Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

195.) mart-iu* 15., kedd

ViUai&auU hifit

Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása

a budapesti párlaktíva^éríeke^leíen

4 pénteken tartott budapesti pirtaktiva-értekezletm a jelenlevők fergeteges tapsa és éljenzése körben felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs és az alábbiakat mondotta:

Az az egyöntetűség, amellyel a Budapesti Pártbizottság e'ső titkárának, kovács elvtársnak á~beszámolóját fogadták, valamint az összes bozzászá'ók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derültség.)

Mindenekelőtt: nagyon sajnálom, hogy az egész ország, az egész dolgozó' nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista, fővárosunk kommunistáinak, dolgozóiinak szí- ne-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezetőség határozata mellett, (Hosszan ártó, ütemes taps: Eljön a pán! Éljen Rákosi!)

Mindnyájan átérezzük annak óriási jelentőségét, hogy az ei-1

múlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett. Központi Vezetősége egységes, határozott és szilárd!

A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mindazt, amit tíz év alatt a párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a 111. kongresszus határozatait.

Azok a határozatok, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem mindenben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzul, tak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből -eredő hibákat. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletariátus kérdésétől: az ipar növekedése — az ipari proletariátus növekedése.

Ennek a% országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal

Elhalványodott bizonyos fokig annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt

hzmus építése. (Hagy laps) Ebben a tekintetben is most világos a helyzet.

adott nekünk, hogy-címek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosszantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata -ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemén szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak így lehetsé- n-gcsucrftétjeseii, szilárdan megvalósítani a munkás-párás** szövetséget is.

A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan mankés-pa- raszt szövetségre van szükség, melyet, az ipari munkásság ve.Hasonlóan világos, félreérthetetlen választ* adott a Központi Vezetőség határozata a mezőgazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyesnek tartjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a 111. kongresszus megerősített, hogy minden erővel támogatni kell az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék ei. A kezükre kell járni mindabban, ami lehetővé teszi ,szánjukra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gondoskodnunk keli róla, hogy a dolgozó parasztok a jövőben is megkapják mindazt a kisgépet, termelőeszközt, árucikket, amire szükségük van.

~zet és amelynek célja a szociaDe ugyanakkor aláhúzzuk —

jutott eszébe. Hogy is volt csak? Idézte:

— Hazajöttem

Világostól. Akkor harang sem volt a faluban. Odaadtuk Kossuthnak, a toronyóra nem tudott ütni. De körülbelül éjfél lehetett, amikor — vagy jó három évvel Világos után — valaki megkocogtatta az ablakot. Sötét éjszaka volt, rosz- szat is sejtettem, meg valami különöset is dobogott a szívem. Kiszóltam.

mamát, hadd higyje azt, hogy a könyv Petőfi ereklye. Hadd higyje azt, hogy maga Petőfi hagyta ott, hiszen igazság is van ebben. Petőfi verseiben a J lelkét hagyta hátra hagyatékul. S ez a lélek szépítette meg a nagymama küzdelmes életét, mint ahogy ez a lélek adott erőt minden magyarnak az elnyomatás éveiben, s ez a lélek táplálja ma is harcunkat a szebb életért, a boldogabb jövendőért.

— Ki van ott?

—- Kend az, Szűcs Bálint — hangzott kintről.

— Én vagyok — válaszoltam. A hang az nagyon ismerős volt. Már nyitottam is az ablakot. Egy égvillanásnál megpillantottam a mi drága Petőfinket. Kiszaladtam elibe s majdnem karjaimban hoztam be. Itt aludt megint, ebben az ágy-, ban. Reggel újra elment. De mielőtt elindult volna, megevett egy köcsög aludttejet. Ut- ravalóul egy félkenyeret s egy darab sonkát vitt. Akkor hagyta itt ezt a könyvet.

Bölcsök Pál most újra mosolyogni kezd, mert egyszer lopva megnézte ő a könyvet. Azt 1872-ben adták ki, de miért mondta volna, miért szomorította volna ezzel a nagyPetőfi tőn Bolisem járt

Börcsökéknél, de ott van ma is. Mint ahogy ott van minden házban. Ma sem tudjuk pontosan, hogy hol született, de tán így van ez jól, hiszen egész népünk szülötte ő. Az sem tudjuk, hogy hol halt meg s hova temették. De tán így van ez is jól, hiszen az ő temető helye minden magyar szívében ott van. Emléke egész országunkban, egész jelenünkben és jövőnkben mindenütt ott él.

Hadd higyje hát a nagymama, hogy az ő meséje valóság és mi mindannyian, unokák higyjük el ezt s legyünk büszkék rá, hogy a mi drága Petőfink minden kunyhó, minden zsellérház vendége volt.

í Szabó)

ami az utolsó másfél esztendőben sa jnos elhal vány odott —, hogy

a dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, * termelőszövetkezet.

Ugyanakkor világosan megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a múlt hibáiból és a termelőszövetkezeteknél — jobban, mint azelőtt, vigyázunk az önkéntesség betartására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a j ó term elősző vetkezeted vonzó1 példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodásról áttérjenek a kohektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben T- valljuk meg őszintén — nem előre hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazdaság szocialista építését.

A bírálat és az önbírálat kérdésében megerősítjük mindazt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit Hl. kongresszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különösen az alulról jövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlel ését és meghallgatását.

Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen újra a régi egyéni vezetés.

Kitartunk amellett a régi magyar közmondás mellett, hogy több szem többet lát. A kollektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jobban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk.

A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen megkritizálta. Egyébként azonban

a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók — nagy tömegeit átfogó mozgalmat minden erővet támogatjuk.

Ugyanakkor arra is legyen gondunk, hogy egyesek ne használhassák ki másra, mint ami a

I Hazafias Népfront eredeti célja. Ebben a tekintetben sincs semmi változás.

Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs változás, attól . tartok, hogy egyifc- tnásik elvtársunk azt hiszi, hogy semmibe ti sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyokhoz.

Meg kell mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra vissza fogunk térni. 1953 előtt mi egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak. (Derültség, taps.) Az elvtársak még emlékeznek rá, hogy a felszabadulás utáni betekben és hónapoK- ban a budapesti munkásság, de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve, milyen lelkesen, pékla- adóian, önfeláldozóim építette újra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe menni? Ki ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei kivonultak az utcára, hogy segítsenek megvédeni a főidet szövetségeseik, a dolgozó parasztság számára, azt a főidet, amelyet

az erősödő reakció vissza akart venni tőlük. Ne engedjünk ilyen tradíciót feledésbe menni! S folytathatnám tovább; emlékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy

1953 előtt kezdtük építeni a szocializmus^ 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni! (Nagy taps.)

Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kommunista áldozat- vállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kell állanunk az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, de amikor tudtuk, hogy *= miénk a jövő. (Taps.)

Helyre kell állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkás- osztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtársaknak, akik elmondották, hogy - %

a dolgozók, az ipari munkások egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre á lazaságokat, teremtsünk végre

rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg Is fogjnk t eremteni. (Taps.)

Az utolsó másfél-két esztendőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen biztató jelek mutatkoznak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsúszáshoz mérten, s távolról sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a temet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük: mindén fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget, stb. Ez a szocialista termelés döntő erőforrása. E területeken kel! most gyökeres változást előidézni.

Annál fontosabb ez, elv társak, mert az idei esztendő szerény ter-vkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és

>»i azt sziereínőfc, hagy a *»á- sodik ötéves terv — támasz- Jfitdv* az dk® .ötéves- terv iparosításának hatalmas eredményéire — ne csak arra nyújtson 'lehetőséget, fogy a magyar Mg®*® -nép életszínvowBÍát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos • — & .«cemsKÍ- közi viszonyoknak megfelelően horrvédéhnwnket is megerősítsük. (Taps.)

Bátran, szilárdan, ingadozás nélkül — új sikerek, új szocialista, győzelmek felé

A Központi Vezetőség hatáj rozatainak, amelyeket pártunk

egy emberként támogat, komoly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy az utolsó másfél év alatt az ellenség egyre nagyobb reménységgel tekintett Magyar- ország felé. 1953 nyaráig eszébe sem jutott arra gondolni, 1 hogy a 900 milliós békefrontnak ezen a részén esetleg vala- ; mi repedést talál. Azóta azon- j ban egyre nagyobb reménység-! gél sandítottak Magyarország felé. Azt hitték, hogy pártunk nem találja meg azt az erőt,1 nem találja meg azt az elhatározottságot, amellyel egységét megszilárdítja. Ebből a szempontból

a Központi Vezetőségnek ez a ha á «zata, amelyet egységesen, lelkesedve fogadtak szerte ez országban, komoly csapás az ellenség aljas terveire és reményeire. Mindenki megérti, hogy pártunk egysége erősebb, mint valaha és meghiúsult az ellenség minden reménye, hogy nálunk halászhat a zavarosban.

Az elvtársak mindig legyenek tudatában annak, hogy amikor Központi Vezetőségünk határozatát, amikor pártunk egységét védik, egyben visszaverik az ellenségnek azt a próbálkozását, hogy valahol rést üssön, amelyen behatolva pártunk egységét, átütő erejét akarná gyengíteni.

A döntő —■ még egyszer mon- ■ dóm — a Központi Vezetőség S határozataiban az, hogy megszilárdult pártunk egysége. Az elmúlt esztendők folyamán a mi pártunk döntő ereje, amely- lyel minden akadályon keresztül tudott gázolni, az egység volt és marad a jövőben is. (Taps).

Néhány hét múlva ünnepeljük felszabadulásunk tizedik évfordulóját. Azt hiszem, elvtársak, nem adhatunk nagyobb, értékesebb ajándékot dolgozó népünknek erre a nagy napra, mint pártunk szilárd egységét, (Taps). Ez az egység új erő forrása, új erőt ad pártunknak, új erőt ad munkásosztályunknak, egész\ dolgozó népünknek arra, hogy új lendülettel, lelkesen vigye tovább és vigye győzelemre szocialista építésünk minden célkitűzését. (Taps).

A budapesti aktíva mai ülése példamutató egész pártunk, egész dolgozó népünk számára. Most, a Központi Vezetőség határozott, egységes útmutatása után mindenki érzi, hogy az út egyenes, a cél világos! A mi feladatunk, hogy bátran, szilárdan, ingadozás nélkül halid- j junk ezen az úton új sikerek,

: új szocialista győzelmek felé.

! (Hosszantartó, nagy taps. Éljen a párt! és Hurrá! kiáltások. A részvevők forrón ünnepük a pártot és Rákosi elvtársat.)