Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

1

ViltmsúMk Hépe

(955 máreiu* 15.. L«<M

Szilárd egységben a szseializmns építésének átján

(Folytalés az 1. oidair«.) ' időben nem volt célirányos. A J vekkel je fel kellett venniük a

gazdaság szocialista átszervező- nehézipar és a mezőgazdaság

Séért. Hibás munkánk miatt szocialista fejlesztését nem nem egy helyen a szövetkezeti hangsúlyoztuk, emellett eltú- parasztság bizonytalankodott, loztuk a kisüzemi gaadálkedás- noha az elmúlt években lénye- ben rejlő lehetőségeket. Ez oda- fiesen javult az életmódja. A vezetett, hogy nem egy ipari párt vezető szerepének lebecsü- munkás otthagyta az üzemet, lését, az osztályéberség tóm- j földet bérelt, noha ez a mun- pulását jelenti az is, hogy az kás solia életében nem művelt utóbbi időben hol itt, hol ott földet, nem végzett paraszti bukkantak fel kulá'kok, osztály- munkát. A hibák elkövetésétől idegen elemek vezető funkció- nem vagyunk mentesek mi sem,

ban, s ha mi harcoltunk ez ellen, egyes állami szervek a szárnyuk alá vették őket.

Vizsnyiczai János elvtárs többek között arról beszélt, hogy a politikai munkánk az utóbbi

küzdelmet, intézkedéseikből sok esetben kitíínt a nehézipar termelésének lebetMttése. Az ország népe téglát, cserepet, ép it (»anyagot kél-, nőnek a szükségletek, ezt tartották szem előtt az üzem kommunistái, amikor a minisztérium egyes embered az egyik kemencét le akarták hosszabb javításra állítatni. Ok nem egyeztek bele, az üzem dolgozói a kommunisták példáján bátran

s mindez azért következhetett1 harcra keltek, s határidő előtt

be, mert

hadilábon álltánk az utóbbi időben az ideológia! kérdésekkel. Úgy gondolták egyesek, nem fontos tanulni, a határozatok megoldanak mindent.

Nagyobb nyilvánosságot eredményeinknek

A felszólalásokbói az is Kiesend ült, hogy az utóbbi időben, főleg az elkövetett hibák felhánytórgatása került előtérbe. Erről beszélt Gönci elvtárs, az Orosliázi Gépállomás igazgatója, amikor azt mondotta; »Azorosházi járásban nem egy tsz van, Ezek nagyrésze megyei és országos viszonylatban is megállta helyét. Munkájuk sikeréhez a gépállomás is adott segítséget. Nem vagyunk nagyravágyók, de néha megemlékezhetnének jó munkánkról is a hú bák mellett. De nem így van. A városi tanácsnál ia faliújságon csak a hibáinkról szóló írások fityegnek. Ebben mi is ludasok vagyunk. Eredményeinket — akár helyi, akár országos vonatkozású — elhallgattuk.« Majd a munka- fegyelem lazaságáról szólva, elmondotta, hogy a kommunistán közömbössége, az éberség hiánya njiy.lt az ellenség tartotta gézben és irányította a közvéleményt. Áz üS-elnök és egy-kéj. tag segített ebben, hogyne segítettek volna, amikor az egyik gróf inas volt,a másik nyilas párttag Így adódhatott elő, hogy olyan dolgozók is siránkoztak a bérezés

miatt, akik uw» tor kerékpárt, házat vásároltak, amióta a gépállomáson vannak.

Barkóéi Pál elvtárs, a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ elnöke a pártszervezet és az egész tsz-tagság üzenetét tolmácsolta. Elmondotta; a kommunisták és a pártonkívüliek egyaránt egyetértenek a KV határozatával.

Mi a saját böriinkÄn tapasztaltuk, hogy mit jelest « nehézipar íejlefztés-e a mezőgazdaságnak, d sem tudnánk már képzel ni traktor és egyéb gépek nélkül az életet, s ennél többet akarunk, még korszerűbb, még több gépet a mező- gazdaságnak, csak így fakadhat jobb élet. Ehhez pedig a nehézipar fokozottabb termelése szükséges.

kijavították, megindult a termelés.

