Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

ViUaisaíelt Hé fte 1955 január 4.. keld Keleti Ferenc elvtárs előadása a nemzetközi helyzetről lT'eieli élvtárs december .30 án Ä előadási tartott Békéscsa­bán, á Balassi Kmltúrotthonban, a nemzetközi helyzetről. Kleadá­sában részletesen beszámolt az Amerikai ligyesült Államok ag­resszív köreinek mesterkedésed­ről, hogy háborús paktumokat tú­ladjanak össze, a kapiialísta or­szágok akájkonnányainak segéd­letéve.. Vázolta azokat a harco­kat, melyeket Anglia, francia- ország és Németország hékesze- rető körei folytatnak a háborús egyezmények létrehozása, hiva­talos parlamenti elfogadtatása, ratifikál á'-a« körül. Az 1954-es év e.ejéu a nem­zetközi feszültség, a békeharc ere iméiivessége követkéz éjen csökkent. A Szovjetunió vezet­te béke labor hatalmas sikerei: a berlini, majd a genfi értekezlet és ennek eredményeként a viet­nami háború felszámolása — nem voltak az imperialisták ínyére. A vi ág békeszerető milliói biza­kodva látták, hogy a két rend­szer sok vezetőegyénisége a gen­fi értekez.elen barátságos formá­ban tanácskozott egymással gíiz- dasági és kultúrá i? kapcsolataik kiszélesítéséről, ami egyik leg­főbb kifejezője a különféle tár- sada.mi berendezkedésű népek békés egymás me’Ht élése le­hetősé «ének ■A z ímpeiia.isták — különösen az USA vezető körei — mindent megtettek, hogy a fe­szültség ne csökkenjen, hanem fokozódjék. A nyugati védelmi közösség megliukása után moz­gósítottak minden erőt, hogy újabb háborús egyezményeket hozzanak létre a békelábor or­szágai ellen. Így került sor a lon­doni, majd a párizsi szerződé­sekre, melyekben többek között megállapodtak Nyugat-Németor- szátf újrafeiíegyvérzésében. Min­den becsű telesen gondolkodó eu­rópai ember tudja, miiyen vé­szé.yt rejt magában a revansista szellemű nyugatnémet hadsereg felállítása. A belga, dán, olasz, angol, fran­cia tömegek éppen úgy magukon érezték a né net csizmák tapo­sását, mint a cseh, lengyel, ma­gyar, vagy szovjet nép. Egysége­sen, e ' behangzúian tiltakozna'? leltál az ellen a merénylet ellen,. liagy újra fegyvert adjanak Hit­ler volt tábornokainak, SS-einek 1 kezébe. Tudják ezt maguk a nyugatnémet tömegek is. Nem j akarnak háborúba menni az USA tőkéseinek érdekeiért, és követe­lik az ország egyesítését békés tárgyalások útján. Az imperialisták veszett pro- fitéhségüket csak úgy tud­ják biztosítani, a létüket fenye­gető gazdasági válságot csak úgy' remélik elhárítani, ha fenntart­ják a feszültséget a nemzetközi életben, ha a népeket fegyverke­zésre kényszerítik, és reményked­nek egy új háború kirobbantásá- ban. Ezt az elképzelésüket re­mélik megvalósítani a párizsi szerződések megvalósításával, a nyugatnémet felfegyverzéssel Mozgósítanak tehát minden erőt, ígérgetnek, szövetkeznek bárki­vel, aki a békének ellensége. S ha keresztül viszik is a párizsi szer­ződések é etbe éptetését, ez a sa­ját tömegeik akarata ellenére tör­ténik. ’ I i A nyugatnémet f-e.légy vérzés kétségtelenül é ezné a nemzetközi j heivzétet, veszélyezteti a céhét j De a béke erői résen vannak! | és éber figyelemmel kíséri? az í imperialisták háborús mesterke-! déseit. A moszkvai