Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-22 / 44. szám
__—------------------------------------------------------ \JiUah.sauk Hifit _ P ártoktatás anyagához A tanács az államhatalom helyi szerve 1955 február 22., Udd A SZOCIALISTA ÁLLAM a dolgozó többség állama, igazi népi hatalom, amely a dolgozókra támaszkodva látja el feladatait. Szerepét csak úgy képes betölteni, ha olyan szerteágazó rendszerét építi ki az állami szerveknek, amelyek az egész országban meg tudják valósítani a gazdasági szervezésnek, a kulturális nevelésnek sokrétű feladatait, ha a munkásosztály és pártja állandóan erősíti az államhatalmat. Ennek megfelelően, a szocialista forradalom győzelme hazánkban is megkövetelte az államhatalomnak, mint a munkásosztály egyik leghatékonyabb fegyverének megszilárdítását. A fordulat éve után a győztes munkásosztály feladata az lett, hogy államának szocialista jelleget adjon, hogy ez az állam azután segítséget tudjon adni az új társadalom gazdasági rendjének kiépítéséhez, amely gazdasági rend végső fokon az állam szocialista tartalmát is hivatott meghatározni. 1950-BEN olyan helyzet alakult ki az erőviszonyok alakulása következtében, hogy a párt vezetésével, a tömegek támogatásával felszámolhattuk a felszabadulástól addig csak reformokkal alakított, régi állam- apparátus és közigazgatás maradványait és gyökeresen új államgépezetet létesítettünk, amely megfelel a népi demokrácia kövstelményeinek és el tudja látni a proletárdiktatúra funkcióit. 1950-ben létrehozhattuk a helyi tanácsokat. A dolgozó tömegek ezzel bevonultak a hatalom sáncaiba és az államigazgatás tevékeny részeseivé, az országépítés irányítóivá váltak. Népi demokratikus állam- szervezetünkben a tanácsok kettős feladatot látnak el: államhatalmi és államigazgatási feladatokat. A tanácsok, mint államhatalmi szervek vezetik és Lányítják az állam és szervei működését. Mint államigazgatási szervek, megvalósítják és végrehajtják az államhatalmi szervek határozatait. A HELYI TANÁCSOK megalakulásával megszűnt a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak az a kettőssége, amely a burzsoá államokra jellemző. A helyi tanácsokban megvalósul az államhatalom és az igazgatás egysége, mégpedig azáltal, hogy a végrehajtó igazgatási szerveket teljesen alárendelik a hatalmi törvényhozó szerveknek, melyek a dolgozó nép képviseleti szervei és egyben az államhatalom szervei is. Alkotmányunk széles hatáskört ad a helyi tanácsoknak. A helyi tanács — mint állam- hatalmi szerv — működési területén az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsőbb szervek által meghatározott keret között szervezi, irányítja a gazdasági, kulturális és társadalmi tevékenységet. Ennek megfelelően jcga van helyi rendeleteket hozni, amelyek a tanács hatásköri területén minden állami szervre és lakosra egyaránt kötelezők. A helyi tanácsok területükön az egységes államhatalom kizárólagos képviselői. Ebből a jellegből adódik az is, hogy ők hozzák létre a helyi igazgatási szerveket, a végrehajtó bizottságokat, amelyek nekik vannak alárendelve. Ennek felel meg az a rendelkezés is, hogy a választott tanács a végrehajtó bizottságot vagy annak tagjait visszahívhatja. Az igazgatási szerveket a választott ; tanács irányítja, ellenőzi és be- ' számoltatja. így van biztosítva a helyi vezetés sokoldalú, de mégis egységes rendszere. AZ ÁLLAMHATALOM HELYI SZERVEI csak úgy tehet- j nek eleget hivatásuknak, ha j területük legtekintélyesebb ál- • lami szervezetei, ugyanakkor széles tömegszervezetek is, amelyek összekovácsolódnak a dolgozók összes rétegeivel. A tanács eredményes munkájának záloga a dolgozó tömegek tevékeny részvétele a tanácsok feladatai megoldásában. Joggal állapítja meg a tanácsokról ! szóló törvény, hogy „a tanácsok 1 az államhatalom szervei és egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei.“ A mi tanácsainkra is vonat- i kozik az, amit Lenin a szovje- j tekről mondott: „Ez olyan hatalom, amely mindenki számára nyitva áll, mindent a tömegek szemeláttára csinál, hozzájár- hető a tömegek számára, köz- ; vétlenül a tömegből indul ki, j a néptömegeknek és a néptö- 1 megek akaratának egyenes és | közvetlen szerve.