— Az államigazgatás területén nekünk kell elsősorban rendet te rc-mteni — mondotta Árus Tibor, a Megyei Tárná os titkára. — Tanácsaink a helyiipar problémáival eddig csak felszínesen foglalkoztak. Nem törődtek olyan fontos mutatókkal, mbit a termelékenység, ön köVtségcsö kken- tés, vagyis a nemzeti jövedelem gyarapítását nem vették figyelembe.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik akadálya. h«gy tanácsaink nein adnak meg minden segítséget a tsz- nek. Funkcionáriusainknak ebben gátlásaik vannak azért is mert az utóbbi években sokan közülük földet béreltek,

az egy-két hold föld problémája sok esetben elvonta fontos munkájuktól a figyelmet, s ők maguk is a kisparaszti gazdálkodáshoz kerültek közelebb. A határo'

Eleven pártcsoport — lüktetőbb munka

Majd arról adott számot, hogy 2at világos és járható utat jelöl t&y taosnoa eavre több lesz. I számunkra. Mi ígérjük, hogy

ezt valóra váltjuk. A Központi

tsz tagsága egyre több lesz. A zárszámadás óta 63 új tag lé- 'petf’líé. Az elmúlt hétén is nyolcán kérték felvételüket. l>e meg Ikell vallani őszintén — mondotta —, még több belépő lett volna, ha szervezett agitáció* folytatnák, ha jobban Ismertetnénk eredményeinket.

Magasra emeljük a párt zászlaját

Sztankovics Gábor, a Békés-J ról beszélt, hogy'nem egy eset- csabai Téglagyár ÜB-elnöke ar-jben a felsőbb minisztériumi szerof- VLf— m«~ Vlt~ wr-i-rT- ^ 1

Vezetőség ülése még magasabb ra «nelte a párt zászlaját, ezt a zászlót mi jó munkánkkal az ellenség elleni harcban még magasabbra emeljük.

Az út, amely előttünk van, világos

A hozzászólások után Bíró József elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára válaszolt. VáA Békéscsabai Ruhagyár kollektívája 1954. IV. negyedéves tervét 99,7 százalékra teljesítette, így az élüzem címet elvesztette. A párt-, a vállalatvezetőség, a szakszervezet segítségével az üzem valamennyi dolgozója — igyekszünk ezt visszaszerezni. így is fogtunk munkához. Az 1955. I. negyedéves terv januári részét 102,3, a februárit 103,2 százalékra teljesítettük. Az I. osztályú áru részaránya mindkét hónapban 99,1 százalék volt.

A felszabadulási versenyszakasz még nagyobb eredményekkel járt.

Az előkészítőben Katona elvtárs, pártcsoportbizalmi, januárban összehívta a párttagokat és megbeszélték, mi a jó és mi a rossz a munkában. A helyes bírálatok és javaslatok folytán olyan munkalendület alakult ki, hogy január havi tervüket 106,3 százalékra teljesítették. A tanácskozás hasznos volt, ezért februárban ismét összeült a pártcsoport; 'de már a pár- tonkívülieket is meghívták. Értékelték a januári eredményelaszadásában hangsúlyozta; a 1 Központi Vezetőség soha nem tapasztalt egységben forrott ösz- sze a legutóbbi ülésen, ezt az egységes állásfoglalást tükrözte ez az értekezlet is. Az út, amely előttünk van, világos és félreérthetetlen, a határozat megadja a lehetőséget, hogy hibáinkat kijavítsuk, lehetőséget ad ahhoz, hogy szilárdabban haladjunk a. júniusi és a 111. kongresszus által megszabott úton. Megmutatja a kommunistáknak, egész népünknek, hogy hova, merre haladunk és megjelöli a tennivalókat. A továbbiakban hangsúlyozta ;