deklaráció' vi­lágosan kifejezi a béketábor or-1 szagainak — egyben a nyugati | országok népíömegeinek — tilta­kozását a nyugatnémet felfegy­verzéssel szemben. De félreért­hetetlenül leszögezi a moszkvai nyilatkozat azt is, hogy a béketá­bor országai mindlen eszközzel megvédik békés építőmunkájuk eredményeit és az erő politiká­jával szemben a még nagyobb erő politikáját állítják. JZ ele ti elvtárs ezután felidézte a történt em tanulságait az első és a második világháborúval kapcsolatban. »Nincs okunkké- tetkedni abban — mondotta —, hogy most, amikor a Szovjet­uniót a baráti államok köre ve szí körül és a haladás híveinek tábora világszerte egyaránt nö­vekvőben van, egy esetleges har­madik világháború esetén az im­perialistákat nem kisebb, hanem nagyobb csaiődás éri majd, mint akkor, amikor a Szovjetunióinak kedvezőtlenebb feltétetek között kellett megvívni a maga har­cát. Mi azonban nem kívánunk háborút, mi hiszünk a népék. és nemzetek békés együttélésének lehetőségében. Ennek valóravál- tása érdekében azonban még in­kább össze kell fognunk pártunk vezetésével, a népfront zászlaja alatt.« TZ'eleti eivtárs előadása után még igen sok kérdésre adott választ. Beszélt többek között a magya r-jugoszláv kapcsolatok normal izálására!, ami mind a két országnak érdeke, s ami telje­sen összhangban van a béketá- bornak azzal a törekvésével, hogy a különböző rendszerű országok és népek között mélyíteni kell a gazdasági, kulturális kapcso­latokat. Február 26—27: IV. Magyar Békekongresszus Az Országos Béketanács Elnök­sége január 3-án délután ülést tartott. Andics Erzsébetnek, a Béke- I Vilájjfanáés tagjának, az Orszá­gos Béketanács elnökének meg­nyitója után Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára is­mertette a magyar békemozga- iom előtt álló feladatokat, s a Ny ugat-N émetország felfegyver­zését elí élő széleskörű tiltakozó kampány eddigi eredményeit. Több hozzászólás után az Országos Béketanács Elnöksége Szigligeti Ede: Liliomfi Először az előadás el«*­méiív’éfröi, s az ♦‘loadások közben tör­téni s.e-cncséllenségekröl szükséges szól­ni — ezek ugyanis nem kis mértékben hatással voltak a szereplők hangulatára és egyúttal az előadások színvonalára is. A bemutatót Füzessy Oltó megbetegedése előzte meg: próba közben Iába izom- húzódást szenvedett, s hosszú ideig nem lehetett játékára számítani. Tiniár Péter »ugrott be« helyette egy keddi napon, s a vasárnapi bemutatón a tapsol már ő köszönte a közönségnek. De Tímár szereplése sem ment simán: a bemutató estéjére erősen berckedt, s hangja még a következő edöadáson is gyengébb és halványabb vott a természetesnél. Ez is elég lett volna már, de ha valahol a bal­szerencse tanyát tií, nehéz oinan kiszorí­tani. A színház is ilyesformán járt. Legújabban ugyanis Ruttkay Máriát kell a közönségnek nélkülöznie, mert a mű­vésznő néhány előadáson bokacsontzú- zódás miatt nem játszhat, ügy látszott, hogy Rullkay helyett nincs, aki fel­lépjen, s leáll a darab. Hogy mégis megy tovább a Liliomfii, a súgónak nem éppen kis érdeme. A súgó — Várady Mariann — játssza Kamillát, a vénlány ncveiöuőt, — s nem is rosszul, hanem lelkes igyekezettel — amíg Ruttkay Mária visszanyeri egészségét. Csak ezek említése utáu — és ezek figyelembevételével — értékelhető a LiÜomff előadása. A darab nagy lehetőségeket tar­fogat a művészi alakítások számára. Szig­ligeti oly széles skálában és oly gazda­gon bontakoztatja ki hőseinek jellemét, hogy jó érzékkel rendelkező színész, élő alakokká tudja ezeket a hősöket formálni tehetségének hozzáadásával. Lássuk, a Jó­kai Színház művészei hogyan éltek a le­hetőségekkel. Liliomfi könnyelmű, mókás és bo­hém, de nem ripacs, tehetséges színész, igaz ügyet képvisel. Tímár Péternek ezt u Liliomfit csak részben sikerül a szín­padon megjeleníteni, néhol tudja csu­pán átélnie szerepét, Egészében nem si­kerül a hőssel azonosulnia, a könnyelmű- ség és a móka nyer inkább ötletes megoldást n(ála egy-egy adott helyzet­ben). Kevésbé sikerül az ügy igazi kép­viselőjévé válnga, sokszor maga is nevet ötletein és cselein, ami a színpadi fe­gyelem rovására mehet, ha túlzásba viszi. Látunk nála jó megoldást is, a Rómeó és Júlia résznél például nagyszerűen ala­kítja a hőiif’Zerelmes Rómeót, Ugyan­csak dicséretet érdemel a gróf, az ifjú Swartz és a pincér alakításánál megol­dott beszéd- és jellem-változtatása. To­vábbi Utadat: teljes átélést, több szi­vet és több fegyelmet a színgxadon. Mariska tehetséges, bátor és csupa egészséges, ábrándos leány, ki­ülik minden vágya, hogy Liliomfival járja ez országot ckhós szekérrel és Júliát játszón^ Deésl Mária nem tudja a kö­zönség elé varázsolni ezt a Mariskát, in­kább rutinosan és elég ügyesen a felszí­nes játék és megoldás alapköveinél ma* ráfi. Éppen ezért nem is tud teljes egészében kibontakozni: közel sein nyujt- ja azt, amit a »Holnapra kiderül« Lon- lay Babyjában. Énekszámai igen kelle* ■uesen csengenek, viszont ez nem min* den* Arra kell törekednie, hogy valói­ban a Szigligeti által megírt Mariskák ábrázolja a színpadon, mert jelenkvg alakításából a szerelmet lányok NX. századbeli típusára Ismerik»!» elhatározta, hogy 1%5 február 26—27-re Budapestre összehív­ja a IV. Magyar Békekongresz- szust. Az Országos Béketa,uács El­nöksége megállapította, hogy a békebizottságok, a magyar béke­harcosok hazánk erősítésével, né­pi egységünk további szilárdí­tásával, a német militarizmus feltámasztása elleni tiltakozó kampány fokozásával készülhet­nek a legjobban a IV. Magyar Békekon gr ess zusra. Szilvái professzor imokaöccséből min­den eszközzel — ha kell pandúrokkal is —- megbízható örököst akar nevelni a családi vagyon számára. Hiú, korlátolt és nagyképíi. Azért beszél latinul, s azért visel parókát, hogy a társaságnak imponáljon. Rikácsoló zsarnok, de alap­jában véve gyenge, az ad erőt számára, hogy maga mögött érzi a feudális állam és társadalom hatalmát. Vértes Lajosnak sikerül megformálnia ízig-vérig ezt az alakot. Célját ravaszul és fondorlatos eszközökkel — adott esetben pénzzel* hízelgő szóval, fenyegetéssel, ha a szük­ség úgy kívánja könyörgéssel — pró­bálja elérni. Ezt a sokszínűséget nehéz megjeleníteni a színpadon, de Vértes nehéz feladatát szűvészien megoldja. Mélyen «télt játéka jogosan nyer elismerést a közönség részéről. Kamilla, a vén kisasszony, Mariska nevelőnője, a kispolgár kor­látoltság és képimitatás eleven szobra, ön telt és buta, tele van társadalmi elő­ítélettel, A közönség előtt utálatos és ne­vetséges. Ruttkay Má.v'ia kitűnően ábrá­zolja Kamillát, válóban nevetünk rajta, s megvetjük, Tűikor féktelen szerelmét nem titkolja - Liliomfi előtt. Különösen elismerést érdemel kitűnő arcjátéka, me­lyet a helyzetnek mindig megfelelően tud alkalmazz A. kányái,iák az a vágya, hogy lányát jó pénzét* eladja, s előkelő vőre legyen szert. Vendégeit becsapja, cselédeit éh­bérért 'dolgoztatja, házanépén basásko- dik, kíányai tipikus kupec-kocsmáros. Rassy Tibor valóban ezt játszik. Szi­ntesen, sokrétűen, gazdagon alakít sze- trepében. Gyuri, a pincér, elcven-eszü, jó szívű, niélvérzésü, kultúrára vágyó. Fillére« bé. réböl színházba jár. Liliomfi minden cselében benne van, s kitűnő ptriner­fi nép szolgálatában vesztette életét Szilveszter éjszaka... A város fényben úszik, az em­berek vidám kedvvel búcsúznak az ó-évtől és köszöntik az új esztendőt. Messze a város fényeitől, kint a széles pusztán, az éj­szaka sötétjében meghúzódó bogárhátú tanyák között lo­vas rendőr járőr léptet — a közrend, a közbiztonság őrei. Szemükkel az éj sötétjét kutatják, övükben feszül jó fegyverük. Hideg és sötét ez a téli éjszaka. A járőrszolgálat ilyen­kor különösen próbára teszi a rend őreit. De a járőr nem retten a hidegtől, sötétségtől. Szívük kemény, mint az acél, tudják és már vérükké vált, a szívükben dobban, hogy legszentebb kötelességük a nép szolgálata! Ketten vannak, az egyikük: Juhász Mihály rendőr őr mester elv­társ. Úgyszólván fiatal ember még, most, az elmúlt év novemberében töltötte harmincötödik életévét. S ebből a három és fél évtizedből csak a felszabadu­lás óta eltelt 10 esztendő jelentette számára az igazi, emberi életet. Azelőtt cseléd volt — urak szolgája. Az új, felszabadult hazában, új élet kezdődött számára is, mint annyi, millió és millió, egykor elnyomott magyar ember­nek. Gyári munkás lett, később eredményei elismeré­seképpen sztahanovista oklevelet kapott. Az 1952-es év életének egyik legszebb, legértékesebb esztendeje volt: eb­ben az évben lett tagja az országot, a népet vezető élcsa­patnak: a Magyar Dolgozók Pártjának. Párttagsága meg­sokszorozta erejét az építő munkában... S a párt hívó szavára 1954 tavaszán felvételét kérte a belügyi szervekhez, kifejezve elhatározását: fegyverrel akarja szolgálni a hazát, védeni a dolgozó népet! Akarata teljesült. Szilveszter éjszakáján járőrszolgálatba indult. Az éj­szaka lassan telt el, s mikor feladatukat teljesítve, visz- szafelé indultak — megtörtént a tragédia... Az egyik tanyából vad csaholással kutya rohant elő. A Ipvak megvadultak. A járőrvezető lezuhant a nyereg­ből és eszméletét vesztette... Juhász Mihály rendőrőrmes­ter elvtárs már-már megfékezte a megvadult lovát, ami­kor a ló egy szárkúptól megijedve ugrott, megbotlott, majd a földre zuhant és maga alá temette lovasát. A ló nyakcsigolyája az esés következtében eltörött és az állat még ott kimúlt. Végső kínban rugdosó ló lábai elérték a földönfekvő rendőr fejét. A hegyes sarokvas beszakítot­ta az őrmester halántékát. S Juhász Mihály r. őrmester elvtárs 1955 január 2-án hajnalban, anélkül, hogy egy pillanatra is visszanyerte volna eszméletét, belehalt sérüléseibe. Juhász Mihály rendőr őr meter elvtárs a dologozó nép szolgálatában vesztette el életét. A hősi halottat gyászol­ják gyermekei, felesége, családja; gyászolják parancsno­kai, elvtársai s gyászolják a dolgozó emberek, akiket vé­dett, akik fölött becsülettel, hűen és példamutató fegye­lemmel őrködött. nefc bizonyul. Kénjét kölcsönadja a Az ifjú SwaptZ »’W. azonos szegény vándorszínésznek, tiszta szív- apjával — gyáinoMtlan, £dftetetlen és pi- ből szereti gazdája lányát, Erzsikét, nem perkőc figura,. VfZeglédy Sándor nugy- vagiyomáért, hauem önmagáért. Bíró Jó- szeríííPí, formálja meg azt az alakot, s Zsel azt lehet mondani — a legtöbbet Yáíékával sokat színez rajta, nyújtja fiatalkora ellenére és kezdő Veié- A mellékszereplők — Szirmai OtíWa, rei. Mélyen átéli szerepét, A közön- szegő Zsuzsa, Szabó Antal, Horváth Géza ség megszereti és szívébe várja. Talán ő az, oki a legtisztább/ jellemet tudja a közönség felé vetíteriil. Erzsiké tiszta és kedves lány, Gyurinak való feleség, de nem és Kocsis László, de a cigány muzsikus ís hozzájárulnak a darab sikeréhez. A rendező, Törd a i Géza, nagyjából, de nem egészében . megoldja a reája háruló nehéz feladatot. A darab részlelei­Gyuri női megfelelője, nem olyan {jen való kidolgozása igen jó — elég csak eszes, mint Gyuri. Van még benne Ká­nyái nevetéséből, szerelmesének mégis a szegény -pincért választja: itt veti le ma­gáról. a rossz családi nevelést. Medgyesy jErasi Gyurihoz hasonlóan, teljes mér­tékben mcgodlja feladatát és kitűnő a ja- kit ást nyújt. Egyszerű, bájos, kedve«, szeretetreméltó, megjelenésében és játé­a második felvonás 'Mariska—Liliomfi» vagy az,. Erzsiké—Gyuri jeleneteire gon­dolni, — feltétlenül hibás azonban a SUndezcs abban, hogy Liliomfi jelleme nem bontakozik ki sokkal egységesebben, so'.kal világosabban és szélesebben. S kis­sé elnéző is a rendezés. A Rómeó, és Jhília jelenet legszebb részlete közben kában tisztán és szélesen kibontakozik >hagyja, hogy Szellemi! mókáival neve- ErZsike jelleme. fésre ingerelje a közönséget. (Tintát fröcs­Szellcmfi Liliomfi eíválasztitataílaiai ke- köt Szilvái arcára.) nyerespajtása. Vérbeli komédiás ö is: Az előadás egész értékelésénél szűk­nagy szerepek reménytelen szerelmese» s£g€s megemlíteni Földeák Róbert rea- aki színházi mindenesként kárpótolja ma­gát. Cédula-, szék- és asztalhprdő, vilá­gosító és kortina (függöny) húzó. Hollóst Pál valóban mindenes, sok ötlettel és jó szíuészi játékkal fölülmúlja Liliom­fit, s a közönségnek ís jobban tetszik. Az öreg Swarzt ^ _ leső és ravasz haszon*/ de lévai többre üjtü, n,fH, g, uaü, pesti tova* ***»/, pedáns vén széthasíts. >T '• ^«tamatokjJ.’ e,í(atlas * »>"««. Garasn' «eftfoi s lányává' & tfljjanfU lífjlto ** to*. \ri/y dező 6zavf.it: >Az irodalomtörténet ezt tartja Szigligeti legjobb darabjának. Nem kis feladatra vállalkozott színhá­zunk, amikor elhatározta, ha(iy elöadásá- bau méüő akar lenni a Unílijz Majd Stilly, Ff 41 "‘«to r "IS "• h i: k. $ i Mi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom