Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-15 / 12. szám

1955 január 15., szeaibat i/iUatsaíük Hétit Az esőkabát és a zefir férfiing nyomában... A dolgozók igényei évrői-év­" re emelkednek népi demok­ráciánkban. Százak és ezrek áztak- va Iáimkor rossz ruhákban áztak- fáztak, ma már kímélni szeret­nék jó ruhájukat: esőkabátot vesznek, fiatalemberek, akik ál­modni sem mertek valamikor a szép öltözködésről, ma már szí­vesen veszik a zefír-inget. Igen ám, de a megnövekedett igénye­ket ki is keit elégíteni! Sok és jiö- ininőségü árura van szükség... !hz a gondolat vezetett bennünket egy hétköznap délelőtt a Fai mutszövőbe, ahoi a régi cikkeken kívül, az új szakasz politikájá­nak megfelelően, esőkabátanya­got és a korábbihoz képest jóval több zefir férfiing-anyagot is gyártanak. A közelmúltban még nem min­denben tudott eleget tenni a gyár a követelményeknek. Minőségi tervüket nem tudták teljesíteni. December első dekádjáhan pél­dául csak 90.8 százalék volt a minőségi tervteljesítés, heg gya­koribb hiba a csíkozottság volt, a sűrű és a ritka csík. De más hibák is előfordultak: olajfoltok, rossz szélek, szálhiány, stb. Ilyen anyagból készült esőkabát, vagy zefír-ing nem nagyon tetszik egy vásárlónak sem, akár békéscsa­bai, akár miskolci, vagy deb­receni az illető. Hát még ha külföldi! Mert a gyárnak jelen­tős export-kötelezettsége is van. Megindult tehát a küzdelem a minőségi terv teljesítéséért. Egye­sek, mint például Telep Mária, munkaérdemrendes szövőnő, vagy Orvos Mária szép eredmé­nyeket értek el; 99.3 százalékra teljesítették TV. negyedévi minő­ségi tervüket. De bizony sokan tizenkétszer is voltak december­ben »rapporlon« — ahogy agyár­ban mondják — a hibapontok miatt. A minőség megjavításáért in- dított küzdelem »főhadszfn- tere : a MEO-iroda, valamint az árutisztító. Ha nem tudná az ember, hogy textilüzemben van, valami vérvizsgáliőnak, vagycse- csenxőgondozónak hinné a MEO­a földművesszö vetkezeti italbolt­ban a poharakat összetörte és utána verekedést kezdett. Brigádvezetőjét, Czabai Ist­vánt hathónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert nem gya­korolt megfelelő ellenőrzést Imre István munkája felett. De más traktorosnak is engedélyt adott, hogy önállóan vállalhasson szán­tást és az érte járó díjat felve­hesse. Ilyen megbízatást nem volt joga adni, és így lehetőséget adott Imre Istvánnak sikkasztása elkövetésére. irodát, azaz a laboratóriumot. Itt azonban nem vért vizsgálnak ezek a finom, érzékeny műsze­rek, hanem) a gy árba érkezett fo­nal minőségét: nedvességtartal­mát, szakítióképességét, vastagsá­gát, stb. Az árutisztítóban pe­dig, mint valami röntgen-vizsgá­lóban, minden legyártott árut neonfényuéi átvilágítanak és meg­állapítják, hogy az áru első-,' másod-, vagy harmadrendű. Ép­pen Sarina Lajosaiéval, az áru­tisztító egyik dolgozójával beszél­getünk, aki sziabad szemmel alig észrevehető csíkozásra hívja fel a figyelmünket. O már ezt a csí­kozást észreveszi és hibapontként írja be egy naplóiba, melyben szám szerint fel vannak tüntet­ve a gépek. Ez a csík ugyanis festés esetén már sokkal éleseb­ben jelentkezik és rontja ezáltal az áru minőségét. A csíkozottság oka a gép rossz indítása, ami legtöbb esetben a dolgozók gya­korlatlanságával van összefüg­gésben. Ami a »rapportot« illeti: en- A nek a kifejezésnek csak a neve félelmetes, valójában itt ar­ról van szó, hogy megmutat­ják a munkásnak az általa gyár­tott áru hibáit. Megmagyarázzák, hogyan küzdjön a hibák ellen. Ez az egyik legfontosabb feje­zete a minőségért indított küzde­lemnek. A másik: a jobb gép­kontrol], a gépek lelkiismerete­sebb, gondosabb ápolása, keze­lése. De nem lényegtelen részt ennek a küzdelemnek a kommu­nisták harca sem. A decemberi Fásítok figyelmébe! Megyénkben az utóbbi idők­ben örvendetesen javult a fá­sítás iránti érdeklődés. S nem csapán a termelőszövetkezeti, de az egyénileg dolgozó parasztok részéről is. Számos községben — mint például Eleken — a régi fák kitermelésével egyidőben újak telepítéséről is gondoskod­nak. Egyre gyakrabban érdek­lődnek a fásítási anyag (csemete, suháng, sorfa) beszerzése felől. Tapasztalatunk az, hogy a cse­meték és az egyéb fásítási anyag beszerzése és árának megtérítést körül félreértés van. Sokan nem ismerik az idevonatkozó minisz­teri rendeletét. A rendelet szerint a fásítók — az egyénileg gazdálkodók is — ingyen kapják meg a facse­metét. (Facsemete alatt 1—3 éves fácskákat értünk, melynek ma­gassága általában egy méteren alul van.) Ez a kedvezmény ter­mészetesen az új fásításra vonat­kozik és nem a kitermelt erdők és a gazdasági fásítások felújí­tására. A tulajdonos ilyen esetben ugyanis bizonyos jövedelemhez jut, amiből könnyen fedezheti a felújítás költségeit. A subángok és a sorfák min­den esetben, csakis pénzért ve­hetők át az erdőgazdaságtól. Ter­mészetesen a termelési áron fel­számítva — tehát viszonylag ol­csón. Termelőszövetkezeteink köz­vetlenül, egyénileg dolgozó pa­rasztjaink pedig a helyi (községi, városi) tanácsokon keresztül jut­tassák el igényüket az erdőgazda­sághoz. A tanácsok az őszi fásí­táshoz július 15-ig, a tavaszihoz pedig november 15-ig szedik ösz- sze az igényléseket. Ha szükségletük 20 darabnál kevesebb, igénylésüket a dolgozó parasztok is közvetlen az erdő- gazdaságnak adják át. Hegedűs Mátyás, a Gyulai Erdőgazdaság igazgatója. Terjeszd a Viharsarok Népét! Viseet, de ne pénzért! Vésztőn a najxikban egy sáros délután középtermetű ember tá molygott ki a földművesszövet­kezeti italbolt ajtaján. Kezében vizeskannát tartott. Néhány lé­pés után nagyot botlott és elvá­gódon. A kanna messze gurult 5le. Nagyokat csuklóit és ká­romkodott: »A fene egye meg ezt a vizet!..:« Egy járókelő, aki nyil­Maszek vizesek a szomjasok reményei — No fene! Talán csak nem azt akarja mondani, hogy a vész­tői víznek boríze van. — Nem. Más itt a baj. Nálunk az jyióyía, is pénzbe kerül és sokan vagyunk úgy, mint a szom­széd, hogy a pénzt jobban sze­retjük kiadni egy kis bókára, mint vízre. — Micsoda, pénzért veszik a vizet? — áíméikodott az idegen. — De hát hogyan? vizet. Kutat kutatnak a kútfúrók nak a kútfúrók? Nem hallják Az idegen elcsodálkozik és to- ább megy. Ki látott már olyat, hogy az ivóvíz pénzbe kerül? Es hol van még egy olyan köz­ség, mint Vésztő, ahol az em­ber nem ihatik annyi vizet, a- mennyit kíván. Ahol talán még olyan eset is előfordul, hogy az anya azt kényte en mondani szomjazó gyermekének: nincs víz, kisfiam. De hát miért, hol van­Hallgassák meg őzt a javaslatot! Igen, ez mind jó és helyes, de még soká lesz nyár. Addig még sok ötven fillért kell ki­adni a vésztői háziasszonynak egy kanna vízért. A vésztői em­bereknek van egy javaslatuk. Ér­demes meghallgatni. Addig, amíg felépül a kis vízmű, takarítsák ki a leninfaivai kutat, amely be­dugult. Mert ha kicsit gyengén adja is, akkor is nagy segítsé­get jelent. A meglevő kutak ki­Két és félévi börtön feketeszántásért A battonyai járásbíróság Imre Is Ivánt, a Battonyai ÁMG trakto­rosát két év és hathónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Imre István az elmúlt év őszén több dolgozó parasztnak szántott és a munká­ért járó 2575 forinttal az ÁMG- nek nem számolt el. Nagyon ked­ves mestersége lehetett a jog­talan