Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

I9T3 március 1., kr‘Id ÜikMsaiók Hifit Levél Mezokovácsházáról Kedves Szerkesztő Elvtárs! A múltkorában egyik este az iskola előtt sétáltam. Vilá­gosságot láttam. Kíváncsi ember lévén, bementem, Nem, nem gyerekek ültek a padokban, még csak nem is dolgozók isko­lájának hallgatói, hanem asszonyok, fiatalok, idősebbek ve­gyesen. Azt láttam, nagyon szorgalmasan dolgoznak vala­min, Amikor beléptem, minden szem kíváncsian fordult fe­lém. Egy férfi, ennyi asszony között, vajon mit akarhat? Az­után beszélgetni kezdtünk, feloldódtak az asszonynyelvek és boldogan értesültem, hogy készül valami Mezőkovácsházán. Ugyanis e község arról nevezetes, hogy itt nehezen sikerül­nek a rendezvények (kivéve a futballmeccseket). Az MNDSZ nem működik, a DISZ csak most kezd élénkülni. Kik ezek az asszonyok? Az általános iskola szülői munkaközösségének tagjai. Van köztük paraszt, munkás, értelmiségi. Közös cél­juk: segíteni az iskola munkáját, támogatni a nevelőket neve­lői munkájukban. Silcerül-e nekik? Igen, sikerül, ka azt is olyan lelkesedéssel végzik, mint a készülő jelmezbál előkészítő munkálatait. Sapkákat varrnak, konfettit és szerpentint készítenek, tésztákat állítanak össze, rengeteg szendvics halmozódik se­rény kezeik közt, de még elsorolni is sok, mi minden készüt, s mi az, ami megelőzi a tevezett jehnezbálat. Megígértem, hogy elmegyek, megnézem, vajon sikerül-e az újabb kovács­házi kísérlet, A kitűzött napon jóval 9 óra után érkeztem a bálba. A terem gyönyörűen volt feldíszítve. Piros karszalagos DISZ-fiatalok előzékenyen kalauzolták az érkezőket, jó volt látni ezeket a jómodorú fiúkat. A szülői munkaközösség tag­jai egyforma fők ötövei, úgyszólván egyenruhásán szorgoskod­tak a pazar büfé körül. A fiatalok lelkesen táncoltak, a tö­ri eg folyton szaporodott s igen szívesen muzsikálták a zené- • szék a talp alá valót. Szólt a dal, repült a szerpentin. Az asz­talok körül zsúfoltan ültek azok, akik boldogok voltok, mert helyet kaptak. Kivilágos virradatig szólt a muzsika és ropták fiatalok, öregek a táncot. Közb en közelebbről is meg kellett tekinteni a büfét az SZM-rendezők kívánságára. A tormás- virsli, sűtemchy és szendvics között nehéz volt válogatni, ju- toity. .minkéfikinek bőven. Krémes annyi volt, hogy még haj­nalban is lehetett venM, ez pedig nagy szó. A bal' forgatagában néhány1 kiüt váltottam‘az SZM el­nökével és a tanítónővel, akiknek lelkesedéséből született meg a vidám est. Boldogan újságolták, hogy körülbelül 400 sze­mély váltott belépőjegyet. A jól sikerült bálát kővető reggelen {^«tker okát kutatva, rájöttem, hogy igenis, lehet M ezőkovácsháSátl tervezni és si­kerrel végrehajtani szép akciókat. Meg lehet és meg kell ta­lálni a kulcsot az ember-'.khez, jól kell kiválasztani azokat a szülőket, akik megértik idők szavát, akik segítik nevelő­inket nehéz munkájukban, ,és a siker nem marad el. Nagy reményekkel fogunk hozzá főrabbi célkitűzéseink megvaló­sításához, kulturális programunk sikeres végrehajtásához. Vannak lelkes segítőink, meg értő szülők és példamutató fia­talok. ...V Kaposvári József Lássuk, ki fixet többet ? Nem mai gyerek már — Marosvölgyi az öreg kérdését. ] az előre sejtett siker