Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
1955 májite 1.» vasárnap ¥>«* Wf* ¥(4^¥^<P, Wf* V»*» 4^ M0» % VLUaitai&k Hépt Óda a munka ünnepére Május, — te piros-len gásií, tavaszi hónap, újult ütemeddel emeld a fénybe zászlainka! 5 ti: géf.ek, szerszámok, irótollak, frnjátok össze bátor hangotok széles zenébe, hogy ömöljön, zúgjon, élesedjen, és visszhangozzák a rét, az erdő, a hegyek szabad zengésetek: r Munka Himnuszát. Hatalmas teryek, hősi tettek — erről beszélj most, megújult hazánk! Beszélj a munka nagy hadáról, mely életet épít: gyárit, Iskolát, vagy szén csatát viv a földanyával, vagy gépiit irányít, vagy szövi a vásznat, vagy búzát babusgat fehér kenyérnek, vagy betűkbe önti a kultúra szavát, vagy bármit is tegyen, ezernyi gyárban, munkahelyen, «•* versenyre kelve termel és épít. és megyen előre pártunk oldalán az új célok felé. Május elseje, — te harci emlékű dladaíünnep, fordítsd az élre napos arcodat, mert ott mennek ők, ott menetelnek feszes sorokban, boldogan 6 munka hadának élharcosa!, s mögöttük egyre hömpölyög a dolgos nép apraja-nagyía. Hogy nőnek a sorok, hogy nő az ünnep, hegy nő a mámor! Egyre csak jön a tettek győző serege: az öröm ritmusára lép — és a munkáról dalol. Erről zeng ma a város, a falu az ország, de mindenütt erről énekel a világ dolgozója, hol a békét védik május fegyverével. Éljen május, a győztes, a miénk! Éljen a nép, a Béke embeie, ki holnap már dolgozni megjen, hogy gépek, traktorok, kalapácsok, s a munka minden eszköze búgva, kattogva, lázzal, * sercegve, pengve, szaporán termelje majd ki a jövő anyagát, hegy büszkén formáljunk még jobb életet, békét, szocializmust! Dicsőség néked, alkotó magyar! Dicsőség nektek, világ dolgozói! FENYVESI ANDRÁS Békéscsaba AZ ELSŐ PRÓBA 175) írta: DER ENDRE Az elmúlt héten 157 levél érkezett szerkesztőségünkbe. A beérkezett levelek többségét feldolgoztuk és lapunkban közöltük. Tudósítóink közül Patakfalvi István és Nádai Árpád küldtek legjobb tájékoztatást az orosházi járásból. így tudomást szerezhettek olvasóink ezen járás legfrissebb eseményeiről. Jó hírt adtak a május elsejei készülődésről is. Levelezőink közül Gyarmati Sándor, a dobozi Petőfi TSZ- ből arról irt: megkezdték a növényápolási munkákat. Dékány Zsuzsanna Dévaványáról az öregek megbecsüléséről küldött értékes tájékoztatást. A kukorica négyzetes vetésének fontosságáról és előnyeiről Hídi Antal, a Békéscsabai Gépállomás igazgatója küldött szerkesztőségünkhöz tartalmas levelet. Megyénk I közé.pis.koláib1ai3 _____! a anvopvi p so K ik, ha nem ők?... nálni azt a lehetőséget, amelyről államunk gondoskodik: gyermekeiket — külöi "sen, ha jó tanulók, de ha közepes rendűek is — küldeniük kell az általános Gimnáziumokba, oda, ahol általános műveltséget szerezhetnek, alapot ahhoz, hogy értelmiségi dolgozók, jó szakmunkások váljanak belőlük. Célunk a szocializmus felépítése. Ezt a nagy munkát népünk, a munkásosztály vezetésével, a dolgozó parasztsággal szövetségben végzi. A vezetés nagy feladatot hárít munkás- osztályunkra, olyan .nagy feladatot, amelynek főként csak „kiművelt fők“ tudnak megfelelni. Ha a munkás- és parasztszülők gyermekeiket nem engedik művelődni, a szocializmus építésének ütemét lassítják. ______ e setben Megnyílt a Budapesti Helyiipari Vásár Pénteken délben megnyílt a 11. Budapesti Helyiipari Vásár. Résztvesz Moszkva, Peking, Varsó!, Berlin és Szófia helyi-ipara is. Az öt baráti ország fővárosának résztvétele a vásáron nemcslak azt jelenti, hogy színesebb, érdekesebb a vásár, hanem jelenti egyúttal népi demokráciánk megbecsülését, a 10 éves évforduló ünnepi hangulatának emelését is. Az idei vásár méreteiben közel háromszorosa az elmúlt évinek, összesen 27 épületet állítottak fel, ezenkívül több mint egy kilométer hosszú fülkesort is. A magyar és a baráti fővárosok helyiipara együtt mintegy 125 millió forint értékű közszükségleti cikket mutat be. — Tótkomlóson a lakosság kérésére a községpolitikai tervbe be. ették az utak, gyalogjárók és a kutak megjavítását. A villanyhálózat bővítését, új kút létesítését és a Malinovszki ut kövezését. Az út építéséhez a lakosság mintegy 450 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá. a jövőévi első osztályok benépesítésének kérdésével foglalkoznak a nevelők, látogatják az általános iskolákat és buzdítják a mostani nyolcadikos tanulókat, hogy jelentkezzenek továbbtanulásra. Technikumokba, óvónő-, és tanítóképzőkbe örömmel készülnek a gyerekek, az ált. gimnáziumokba, viszont nem jelentkeznek elegen. Sajnálattal kell megállapítani, hogy éppen azok nem mutatnak elég kedvet a továbbtanuláshoz, akikre a legnagyobb szükség lenne: a munkás- és parasztszülők gyermekei. A legjobb tanulókkal nincs különösebb baj — bár elég sok kitűnő rendű munkás- vagy paraszt-tanuló kívánja abbahagyni tanulmányait — az általános iskolák „aranytartalékai“, az erős közepes képességű gyerekek lelkesednek legkevésbé az alaposabb műveltség megszerzése iránt. E helyzet kialakulásához különösképpen egyes szülők járultak hozzá azzal, hogy gyermekeiket nem serkentették, hanem lebeszélni igyekeztek a továbbtanulásról, de a nevelők közül is többen elősegítették ezt azzal, hogy a komolyabb műveltség megszerzésének áldásait a foglalkozásokon nem csillogtatták meg a gyermekek előtt, s így erőteljesebb hatások hiányának következtében azokban nem kelt életre ellen- állhatatlan tudásszomj. | A munkás | és parasztszülök :------------------! értsék meg: ha n em engedik gyermeküket középiskolába, munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk bánja meg —. műveltségi színvonala alacsony lesz. Ilyen hibát nem követhetnek el, ki kell haszSzámtalan arra — hivatkoznak, hogy nem tudnak fiúkra, lányukra — amíg „valami lesz a kezében“ — éveket várni. Az ilyenfajta megnyilatkozás nem öntudatra vall, nem azt bizonyítja, hogy a szülőnek igazán szívügye gyermekei jövője. A mi apáink sokat harcoltak, áldoztak a máért, nekünk sokat kell dolgoznunk, áldoznunk a holnapért, a szocializmusért. S ez az áldozat kötelesség is: minden szülőnek kötelessége, a lehetőséghez mérten, olyan embert faragni gyermekéből, aki osztályának, a munkásosztály nagy ügyének a legtöbbet tud használni. Taníttatni kell őket... Megyénkben minden általános középiskola várja a munkás- és parasztszármazású gyermekeket — mert padjait kik népesíthetnék be, ha nem ők? Védőnövénnyel vetettük a lucernát Hozzászólás lapunk 24-i számában megjelent lucerna termesztéserő szóló cikkhez A Viharsarok Népe április 24-ii számában olvastam Csizmaria József kutatónak a lucerna termelésről írott cikkét, mellyel én is egyetértek, azonban egy-két Mi cseperedő fiatalok is helyet kaptunk az ünnepi menetben. Karcsi a folyton kaparászó Jrázi Erzsivel haladt, Lajinak meg Eerenczi tanító úr csendes Bzavú, hamar piruló leánykája, Magdns jutott párként. A vőfélyek, a messze földön híres rigmusfaragó Fekete Pista bácsi, meg lrázi Gabri, szalagos .botjukkal hadonászva derűsen rendezkedtek, kurjongattak. Am az igazán kedvemre való vőfélyekké] útközben találkoztunk. Kelen Gyuszi zöldre festett faládát cipelve, Kazár Lackó papírba tekert holmit tartogatva Iparkodott szembe velünk. Á komódi állomásnál szálltak le, s lélekszakadva ügettek hét küo- ínéteren át falunkig, hogy el ne késsenek. Eddig is sejtettem, hogy — a fiatalokat kivéve — én vagyok Itt menet legboldogabb tagja, de ebben a pillanatban bizonyosan tudtam! Nem bírtam uralkodni magamon. Hirtelen, Tuca Karját elengedve elébük futottam, s megölelve Gyuszit, lelkendezve kiáltottam el repeső szívem nagy- nagy örömét; — Gyuszikám! Tovább tanulhatok! S hévvel hadartam el a tegnapi vita eredményét. — Derék dolog, Andriskám! — rázta meg a karom keményen. — Azt is hallottam, hogyan viselkedtél Gsepkónál. Büszke vagyok rád! Ennél az utóbbi három szónál nagyobb kitüntetést el sem tudtam képzelni... Most láttam csak, milyen nagy dolog volt, hogy nem hagytam a becsületet Csepkónál, s mindent kockáztatva ellene fordultam az igazságtalanságnak. Kazár Lackó kötődve üdvözölte vőlegény komáját: — Úgy látom, még jókor érkeztem. Éppen az utolsó percben. Figyelmeztetlek hát, még meggondolhatod, hogy érdemes-e igába hajtani a fejed. Jani csak mosolygott, de Ba- zse visszanyelveit emberül: — Ne keverje itt a mérget, Lackó! Mától kezdve nem magára hallgat a párom, hanem énrám! — Hallgat hát, mert muszáj neki... — évődött Lackó, oe ezzel aztán el is surrant a soka latomban, behúzott fejjel, s nagyot nevetve. Mindnyájan elkomolyodtunk, a- mikor a vaspántos templomajtó kitárult előttünk. Báli Lajos papi kabátján összefonva kezét, folyékonyan, s amolyan protestáns pátosszal beszélt arról, hogy nem fenékig tejfel a házasság, hanem komoly küszködéssel jár Beszédéből úgy hiszem, nem maradt meg semmi a ha .Igatóságban, mé ;- is meghatott mindnyájunkat a perc ünnepélyessége. Ez a hangulat jószerint az ebédnél sem oldódott meg. Bazsa is feltűnően komoly maradt. — Mi baj, angyalkám? — hajolt hozzá Jani készségesen. — Hát nem láttad? — suttogta Bajjsa bosszúsan. — A pap képes volt most is abban az ingben maradni, amiben a malacait vakar- gatja. Nem láttad a gallérját, meg a manzsettáját?... — Az a fontos lelkem, hogy most már az enyém vagy csakugyan, amíg élünk — simogatta meg Jani az újdonsült menyecske kezét. Ám Bazsa igazi jókedvét csak este nyerte vissza, amikor — régi íalunkbeli szokás szerint — egy táiból kellett ennie Janival a csigalevest. Janota Pali bácsi, aki ezt a jelképes szokást nem ismerte, váltig kinálgatta a kacagó kis menyecskének a saját tányérját, evőeszközét. Mondván, hogy ő majd meglesz valahogy, amíg evőeszközt hoznak. — Ez itt a szokás, Pali — mondta mosolyogva apám —, a közös sorsot példázza. — Nem a legjobb szokás — vakkan tett át teleszéjjal Gyuri bátyám —, mert most Janinak sokat kéne ennie1 — Majd a birkából — rikkantott Fekete Pista bácsi, s már hozta is a paprikást. Nevetve mutogatta Kincses Károly bácsinak, aki násznagyi rangban a bort osztogatta: — Úszik a vagyon, koma! — Fő, hogy zsírban úszik — legyintett Károly bácsi, s hunyorított busa szemöldöke alól. — Jól megitatjuk majd... Persze, a birkapaprikás nem úszott valami tengersok zsírban. Szegényes kis étel volt biz* az, elhült, s elfagyott. Kazár Lackó meg is jegyezte, miközben a birkapaprikással tusakodott: — No, ez is a dédapám korában jött a világra. A hangulat akkor emelkedett igazán nagyot, amikor megitatták kicsit a birkát. Különösen Gyuri bácsi fenyegette folyton az eget bütykös ujjaival. Nótázni szeretett volna mindenképp. Fekete Pista bácsi rigmusai is alaposan hozzájárultak a jókedv nekiáradásához, kivált, amikor a vőfélytársakat mutogatta be sorra: „Ez Rákóczi fajta, elszánt kuruc gyerek, sokszor úgy elalszik, beköpik a legyek. Él-hal a lányokért, persze, csak titokban, kitűnően táncol — maga a sarokban...“ — Ha még csak maga táncolna! — legyintett Gyuri bácsi —, de a seprűt szokta titokban táncra kérni... (t oly tatjuk.) gyakorlati módszerrel szeretném kiegészíteni. Két évtizedes gyakorlatom alatt azt tapasztaltam, hogy a mi talajaink gyommaggal erősen fertőzöttek, s az acat nagyon elterjedt. Márpedig gyomok — különösen az évelő gyomok — a legnagyobb ellenségei a fiatal lucernásnak. A gyom csökkentésére én a lucernát tavaszi bükköny védőnövénnyel vetettéin, kát. holdanként 40 kg bükkönyt szórtam el és utána készítettem el a talajt lucemavetésre. Azi eredmény kielégítő volt, mert a bükköny gyors fejlődése elnyomta a gyomokat és a talajt nedves állapotban tartotta. Kaszálása után tarlómaradvány alig Van. A nagyobb szénahozamon kívül van még egy közvetett haszna is, mert a bükköny gyökere nitrogénben gazdagítja a talajt, ami a lucerna fejlődését nagyban elősegíti. Az elmúlt télen régi lucernásaink részint az időjárás, részint a mezei pocok kártétele miatt nagyon megritkultak, ezért az új; telepítéseknél nagyon gondosan járunk el, hogy termésünk biztosítva legyen. Homoki János kih. agronómus Uj Alkotmány TSZ, Szeghalom — A GYERMEKRUHA- és Fehémeműkészítő Vállalat ötezer jóminőségű férfiinget, ezenkívül nagymennyiségű különféle gyermekruházati cikket és sok ágyneműt gyártott a Budapesti Helyiipari Vásárra.
