Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-18 / 14. szám
1953 JANUÁR 18., KEDD Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM r------------------------------------^ Járjanak elöl a kommunisták Az anyakönyvvezető V ______________J V ilág proletárjai egyesüljetek! AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ^Növeljük lapunk olvasótáborát A pártlapok hasábjain nap, mint nap a párt szól az emberekhez. A lapok hasábjairól értesülnek — kommunisták és pártonkívüliek — leggyorsabban, hogy mit kíván tenni és mit tesz a párt az emberekért és mi az, amit az embereknek kell tenni, hogy a párt célkitűzései az életben valósággá váljanak. A lap nem egyéb, mint a párt és a tömegek közötti kapcsolat megtestesítője, e kapcsolat harci eszköze. Pártlapot olvasni nem egyéb, mint beszélgetni a párttal. A Viharsarok Népe hasábjain a Megyei Pártbizottság szól naponként a megye dolgozóihoz, a kommunistákhoz, pártonkívüliekhez, a párt-, állami és gazdasági szervek vezetőihez. Megyénk sajátosságainak megfelelően, vezeti harcra a dolgozókat a párt és kormány határozatainak végrehajtásáért, a népjólét megteremtéséért. Az újság az az eszköz, mellyel a Megyei Pártbizottság nemcsak leggyorsabban, hanem a legkülönbözőbb formában tudjü e célkitűzésekre a lakosság figyelmét ráterelni. S mint ilyennek, nagy szerepe van az egész társadalom fejlődésében, elősegíti a politikai tisztánlátást, a megye gazdasági erejének növelését, kulturális életének kibontakoztatását, A Viharsarok Népét naponta ezrek és ezrek olvassák, mindennapi „kenyerükké“ vált. De nemcsak olvassák, hanem írják is. Párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok, az ipar, a mezőgazdaság szakemberei, nevelők, művészek, egyszerű fizikai dolgozók írják meg a lapban véleményüket. Ez is mutatja, hogy a Viharsarok Népe a megye dolgozóinak a lapja, akik szívesen veszik kezükbe e hasznos fegyvert, hogy az egész megye megismerje mindazt az újat, ami a nép érdekében való és megismerje mindazt, ami gátlója az új kifejlődésének. Ugyanakkor számos személyes sérelemmel és panasszal is fordulnak az olvasók a szerkesztőséghez, ami mutatja, hogy az olvasók és szerkesztőség eggyéforrt. De áltatnánk magunkat, ha azt mondanánk, hogy már elegen olvassák a Megyei Pártbizottság lapját, hogy elegen forgatják a párt nélkülözhetetlen fegyverét. Még ezrek s ezrek vannak, kikhez csak ritkán, vagy egyáltalán nem jut el a Viharsorok Népe. Ha ez így van — már pedig így van —, akkor ez azt jelenti, hogy ezrek és ezrek nélkülözik naponként a párt szavát, nélkülözik mindazt, amit csak újság nyújthat. A párt szava helyett az osztály ellenség, a kulákok és a nép egyéb ellenségeinek a szava jut el a becsületes emberekhez, akik köztük élve, naponként hallatják hamis és hazug szavukat. Márpedig egész népünk érdeke megkívánja, hogy az igaz szót hallják a becsületes emberek, az igaz szó irányítsa cselekedeteiket és nem a hamis, hazug. , Hogy ez így legyen, elsősorban a párt-, állami és gazdasági veztőknek kell, hogy nélkülözhetetlen napi fegyvernek tekintsék a Viharsarok Népét. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert nem egy párt-, állami és gazdasági vezető — beburkolózva a maga specialitásába —, nem annak tekinti, egyszerűen „nem ér rá olvasni“. Kereszti Sándor, az orosházi járás ügyésze is erre hivatkozott a napokban tartott sajtóankéton. Vájjon, végezhet-e a párt-, állami, vagy gazdasági funkcionárius megfelelő munkát, ha a közélet eseményeit nem ismeri? Nem végezhet, hiszen a legjobb határozatok, rendeletek végrehajtása közben éppen a legfontosabbtól fossza meg magát: az élet ismeretétől, mely nélkül — a legjobb akarat mellett is — a határozat, rendelet betűitől nem látja magát az embert, amelyért minden határozat és törvény születik. Minden bizonnyal, ha a vezetők az élet sokoldalú tapasztalataival felruházva dolgoznak, melyet az újság nyújthat és nyújt, megelőzhetnek sok hibát és következetesebben valósíthatják meg a párt célkitűzéseit. Es az bizonyos, hogy ezt az emberek ezrei észreveszik, s akkor még jobban bíznak vezetőikben. A kölcsönös bizalom pedig nagy erőforrás. ■ Persze, nem elegendő, hogy csak a vezetők váljanak rendszeres olvasóivá a Viharsarok Népének. További ezreknek és ezreknek kell azzá válniok. Ezért indítunk háromhónapos előfizetéstgyűjtő kampányt a megyében, mely idő alatt újabb százakhoz, ezrekhez akarjuk eljuttatni a párt lapját. Uj olvasókkal akarjuk növelni lapunk olvasótáborát, el akarjuk juttatni azokra a helyekre is a lapot, ahol eddig csak ritkán, vagy egyáltalán nem volt. A párt-, állami, gazdasági és tömeg szervezetek érjék el, hogy minél több lap jusson el a közeljövőben tömegeikhez, hogy minél több emberhez jusson el naponként a párt szava, a párt harci fegyvere. A lap minden olvasója határozza el magát: a következő 3 hónapban beszervez a Viharsarok Népének egy olvasót, hogy a Megyei Pártbizottság lapja is még több embernek mindennapi „kenyerévé“ váljon. így köszöntjük a legszebb évfordulót A felszabadulási ünnepre vállalják A Békéscsabai 41. sz. Autóközlekedési Vállalat január 7-én a, műszaki dolgozóknak, 10-én a forgalmi, valamint az adminisztratív dolgozóknak, 11-én a gyomai főnökségen, 12-én az orosházi főnökségen termelési értekezletet tartott. Az értekezleteken a vállalat dolgozóinak több mint 80 százaléka megjelent. Jó hangulatban folytak le az értekezletek és a dolgozók igen értékes munkafelajánlásokat tettek. Az első negyedévi tervet lebontották az egyes gépkocsikra, gép ko esi vezetőkre és jegykezelőkre. Ezek szerint minden egyes dolgozó tisztában van a reá háruló feladatokkal. Igen értékes csoportos felajánlások is hangzottak el. Samu Ferenc gépkocsivezető egyéni versenyre hívta ki a vállalat összes gépkocsi- vezetőit. Darók István ugyancsak egyéni versenykihívást in’iz 'U a vállalat jegykezelőihez. Vagyok olyan leány, mint te Termelési értekezletet'' tartottak nem légen a Mezőberényi Alföldi Szövőgyárban. Ezen az értekezleten a dolgozók főképpen arról tanácskoztak, hogyan lehetne méltóbban készülni a felszabadulás ünnepére. A szöv őnők egymás után szólaltak fel, tették meg felajánlásaikat. Köztük a »sárga ifi műszak« dolgozói is: Márta Mária, Kondé Ilona és Braun Magdi szövőnő is, aki azt a vállalási tette, hogy a normát naponta 3000 vetéssel túlteljesíti, másfél méterrel több anyagot sző. Teltek a napok, Magdi szorgalmasan dolgozott, erőfeszítés nélkül teljesítette naponta felajánlását. Elgondolkozott munkáján és amikor január 14-én megkapta a kiváló dolgozó jelvényt és az oklevelet, elhatározta, hogy másnap még egy pótfelajánlást tesz Január 15-e reggel hat óra. A »sárga ifi műszak« megkezdte a munkát. Zúgnak a gépek a szövődében, baboskendős, kékköpenyes lányok, fiatal asszonyok szorgoskodnak körülöttük. Braun Magdi is serényen dolgozik hat gépen. Ügyesen köti össze az elszakadt szálakat és elindítja a leállt gépet. Közben el-elnézi szomszédnőjét, Kondé Ilit, aki egyik gépe mellett áll és látni pajta, hogy erősen töri valamin a fejét. Mi lenne — ötlik fel Magdiban a gondolat — ha odamennék hozzá és versenyre hívnám, hiszen ő is »kiváló dolgozó«, megfelelő versenytárs volt... Az ám, hiszen mi eddig is versenytársak voltunk — jut az eszébe — de egy idő óta nem versenyezünk. Persze, majd felújítjuk... Hopp. leállt egy gép. Magdi fürgén ott terem, kicseréli a vetélőt, elindítja a gépet. megigazítja fején a kendőt és elindul Ili felé, akivel félúton találkozik. Mielőtt szóra nyitná ajkait, Ili megelőzi: A két leány és ismét munkához lát. Oda-oda kiáltanak egymáshoz tréfásan: »Magdi, lemaradsz«. Magdi nem hagyja magát, visszakiáli: »Nono, Ili, inkább le kösd fel a fehérneműd« ... A hír Magdi és Ili párosversenyéről gyorsan terjedt, a lányok itt is, ott is összedugják a fejüket, azon vitáznak, ki lesz a verseny győztese. Ili-e, vagy Magdi. A kialakult vélemény az volt, hogy ezt előre még nem lehet tudni, mert mindketten jól dolgoznak, és mindketten mindenkor állják szavukat. Buczkó Annus is értesült a párosversenyről. Magdi és Ili lelkesedése, jókedve rá is átragadt és elhatározta: ő is versenyre kel valakivel. »Hiszen vagyon olyan leány, mint ők.« Deltát ki legyen — Beszélni akarok veled, versenyre hívlak, a háromezer vetést teljesítsük túl. Természetesen a j 101) százaiéi cos minőséget is tartjuk. Akarod? Vállalod? — Hogy vállalom-e, de meny- mire. Én is versenyre akartalak hívni, csakhogy az én felajánlásom másként szól: Három méter anyaggal szövök többet naponta. A 3000 vetést duplán teljesítem. Vállalod-e? — Három méter? No jó. vállalom. kezet szorít a versenytárs? TöprengdI. Hirtelen eszébe jutott Márta Zsuzsi. Az jó lesz versenytársnak. V Zsuzsi azt a felajánlást tette, hogy naponta 100 százalékra teljesiti tervét, 100 százalékos minőség mellett. Én naponta 2000 vetéssel vállaltam a terv túlteljesítését. Nem sok, de ha versenyezek, többet is tudok teljesíteni. Annus elhatározását tett követte, felkereste Zsuzsit és kezdeményezte kettőjük között a versenyt. Zsuzsi néhány percig elgondolkozott Annus kihívásán: A napi normál 4000 vetéssel kell túlteljesíteni, vájjon meglesz-e? — A választ már hangosan mondta ki és Anna tenyerébe csapolt. — A versenykihívást elfogadom. Vagyok olyan leány, mint te. igyekezz. mert én sem hagyom magam. — Bánfalvi — Negyven gyermekre viselnek gomlot a gyulavári napközi otthonban A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat 103 százalékra teljesítette idei Bzerződletési tervét: 8023 holdra kötött: kendertermelési szerződést, ebből 2282 hold önálló termelő- szövetkezet, 93 hold I., illetve II. típusú tsz, 5648 hold pedig egyéni dolgozó parasztok földje. Az eredmény mintegy 20 százalékkal jobb a tavalyinál. Több tsz és egyéni dolgozó paraszt a tavalyi terület kétszeresére szerződött. Távirat \ Viharsarok Népe Szerkesztőségének, Békéscsaba. Mi, a Szarvasi Állami Gazdaság gépesítésének dolgozói jelentjük, hogy január 14-én befejeztük téli gépjavításunkat. Kijavítottunk 14 szantótraktort. 154 különböző munkagépet és 105 szekeret. Gyulaváriban a központi általános iskola több osztálya a község más helyén volt elhelyezve, ami nehezítette a tantestület munkáját. Most felszámolták ezt az egészségtelen állapotot, a központi iskola épületében lévő tanítói lakásokat tantermekké alakították át és a távolabbi tantermekből lakásokat csináltak. így most a központi iskola két épületben egy udvaron helyezkedik el. Ugyanitt építettek, rendeztek be napközi otthont és konyhát azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei egész nap munkában vannak. A napközi otthonban igen jól érzik magukat a gyermekek, hiszen délután 5-ig tanulással, játékkal töltik el idejüket. (Bár panaszkodnak, hogy nincs elég játék.) De jó az étkezés is. Nem csoda, hiszen a napközi ot thon részére két kétmázsás hízót is váartak már a télen. A tantestület és a tanú.ók munkája nyomán szépül az iskola környezete, így az udvar is. amit 100 gömbakáccal ültettek be. Az udvar végén kis íutballpályát, akörül pedig futópályát építettek. Mindez azt bizonyítja, hogy a gyulavári gyerekek nagyon szeretnek sportolni. Tervbevették röplabdapálya létesítését is a tavaszra. Most télen nagyon szeretnének ping-pongozni, de nincs felszerelésük. Segítséget várnak az illetékes szervektől. A tanulmányi eredményeik is jók a gyulavári központi iskola tanulóinak. És kitűnnek a mulasztás elleni küzdelemben: hosszú ideig elsők voltak és most is az elsők között vannak a megye általános Iskolái között.
