Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
ViUoAsawU l/lépt 1955 május 1., vasárnap A póri vezérlő csillag »Korunk esze, becsülete és lelkiismerete« — így nevezte Lenin a munkásosztály pártját. A párt harci vezérkar, vezérlő csillag, mely az osztályharc bonyolult viszonyai közepette a legcélravezetőbb politikát dolgozza ki, egy közös cél megoldására fogja ösz- Sze a munkásosztály, az egész dolgozó nép erejét, forradalmi lendületét, alkotó energiáját. A kommunista és munkáspártok politikája a néptömegek létérdekeit, a .társadalom anyagi fejlődésének megérett szükségleteit fejezi ki. A történelmi fejlődés minden szakaszában a párt Jó munkát, Szabó eivtárs I gítscgével előre lássák az események alakulását, hogy hozzáértéssel és körültekintéssel irányítsák a társadalom forradalmi átalakítására hivatott dolgozó tömegek harcát. A kommunista éa munkáspártok, a munkásosztály és az egész dolgozó nép legjobb elemeit egyesítik soraikban, s a proletariátus osztálytömörü’ésé- nek legmagasabbrendű formái, ök hivatottak a dolgozók valamennyi tömegszervezete tevékenységének összehangolására és vezetésére, a közös cél érdekében. A párt veaetőszerepe a legfőbb határozza meg a kapitalista íab- j feltétele az összes tömegszervezet ság alól való felszabadulásnak, majd a szocialista építés gyakorlati megvalósításának legfontosabb útjait és eszközeit. E pártok Szilárdan a lenini ideológiai, szervezeti, politikai és taktikai elvekre épülnek és a széttfépbeteflen elvi és gyakorlati egvség növeli ere A párt erejének forrása A kommunista és munkáspártok erejének és legyőzhetetlenségének az a forrása, hogy egész tevékenységüket a marxista-leninista elmélet irányítja, s hogy ezt az elméletet alkotó módon alkalmazzák a történelmit helyzetre, országaik konkrét viszonyaira. A marxista-leninista elmélet teszi lehetővé, hogy a forradalmi pártok helyesen tájékozódjanak minden helyzetben, hogy tudományos elméletük seeredményes munkájának. E nélkül nem lehet kivívni és megerősíteni a proletárdiktatúrát, még kevésbé lehet sikeresen építeni a szocializmust. Ezt tanította a munkásmozgalom kimagasló vezére Lenin és Sztálin, ezt A kommunista és munkáspártokat minden ténykedésükben a pio'e ár-internac’onalizmus magasztos eszméje hatja át. Napjainkban rendkívül nagy feladatok hárulnak a kapitalista, a gyarmati és függőországokban küzdő kommunista és munkáspártokra. E pártok vezetik hazájuk népeinek a békéért, a demokratikus szabadságjogokért vívott harcát. E pártok, maguk kö- ■ ré tömörítve a lakosság többségét, határozottan fellépnek az új világháború kirobbantását célzó imperialista tervek meghiúsításáért, az atom-, a lúdrogénbomba és más tömegpusztító fegyver eltiltásáért. A mindent legyőző marxista- leninista elmélet mesteri alkalmazása, világ forradalmi kommunista és munkáspártjainak példaképévé a Szovjetunió Kommu igazolja a Szovjetunió Kommu- | nista Pártját tette. A mi pártunk nista Pártjának nagy, nemzetközi j is a Szovjetunió Kommunista tapasztalata. | Pártjában látja példaképét. A nép szívébe zárta pártunkat Népünk immár negyedik évtizede ismeri és szívébe zárta pártunkat. Azt a pártot, amely az elnyomás, a tomboló reakció oly nehéz és bonyolult viszonyai közt sok áldozattal, de egyedül mutatta a helyes utat. Népünk szívébe zárta és egyre jobban szívébe zárja azt a pártot, amely a felszabadulás után oly sok csatában megedződve, biztos kézzel vezette és vezeti a járatlan út bonyolult viszonyai közepette a dolgozók harcát a jövőért — a szocializmus felépítéséért. Nagy pártunk évtizedes tapasztalata bizonyítja, hogy sikeresen betudja tölteni a nép vezetőjének nehéz, felelősségteljes, de megtisztelő szerepét; hogy nem mámorosodik meg a sikerektől, hogy bátran fel tudja tárni hibáit és ki is javítja azokat. Az élet igazolta, hogy pártunk tud' tanulni a néptől és tudja tanítani, vezetni népünket. Falud! Gábor A múltról beszél a fiataloknak Szokatlan csend volt, szinte a lelékzeüet is lehetett hallani a fiatalok között. Nem parancsszóra hallgattak el, ez a kiváncsi érdeklődésből fakadt. — Azt mondjátok — kezdi Rikk elvtárs a beszédét — hogy a régi időkből meséljek nektek, hát jó. Elmesélem a régi május elsejét, lássátok, hogy régen, 42 évvel ezelőtt, amikor még én is fiatal voltam, nem arról beszélgettünk, hogyan vonuljunk, díszes kerékpáron, kocsin, vagy éppen gyalog. Más volt a mi feladatunk, Bókkal nehezebb. 1913-at írtak, a kalendárium jó időt jelzett. Ebben az évben korán jött a tavasz. Virágba borult májua 1-re a város, a falu. Nagyváradon éltem akkor. A felvonulásra való készülődést vagy két héttel előbb megkezdtük. Itt nem arról beszél :ünk, hogy milyen dekorációt vigyünk, hanem arról, hogy minél többen tüntessünk a régi, elavult rendszer ellen. Hogy jól do'goztunk, ez május elsején mutatkozott meg, amikor a város különböző részeiből százával csatlakoztak hozzánk az elvtársak. Mire a nagypiacra értünk, több mint ötezer volt a tüntetők száma. Ahogy a mi tömegünk szaporodott, úgy erősítették a csendőrscg sorait is. Vagy két század kisért bennünket a piactérig. Vánstok, a szociáldemokrata szónok nem szólt a rendszer ellen. A beszéd simán ment, a csendőrök sem avatkoztak közbe. Az előadó hozzászólásokat kért. Én is jelentkeztem. Üdvözöltem a munkásosztály ünnepét. Arról is beszéltem, hogy mi csak nagyon kevés részét kapjuk meg a keresetünknek. Itt a piactérrel szemben — mutattam egy palotára — ezek gazdái élnek a mi pénzünkből. S ekkor a tömeg kétfelé vált, az egyik része elindult kövekkel és beverték az ablakokat, megdobálták a házat ott, ahol érték. A csendőrök előbb engem, majd a tömé e üt'egelték kardlapokkal. A nyomát még mindig érzem, itt ni — s ezzel széthúzza fején a rövid hajat éa megmutatja a nagy forradást. — Hat hónapot kaptam De láttam és átéltem ennél szebbet is, 1919 május 1-ét. Sohasem fogom elfe’ejteni, Cegléden soha nem láttam azelőtt annyi boldog embert, mint akkor. A világháború után talán akkor nevettek először az emberek. Tudjátok, már hajnalban nem lehetett aludni, a tömeg gyülekezett, mindenki virágcsokrot szorongatott. Ekkor ünnepelte először szabadon, boldogan május 1-ét a magyar nép. Ha akkor éltetek volna, ti ,is azt mondanátok, amit én, életem első boldog napja volt. A régi május elsejének már csak az emlékei élnek. Jusson eszetekbe ez a történet most is, amikor a tizenegyedik szabad május elsején felvonultok. A május 1-i tüntetésen tegyetek hitet ti vésztői fiatalok is, hogy nem akarjátok vissza a múltat. Ott, a felvonulók között leszek én is, hiszen maholnap 70 éves leszek, de a hátralévő időmet boldogan, békességben akarom leélni. Ezt kívánom nektek is. —■ Ugy-e, Rikk bácsi, máskor is eljön hozzánk? — kérlelték töbjí en. — Beszél a múltról, hogy meg jobban megszeressük és értékeljük a jelenünket. Március közepe táján Almás- kamaráson a község kommunista aktívái ülést tartottak, Megvitatták a márciusi párt- határozatból adódó tennivalókat. A járási pártbizottság munkatársa azt is tudtukra adta, hogy a falusi pártpolitikai munka megjavításáról szóló határozat értelmében, pártbizottságot választanak a községben és ennek vezetésére függetlenített párttitkárt választanak. Az aktívaülés résztvevői örömmel fogad'-ák ezt a bejelentést, helyeselték mindany- nyian. Legalább egységesebb lesz a pártszervezetek irányítása, s közvetlenebbül kapnak segítséget, útbaigazítást. Ez eddig rendben is van — gondolkodtak —, de ki lenne alkalmas a községben párttitkárnak. A csendet Laukó elvtárs, a Sallai TSZ elnöke törte meg. Mit szólnának az elvtársak, ha a járási pártbizottságtól visszakérnénk Szabó Lajos elvtársat. A javaslattal mindannyian egyetértettek. Legtöbben még a tagsági könyvvel is szavazni akartak. De vajon vállalja-e Szabó elvtárs ezt a munkát? Visszajön-e hozzánk. Felcseréli-e a járási pártbizottságot kisebb funkcióval? ‘— érlelődtek az újabb gondolatok. Ez a kérdés másik oldala, Ez a felsőbb pártszerveken és Szabó elvtárson múlik. Mindenesetre vegyük a javaslatot, vagy kérést jegyzőkönyvbe és küldjük meg a járásnak. Majd meglátjuk, mi lesz — határozták el mindannyian. * A járási pártbizottságon Lestyán elvtárs, az első titkár a napi postát olvasgatta. így került kezébe az almáskamarásiak jegyzőkönyve, amiben Szabó elvtársat kérik vissza párttitkárnak. Elgondolkodott, s így döntött magában. Igazuk van ezeknek az elvtársaknak. Erős kezű, fejlett elvtárs kell „Kamarásra“. Tizennyolc községből települtek oda a felszabadulás után az emberek. Nevelni kell őket, mert sokszor megfeledkeznek a kötelességekről is. Egy kis részük még azzal van, hogy az állam csak adjon, de őket senki se háborgassa. Erősíteni, gyarapítani kell a tsz-eket is, példát kell mutatni a falu kommunistáinak, s erre tanítani, nevelni őket... Az almáskamarási kommunisták pár nap múlva választ kaptak. A felsőbb szervek egyetértenek a kívánsággal, visz- szaengedik Szabó elvtársat. Szabó elvtárson is múlott. Ő is megadata a választ. Amit így fogalmazott meg: Innen indultam utamra, az elvtársak neveltek és formáltak, együtt harcoltunk, együtt örültünk. Hogy visszahívnak közéjük, ez csak bizalom lehet számomra. Olyat kértek tőlem, amire csak az igen lehet a válasz A napokban pártértekezlet volt Kamaráson. A jelölőlistán Szabó elvtárs neve is ott szerepelt a többiek között. A szávazás eredményének kihirdetésekor pedig büszkén dobbant a szíve. A küldöttek mindannyian megszavazták a bizalmat. Egyhangúlag választották be a pártbizottságba. A párttagok bíznak munkájában. Sokat várnak tőle, hisz amióta elkerült a községből, fejlődött tudása, gazdagodott tapasztalata. Szabó elvtárs rá is szolgál erre a bizalomra. Segít is majd a munkában. Neveli a kommunistákat példamutatásra. Ennek már jelei is vannak. Felesége az elmúlt héten a Sallai TSZ-ben munkára jelentkezett. A tsz-tagok szinte meglepődtek, ilyenre nem számítottak. Szokatlan nekik, hogy vezető ember felesége a tsz-ben akar dolgozni. Eddig úgy volt: a vezetők tsz-tagok ugyan, de feleségeik, családtagjaik nem jártak dolgozni, otthon voltak, vagy másfelé mentek, a háztáji területet pedig szigorúan követelték. Szabó elvtárs feleségének példamutatásából okulhatnak. Ahhoz, hogy Almáskamaráson a tsz-ek fejlesztésében előre lépjenek, szükséges az is, hogy a vezetők az eddiginél többet tegyenek, s elsősorban ők és családtagjaik érezzék magukénak a termelőszövetkezetet. — rteák — r Cs. E. 1801 május 1 (Orosháza) Zászló nélkül vonult a harcba A piros szekfűs szegény sereg, Megremegett a törvény fala, Mikor hangzott: „Munkát, kenyeret!“ Mintha szívük tépték volna ki, Úgy fájt az elrabolt lobogó Es nem hátráltak meg, hiába Hangzott el a fenyegető szó. De hirtelen rájuk rugtatott Földvár felől a zsandár horda, Mint a viharfelhő törtek rá A fegyvemélküli csoportra. Egy fehérlovas puskája szólt, Kőre hullt a vén Mórocz vére, De haláláig büszke volt ő A zászlóért kapott sebére. Sokan vannak, kik őrzik ma is Fáradt testükön a kard helyét, S ha kérdik őket e májusról, Fátyol fedi mindegyik szemét. Kinn a határban öreg paraszt Meséli a kis unokának, Hogyan lett vége a zsandárndk, S a megbőszült fehér lovának. Talán egy béres legény keze Markolta meg a villanyelet, Hogy bosszulja az ártatlanul Elszenvedett fájdalmas sebet. Mert másnapra az árokparton Holtan feküdt a zsandár, a ló, De sokáig rab maradt ä nép — Mondja — meg a drága lobogó. TÓTH LAJOS
