Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-25 / 302. szám
1953 ffeccmber 25., pfuítK A vezércikk folytatása ink hosszú hónapokig nem segítették a tanács vezetőit és amikor a feladatokat nem tudták megoldani, a könnyebb megoldás okáért eltávolították a tanács apparátusból. Pártszervezeteink közvetlen feladata a helyi tanácsok irányításában. A pártszervezetek í'ij módon segítsék a tanácsokat. Nem köny- nyíí feladat ez, a tanács sokrétű és bonyolult munkát végez, A pártszervezetek a tanácsok pártvezetésével és pártellenőrzésével kapcsolatos feladataikat csak abban az esetben képesek megoldani, falusi tanácsaink csak akkor fognak erősödni, ha a pártszervezetek is javítanak munkamódszereiken. A pártszervezetek ne- csak a hibákat állapítsák meg a tanácsok munkájában, hanem ők is legyenek öntevékenyek, kezdeményezők, hívják fel a tanácsok figyelmét a helyi lehetőségek fokozottabb- kihasználására, vagyis arról van szó, hogy tanítsák meg pártszervezeteink a tanácsokat az új módon való vezetésre, melynek alapja a dolgozókkal való szoros kapcsolat kiszélesítése, a dolgozók véleményének tanulmányozása. A tanácsok pártvezetésének és ellenőrzésének alapvető kérdése a tanácsokban dolgozó kommunisták mozgósítása és nevelése. Párt- szervezeteink az itt dolgozó párttagokra való támaszkodással, ezek segítségével kell, hogy irányítsák a tanács munkáját. Az alapszervezet vezetősége vonja felelősségre azokat a kommunistákat, akik a tanácsban hanyagul végzik munkájukat, nem ,képyisylik következetesen pártunk politikáját. A pártszervezetek fordítsanak nagyobb gondot és ellenőrizzék rendszeresen a tanács dolgozóinak elméleti, politikai, valamint szakmai képzésüket, főleg a tanulás színvonalát, a tanult anyag gyakorlatban való alkalmazását. Pártbizottságaink rendszeresen Sísfihioltassák be a lanácsvezető- Ifiíftl munkájukról. A megbeszélésbe ne korlátozódjanak csak egy-1 egy feladat megtárgyalására, ha-1 tíMi a titkár elvtársak elvileg ' és politikailag beszéljék át a tennivalókat. Helyes az, ha kikérik a tanácsvezetők véleményét, és úgy határozzák meg a feladatok megoldását. A tanács munkája ellenőrzésének nemcsak a beszá- moltaláson keresztül kell történnie, hanem a legfontosabb formája, hogy a pártszervezet meghallgassa a község dolgozó népének véleményét. Ho Si Mink elnök üzenete a vietnámi néphadsereghez Peking (Uj Kína). Ho Si Minh, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnöke — mint a »Vietná- mi Tájékoztató Iroda« jelenti •— decejnber 22-e, a vietnámi néphadsereg megalakításának 9. évfordulója alkalmából üzenetet intézett a vietnámi néphadsereghez: Ebből az alkalomból »Az elszánt harc biztos győzelmet eredményez« feliratú zászlót alapítok — hangzik az üzenetben — amelyért minden egyes hadosztály és háborús övezet versengjen. Néphadseregünk valameny- nyi alakulatá, előre e különös megtiszteltetést jelentő zászló elnyeréséért ! | A pártszervezet feladata, hogy vezetőségi tagjain, aktíván, anép- j nevelőkön kérésziül összesítse ! mindazokat a véleményeket, ame- I Iveket a dolgozók a tanács mun- : kajával kapcsolatban felvetnek. | Ezeket használják fel az ellenőr - | zés terén. Természetes, hogy a párt ellenőrzése tartalmilag megfelelő j legyen, ahhoz szükséges, hogy a párlvezetőség tagjai ismerjék a j párt- és kormányhatározatokat és bizonyos szakmai jártasságra tegyenek szert a tanács munkáját illetően. Pártszervezeteink haladéktalanul lépjenek fel az olyan jelenség