“ A dolgozóknak a tanácsok munkájába történő bevonása a választásokkal kezdődik és a tanácsüléseken folytatódik. ! A tanácsülésnek a tanács ál- I lamhatalmi funkciója gyakor- J lásában. nagy szerepe van. A I tanácsülés ugyanis a helyi ta- | nács munkájának legjelentö- ; sebb fóruma, a tanácsok leg- | fontosabb megjelenési formá- j ja, a tanácsok tömegszervezeti j munkájának kiinduló pontja. 1 A TÖMEGEK TEVÉKENY RÉSZVÉTELE szempontjából > nagyjelentőségűek a tanácsok | állandó bizottságai, mint javas- I lattevő, véleményező és el- I lenőrző szervek. Tagjaik meg- | bízásukat választás útján a tanácsoktól kapják, így mint az államhatalom helyi apparátu- i sának szervei, nincsenek alá- j rendelve a végrehajtó bizott- | Ságoknak, sőt, ellenőrzik annak j és az apparátus munkáját. Ellenőrzik a tanács felügyelete alá tartozó vállalatok és egyéb szervek munkáját is. Az állandó bizottságok munkájukba bevonhatnak minden olyan dol- j gozót, aki hajlandó résztvenni ] az állami feladatok végzésében. ! Ma már sok jól dolgozó állan- ! dó bizottság igazolja, hogy az j egyszerű emberek aktív rész- . vételükkel mennyire elősegíthetik a tanács munkáját. A tanácstagoknak évente legalább kétszer be kell szá- molniok választóik előtt a tanács működéséről, saját munkájukról és a választók közérdekű megbízásainak teljesítéséről. A tanácstagnak törvényben meghatározott kötelessége, hogy tartson rendszeresen fogadóórákat és más módon is erősítse kapcsolatát a lakossággal. -Mindez nagyszerű alkalom arra, hogy megismerje az emberek problémáit, felvilágosítást, segítséget adjon nekik, vagy bizonyos közérdekű kérdéseket megismerve, a tanács ülésén bejelentést, javaslatot tegyen. A tanácsok tömegszervezeti tevékenységében nagy jelentősége van a tömegszervezetekkel való kapcsolatnak. Legfontosabb az, hogy szoros kapcsolatuk legyen a legszélesebb, demokratikus elveken nyugvó tömegmozgalommal, a Hazafias Népfronttal, amely az összes tömegszervezeteken, kulturális és tudományos szervezeteken túl, magába foglalja azokat a demokratikus tömegeket is, így köszöiitjük a legszebb évfordulót Tegyük iömegversennyé a fiatal traktorosok országos versenyét A DISZ KV, az ÉJVl, a MEDOSZ elnöksége és az Állami Gazdaságok Minisztériuma által meghirdetett ifjú traktorosok és traktoros brigádok első országos versenyéhez megyénkben eddig szép számmal csatlakoztak traktorosaink. Békés megyében eddig több mint 44 traktoros brigád és külön 387 egyéni traktoros nevezett be a felszabadulási versenybe. Komoly megmozdulás van a szarvasi, szeghalmi, orosházi és békési járásokban; a többi járásban, különösen a mezöko- vácsházi, sarkadi és gyulai járásokban alig van még csatlakozás. Ezeken a helyeken, súlyosan mulasztanak a DlSZ-bizottsá- gok, de a MEDOSZ, AG és a gépállomások vezetői is. Az állami gazdaságokból még alig érkeztek benevezések, pedig a benevezési határidő március 1-ig tart és semmi kilátás nincs meg« hosszabbítására. A benevezések járásonként az alábbiak szerint oszlanak meg: Járás: brigád egyéni traktoros: Békési 15 62 Szarvasi 12 154 Orosházi 5 43 Szeghalmi 4 57 Gyulai 2 13 Gyomai 1 21 Sarkadi 4 — Mezőkovácsházi még eddig nincs Békéscsaba város 2 37 Békés megye traktoros brigádjai! A tavalyi silózási versenyhez hasonlóan, a traktoros-versenyt is tegyük tömegversennyé. A több termésért, a több kenyérért, még szebb jövőért versenyezzetek, nevezzetek be március 1-ig 1 IJlSlc Megyei Bizottság. akik nem tartoznak egyik szervezethez sem. A TANÁCSOK TÖMEGKAPCSOLATÁNAK javításához az egyik legfontosabb dolog: harc a bürokrácia ellen, harc a dolgozók ügyes-bajos dolgainak rideg, lélektelen intézése ellen. E munkában a leg- messzebbmenően támogatni kell a tanácsokat, mind a felülről jövő segítséggel,' mind a tömegek alulról jövő bírálatával. A tanácsok munkájában meglévő hibák kijavítása, a bürokratizmus felszámolása, stb. megfeszített munkát követelnek tanácsainktól. Itt elsősorban a kommunistáknak kell élenjárni, példát mutatni. Tanácsaink az elmúlt esztendőkben nagy feladatokat oldottak meg. A tanácsoknak lelkes, áldozatkész, fáradhatatlan munkával tovább kell harcolni a szocializmus építéséért, a lakosság anyagi és kulturális színvonala emeléséért, az ipari és mezőgazdasági termelés fellendítéséért. Szilárdítaniok kell az állampolgári fegyelmet és fokozni a harcot az ellenség ellen. Mindennek előfeltétele a j tömegek, a munkásosztály to- j vábbi tevékeny részvétele és támogatása a tanácsok munká- -jában. jbinrnaM — Pártunk III. kongresszusának I határozata kiemelte, hogy a I szocializmus építése megköveteli a népi demokrácia államának állandó erősítését. Megkö- I veteli, hogy „minél szélesebb \ tömegek vegyenek részt az állam munkájában és az ellenőrzésben, mert a népi demokrá- I cia állama végső jakon maga j az államot építő munkásosz- J tály, a dolgozó parasztság, a népet szolgáló értelmiség, a kis- : emberek millióinak összessé- \ ge.“ Faludi Gábor AZ ELSŐ PRÓBA (19) Irta: DER ENDRE Erzsi néném, kétségtelen jószíve mellett, azért nem bánta ezeket a találkozásokat, mert a vi- rágbaszökkenő bimbólyányokban a jövendő . »kuncsaftokat« is meglátta már, akik asszonnyáér- ve, bizonyosan Erzsi pénémet hívják el — (hisz oly kellemesen tellett nála bimbókor édes ideje!) — nem pedig a szikár, epéskedő, fanyarkedvű Sindelyes nénit, a »rivális« bábaasszonyt. S hogy mindenek ékes rendben, s illőképpen menjenek végbe, Erzsi néném unalomtalan ülte végig a mulatságainkat — ám 10 óra tájt »végét vette a zenének« könyörtelenül. Koszorúba fonódva hízelegtük körül minden alkalommal: »Erzsi néném! Csak egy szikrát hadd táncolunk még! Egy rezgőst, csak egy picurka csepp nótát tessék megengedni!« A fejét rázta, szigorúan: »Aludni is kék, gyermekeim.« Ilajlít- hatatlan volt; a szülők közül is sokan előkerültek ilyenkorra már — vagy egy-egy idősebb testvér jött el a lyányokért, g koíródni kellett szívfájdalommal. Duzzogva lázadoztunk mindany- nyiszor: »Ide se jövünk el többet!« Ezzel indultunk haza: külön csoportokban a lányok, külön a fiúk. (Kísérgetni — olyan- i'ól szó sem lehetett, az nékünk még nem dukált...) Az elmúlt szombaton is megfogadtuk mérgünkben, hogy nem lát minket többé az lráziék színje — most meg csak úgy robogtunk befelé. Kicsit csihodtunk is az udvaron — ne dübörögjünk a lyányok előtt, mint a csorda — s annyira lassódtunk, hogy Erzsi néném mosolyogva kezdett integetni, maga felé kavarva a levegőt: — Szaporábban hékáim! Futólépés, regruták! A lányok közül Erzsi látott meg minket elsőnek. — Euhn-e a boldog apa! — kacagott felém pajkos szemmel, az első csók bonyodalmára célozva... A teremtésit, úgy látszik, kikotyogta Erzsi néném! — gondoltam bosszankodva, s fülig vörösödtem. — Miféle apa? — kíváncsiskodott Pista. — Mióta vagy te apa, komám? —- Elhallgass, mert itt zúzlak össze, anyád szemeláttára! — fenyegettem meg Erzsit, s csavartam egyet a kezén, a csúfolódásért. Pista a másik kezét csavargatta, hogy mondja már el, amit tud, de Erzsi látta rajtam, hogy komolyan nekimérgesednék, ha pletykálkodna, így aztán nem árult el minket... Megörültek nekünk a lányok, mert csakugyan nem volt táncosuk. Balogh Imi kománk is fei- vidult, s ügyes kézzel és bátrabban csapott a citerába: Ha bemegyek, ha bemegyek a zsadányi csárdába, clfranyelü kisbicskámat vágom a gerendába... Aki legény, az vegyjo ki, aki bátor, az teheti; még az éjjel zsandárvérrel írom én a nevem ki! Karcsi és Pista felcsillanó szemmel tapsolták az ütemet, s daloltak hozzá szilajul: különösen Pista tüzeskedett, s úgy forgatta a szemét, mintha Kamondit keresné, életre-haláira... Kamondi ez egyszer — mérhetetlen szerencséjére — nem ie- gyeskedett az límmus Körül. Egyedül gangosködott Emmus a pajta sarkában, világoskék habselyem ruhában, büszke mosoiy- lyai a szép, hamvas arcán. Nagyon szeret táncolni — különben nem »keveredett« volna szegényebb iskolatársnői közé. Csodáltuk is, hogy egyáltalán közénk engedik a szülei. Igaz, Tar Berti bácsi nem is tudott ezekről a szombatestékről, ő ilyentájt a szövetkezeti kocsmában veresítette az amúgy is pulykavörös nyakát. Tar néni pedig nem bírt az agyonkényeztetett, nyafogó, táncbolond lánnyal. Emmus hát selyemsuhogóba csapta magát — hadd egye az irigység a szegénylányokat, hadd csodálják azok a kúdús-fattyak is — és átpáváskodott a szomszédba... Ilízékony, fejlett lány volt, kicsit kövér kézzel és lábbal, de szabályos, pirosbarna arccal. Bennünket, szegényfiúkat, kutyába se vett, s jobbágyaihoz leereszkedő úrnőt formázta egész viselkedése, tartása. (Folytatjuk)
