Ez a fáradságos munka tovább folytatódott azután egy országos méretekben kiszélesült központi együttesben, amelynek magját — Rábai Miklós szavai szerint —• akkor is és később is a csabai együttes adta. Igen megragadó- au mutatták be azt a változást, amely az Állami Népi Együttes mint hivatalos tánccsoport — megalakulása óta végbement. Figyelemmel kísérhettük a göröngyös utat, az együttes anyagi és művészi fejlődését, az egyetlen ruhában eltáncolt 3 —4 számból álló kompozícióktól a gazdag színekben pompázó, szebbnél- szebb ruhákig és a harmincegy- néháay állandó számmal rendelkező műsorig. a tulaj - donképEzután került sor ^gyuucs numnux uijairui; A kezdeti szorongás azonban csakhamar megszűnt, amikor Pe- kingben százezres tömeg lelkes ünnepléssel várta őket. Az előadók hosszan beszéltek a kínai út gyönyörű emlékeiről. Csodálattal emlékeztek meg a kínai népben rejlő hatalmas erőről és tehetségről. Gondoljunk csuk pl. arra a kínai elvtársra, aki egyszeri hallás után visszaénekel t* a Kállai-kettős dallamát. Sok színes történetet hallottunk még a kínai szokásokról, életükről is es Danielisz László szavai nvo- mán szinte magunk előtt láttuk a piszkos, sárga vizű Csendes- óceánt és a hatalmas, népes kínai városokat. Az előadás befejező részében peni tárgyra, a külföldi utazásokra. Az első út Albániába vezetett, majd Csehszlovákia és, Németország volt a következő ál- | lomás. A népi demokratikus or- szágok népe mindenütt szeretet-1 tel, megértéssel, szolgálatkészséggel fogadta az akkor még fejlődő; de nem teljesen kiforrott ‘ tánccsoportot. Az első nagy sikert j Moszkva hozta. Ez volt az együttes vizsgája: az Állami Népi j Egy üttes Moszkvában, majd Le- j ningrádban, a balett őshazájában, hozzáértő közönség előtt is nagy sikert aratott. A Szovjetunióból egyenesen Kínába utaztak, A j természeti szépségben gazdag út j után eílérkcztek Kína határához, j Rábai Miklós mutatta be az együttes legutóbbi szerepléseinek színhelyét, Párizst és Brüsszelt. Erre a nyugati útra a külföldiek kezdeti gáncsoskodása volt jellemző. A megérkezéskor csipkelődő cikkek és a rendőrség erőszakos okvetetlenkedése fogadta táncosainkat. A szenzációhajhászó újságírók minduntalan rossz fény ben szerették volna bemutatni a »vasfüggöny mögöttieket«, e.a azonban nem sikerült. A Népi Együttes minden nehézség ellenére is hatalmas sikert aratott és az a brüsszeli közönség í amely tetszését máskor olyan hidegen nyilvánítja, most a leg- forróban ünnepelte a magyar fiiikat és lányokat. Ez az előadás a békéscsabai gimnázium jubileumi előadássorozatának vitathatatlan gyöngyszeme. Nagyban hozzájárult-.teírikerhez az a közvetlen bar gúlát, a- melv hallgató és előadó közt kiala- leült és amely városiunk kedves szülöttét, Rábai Miklóst meg jobban hozzánk kapcsolta. Mindent ösz- szevetve: a szombat esti előadás közönsége, ha kissé későn is, de elégedetten hagyta el az előadás színhelyét. Skaliczki József ap* nr- »eve v.» IVAMUT fő utcáján egy nagysze- ^ rű új épület építése befeje- 5 előtt áll. Széles kőház, mind- t oldalt bejárattal, féloldalán slopsoros folyosóval. Pár pilláira megállunk előtte, s az első L'ókelőtől megkérdezzük: kié ;z ez a szép épület. — Állatorvosi lakás és rendelő hangzik a válasz. Kamut mérföldes év kell, hogy egységesen beépült település legyen. X TANÁCSELNÖK AZT MONDATA, hogy új a község Tán mégis helyesebb lenne úgy megfogalmazni, hogy újjáalakult, mert 7—800 évvel ezelőtt, egészen a a XVIÍI. százáéig település volt — Állatorvosi lakás és rendelő 300 ezer forintos költséggel — ismétli meg Hídvégi Imre tanácselnök elvtárs. Arcán egy kis mosoly fut keresztül. Biztosan eszébe jut a fiatal állatorvos, akii annyira megkedveltek a faluban ... Végre beköltözik az új lakásba, az új rendelőbe. — Kamut 1950 óta önálló falu — mondja a tanácselnök kérdésünkre —, 12 ezer holdunk van és körülbelül 3200-an élünk az új községben. Hogy mennyit tettünk, milyen hosszú utat jártunk be az önállóság óta, nehéz lenne elmondani. Néhány úi épületünk van, tanácsháza. üzletház, s a termelő- szövetkezeteink is — mert öt III. típusú, jól dolgozó szövetkezetünk van — építkeztek már. Állatállományunk nagyot fejlődött. A mezőgazdasági kiállításon is megismerték a kamuti jószágokat. Az idén napköziotthonunk is lesz, igaz, hogy csak a nyári hónapokra, de ez is nagyon fontos. — Kicsit elgondolkodik. Van min gondolkodni, hiszen Kamut még csak most kezd községgé fe jlődni. Jönéhány itt. ősi magyar település. A község, amely most a régi falu helyén alakult, visszavette ősének nevét. A hatalmas tanyavilág miatt is igen fontos volt a községgé alakulás, akkor is, ha nincs kiterjedt központi település — bár két féloldalas utcája is van —, mert a távoli tanyákról sokszor 20 kilométert is menni kellett Békésre, ahová közigazgatásilag tartozóit, hogy valamit elintézzenek. Ma itt a tanács, s negyedrésznyi járóföldre sincs a legtávolabbi tanyától sem. örülnek is ennek az új község lakói. Szinte szárnyakat kapott itt a fejlődés. Csak egyetlen példát: az egész telephelyen a múltban nem volt több három motornál. Ma a Rákóczi Termelőszövetkezetben egymagában 25 motorkerékpár van. Ez egy kis jele a fejlődésnek, s mégis ebben az aprónak látszó számban benne van egész - j életünk mérföldléptes fejlődése. Megtudjuk, hogy ma már nem luxus a motor, mint ahogy a kerékpár sem az, nem tudnának annyit hozni a földművesszövetkezetbe, hogy órákon belül el ne léptekkel fejlődik fogyna. No és esőköpenyből is több kellene, talán tízszerte is, mint amennyit kapnak. A kerékpárnál kénytelenek voltak az igénylőket felírni, hogy ne s szerencse, hanem a sorrend döntse el a jogosultságot. DZÜKSÉG VAN A KERÉK^ PÁRRA, a motorra — és van rá pénz is — pedig tavaly autóbusz- járatot is kapott a község. Nem kiszakított már a forgalomból, nem mondhatja senki, hogy „kstenháta- mögöttl hely“. Kultúrház is van, sőt egy időben mozielőadások is voltak, hogy ma miért nincs? Egyszerű az ok: akik az agregátort kezelték, bevonultak katonának és bizony, a MOKÉP november óla nem pótolta a szakembereket. Pedig nagy szükség volna a mozira. A kultúrházban van ugyan sakk, biliárd, egyéb szórakozóeszköz, de a mozi, az mégis más. Különösen ilyen helyeken, ahol a rádió is gondot okoz, hiszen még nincs villany. Igyekezni kell a MOKÉP- nek, és a község vezetőinek pedig harcolni kell érte, hogy ily hosszú tél Is, mint az elmúlt volt, ne maradjon mozi nélkül vaksötét. A villanyról esett szó. A tanácselnök kicsit összeráncolta a homlokát. — Nagyon kellene. IJgy gondolom, egyik gátja annak, hogy a tanyavilág lakói nem igyekeznek a központ környékén házat építeni. ügy vannak vele, hogy kint is pet- ró, bent is petró, akkor miért járjanak kilométereket a földjeikhez. A másik pedig az, hogy nincs idő az építkezéshez. Jó földek ezek és hálásak, szívesen művelik parasztjaink. így sem a tsz tagjai, sem az egyéni parasztok nem akarják háttérbe szorítani a földmunkát. Már ol3ran kérés is volt, hogy építsen valamilyen vállalat házakat. Mondják meg, hogy mennyiért adják, ők kifizetik az órát. * KAMUTI FÖLDMŰVELŐK ■rv nem feledkeznek el az állam iránti kötelességükről sem. A múlt negyedévi beadási tervüket teljem sítették. Hogyne tették volna, hiszen oljmn példamutató tanácstagok, mint Domokos Lajos, Szuro- vecz János beszéltek a begyűjtés fontosságáról. S olyan termelőszövetkezet járt élen, mint a Rákóczi, ahova most tavasszal is 11 új tag lépett be. Kamut új község, lakói büszkék arra, hogy önálló falujuk van. Önérzetüket igazolja az is, hogy az első negyedévben a járásban másodikok lettek az adóterv teljesítésében is. — Egyetlen zálogolás sem történt — mondja a tanácselnök. Kinéz az ablakon, a tanácsházától jól látni az első épületeket, s a tanyavilág közeleső házait; végigszemléli azokat. Hídvégi elvtárs — mi tagadás — büszke arra, hogy Kamut ilyen nagy lépésekkel halad a fejlődés útján.
