Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-20 / 67. szám
6 1955 március 20.s vasárnap (/íUoímmU Héfie EMLÉKEZÉS N éhány nap szabadságot kapott. Most fütyörészve, kisbőrönddel a kezében az állomásról hazafelé tart. Hosszú léptekkel méri a betonutat. Játékosan néha számolja is lépteit. Egy, kettő, három, négy, üt... Aztán egy pár másodpercig a Körös holtágában gyönyörködik. De sokszor halászott benne. Az endrődi gyerekek kedvenc helye ma is ez a vízpart. Magukcsinálta horgaikkal néha sikerül eg.y-egy aprócska halat kifogni. Ez nem Változott meg. A kis halnak agyerek pont úgy örült, mint Farkas József annakidején, 8 —10 éves korában. De tán mégsem egészen úgy van, mert akkor biz’ ő, ha kettőt-hármat sikerült fogni, hazaszaladt véle, hogy anyja paprikáslisztben megforgatva, megsüsse az apró halat. Most szinte összeszalad a nyál a szájában: milyen jóízű falat. Harminckétéves, századosi rang van a vállán, de most olyan szívesen odaállna horgászni, hogy ajándéka mellé egy-két apró halat is vigyen anyjának. A Gyomai úton mindenkinek köszöngetve, sétálva'megy. A nap visszaverődik a fehér falakról, már ereje is van. Későn, de a tavasz jövetelét hirdeti. Hazaérkezik. Házuk előtt új járda vezet. Az anyja az ablaknál ült s varrogatott, amikor ő betoppant. Örömében úgy meglepődött, hogy a tű is kiesett kezéből. — Nagy fiam, hazajöttél? — kérdezte s máris átnyalábolta fia két erős vállát. A férfi lehajolt, megcsókolta anyja kezét, s aztán szokott mozdulattal az ágy tetejére dobta sapkáját^ és köpenyét. — Meddig leszel itthon? «= kérdezte az anyja, tenyerét tö- rőlgetve kötényébe. Tán csak azért állt fia elé, hogy jobban megnézze s most egyik lábáról a másikra állva, feleletre várva, tekintetével cirógatja a kemény katonaarcot. — Vasárnapig — felelte a százados mosolyogva. — Húszadikáig. Legalább itthon üljük a nevednapját, fiam, — Sőt, még utána ki is akadhatom magam — tette hozzá a férfi. Az öregasszony ellépett az asztaltól, a konyhába igyekezett, valami ennivalót teremteni. Nem telt bele fél óra és teli tálcával tért vissza. Megreggeliztek, az anyja még beKiscsákói hírek Tavaszi búzavetőmaggal és vetőgéppel segíti a kiscsákói Ady Termelőszövetkezet az egyénileg dolgozó parasztokat. * Minden dolgozó paraszttal elbeszélgetett a községi termelési bizottság, hogy mennyi tavaszi búzát kell még elvetni. A tavaszi búzavetőmagot már kiosztották. * A község DISZ-ifjúsága kultúrműsorral készül április 4-e megünneplésére. * Nyolcszáz négyszögöl vetése hiányzott Szmuta József kiscsákói dolgozó parasztnak az előirányzott őszi búzavetésből. Most helyette egy kát. hold tavaszi búzát vet. főttet is bontott, úgy babusgatta őt, mintha kisgyerek lenne. Néha egy-egy rakoncátlan könnycseppet is széjjelmorzsolt a szeme szögletében. Ilyenkor elfordult, hogy a fiú ezt észre ne vegye. A férfi pedig mint egy gyerek, úgy örvendett a sok jó falatnak. így örvendeni csak azok tudnak, akiknek sivár gyerekkoruk megtagadta a jó falatok ízét. Akiknek a befőtt leve régi emlékeket idéz, nagy ünnepeket, amikor néha ilyen is került az asztalra. Reggeli után a százados elindult; széjjelnéz a faluban. Gondolta, kimegy a köröspartra, meghallgatja a hullámok csob- banását. M egállt a tanácsház előtt, ifi egy-két másodperc alatt észrevette, hogy újra változott a piactér. A beton minden évben nagyobbodik és hogy nőnek az új fák. Egy kicsit megcsóválta fejét, de kár volt kivágni az öreg fákat, milyen nagy árnyékot vetettek. De azért így is szép lesz a piactér. Gondolatában újra a nagy fák emléke szökkent vissza. S ahogy így nézte a piacteret, egy régi, de még ma is elevenen élő emlék lopakodott vissza a múltból. Ilyen nap volt akkor is, fényes, tiszta idő, csak a piactér még sáros volt s az út sem volt betonból. Március 20-a volt. Vasárnap lesz húsz éve. Az apja akkor még élt. Ötven- körüli, kemény kubikos volt. Együtt indultak el otthonról, hogy meghallgassák a képviselőjelölt, Andaházi beszédét. Az apja az úton többször mondta, hogy menjen yissza, he tátsa a száját. De ő bizony nagyon kíváncsi volt arra, hogy minek megy az öreg a községházához. Reggel elment dolgozni, aztán egyszercsak hazaállított, az anyja még meg is szidta, hogy otthagyta a munkát. De nem törődött vele, most is, mint máskor, ráhagyta, hadd pereljen. Apja a községháza udvará- ! ra ment be, őt nem engedték i be a csendőrök. Fölmászott hát a szobor mellett az egyik fára, hogy belásson az udvarba. Nem sokat látott, csak annyit, hogy sokan vannak, majd egyszerre kitereltek onnan mindenkit, de akkorra már