ellen, ahol az alulról jövő bírálatot semmibe veszik, vagy durván elfojtják,- mert ettől már csak egy lépés a lanácsdeinokrá- cia lábbaltiprása, amikor a tanácselnök fontos kérdésekben nem kéri ki a VB tagjainak véleményét, vagy a tanácstagok véleménye nélkül dönt. Megtartanak határozatképtelen VB-, vagy tanácsüléseket. Ez a gyakorlat ellenkezik pár- j tunk politikájával s a tanács és j a dolgozó tömegek közötti la-! zuláshoz vezet. Pártszervezeteink adjanak konkrétabb segítséget a tanácsülések megszervezéséhez, a beszámolók elkészítéséhez, hogy az ne általános legyén, hanem a község konkrét helyzetét tárja fel. Ellenőrizzék azt is, hogy a tanácstagok megtartják-e rendszeresen választóik előtt beszámolóikat, és a dolgozók által elhangzott jogos kérelmeket, panaszokat elintézik-e, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. A pártszervezeteknek elsősorban azon kell mérni a tanács és a tömegek közötti kapcsolat erősségét, hogy a dolgozók mennyire bíznak a tanácsban, bátran felvetik-e problémáikat, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel segítik-e munkájukat, hogy aktívan síkra szállnak-e célkitűzéseik megvalósításáért. Pártbizottságaink irányítsák tar nácsaink figyelmét a Központi Vezetőség határozatának azon részére, amely leszögezi, hogy a lakosság jólétének emeléséért mindent meg kell tenni, fokozottabban felhasználva a helyi adottságokat, lehetőségeket. ViUais-aiaU Hépe ______——• K özlemény a Szovjetemé legfelső bíróságának tárgyalásáról Moszkva (TASzSz). December j 24-én a moszkvai lapokban köz- I lemény jelent meg arról, hogy j a Szovjetunió legfelső biróságá- j nak külön, tanácsa zárt tárgyaláson megtárgyalta L. P. Berija, V. N. Merkuiov és társaik bűn- , ügyét. A Szovjetúnió legfelső bírósá- ! gának külön tanácsa 1953 december 18-ától december 23-ig zárt i tárgyaláson az 1934 "december 1-i j törvényben megállapított eljárás szerint megtárgyalta az L. P. Berija és társai ellen emelt vád |.alapján indult bűnügyet. A vádirat értelmében átadták a bíróságnak V. N. Merkuiov, V. G. Dekanozov, B. Z. Kobu- Iov, Sz. A. Goglidze, P. J. Mesik, L. K. Vlodzimirszkij vádlottakat. A bizonyítási eljárás teljes mértékben alátámasztotta az előzetes vizsgálat anyagát és az összes1 vádlottak ellen emelt, a vádiratban foglalt vádakat. A bíróság megállapította, hogy a vádlott Berija — hazáját elárulva és külföldi tőke érdekében cselekedve — a szovjet állammal szemben ellenséges ösz- szeesküvő csoportot szervezett. Ennek tagjai voltak a közős bűnös tevékenységben hosszú évek során Berijával kapcsolatban állott V. N. Merkuiov, V. G. Dekanozov, B. Z. Kobulov, Sz. A. Goglidze, P. J. Mesik, L. K„ Vlodzimirszkij vádlottak. A bizonyítékokkal leleplezett L. P. Berija, V. N. Merkuiov, V. G. Dekanozov, B. Z. Kobulov, Sz. A. Goglidze, P. J. Mesik és L. K. Vlodzimirszkij vádlottak a bizonyítási eljárás során a bíróság előtt megerősítették az előzetes vizsgálat alkalmával tett vallomásaikat és elismerték bűnösségüket a legsúlyosabb állam- ellene^ „ büncsejekményiek egészí sorának elkövetésében. Á Szovjetunió Legfelső Bíróságának külön tanácsa L. P. Berija vádlottat bűnösnek mondotta ki hazaárulásban, szovjetellcnes összeesküvő csoport szervezésében a hatalom megszerzése és a burzsoázia uralmának visszaállítása céljából, a Kommunista Párt és a Szovjetunió népei iránt odaadó politikusok elleni terrorcselekmények elkövetésében, Bakuban 1919-ben a forradalmi munkás- mozgalom ellen kifejtett aktív- harc folytatásában, amikor Berija titkos ügynökként megbízottja volt az azerbajdzsáni ellenforradalmi musszavatista kormány hírszerző szolgálatának, ott kapcsolatokat teremtett a külföldi hírszerző szolgálattal, a továbbiakban pedig fenntartotta és kibővítette titkos, bűnös kapcsolatait a külföldi hírszerző szolgálatokkal, egészen leleplezésének és letartóztatásának pillanatáig — vagyis bűnösnek mondotta ki az OSzSzSzK büntetőtörvény- könyve 58-1 »b«, 58-18, 58-13 szakaszaiban meghatározott bűntettek elkövetésében. A bíróság megállapította V. N. Merkuiov, V. G. Dekanozov, B, Z. Kobulov, Sz. A. Goglidze, P. J. Mesik és L. K. Vlodzimirszkij vádlottak bűnösségét hazaárulásban, terrorcselekmények elkövetésében, szovjetellenes áruló csoportban való részvételükben, vagyis az OSzSzSzK büntetőtör- bénykönyve 58-1 »b«, 58-8, 58-11 szakaszaiban meghatározott bűn» cselekmények elkövetésében. A Szovjetunió legfelső bíróságának külön tanácsa L. P. Beri- ját, V. N. Merkulovot, V. G. Dc- kanozovot, B. Z. Kobulovot, Sz. A. Goglidzet, N. J. Mesiket, L, K. VIodzimirszkijt a legsúlyosabb büntetésre: golyóáltali halálra ítélte, egyben elrendelte vagyonuk elkobzását, megfosztotta őket katonai rendfokozatuktól és kitüntetéseiktől. Az ítélet jogerős és perorvos* lattal meg nem tárna dliatő. DR. BOROSS GÁBORNÉ A csípős december-esti levegőtől kiszínesedett arccal, frissen, fiatalosan érkezett vissza a gyermekkórházba. Még be sem csukta maga mögött az ajtót, amikor megszólította az egyik ápolónőt, aki a foly-osón foglalatoskodott: — Mond csak hamar, mi újság...? — Nincs semmi különös — sietett az a válasszal, meg sem várva a kérdés befejezését. — Hogy érzi magát a három gyerek? Azok, akiket délelőtt hoztak be. — Egészen jól vannak. Nyugodtan pihennek. — No, ennek igazán örülök. Azonnal meg is nézem őket. Aggódtam miattuk. Súlyos állapotban hozták be. Szinte nyargaltam a nagy kórházból... Ott volt egész délután a gyulai közkórházban. Hónapok óta átjár oktatni, tanítani hetenként kétszer is. Két órán át á jövendő bölcsődei gondozónőYég re hajtották az L. P. Berija és bűntársai ellen hozott ítéletet Moszkva. (TASZSZ) A decem-1 Goglidze, P. J. Mesik és L. K. bér 24-i lapok köztije a követke- j Vlodzimirszkij vádlottakon deA legsúlyosabb büntetésre: go- ^ ^hajtották a lyóáltali halálra ítélt L. P. Be-1 szovjetunió legfelső bíróságának ríja, V. N. Merkuiov, V. G. j külön tanácsa által hozott ítéle- Dekanozov, B. Z. Kobulov, Sz. A. j tét. Kommentár felesleges ! /. A «Time» című amerikai folyóirat október 12-i számában közölte Tom Dryberg angol labourisla parlamenti képviselő kijelentéseit az Egyesült Államok külpolitikájáról. Dryberg a többi között az alábbiakat mondotta: «Nagy-Britannia és a brit nemzetközösség más országai természetesen kereskedni akarnak Kínával. És miért ne? Az amerikaiak tönkreteszik Nagy-Britan ni a és a brit nemzetközösség jólétét, amikor gátolják ezt a kereskedelmet és támogatják az ázsiai volt brit piacokat megkaparintó Japán kereskedelmi terjeszkedését*. Kommentár felesleges! u. Az «Information» című burzsoá lap idei 131. számában figyelmetkeltő kis cikk jelent meg. Címe: «A sajtóosztály vezetőinek beismerése». A cikkben ez áll: •Jaques BaiUánt báró, a fráucia külügyminisztérium sajtó-' osztályának vezetője nagy .szenzációt keltett egy elszólásával. Kijelentette: mint diplomáciai képviselőnek, feladata — «mentié ét dementir» — azaz «hazudni és cáfolni». Azt mondják, hogy ez az elszólás tajtékzó dühöt keltett a Quai d’Orsayn (utca Párizsban, ahol a francia külügyminisztérium van). BaiHant-t inkollegialitással vádolják, amiért egy beszámíthatatlan pillanatában őszinte volt és igazat mondott». * Kommentár felesleges! fii. A «No» című svéd burzsoá folyóirat október 17-i számában a lakásviszonyokról írva, megállapítja: «Minden ötödik norvégnek rossz lakása- van, vagy egyáltalá ban nincs lakása. Ez azt jelenti, bogy a lakásválság 600.000 norvéget érint. Különösen Oslóban, Bergcuben és Troudheimben súlyos a helyzet. Ezekben a városokban egyenesen katasztrofálisak a lakásviszonyok...» Kommentár felesleges! két, két órán át pedig az ápolónőképzősöket. Ma vizsgáztatott és ez az egész délutánját igénybe vette. A gyermekgondozónők végeztek. — No, egy feladattal kevesebb hárul dr. Boross Gá- boméra, — gondolhatják azok, akik kevesbbé ismerik a gyermekkórház örökösen tevékenykedő, csupaszív igazgató főorvosát. Az igaz, hogy a gondozónőket levizsgáztatta s egy- ideig most már hetenként csak egyszer kell órákat adni az ápolónőképzősöknek. De csak egy ideig. Mert még vége sem volt a gondozónők tanfolyamának, máris számbavette, hogy a gyermekkórházban alkalmazott ápolónők közül kiknek nincs képesítésük. S ezeket beszervezte az intézeten belül január 1-től indítandó kéthónapos tanfolyamra. Amint az ápolónők mondják, ez csak olyan ráadás lesz arra, amit eddig tanultak az igazgató asszonytól. Mert szinte alig van nap, hogy ne tanítaná őket. Vizitek alkalmával hol egyiknek, hol másiknak teszi fel a kérdést: — Nos, kedvesem, mit gondolsz, mi baja ennek a csöppségnek? S gyakran feleletet sem várva, magyarázza: ez és ez a kóreset, ilyen és ilyen tünetből lehet felismerni, ilyen cs ilyen gyógykezelésben kelj részesíteni. — De nagyon pontosan ám, — figyelmezteti őket, mert az édesanyja egészségesen, vidáman akarja hazavinni hamarosan. Az ilyen figyelmeztetések alkalmával gyakran elcsuklik a hangja. Az ápolónők. tudják, milyen régi nagy bánat fel-fel- törő emléke idézi elő az igazgató asszonynál ezt az alig észrevehető, visszafojtott ellá- gyulást. Férje és négy gyermeke volt. Lassan tíz éve lesz, hogy elvesztette őket, hogy magára maradt... Egyik gyermekét gyógyíthatatlan betegség ragadta ki szerető, puha karjai közül. A másik élettelenül született a második világháború kellős közepén, időelőtt, átélt, borzalmak hatására. 1944-ben férjét behívták katonai szolgálatra. Valami megmagyarázhatatlan érzés, ösztön arra késztette őket, hogy elkísérjék 9 hitvest, az apát. Vonatra ültek és kísérték Veszprémvarsányig. Ott lekapcsolták szerelvényükről a mozdonyt. S a koromsötétben veszteglő szerelvénybe belerohant egy tehervonat... Bo- rossnét súly-os zúzódásokkal, eszméletlenül vitték kórházba. Férjéről és két gyermekéről csak annyit tudott meg hónapokkal később, hogy valahol Veszprémvarsányban temették cl őket... — Jobb lett volna, ha én is... zokogta. Mi értelme van az életnek így egyedül, elhagyatottan. Nem! — hessegte el a rémes gondolatokat. Szükség van rám. Gyermekorvos vagyok. Száz és száz anya várja, hogy letöröljem szemükről azt a könnyet, amit a kétségbeesés csal szempillájukra, hogy elvesztik a lakóházukat telegü- gyögő gyermeküket. Amint felépült, Gyulára jött. Egyideig mint beosztott orvos működött a gyulai gyermek- menhelyes kórházban. 1945 decemberében megbízták az intézet vezetésével. Hosszú volna felsorolni, mi mindent megtett