— Minden kommunistánaií — vezetőnek és tagnak — fáradhatatlanul kell harcolni e hatókét, hiányosságokat. Az ösz- szejövetelen javasolták a dolgozók, hogy a váltó műszakot hívják ki versenyre a legjobb rajzoló, a legjobb végbeosztó és a legjobb anyagfelhordó cím elnyerésére. A versenykihívást a váltó műszak elfogadta és I megindult a nemes verseny. Kocsor elvtárs kollektívája igen szép eredményt ért el, különösen a rajzolók, ahol Katona elvtárs kommunista példamuta- , tása is megmutatkozott. Februárban 8659 forint megtakarítást ért el, de ezt Molnár György szaktárs 8691 forintos

eredményével túlszárnyalta. Az előkészítő kollektívája február hónapban mintegy 30 ezer forint értékű anyagot takarított meg, melyből ezer darab aratónadrágot tudunk ter- ' ven leiül gyártani.

i Ez az eredmény, a kommunisták példamutatása, még nagyobb lendületet adott az elő- ; készítő dolgozóinak és a fel&za- ; badulási versenyben tovább ; harcolnak a termelékenység emeléséért, az önköltség csök- | kentéséért.

Varga György, Békéscsabai Ruhagyár.

rozat megvalósításáért Szívós, kemény harcot kell folytatnia minden elhajlás, de különösen most a fő veszély, a jobboldali elhajlás ellen. Fáradhatatlanul kell küzdenie minden' kommunistának a termelésben és pártnum- kában, az ingadozók meggyőzésében, az ellenség elleni harcban egyaránt. Áldozatos munkánk nícghozza gyümölcséi!,

1 krilfiÁlul pártunk egysége, növekszik i«né- pünk jóléte, s munkánk nyomán jobb és gazdagabb élet fakad.

Bíró elvtárs válaszadása után az értekezlet viharos tapssal tüntetett, majd Klawkó Mátyás, a .Megyei Pártbizottság másodtiíká- rának zárószavával végétért a tanácskozás.

ki tudná megmondani, hányszor olvasta végig Petőfi verA mi drága Petőfink

—. , , , ,, I végig lehet tosan meg is próbálta és lám, seit- Am)k°r iskolás volt Pali, s ; ablakból I az ut_ a néphitnek igaza van, mert tanulnia kellett egyik, vagy

cán, sőt, az országút fáit is ő, ha másként nem, hát lélek- naásik költeményt a nagymama megpillanthatja a nagymama, ben örök fiatal maradt. Most ne!^1 kihallgatta a lecha fölteszi a szemüvegét. Mert is öreg, ráncos arcán gyerekes j^t, ha elfelejtett egy-egy szót, neki már csak az üveg tudja mosoly ül. Két kezével, két hát csak úgy egyszerűen hoz- közelebb hozni a távolságot. Ide könyvön támaszkodik, az egyik etette.

szokott ülni még télen is néha. a nagy rézcsattos biblia, a Elteltek a gyermekévek, de He kell meghuhukolja az ab- másik a tán százesztendős Pe- a nagymama azóta se unja a lakot s úgy tekint ki rajta, tőfi-könyv. könyvet. Néha most is kézbekémleli a messzeséget, mintha I * . j amióta az veszF ha nehezebben is megy

valakit várna. | A ket kon> M ^ md]a az oh«* . mmt regen.

Amióta Börcsök Pál emlék- Pali, mindig ott van az ablak- 's „ 1 ,'aa !? az

szik ra, ilyen szikkadt, gór- ban. Hozzányúlni nem volt ,... K ’ .. Jr

nyedt hátú, kis öregasszony szabad sohasem, pedig gyerek- g ' y ,

a nagymama, pedig „Palika“, korában, de jó lett volna néha co^ sza]a m°í\ ía.’,m01? Ja an® az unoka már 30 is elmúlt, megnézegetni azokat. A réz- né kul a szebbne -szebb verseMeg is nősült. Csak ritkán jár csatiból valami nagyszerű, vi- e ' rc " mos° Y eru sz® haza feleségestől, vagy egye- lágraszóló, új játékot csinálni, l. yen °1’ lszen ° ~

dűl, hogy megnézze a régi há- a Petőfi-könyvbe pedig leraj- „e _u . e °.lr 0 ’ n)lm m s‘ zat, anyját apját és az öreg zolni a falut, a Miska kutyát,

nagymamát. Öt most s ott lel- meg azt a pár kis csikót amit SZ0I% hogy milyen ember volt te az ablaknál. Éppen torolgette apja nevelgetett az évek so- g ha nagymama olvassa a so_

az üvege , g- , rán- De nem lehetett. nagy- rojtat) mindig maga elé idézi a

sek az utón. Kozelhajolt az mama mindig úgy őrizte kony- költőt is üveghez s úgy lesett ki rajta, veit, hogy még csak közel sem

mintha valami nagyon érdekes lehet menni az ablaknoz. Most, hogy Pali elnézi az történnék odakinn. Pedig hát Csak neki volt szabad beléjük öregasszonyt, hát maga is einem egyéb, mint a márciusi lapozni. Az öreg csattos könyv- mosolyodik. Nem azon a gye- hó szemerkélt újra. re minden vasárnap sort kéri- rekes, kíváncsi tekinteten,

Az öregasszony szája meg- tett — elvitte megszellőztetni a mellyel a nagymama a havat megmozdult, mintha motyogna templomba —, a másikra tán csodálja, hanem az emlékek valamit. Tán az jutott eszébe, mindennap. Hiszen ő már ak- ébresztik ezt a mosolyt, mert hogy aki a márciusi hóba meg- kor se igen járt ki a mezőre bizony az ő családjukban a mosdik, az szép lesz és fiatal dolgozni. Ott üldögélt sokszor dédapa meséjét, nagymama marad. Jónéhány évtizede biz- naphosszakat az ablak előtt, szavai által, mindenki ismeri.

S az a gyerekes áhitat jutott eszébe most Pálnak, amellyel ezt a mesét olyan sokszor meghallgatta. Gondolatban már újra hallja. Úgy érzi, mintha ott ülne a kanapé végében s hallgatná nagymama szavát.

| Tavasz volt, j olyaf ™jus’ 1-------------------— mint még soh

a. A hold aranytányérja sziporkázott. Sárgára festette a megyei út porát a fény. Az árnyas eperfák szinte kacérkodtak saját árnyékaikkal. Ha a szél meg-meglebbentette a galy- lyakat, hát úgy integettek az árnyékok, mintha a holdnak felesegetnének. Mert a hold nem tud hintázni, de az árnyék az igen. Itt ült ezen a helyen, mint most én, az apám. S nézte a holdfényes megyei utat, s az út végén feltűnt egy szekér. Egyszerű parasztszekér volt, gyékényes ekhóval, előtte egy prüszkölő lóval. Egyre közeledtek. Nálunk nem volt világ, de tán másutt sem a faluban, mert a szekér itt állt meg a ház előtt. Egy fiatal legény ugrott le róla s már zörgette is az ablakot. Kiszóltam.

— Ki az?

— Petőfi Sándor — mondta az idegen s a név hallattán tán még a kezem is megdermedt, nemcsak a szívem. Petőfi? Petőfi itt a mi házunk előtt? Már

nyitottam is az ablakot, ő addig türelmesen várt odakint, amint közelebbről megpillantottam a holdfénynél, arcát mindjárt ráismertem, mert ilyen tüzes szemei csak Petőfinek lehetnek. Ilyen szakállal, bajsszal csak őt áldhatta meg a teremtő. Nem tudtam megkérdezni, hogy; kit keres, uram? Csak hallgattam, mint zihál ő, a nagy költő, a nemzet nagy fia. Megszólalt.

— A tiszteletes urat keresem.

— Háljon meg nálunk inkább — mondtam én ahelyett, hogy megmutattám volna a paplakot.

— Hát fogadós kend — kérdezte ő és mosolygott...

— Nem én, de hely az van, hiszen nagy a ház, istálló is akad, még széna is. Jöjjön hozzánk — kérleltem s ő engedett. Itt aludt, ebben az ágyban, azóta is csak hozzá méltó vendég alhatik itt e dunna alatt, mely egykor őt melegítette.

Pál most még jobban megnézte a kis öregasszonyt, látta, amint aszott keze most is a Petőfi könyvet cirógatja. Furcsa — jutott eszébe, nagymama úgy mesél róla, mitha ő látta volna, mintha ő beszélt volna vele, pedig hát... S most a második találkozás meséje

/