annyian voltak, hogy ellepték a piacteret. Ö mellé is felmászott még két gyerek, de a legfelső ágat nem adta át senkinek. Innen mindent jól látott. Látta azt, amikor megérkezett a képviselő- jelölt. Emlékszik arra is, hogy az az egyik úrral összeveszett és elszaladt a postára. Talán ő látta meg elsőnek azt is, hogy két csendőr — habos szürke lovakon — nyargal a Gyomai úton. Még nevetett is rajta, amikor meglátta, hogy milyen izzadt a két csendőr. Megfestette a képüket az izzadtság, vagy tán a por lepte be, csak szuty- kosak voltak, mint estére az egész nap barangoló gyerek. \ mikor visszatért a képvi- selőj elölt, még a hangját is hallotta; azt mondta: várjanak csak nyugodtan, mindjárt megjön a válasz a Belügyminisztériumtól. Ekkor már hat csendőr, meg Baricz alhadnagy, a parancsnokuk felsorakozott a községháza kapuja előtt. A lovasok meg elindultak a nagy kocsma felé. Táncolt a lovuk, még utána is kapott egyik-másik embernek, asszonynak az egyik szürke, úgy látszik, hamis. Aztán megfordult a két csendőr szembe az emberekkel, kirántották kardjukat és nekirontottak a szélenállóknak. Privoczki bácsi nagyot kiáltott, de abban a pillanatban már vérzett is a feje. ö csak éppen odapillantott, nem tudta jobban megnézni, mert megszólaltak a csendőrök puskái. S aztán ijedtében letörte a gallyat, amin ült, és leesett az emberek közé. Csak arra emlékszik, hogy Farkasinszki Lajos bácsi is leesett a szobor kerítésének széléről, mert azelőtt ott ült. Lajos bácsi éső elmászott négykézláb a szobor mögé. Ö aztán felkelt és elszaladt a Szarvasi út felé. Az öreg ott maradt, csak később tudta meg, hogy meghalt. Az apja nem engedte el a temetésekre, mint ahogy nem igen engedték el oda a gyerekeket, ők aztán összebeszéltek és megkerülve a temetőt, felmásztak a fákra és onnan nézték végig a nagy temetést. A fa tetejéről azt is látni lehetett, hogy a temető árkában csendőrök állnak lesben. Amikor ezt észrevették, félelmükben leugráltak a fákról... Húsz éve ennek, 12 éves kislegény volt. De mindenre pontosan emlékszik, arra is, nem volt olyan nap, amikor szóba ne hozták volna a sortüzet. Arra is, hogy ettől az időtől kezdve még a temp- lombajárást is megtiltotta az apja. Úgy megharagudott a papra. Mert úgy mondta, a pap a főkolompos ebben. Csernus plébános a maga emberét akarta követnek, ő csinálta az egészet. De így volt ezzel minden kubikos. Most, hogy érett fejjel visz- szaemlékezik erre a napra, hát ökölbeszorul a keze. Jól tudja, hogy a közvetlen bűnösöket a nép bírái felelősségre- vonták. De most már azt is tudja, hogy nemcsak a szolgabíró és a csendőrök a bűnösek, hanem az az egész rend, amelynek azok a szolgálói voltak. Lassan elindult a Körös hídja felé, meghallotta saját csizmáinak koppanását, eszébe jutott, azért katona, hogy soha többet ne lehessen sortűz Endrődön, de másutt sem. Azért katona, hogy harcoljon ezért a nagyszerű népért, a békéjéért és boldogulásáért. S ha eddig büszke volt arra, hogy katona, hát most életének célja, tartalma még jobban kiteljesedett. • K ért a köröspartra. Rátámaszkodott a hídkarfára, majd ónnét a magaslatról visszanézett a falura. Csönd és békesség honol Endrődön. Valahol ; messze traktor pöfög. Tán hol- ; nap már elkezdik a vetést is I azon a földön, melyen egykor 1 gyilkosok űzték a dolgozó népet. Elmosolyodott. Majd neki- ) vágott a határnak, egy darabig j a töltésen ment, néha a Körösben, máskor pedig a zöldülő őszi vetésekben gyönyörködött. Csak délfelé fordult vissza. Amikor a tanácsház előtt ment, újra megállt egy percre. Megnézte még egyszer a piacteret, a sortűz színhelyét s valami olyasmit érzett, hogy az emlékek edzik az embert, hogy a megpróbáltatások keményítik a kart és a szivet egyaránt. Sz. J, Koszorúzást ünnepség Békéscsabán a Kossuth-szobornál március 15-én A DISZ-fiatialok és a tömegszervezetek küldötteinek egy csoportja virágcsokrokkal igyekszik az ünnepség színhelyére. A DISZ Megyei Bizottsága elhelyezi a koszorút a Kossutii-szobof talapzatánál. A helyőrség egysége tiszteleg. (Csapó László felvételei.) A legifjabb nemzedék is kegyelettel adózik a márciusi ifjaknak. — A'01 és férfi fodrászversenyt rendez március 20-án délután 3 órai kezdettel a Bé- késesalxn Fodrász Kisipari Szö- vetkezet} a Balassi Kultúrotthon- ban. A versenyen Békés megye legjobb fodrászai vesznek részt. — A SZOVJET filmhét sikeréért lelkesen dolgoznak a ke- vermesi mozi alkalmazottai. A nézőteret, a pénztárirodát és az előcsarnokot feldíszítették, hogy a szovjet film ünneplése külső— séaeiliey is emelkedettebb legyen.