örömé- ahogy szokás mondani —» Me­zőkovácsházán Hlavati József 6 holdas dolgozó paraszt. S a maga negyvenegynéhány éve alatt volt alkalma a gazdálko­dás mikéntjét megismerni. Ki­— Mindjárt megmutatom. — S j tői sugárzó arccal folytatta: Papírt, ceruzát élői — Ha hatszáz négyszögölön és ugyancsak 500 kilő ciroksza- i kálit termel, mint az 1954-es tapasztalhatta, mit érdemes évben, akkor a felemelt áron vetni, mivel érdemes foglalkoz­ni. Sohasem vetette meg a ci­roktermelést, már évekkel ez­előtt szerződést is kötött rá. így látta jónak a hai és a jövedelmezőség növelését. Hanem tavaly hiba csúszott a dologba. Ez már a termésbe­takarítás idején történt. Sza­badfelvásárlók jelentek meg a községben, akik hajlandók vol­tak többet is adni a ciroksza- kállért, mint amennyit az át­számítva, a következő lesz az idei jövedelme: (Amint mon­dott, azt szépen egymás alá ír­ta a kockás papíron): 500 kiló cirokszákállért 2000 forint 278 kiló után többfermelési prémium 1112 forint 900 négyszögöl után terménybeadási mentesség (200 búzakg szabadáron számítva) 600 forint 600 négyszögöl után húsbeadási mentesség 120 forint Összesen: 3832 forint (■=» Vagyis, ha kiszámítjuk — j «— Mondd csak, Lajos, nem s ezt meg is csinálta ■— 766! tévedtél? forintot kap egy mázsa cirok- szakállért. Mintha villám csapott volna vevő vállalat fizetett a szerző-! Lllavatiba, de azért még min- désileg átadott mennyiség után. — De nagy bolondságot csi­náltam, hogy szerződésre ter­meltem — bosszankodott, ami­kor látta, hogy a spekulánsok 100—150 forinttal is többet fi­zetnek a cirokszákállért. Bosz- szúságot csak növelte a ko­Marosvölgyi nem volt rest. Kétszer-háromszor átnézte a számokat; szorzott, összeadott, osztott, de bizony, az eredmény nem változott. dig kételkedett: Hol az a szerződés, hamar. Hű, az áldóját « csúszott! nek“ — mondta csípősen a ter­hi akaratlanul az öreg száján. mák és az ismerősök lovalása. melési felelős. — Ne beszélj annyit. Hol az a szerződés, hadd írjam alá — válaszolt restelkedve az öreg s pirosló arccal, de azért boldo­gan kanyarintotta a már kitöl­>= Ennyit biztos, nem adnak a Bzabadfelvásárlók sem. *— Na, látja, Józsi bátyám. Lásd, mire vitt az okos- j Tavaly is így kellett volna szá- ságod? Szerződj csak jövőre is. [ molnia, amikor azt hitte, hogy I tött nyomtatott lap megfelelő — Szerződjön a kánya — ke- a „spekulánsok többet fizet- ] részére: Hlavati József. B. L. sergett magában napokig. S egyre hangoztatta a felesége előtt: — Na, hozzám aztán jö­het Marosvölgyi! Jön is Marosrőlgyi! Marosvölgyi Lajos, a község termelési felelőse el is látoga­tott Hlavatiékhoz. Nem is egy­szer, mert az alapos felbújta­A menetrendszerű közlekedésért A vasútnál is fontos a tervsze­rűség, a menetrendszerinti köz­lekedés. kzt állomásunk vala­mennyi dolgozója tudja. Éppen azért felszabadulásunk 10. év­fordulóját úgy kívánjuk ünne­pelni, hogy állomásunkról va­lóit Hlavati József jó ideig lamennyi vonat menetrend sjze­hajthalatlan maradt. j rint induljon.- Vegye figyelembe Józsi Az indításul doJ*ü*ik Maltai bátyám, hogy jövőre növelik az átvételi árat — mondta még az ősszel a fiatal termelési fe­lelős. — A szabadfelvásárlók is — vágott visszi az öreg. Marosvölgyi azért nem hagy­ta annyiban a dolgot. Egyik ottléte alkalmával a beadási mentességet hozta szóba. — Ugyan, mit jelent az a mentesség? megtette vállalását, de a válla­lások teljesítésében is elől jár. Munkájukban hamar rájöttek ar­ra, hogy a szovjet vasutas dol­gozók munkamódszereinek alkal­mazásával jó eredményeket le­het elérni. Ezt alkalmazva bri­gádja, február második dékánjá­ban a tehervonatok menetrend­szerinti indításánál 151 százalé­kot ért el. Most a felszabadulási verseny­ben kettős a céljuk: a verseny­vállalás teljesítése és az elért eredményekkel a béke megszilár­dítása. Hogy a brigád vállalása Márton elvtárs. A felszabadulás előtt sok évet töltött a vasútnál, de igazán csak a felszabadulás után tudta meg és érezte, hogy érdemes dolgozni. Már a vasút újjáépítésénél, a romeltakarítás­nál az elsők között volt és azon I vá)j a többi va5Utasok .gyekezett hogy állomásunkon » de „taUközünség segítése is »alom ^ h°^ a ^ .. , „ . , , ison a szerelvény egy-egy allomá­zonyitolta, hogy o is lelkes tag- 5 ja a dolgozók táborának. Az áp­rilis 4-i verseny beindulásakor elsők között volt brigádjával, aki son. Vajda János, ÜB-eluök, Békéscsaba. teli ja — Hogy mit? ismételte tekuek süssenek tésztát, meg ad- ra, xiz egész világ megfordult dőlt. De ahogy kilesett az abla- És másnap meg is szoba- egész terem zúgta: »...Világot janak ezt-azt, először az »el- vele, « csak akkor ocsúdott fel, kon, két alakot pillantott meg. Az ^ dúlt a falu a hitleristák- megváltó szabadság, zászlaját fúj­tünt« Varga Pista anyjával be- amikor» már a konyhában voltak éjszaka borongó« volt, igaz, fér- tói. Vavrek és Kepenyes társai- ja a szél...« Szélt. mind *\ketten, és férje a karjai- jét így is rögtön megismerte, de val újra megnyitották a munkás- Lassan újra kinyílt az orgo­-- Hát miért adnánk ml? Miat- ban tartotta. a másikat csak akkor, amikor ki- otthont. Még márciusban zárták na, az akácvirág. Újra május él­tük vannak oda a mieink is... — Térj V magadhoz édesem, csit megerőltette a szemét. — be és pecsételték le a szolgabíró sejét ünnepelték a faluban. Csak Beszélhetett azután Kotormán nincs semn.ú báj — s ajkuk Ah, ez meg az öreg Vavrek! eiaberei. De először a lócáaon és most nem csattogtak a csendőr­füt-fát, rajta kívül csak kétcsa- hosszan össaelapadt. — Siess Vavrek lépett be elsőnek a szekrényeken kívül mindent el- lovak patái, kepenyesné is ott lód kedveskedett a Hitler-kato- — mondta, kunikor felesége ki- konyhába. honfiak, még a képeket is le- menetelt a többi között, s akit n óknak. bontakozott karyúji közül. — f él- — Na, Juci, megjöttünk. De szedték a falról, köztük volt Dó- valamikor szíve alatt vitt ezen Ez negyvennégy őszének elején óra múlva mennem) kell Add most már nem is megyünk el... zsa, Jóasef Attila képe is. Sohse az úton, a most hétéves Gyurkát volt. ide a ruhámat, meg', a nagy- Én is letörtem a kukoricát — lehet tudni — vélekedtek—, hátha kézenfogva vezette. Együtt fújták Szeptember dereka táján az kabátomat. kacagott jóízűen. Megfáradt ar- valami fetforgatókrói készültek, a többezres tömeggel: »Éljenek egyik éjszakán az udvarfelőli ab- Kepenyesné arcán az öröm és-oáiTvégiggördidt két könnycsepp akik itt bújLáJuak valahol. Ami- a leninisták és a nemzetköziség.« lakon kopogtattak kepenyesné- bánat felhői kergették egymás'^ és az őszes bajuszán akadt meg. kor Vavrek mondta nekik, hogy Felvillant benne a harmincnyol- nek. Meg is ijedt; hogy' kerül — Ne, ne kérdezz semmit, a kepenyesné gyorsan megcsókol- bizony, azok már nem élnek, rá- eas esztendő, amikor a puska idegen az udvarba? Kissé fel- gyerekeknek se mondd, hogy itt- ta imjndkettőjüket, s mintha a ordítottak: Fogja be a száját, tusától arcrabukott és még job­emeite fejét a párnáról és hall- hon voltam. Néhány nap és vég- fakó rufta- újra a régi ringótestü nem kérdezték! « ban megszorította gyermeke ke­gutódzolt. Megint megverték az leg visszajövök... Hallod az ágyú- menyecskét takarná, oly gyorsan Szóval a magyar királyi szol- zét, még jobban belevágott az ablakot. De olyan halk kopogás szót?... A mieink i... forgott, készített nekik kenyeret, gabírőság pecsétje nem ért már énekbe: »...Reszkessetek, mert fel­volt, hogy gyanút keltett benne. Egy óra múlva már kívül volt sót, meg e&v kis maradék sza- egy köpetet sem Újra lélekzeni támadt az elnyomott proletár.« Tán valami hírt hot az öreg Vav- a falun, s a magáról ledobált Ionnál. kezdett a falu. S a munkásott- Arra gondolt, hogy fiát már nem rek? Telkeit, s az ablaksötétítő ruhakacatok el is hamvadtak a — Vége?... — .nézett a két fér- hon fa ára néhány nap múlva egy verhetik, mint az apját, meg az papír egyik sarkát kksit fel- kemencében. Másnap az a hír fire, amikor azok már falatoztak, táblát akasztottak, amelyen éz öreg Vavreket, akik nem nyu­hajtotta. De nem Vavrek volt. járta be a falut, hogy két hit- — Majd látod, ml lesz Itt hol- állt; Magyar Kommunista Párt. godtak hete sohse a nincstelen­Ahogyan a hold rávilágított, lát- lerista tiszt eltűnt, akik mindig nap reggel — szól«- Vavrek. — Januárt)an Kepenyesné is tagja ségbe. Most már megbecsülik az ta, hogy cafatokban lóg az ide- zaklatták a lakosságot. Kepenyes- Hogyan szedik majd ÜrMjukat az lett. Este néha a Ms Gyurkát embert. Nem, ezt a májust soha gén férfin a ruha. Dehát ki te- né kereste az öreg Vavrekct, de urak... A szolgabíró, vneg jóné- is elvitte. Egyik estén {6 szavalta nem lehet elfelejteni. Se neki, hét? nem találta otthon, felesége csak hányán már ma kocsiz«tak el. el József Attila »favágók« című se a fiának... felnézett a vörös Az éjszakai látogató nem vette annyit mondott, hogy kukoricát — Lehet, hogy holnap már itt versét. Nagy sikere Tolt. Aztán zászlóra, úgy érezte, hogy még észre, hogy belől figyelik, moM tör, napok óta... lesznek... Vége ugyan ioég nem meg öten-hatan együtt énekelték: az útmenti akácok is dús abban is halkan, de türelmetlenül ko- klóber első napjainak egyik lesz, de mi már szabadok le- »tét vörösök, proletárok, csilla- ontják illatukat, ügy látta, hogy óit: éjszakáján megint zörget- szünk... A veszett kutyák odujá- gosok, katonák...« De Töfcony az öreg Vavrek arcán te keve­csendescn be is »Any us, nyisd kil« Kepenyesné nek tok Kepenyesné ablakán. Szinte ban keli agyonverni... Aztán .meg- hangjuk az utolsó versszá^cnál A barázda, a lélckzete is elállt egy oilanat- firepült az“ ágyból, a férjére gon- nyugszik az egész világ... már nem halteíszott, mert az Cserei Fái J

Next

/
Oldalképek
Tartalom