pénzszerzés, mert az elmúlt év október 4-én betört Pelyva József battonyai lakos lakására és onnan 1100 forintot ellopott. Tá­vozásakor a kutyákat agyon­ütötte. Az elmúlt év márciusában ván idegen lehetett a községben, megállt előtte. — Ugyan, jóember, miért a vizet szidja, hiszen nem a víztől rúgott be. A víznek semmi -kö­ze ehhez... — De mennyire, hogy van kö­ze — állt egy ember az idegen elé. — Tudja meg, hogy csalt a víz az oka, egyedül a víz, ami nálunk kincset jelent... — Az bizony úgy van — vá­laszolt -az ember —, hogy a 12.000 lakosú községben csak egy kút vau, ami vizet ad, és tatán reggeltől estig ott kellene állni egy kanna vízért, ha nem akad­nának olyan vállalkozó szellemű emberek, mint Szabó Mihály, Kara János és mások, akik lajttal hordják a vizet -a község azon ré­szébe, amely távol van a kúttól és 50 fillérért adnak egy kanna meg a vésztőiek sóhajtását: vi­zet, vizet adjatok!? — Vaunak kútfúrók a község­ben — mondja a VB-titkár. — Most végzik a kutatásokat és azt mondják, hogy a nyáron talán már megoldódik a vízhiány, mert a legelőn 120 méter mélyen bő vízre találtak és kis vízmüvet lehet építeni. takarításával lehetne egy kis vi­zet fakasztani és akkor egyre ke­vesebb férj vásárolna víz helyett fröccsöt. Es nem kellene az idős embereknek is 5—6 kilométert gyalogolni azért, hogy sorbaállja- mak egy kanna vízért a Kossuth utcai kútnál. A háziasszonynak sem kellene naponta azt lesni, hogy vájjon, kúrtöl-e már a vi­zes ember, jut-e még két kanna víz? (Bánfalvi) taggyűlésen a rossz minőségei; -szóvétette a pártvezetőség és a gyár kommunistái magukévá tet­ték a bírálatot. Mindezek alap­ján a Famutszövő dolgozói bi­zakodással tekintenek a felsza­badulási verseny elé: tekintettel arra, hogy a közös összefogás eredményeként januárban már 94.4 százalékos minőségi terv­teljesítést értek el az első de­kádban, vállalták, hogy a lei- szabadulási versenyben a 94.3 százalékos tervminőséget 95-re emelik, a mennyiségi tervet pe­dig egy százalékkal túlteljesítik. Itt most, a mennyiségi terv teljesítésénél, egy kis le­maradás mutatkozik a gyárban, éppen az új cikkekre való átál­lás miatt. De a gyakorlottabb szö­vőnők, mint példám Molnár Ilo­na 1., vállalták, hogy patronálják kezdő szaktársaikat és ezáltal biztosítják, hogy a jó eredmé­nyek általánosak legyenek. Az új versenyszakaszban sok szép ered­mény született már: január 12-én Száucsák Erzsébet minőségi ter­vét 100 százalékra, mennyiségi tervét 107.5 százalékra teljesí­tette, Orvos Andrásné pedig 108.5-re, ugyancsak 100 száza­lékos minőség mellett. Ugyan­ezen a napon, a Hugyecz-parti 101.2 százalékos mennyiségi terv- teljesítést ért el, 100 százalékos minőség mellett. Ezen a napon 15 szövő teljesítette 100 százalék­ra minőségi tervét. Így küzdenek a Famutszövő kommunistái, pártonkívüli bé­keharcosai az új szakasz politi­kájának sikeréért, a lakosság több és jobbminőségű áruval való ellátásáért. Berea Miklós HÍREK — A nagyszénás! Lenin TSZ kertészei jól készülnek a tavasz­ra. A melegágyakban már szépen fejlődnek a saláta, karalábé és egyéb főzelékfélék palántái. Az első zöldségfélék szállítását már­ciusban kezdik meg. — CSALAÜIHAZ. építésre Bé­kés megyében az Országos Ta­karékpénztár 1954-ben 1 millió 500.000 forint kölcsönt folyósí­tott 73 építtetőnek. — AZ OROSHÁZI Városi Ta­nács az első negyedévben vegyes­ipari »bedolgozó« vállalatot lé­tesít. így az öregebb és gyen­gébb munkaképességű szakmun­kások is hozzájárulhatnak a köz­szükségleti cikkek gyártásához. — A BÉKÉSCSABAI Ruhagyár kultúrcsoportja vasárnap délután a honvédségnél ismerkedő dél­utánt tart. Az énekkar szólistái a Lsárdáskirálynő és a Monk martrei ibolya című operettből szóló-számokat, a színjátszó­csoport »Jó társaság«, »Festi jós­da« és a »Vicc-rakéta« című egy- felvonásos színdarabokkal szóra­koztatja a honvédség tagjait. — SZOMBATON este Vésztőn, vasárnap este Dévaványán szere- pelt a Sárréti Népi Együttes. — Megjavították Füzesgyarina- ton a Baross utca sarkán levő ku­tat. — 120 KILOMÉTERES órán­kénti sebességgel száguldó szél­vihar zúgott végig csütörtökön Budapest felett. A város beépí­tett részén is elérte a 70—80 ki­lométeres óránkénti sebességet az északnyugati szét. Az első orosz forradalom 50. évfordulója A szovjet ország készülődik, hogy széles körben megemlé­kezzék az 1905-ös orosz forra­dalomnak e hónapban elkövet­kező 50. évfordulójáról. Az üzemekben, kultúrházak- ban, kultúrpalotákban, taninté­zetekben előadásokat és beszá­molókat tartanak az 1905— 1907. évi forradalomról. A ne­vezetes évforduló alkalmából külön kiállítások nyílnak. A különböző kiadóvállalatok tervbevették, hogy tudomá­nyos műveket, brosúrákat, új műalkotásokat jelentetnek meg az 1905—1907, évi forradalom­ról, Nagyobb gondot fordítson a Kunágotai ÁMG a gépjavításra A GÉPÁLLOMÁSTÓL kértünk egy gépi morzsolót, hogy minél hamarabb lemorzsoljuk a 250—300 mázsa kukoricán­kat. Megbeszéltük ezt a gépállomás agronómusával is és azt válaszolta, hogy kész a gépi morzsoló, elhozhatjuk. Nagyon örültünk neki, gondoltuk, hamar végzünk a munkával. Ja­nuár 12-én reggel 8 órakor ki is huzatták a morzsológépet. Beállítottuk, a gépész már tankolt, elindult a motor, hármat- négyet fordult a kerék, s aztán leállt. Kereste a gépész a hi­bát, de nem találta. Már előzőleg a gépállomáson sem kapott szerszámokat, hogyha baj lesz, ki tudja javítani. így a szom­szédból kértünk harapófogót, de nem boldogultunk vele. Me­gint begyújtottuk a motort, de kettőt-hármat köhintett, s megállt. Kértünk egy kombináltfogót, egy csavarhúzót s egy biciklikulcsot. így rájöttünk, hogy nem a karburátorban van a hiba, hanem a szabályzóban. Megcsinálta a gépész és fél 12-kor megindultunk, de még egy szem kukoricát sem eresz­tettünk zsákba, alig járattuk a morzsolót, lehullott róla a lendkerék, mert alig volt felerősítve. A szíj is mindenütt akadozott. Újra felerősítettük a lendkereket, megigazítottuk a felvonószíjat és megindultunk. A gépet egy biciklikulccsal, egy kombináltfogóval, harapófogóval csináltuk meg. Amikor leeresztettük az első kas kukoricát, akkor eltörött a féder. Nem tudtunk mit csinálni. így hát beszélgettünk a gépésszel, hogyan tudnak ilyen rossz gépet kihúzatni. — ÉN NEM TUDOM — válaszolta a gépész —, amikor ja­vítás alatt volt, a motort egy szerelő javította, de a ^morzsolót egy kőműves. — De nekünk ilyen rossz gépre nincs szükségünk. Szá­mítsuk csak, mit vesztettünk ezen a napon? Húsz tsz-tag 5 óráig állt munka nélkül. Ez 100 órát jelent. A négy kocsi, ami ott állt megrakva kukoricával, az 5 óra alatt legalább 15 kocsi trágyát tudott volna kihordani, ami szerényen szá­mítva, annyit jelentett volna, hogy négy hold földünket ez- idő alatt megtrágyázták volna. Nem tudjuk elképzelni, mi lesz a tavaszi munkákkal, ha már most nem jók a gépek. A fő- agronómus kifogásolta a múltkor, az egyik brigádértekezle­ten, hogy kevés gépi munkára kötöttünk szerződést a gép­állomással. Mi szívesen adunk munkát a gépállomásnak, de azt elvárjuk, hogy jó gépekkel jöjjenek ki. Ezért azt javasol­juk, hogy most, a téli gépjavítás idején felelősségteljesebben végezzék munkájukat. / Török Ferenc ellenőrző biz. tag. Almáskamarás, Sallai TSZ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom