Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Magyar anyák, magyar asszonyok! Családotok, gyermekeitek boldog jövőjéért emeljétek fel szavatokat a háborús gyújtogaták ellen, védjéiek a békét, droga hozónk függetlenségét! Fél év helyeit két hét is elég... Kiss Lajos levelében: sörömmel írom levelem, mert az elvtársak két hét alatt elintézték panaszo­mat, amit dr. Bíró János gyomai ügyvéd egy fél év alatt sem tu­dott elintézni. Hálásan köszönöm segítségüket«. Két hete, hogy felkereste le­velével szerkesztőségünket Kiss Lajos, a gyomai AMG gépkocsi- vezetője, s kérte, legyünk segítsé­gére, hogy a máír egyszer be­fizetett és mégegyszer követeit 630 forint illetékadóját ne kell­jen befizetnie. Panaszával meg­kerestük a járási tanács pénzügyi osztályát és kértük az ügy kivizs­gálását. Március 15-én ezt írja os Vizsgázlak az orosházi ezüstkalászos tanfolyam haligaiói Orosházán a napokban vizs­gáztak az ezüstkalászos tan­folyam hallgatói: termelőszövet­kezeti tagok és egyéni dolgozió parasztok. Pornói István, a Me­zőgazdasági Technikum igazgató1- ja, Bőre Mihály, a városi tanács elnökhelyettese és a vizsgáztató bizottság több tagja egyöntetűen megállapította, hogy fekete Do­mokos, a városi tanács főagronó'- mitsa, aki a tanfolyamot vezette, jól végezte munkáját. A tanfo­lyam 24 hallgatója jó ered­ménnyel és szakszerűen vizsgá­zott. Bene Pali bácsi, a Dózsa TSZ\ tagja, nem fiatalember, de a kérdésekre kitűnő feleleteket adott, úgyszintén Dán Lászlómé, a Béke TSZ tagja és Berta Ká­roly egyéni dolgozó paraszt is. A hallgatók köszönetét mondtak a tanfolyam vezetőjének, elmond­ták, hogy soha nagyobb szüKség még nem volt a tudásra, mert a tudás, amire itt is szert tettek, hozzásegíti őket ahhoz, hogy töb­bet és jobbat termeljenek. módszer ixsudmany melt hártya gyulladás esetében Gyulán, a Békés megyei Ta­nács kórházában újszerű kezelési eljárással kísérleteznek az izzad­ni áiíyos meilhártyagymliadás gyó­gyulási folyamatának meggyor­sítására. A kórház tüdőgyógyá­szati osztályának orvosai állan­dó figyelemmel kísérik az orvos- tudomány eredményeit, szakiro­daimát. Tanulmányozzák a szov­jet orvosok gyógyítási módsze­reit, neves szovjet szakorvosok leírását a tüdőinűtétek egyik válfajáról, az úgynevezett »sza­lagégetésekről«, amelyeknél iz- zadmány keletkezett, s ezeknél novocainnal érzéstelenítették a tüdőszalagokat. Ezek a műtétek az eddigieknél sokkal sikereseb­ben és hamarabb gyógyultak. Lz indította árrá a gondolatra a gyulai kórház orvosait, hogy novocainnal kezeljék az izzad- mányos mellhártyagyuilladásos eseteket is. Az új eljárás szerint a .beteg nxeí lhárty ában intrapleu- ráilsan novocaint fecskendezne a be, s a sikeres eredmények azt mutatják, hogy az így kezelt be­tegek jóval könnyebben gyógyul­nak, sok esetben csaknem felé­re rövidült a gyógyulási folya­mat ideje. Lz a kezelési mód­szer a mellhártyiagyulladás gya­kori következményének, a tbe-s fertőzéseknek a megakadályozá­sára is alkalmasnak bizonyult, csökkent a mellhártyagyulladás utáni tüdőmegbetegedések száma. A novocainos kezeléssel a gyu­lai kórházban két év óta köz.l száz izzadmányos mellbált agyul- ladásban megbetegedett dolgozó gyógyulási folyamatát gyorsítot­ták meg. — GYULAVÁRIBAN bemutat­ták Csizmarck Mátyás -»Bújócs. fei« című háromfelvonásos szín­müvét. MND&Z-élet & A békési gazdasszonykör tagjai kék-iehérpettyes ruhácskákat varrnak május elsejére az elmúlt évi árvízkárosultak gyermekeinek. A szabás-varrás tanfolyam beiejezését Béluiegyeren citerás- bállal ünnepük meg, hogy felelevenítsék a régi hagyományokat. A szeghalmi Viharsarok Termelőszövetkezet tagjai Tóth Károlyné kezdeményezésével bekapcsolódtak a tisztasági ver­senybe. Április 4-re szövetkezetük minden épületét bemeszelne Nagyszénáson a Lenin Termelőszövetkezetben tizenhét asz- szony vállalta, hogy április 4-re a tsz épületeit rendbehozza.- A BÉLMEGY ERI József At­tila Termelőszövetkezet tagjai hatezer forint értékű társa, 'timi munkát (fötdhordás, csator á­zás) válla :ak a Sztálin utca épí­tési munkálata, ban.- A BÉKÉSCSABAI /. sz Álla. lános Iskola VI. Aj leányosziú- lya vasárnap a Trefort utcaikit- túrotthonban műsoros estet r n- dez. Mátyás király korából szóló jeleneteket adnak elő, s baieit- és népi táncszámokat mutat­nak be. 'VadátMífU (dédkínftod Változnak a% idők Jelenet 4 képben 1. kép. (Történik 1914-ben a falu piacán. Szereplők: Zsíros Zsi­ga, a bíró és János gazda, mindketten fiatalemberek.) Zsíros Zsiga: Hallgass reám, János, nem bánod meg! Tudhatnád, hogy csak a javadat akarom. János: Tudom én azt, bíró uram, de hát mégis csak pénz­ről van szó. Jó helyen szeretném tudni a tehénke árát. Zsíros: Ej, János, János, micsoda beszéd ez! Neked nem Jó az állam? Azt mondom, ne töprengj sokat, hanem vásá­rolj hadikötvényt. Éveken át jó kamatot kapsz rá, aztán, ha felséges királyunk vezetéséve I legyőztük az ellenséget, utolsó krajcárig visszakapod a pénzedet. Ez aztán a jó üzlet — no, meg aztán hazád iránt is teljesíted a kötelességed. Tudd meg, én is hadikölcsönbe fektettem megtakarított pénzemet. János: No, hát isten neki, ha már bíró úr is..? Megyek is már, aztán kötvénybe teszem a pénzemet, Zsíros: Jól teszed fiam, sose bánod meg, (Függöny) 2. kép. (Történik 1941-ben ugyanott. A szereplők ugyanazok, csak közben megöregedtek.) Zsíros: Hallgass reám, János, nem bánod meg! Tudhatnád, hogy csak a javadat akarom. János: Tudom én azt bíró uram, de mégis csak pénzről van szó. Meg aztán megmondom őszintén, mióta odaveszett a pénzem a hadikölcsönben, nem merek én hitelezni az állam­iZütros: Éj, ej, .János, nem SKégytbled magad! Micsoda ha- zafiatlan beszéd ez. Azt mondom neked: vegyél csak bátran Erdélyi Nyereménykötvényt a koca árából. Minden évben nyerhetsz vele, aztán, ha a kormányzó úr őfőméltóságának veze­tésével megvertük az ellenséget, az utolsó fillérig visszakapod a pénzedet. Jó üzletet csinálsz, meg aztán senki sem gyanú­síthat meg azzal, hogy egy követ fújsz az ellenséggeL Értet­ted? ..Tudd meg, én is erdélyi kölcsönbe fektettem a megta­karított pénzemet. János: No hát, ha a bíró úr is... Megyek, oszt’ veszek erdélyi kölcsönt. Ne mondja rólam senki, hogy rossz hazafi vagyoki Zsíros: Menj csak fiam, nem bánod meg, hogy megfogad­tad tanácsomat. (Függöny). 3. kép. (Történik 1949-ben ugyanott. Szereplők ugyanazok, még jobban megöregedve. A volt bíró kopottabb, János kiöltö- zöttebb, mint azelőtt). Zsíros: (Előbb körülnéz, aztán suttogva). Hallgass reám János, nem bánod meg. Tudhatnád, hogy csak a javadat aka­rom. János: Hm... hm... tudom én azt, de hát jó helyen szeret­ném tudni megtakarított pénzemet. Zsíros: Ej, János, János, micsoda beszéd ez! Hát még mindig nem nőtt be a fejed lágya. Két államkölcsönben is odave­szett a pénzed, aztán még mindig kölcsönöznél az államnak? Én azt mondom neked, hogy inkább ásd el a pénzedet, mint­hogy Tervkölcsönt jegyezzél rajta. Én is azt teszem. János: Nem értem magát, Zsíros gazda. Amikor a hadi- kölcsönre, meg az erdélyire kért az állam, akkor rábeszélt. Most meg azt mondja, ne adjak kölcsön az államnak. Zsíros: Hát, fiam, tévedtem. Azóta sok víz lefolyt a Du­nán. Most azt mondom neked, hogy egy vasat se adj az államr nak. Mert, ha akkor odaveszett a pénzed, amikor úri em­berek ültek a kormányban, hogyan járhatnál most jobban, mikor kőművesek kormányoz nak. János: No, hát megfontolom, amit mondott. Aztán úgy cse­lekszem, ahogy okosabb. Zsíros: Fogadd csak meg a tanácsomat, nem bánod meg. (Függöny). 4. kép. (Történik 1955-ben ugyanott. A szereplők méginkább meg­öregedtek, János ennek ellenére vidámabb, frissebb, mint va­laha.) Zsíros: Jónapot János, hová olyan nagy sebbel-lobbal? János: Megyek a vásárra. No, de most jut eszembe, én magának nagy köszönettel tartozom. Zsíros: Köszönettel, ugyan miért? János: Hát azért a tanácsért, amit öt évvel ezelőtt é Tervkölcsön-jegyzésről adott nekem. Zsíro&sffÁt mégis, .m^gíoga dtad a ^tanácsomat? j János: Meg én, csak éppen megfordítva. Zsíros: Megfordítva? Högy-tíogyr János: Hát csak úgy, hogy elgondolkodtam, amit akkoi tanácsolt. Azt mondta, ne jegyezzek Teivkölcsönt, mert ráfi­zetek. No — gondoltam magamban — Zsíros gazda, mikor még bíró volt, kétszer is azt mondta, hogy adjai* pénzemet az államnak. Egy tehenem, meg egy kocám veszett el rajta. Mi lenne — járt az eszembe —, ha most az egyszer, a Tervköl- csön-jegyzésnél pont az ellenkezőjét fogadnám meg a taná­csának. Zsíros: Aztán? János: Hát aztán oda adtam a megtakarított pénzem a Tervkölcsönbe. De nem is bántam meg, mert épp most szól­tak a postáról, hogy kihúzták az egyik kötvényemet 50.000 forinttal. Zsíros': Hát mért mész akkor a vásárra? „ János: Mert az 50.000 forintból most vásárolom vissza azt a kocát, meg tehenet, amit a maga jóvoltából az ebek har­mincadj ára adtam. (Függöny), Dézsi Lajos ■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦«♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■a.*.. ^ > AZ ELSŐ PRÓBA (42) írta-. DER ENDRE ugrálnia, mert a mesterné min- ha el nem menesztettek a depóba, den félpercben éleset kiáltott; Anyag után kellett érdeklőd» — Bori, jöhet a főzelék! ni a depóban, s miután meg­— Bori, a tűzről el ne feled- tudtam, hogy érdemes érte men­kezz! ni, haza siettem. „ . , , - . „ , u. .. , Bori’ mosogatóvá- Négykerekű stráfkocsit húz­Hesteltem átgázolni a forgács- Piciket megharmatozott asze- zet! Ulnk a d ó feIé r_ hegyen, mkabb megvártam, amíg rnern, amikor utánanéztem. Ilyen — Bori, egy villát Honkának! va vén segéddel egy Lőrlncz pár percre abbahagyhatja a gya- fénylő szemmel vetkeztem neki — Ugyan anyám, van nekem ne’vü gyulai emberrel A 1 ereim lulást, s ő ballag hozzánk. Meg- a munkának. Erőt vettem ma- lábam! — mondta Ilonka, a na- József tér nagvkövű urdres »öd ölelt szeretettel. , akartam mutatni gyobbik Csepkó-lány, s befutott rös, kgközepében hatalmasakat- Azóta is az eszembe vagy, Misa bácsinak, hogy nem nap- a villáért. döccent a stráfkocsi amikor Inci­te gyerek! Ember lesz belőled, topót fogadott fel. Apámnak sem Pedig ezt a legutolsó párán- fenyő deszkával SZmegteí Adnskam — súgta a füleimbe, akartam szegyent hozni a íe- csőt én szerettem volna teljesí- helve azt visszahaladtunk s egészen közel hajolt hozzám, jére, így aztán olyan hajrába teni, mert Hona régi ismerősöm , ’ hogy senki meg ne hallhassa, fogtam már a munka legelején, volt, s kiskoromból kedves em- Nekem kiellett hátulról tolnom, úgy kérdezte meg: — Vigyáz- hogy majdnem összeestem ebéd- bérem. ’Lőrincz jóiszerint csak kormány­nak-e Ee'.egyi bácsiék az iratokra? időig. Egy kocsiszín forma épü- Szép volt Ilonka, s derűs, ci- zott ®1°1 a rúddal, nem húzott — Akár a szemükvüágára! — letrészt kellett megtisztítanom, s kázó, akár a nyári fény. Nem semmit. Úgy éreztem, összesza­feleltem ragyogva. alkalmassá tennem az anyagle- volt olyan szabályos babaarca, Vadnak az inaim, mire hazaérünk. Nem lehetett sokáig beszélget- rakodásra. Nem volt kis feladat, mint Verának, tán a szája is szé- Ráadásul Lőrincz a depóban na- nünk, búcsút kellett vennem Az időjárás is nekihevesedett, les volt kicsit, de megértő volt, 8Vot rántott a megvásárolt desz- apámtói Világos-barna szeme fe- kánikulai nap pörkölt végig az s emberséges. Azon a nyáron kacsomén, s egy deszka kegyet» lejthetetlenül simogatott meg udvaron, s tikkasztott el élőt- végezte a nyolcadik középisko- í'en élével ráperdült a lábam fe- utóljára, pajtáskodva ütögetetta élettelent. lát, s tanárnőnek készült. j^re- Osszeszorítottam mégis a váltamra, kezet fogott Gsepkóval Misa bácsiék a verandán ebé- Engem is amolyan tanárnősen- *°8am> 8 elhatároztam: banale» — de nem tudott rámosolyog- deltek, mi ketten a hóka-fejfi kezdett faggatni, hagy mi újság roskadok, sem adom fei a har- ni —, s elindult, szívében kettős inastárssal a konyhában. A szösz- a falunkban, mióta ő nem járt °°*> hanem helytállók, s az anyag gonddal. Az enyémmel, meg a ke cseléd is velünk evett volna, arra, s én lelkes érdeklődésére a helyére kerül... családéval. ha nem kellett volna a tálalásnál buzgón magyarázgattam volna (Bolytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom