Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
1955 január 1., szombat VMuzisawU Hépe o KQSZOM'fO fcjleUebb bábcsoportjai, miut például a2 orosházi MNDSZ, vagy as elöli! kultúrotthon bábcsoperljja — már miiidmkáhb átveszik a megyei miKtaesoporí ttmn- fcatervét és Igyekeznek a szatíra eszközét alkalmazni a bábjátékban. KÓRUSAINK hangja elég gyengén csendült íel az elmúlt évben. De vannak <— és egyre születnek — jó énekkarok is. Ilyen például a mezöberényl tanács énekkara, a csorvási énekkar, vagy kii'ö nősen az orosházi Petői! énekkar, mely ebben az évben a Mezőhegyes! Állami Gazdaság kuHórcsoportjóval épített ki szoros barátságot: kölcsönösen meglátogatták egymást (olykor ki is fáradtak egy kicsit a közlekedési viszontagságok miatt •. .). .Szilveszterre — hallgatók lesznek: a járási UnUmház a koUűrimtnitások tiszteletére rövid, vidám műsort acL De rájuk is Jé? a pfhmé§: január végén máf a »Kállai kettős «-t akarja előadni az énekkar a zenekarral és a táoccsoporttai közösen. Példájuk valóban követésre méltó. Eláruljuk, hogy Békéscsabán is készül valami: a felszabadulás ünnepére magyar-szlovák ifjúsági együttes készül fellépni új műsorral •• . És egy új zenekar is születőben van, bár a Balassi Kulfúrház zenekara is már dicséretes munkát végez, nem beszélve a Liszt Ferenc kamarolíórnsrél. melyet helyenként a ijővíT ígéretének« mondanak. 1 5 Ervin, a talizmán és a fényképezőgép E rvin, a barátom egy kissé babonás. Ha kéménysepV zzal elrohant. Másnap is- A mét találkoztam vele. rő jön vele szemben, sietve te- j Titokzatos arccal húzott egy szí újját kabátgombjára és bol- homályos kapualj alá, s egy dogan mormolja bajúsza alatt: penészes pénzdarabot muta- „Kéményseprőt látok, szeren- tott. A szerencsepénz kísértetiesét találok.“ Ilyenkor egész esen hasonlított egy összekar- nap verebet lehet vele fogatni, mert meg van győződve arról, hogy rövidesen nagy szerencse éri. Ha viszont fekete macska szalad át az úton előtte, kétségbeesetten zárkózik a szobájába, mert aznap úgysem sikerülhet semmi. Barátom nemcsak a babonás molt, ellapított réz kétfilléres- hez. — Megszereztem! == mondta Ervin diadalittasan. — Mibe került? kérdeztem én. — Csak egy ötvenesbe... megéri. Menj, félretetettem neked is egyet. Jól jársz vele, mert előjelekben sok pénzt hoz. Meghozza a ZENEKARAINKRÓL még aunyit: a» öntevékeny művészeti együttesek zenekarai közül legeredményesebb munkát isláu a bat to nyal végzi. Jutalmul tíznapos lövútra vitte ókéi a Román ICuiíúrszovétség, az ország különböző, roiuáaiaktn vidékeire. Karmesterük Jeney János tanán aki egyben a megyei népművelési állandó bizottság elnöke is. Remélhetőleg a*t is hasonJó sikerrel vezényli majd, mint a zenekart .. . MtSIRoK sem tétlenkednek. Különösen nem tétlenkedika békém já- ■áz rigjímsíró és rtgnuismontló szakköre, mely a faiUárilái sailveszteri, irúbaiti az 1954-cs év egyes hónapjairól külön strófát mond. Jövőévi *ct tesznek a Mezöberényl Gépállomás meghívásának és eleget tesznek is eddig bizony eléggé elhanyagolt követelményeinek is. JARA, de nem ulr’ 0 sorban szólni kell a karikatúra mestereiről, a udas Matyi falitábláit, íaitujsúgok rajzaiéiról, szerkesztőiről is. ók kiadást adnak ki, legalább is több helyen ezt hallottuk. A szarvasi »Kis utóbbi számát karácsonykor »atlta ki«, s mivel a >lap« kéthetenkínt U legközelebbi számukat január elején jelentetik meg. A szarvasi >Kis itt, különösen a megjelenést követő napokon mindig sok ember meg- <*pska elég népszerű. Szerkesztője Patay Mihály festőművész. Patay «Irony! ajándékul több támogatás* kért, ezt a járási kultúrháztél általá- 5 kapja, de már a többi szervektől kevésbé. A szarvasiak remélik, j év kedvező változást hoz iiK-ijd ezen a lé**«» Is. jjón, ’ színesen, dallal, zenével, tánccal búcsúznak kúltávmunkásaink az öl és köszöntik az új, Íf55-ös évet, fejlődésük, sikereik újabb álio(B. M.) hisz, hanem a szerencsetar—, fényképezőgép árát. gyak, talizmánok sorsformáló Aznap kaptam fizetést. Mihatásában is. Ha sikerül ilyet kor elváltunk, gondoltam egyet. — szerencsepatkót, nyúllábat ötven forint nem sok, annyit — szereznie, örömmámorban én is tudok nélkülözni. Fogtam úszik. ! az ötven forintot, bementem a — Meglátod — mondja ilyen- sarkon lévő takarékpénztárba kor — ez hozza meg a szerencsémet! A múltkor a Kossuth Lajos utcában találkoztam és takarékkönyvbe tettem. Néhány hét múlva ismét találkoztam barátommal. — Na — kérdeztem — megvele. Izgatottan fogta meg a hozta-e a szerencsepénz a fénykabátom gallérját és egy Ofo- képezőgép árát? tért üzlethez cipelt, — Látod azt a fényképezőgépet? — mutatott a kirakatra. — Valami csodálatos! Kitű— A, fenét, hiszen hamis volt — válaszolta rezignáltan. Aztán felragyogott az arca. — De, ami késik, az nem múlik. Ide nézz! — rántott ki egyméfélezer hafifdal töi»fi rizst termelnek íber 30-ra, tíz nappal a ! 1955. évi rizs-szerződtetési elő- rtanács által megadott ; irányzatát a Békés megyei Magelőtt teljesítette az Békéscsabai Ruhagyár ja3 hetében, az üzem fenn- < ötéves jubileuma alkali. I, jubileumi versenysza- kaszt indít. A verseny feltételeit sány hangja vert fel. —Mégis meglesz az ötszáz forint! — rikoltotta. — Hogyan? — kérdeztem termeltető és Vetőmagellátó meghökkenve, váratlan kitörésén. nő márka, mindig ilyet szeret- ; teres kötéldarabot zsebéből, tem volna. Es nézd, milyen j Akasztott ember kötele. Sob- plcsó: mindössze ötszáz forint.■ ri Jóskát kötötték fel rá. Tíz De hol van nekem erre ötszáz, centi tíz forint. Az egész csak forintom? legyintett lemon- egy sz&zas, Kutya legyek, ha ddan- nem segít hozzá legalább 1000 A fényképezőgép valóban na- | forinthoz. Ha okos emb^^am* gyón csinos volt és igen meg- követed példámat, bízhatónak látszott. El is ha- 17" életlenül épp akk távoztam, hogy megveszem. De *-am megint fizetést. hogyan, hiszen nekem sem j százast félre tudtam tenni be, ... ... . , . . j lőle. Fogtam és azt is takarékhevert otthon ötszáz forintom. , .. „,. , ... , ., , 1 oa tettem. S ez megismétlődött Tűnődésemből barátom har- . . . , .. ,, , szinte minden fizetesosztaskor. Vállalat. A tavalyi 4000 holddal szemben az idén 5500 holdon termelnek rizst szerződésre a megye termelőszövetkezetei és dolgozó parasztjai. A terület növelése által több mint a dolgozók január e!ső napjaiban: 200 vagon rizzsel terem több. nem, sok pénz áll a házhoz, vi alják meg. j mint 1954-ben. i Már megyek is. Szervusz, — Hogyan? Segít a talizmán... épp ma hallottam, hogy egy öreg zuglói ószeresnél egyiptomi szerencsepénzt lehet kapni. Ha sikerül megszerezBarátom ilyenkor mindig bejelentette, hogy egy-egy új sze- j tár ajtaján, rencsetárgyhoz jutott — hindu | mágusok kabbalaköny véhez, százéves nyulfarokhoz, bűvös számsorhoz, varázsgyűrűhöz — és én mindig betettem a takarékba annyi pénzt — tíz, húsz, negyven forintot —> amennyibe neki a talizmán került. Néhány hónap múlva összegyűlt az ötszáz forint. Amikor a fényképezőgéppel együtt kifordultam az üzletből, belebotlottam Ervinbe. — No, kedves barátom kérdeztem tőle — meghozták-e a szerencsédet, a fényképezőgép árát a talizmánok? — Az ördögbe is — dörmög- te elkeseredetten — csuda peches ember vagyok. Nem segített egy sem. V égignézett rajtam és váratlanul elvigyorodott. s— De úgy látom, rajtad sem. — Dehogynem — vágtam rá és előkaptam a fényképezőgépet. Barátom sóbálvánnyá meredt. — Meg tudtad venni a fényképezőgépet? — hebegte. — Es ezt a talizmánjaidnak köszönheted? — Nem, a te talizmánjaidnak — válaszoltam —, mert amikor vettél egy olyan hülyeséget, én ugyanannyi pénzt tettem betétkönyvbe. Ha a szerencsetárgyakra, álmoskönyvekre, kabbalákra kidobott pénzt félretetted volna, akkor ma neked is meglenne a fényképezőgéped. (jt aratom, E m halálosan •'’sápadt, rélragszuv ez azonban nem hogy azóta már tam befordulni Dézsi Lajos Eleven faliujságok a gyulai járási tanácsnál Aki a gyiúiai járási tanács épületébe megy, a lépcsőkön haladva, színes, változatos faliújságokat talál. Ilyen például a »Szakszervezeti darázs«, mely tréfás, építő módon foglalkozik a munkafegyelem kérdésével, a fogyatékosságok megszüntetésével. De jó faliújság a »Zója« DiSZ-faliújság is, mely például élesen bírálja a városi párt- és DISZ-szerveket, valamint a járási tanács pártszervezetét is azért, hogy a tanácsban dolgozó DiSZ-fiatalok részére nem biztosítanak előadóit.., l!!llll!lll!l!ijllllli!i[!lllliliiiil!illlilillill!llli!í!lllll!Uj!Íiii!ílllillll!illllíliilfllillllll!!lllllll!l!!llfl!!llllltl!l!llllM^^ UIHIIt •logoit Va'ér. — Én ugyanis nein — Én őszinte ember vagyok ka szomszéd? Dudorka. — De nem kilenc- jón, ha disznó kell például, elhá/.a, földjei és még az otthon- kérem!... Ne lássam a napot, Hármat. Egyet már elad- százért! maradt sertésállománya összára ha ennél a rozsdás foltosnál bár- tam. uíán érdeklődöm tisztelettel, ha- hol is jobbat kap!... Szakember _ Úgy látom, az is itt van, nem respektive és spéciéi a je- vagyok én kérem, disznók közt amelyikre tegnap alkudtam...’ lenlévő disznó legalacsonyabb ára nevelkedtem én kérem... — Lehet, hogy itt van... Nem ménvhen ’ * K"*£k Mé kaPta a feÍét- jegyeztem meg... menyijén ... mutatoujjaval niegpeecentette a Ne sza\ aljon, maga nem kajapja szegélvét, aztán visszakapta a fejét. Nem árult el semhajtsa a maga aklából, nem is egyet, ha többet, s ha ruha kell, egyszerűen leakasztja a Népbolt fogasáról és ha... tovább is beszélt volna Var lér magának, de a feleMindössze kétszáz forinttal. Kocsiztak haza. Kovácsné *— Tegnap annyira hagyta! «— Az tegnap volt!... Mért nem vették meg tegnap? — Hogy tegnap, izé — nevet kényszeredetten Kovács Valér. — De itt van!... Tegnap meg- — Hogy mért nem vettem meg sége megrántotta a kabátját: jegyeztem, a bal fülén van egy tegnap, izé, hát... hehehe, — Mi van veled, Valér? mit, bosszankodik, örül, hogy kis fekete P°nt- Hát nézze> aszongya?... _ Azt hiszem, Dudorka meglátja Kovácsékat, tovább beszélt Dudorka szomszéd, tegnap ki- Úgy érzi, hogy beszél, pedig eteti velünk a tésztát, illetőleg a magas emberhez. lencszázra hagyta!... Nem bá- hang se jön a torkán ki, csak megveteti velünk drágábban a Már ott álltak mellette. Ko- nom> ^gadom érte a kilenc- magának befelé mondja. Mert disznót... iV1 vács sunyi tolt be a kocsi- szazat! kedves Dudorka, az ember derékba. Vájjon elhozta-e a Iiudorka úgy tett, mint aki mindig olcsóbban szeretne ventegnapi keresztezettet ? Úgy ész- U nagyot hall, vagy mint, ni, ez benne rejlik az ember elől ült Dudorka mellett, az lelte, hogy ott van a rozsdásioltos- aki nem hallott semmit. Ciga- természetrajzában, izé, tudja, ülésen; Valér pedig a kocsi települni es megvenni Dudorká- sal együtt. Fellélekzenek. És rettára gyújt, forog, nézi a hogyha valamit tízre tartanak, tején, a disznó fölött, a kocsira tói a disznót?... Verejtékezem örülnek, mintha valamit megta- piacot. Rémes! A percek órák nyolcért szeretné megvenni... borított ajtón. Dudorka hátra és öklözni szeretném a fejemet, láltak volna, amit elvesztettek. A és nem felel, nem felel!... Le És tudja, kérem, ha valamit beszélt hozzá: hogy tegnap nem vettem meg... magas ember odébb állt, egyedül kéne kapni a lőcsöt és leütni vesz az emberféle az emberek- — így is jól járt, szaktárs. Mi é hazaérünk, eladja... mara ta Ul 01 av<l • °S> vele a kjs pörge kalapot a fe- tői itt, a piacon, ahol nincsen csak hát, ha tegnap megveszi, az eszelős mutogatott a kocsi- ka s/ólua e’őbb. De nem szól. Sőt, Jero1; de fu^’ h°gy.a ^ fS7 ^abott ár ne ad] isten, hogy nem kellett volna bejönni Rosor vé'ze felé. A kocsisor végén elmegy a lovakhoz, megigazítja kicsit a fejet is erje. Kovács- kibírna aku nélkül es vegered- csogere... De jegyezze meg, pedig állt Dudorka. Éppen a előttük a szénát, megveregeti a né megunja a dolgot végre és ményben kedves kis Dudorka, hogy a világotjárt disznófélék gyomrát igazította belé a nad- nyakukat. Ez így nem állapot — dühösen odaszól: ez oda tendál, hogy az ember jobban híznak... ragba, aztan zöld, pörge kalap- gondolja Kovács — és kibuggyan — Úgy látszik, nem eladó! a legvégső fejlettségében, ép- Valér nevetett, de úgy, hogy ját nyomta fel a fejebúbjára, belőle aszó: —karjánál fogva húzza az urát. pen úgy, mint az emberi lét ezzel a nevetéssel akár halottegy magas emberhez beszélt: — Hányat hozott be Dudor- — Eladó az — szól utánuk kezdetén, mindent ingyen kap- siratónak is elmehetett volna. maga nem komoly vevő, látom én! Mert aki iixeu sokat beszél... — Elfordult az öregasszony. 1/ ovácsék még egy pillantást vetettek a disznóra és a ke Ivetten öregasszonyra és mentek tovább a kocsisorok között szótlanul, bánatosan. Valér rezgő hangon megszólalt:
