Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-30 / 305. szám

UiUai&aiaU Kept 1553 december 30.. szerda Hegedűs Sodrás elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetűségének ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) elmúlt években erősen lecsök­kent. Míg 1942-ben a szántóterü­let 17 százaléka tartozott kuláfc- gazdaságokhoz, jelenleg 4.7 szá­zaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a kuldk ki­zsákmányolás korlátozásának po­litikája átcsúszott a kulákgazda. súgok likvidálásába. Ez is csök­kentette a mezőgazdasági terme­lés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott földek jelentős részét, mint tartalékte­rületet nem művelték meg kellő­képpen. A ilíezőgazdasági termelés fel­emelésének előfeltétele, hogy pár. Ilink parasztpolitikájában az el­múlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. A mezőgazdasági termelés szín­vonalának emelése érdekében mindenekelőtt széleskörű terme­lési és áruforgalmi kapcsolatokat kell kiépíteni a város és a falu, az ipar és a ^mezőgazdaság kö­zött. Ilyen kapcsolatok kiépítése g tzdasúgpolitikánk legfontosabb feladata: »A »nep« feladata — álla­pította meg Lenin — döntő, min­den egyebet maga alá rendelő fő­feladata az, hogy megteremtsük az összefogást az új gazdaság kö­zölt, amelyet elkezdtünk építeni és a parasztgazdaság között, a- mely millió és millió paraszt meg­élhetésének alapja.« A termelőszövetkezetekei és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokat a népi demokratikus államnak közvetlenül termelési tevékenységükben kell segíteni, hegy többet és olcsóbban tudja­nak termelni, hogy jövedelmező gazdálkodási ágakat fejlesszenek ki és hogy ezen az úton jómódú élet teremtődjék a faluban. Ezek­nek a termelési kapcsolatoknak ki kell terjedni, a növényiére melésben a munkák elvégzését elősegítő gépi munkára; a dol­gozó parasztságnak és a termelő- szövetkezeteknek minőségi vető­maggal való ellátására, jóminő- ségü apaállatokkal való gondos­kodásra; a műtrágyagyártás foko­zására é s kielégítő mennyiségben történő szabadforgalomba hozá­sára; a dolgozó parasztságnak gyümölcsfacsemetével, szőlőolt­vánnyal való ellátására. A népi demokratikus állam ilyen támogatása és segítsége nél­kül azok a célok, amelyeket a mezőgazdaságban magunk elé tűztünk, nem érhetők el. A termelési kapcsolatok kiszé­lesítése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nemcsak a mezőgazdasági terme­lés növelésére, hanem a taiunkás- osztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségére is. A termei ő sz ü vetkező teke t a me­zőgazdasági termelés felemelésére irányuló programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a. szocialista nagyüzemű gazdál­kodás fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gyakorlat minden vívmányának elterjeszté­sével, jó vetésforgó bevezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent par­cellás gazdaságban nem lehet el­érni, olyan állatállományt alakít­sanak ki, amely nagy hozamával lényegesen felülmúlja az orszá­gos átlagot. Ez a programm vég­re lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibon tallózhassák a nagy­üzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dolgozó parasztsággal való ter­melési kapcsolatok kiszélesítésé­ben, a mezőgazdasági programm végrehajtásában fontos szerepe van az. állami gazdaságoknak és gépállomásoknak. Az állam raj- luk keresztül adja a legnagyobb és legközvetlenebb termelési se- gílséget a termelőszövetkezetek­nek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy áruter­melésük fokozása, az önköltség csökkentése mellett minőségi ve­tőmaggal, tenyészállattal, a tudo­mány módszereinek gyakorlatban való meghonosításával az egész mezőgazdasági termelés motorjá­vá váljanak. A gépállomások pe­dig terjesszék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjeire és ezzel adjanak lehetőséget arra, hogy a földművelés egész mező­gazdaságunkban magasabb szín­vonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolga, zó parasztoknak és termelőszö­vetkezeteknek termelési színvona­luk növeléséhez nagyobb segít­séget tudjon adni, át kell cso­portosítani beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mező- gazdaságba — beleértve ez évet is — ötmilliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három évben két és félszeresére kell emelni, és a mezőgazdasági termelés fej­lesztésére csak állami eszközök­ből mintegy tizenkettő-tizenhá- rom milliárd forintot kelt for­dítani. A mezőgazdasági beruházások növelésével, a beruházások átcso­portosításával, elsősorban is meg kell gyorsítani a mezőgazdaság gépesítését, mert a földművelés színvonalának emelése enélkül le­hetetlen. A mezőgazdaság szá­mára 18.000 új traktort kell adni és ezzel a mezőgazdaság traktorparkját mintegy 30.000-re, azaz a jelenleginek több mint kétszeresére kell emelni. Az iparon belül a beruházások átcsoportosításával műtrágya- gyártásunkat úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben 600.000 tonna műtrágyát használhasson fel, ami három- szóra nn\ it jelent, mint ameny- nyit az "1953. évben és pyolc- szorannyit, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon 1939-ben felhasználtak. A következő három év alatt a mezőgazdasági beruházások nö­velésével az öntözött területeket újabb 160.000 kát. holddal kell növelni, ami kereken tízszerese annak, amennyit 1934-ben a nagybirtokos Magyarországon összesen öntöztek. Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak és a termelő­szövetkezeteknek nagyarányú tá­mogatást keW adni ahhoz, hogy gyengeminőségű földjeiket meg- ; javítsák, továbbá segíteni kell gyümölcsösök és szőlők telepíté­sét: erre a célra az elkövetkező há­rom évben csak állami eszköz­ből 372 millió forintot kell for­dítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a ré­teket és legelőket, amelyek a ter­melőszövetkezetek kezében van­nak, hanem a községi legelő­ket is. Segíteni kell a termelőszövet­kezeteket istállók és sílók épí­tésében, az állattenyésztéssel kap­csolatos munkák gépesítésében. Csak sílók építésére az elkövet­kező három év alatt állami esz­közökből 306 millió forintot kell fordítani. Az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat is se­gíteni kell abban, hogy silót tud­janak építeni. Erre a célra hi­telt kell biztosítani számukra. Jelentős állami támogatást kell nyújtani mindazoknak az intéz­kedéseknek a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdasági terme­lés általános színvonalának eme­lését szolgálják. így állami támo­gatással kell végrehajtani a mi­nőségi vetőmagvak cseréjének kiterjesztését, a heterozis kuko­rica elterjesztését, a dolgozó pa­rasztok és termelőszövetkezetek jóminőségű apaállatokkal való el­látását. A mezőgazdasági beruházások átcsoportosítása, a mezőgazda- sági termelés fokozott állami tá­mogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz létre a város és a falu között, kedvező feltételekei teremi mind az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok számára, termésátla­guk gyors emelésére, az állatte­nyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez adott termelési segít­ség mellett nagyon nagy jelentő­sége van a város és a falu közti áruforgalmi kapcsolatok egészsé­ges alakulásának. A mezőgazda- sági termelés elmaradottságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt években e2ek a kapcsolatok nem­csak nem erősödtek, hanem sző­kébb térre szorultak. Emiatt mind a dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeti tagok ér­dekeltsége erősen csökkent a me­zőgazdasági termelés fokozásá- lian. Az áruforgalmi Uajiesolatokat és a termelés fokozásában való érdekeltséget csökkentette a be­gyűjtési rendszer túWeszítettsége. Emellett begyűjtési szerveink gyakran megsértették a törvé­nyességet és sokszor előfordult, olyanoktól vettek igénybe termé­nyeket, akik. beadási kötelezett­ségüket már teljesítették. Mindez, a szabadforgalmat kor­látozó intézkedésekkel együtt, megakadályozta, hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez csökkentette a dolgozó parasztok és termelőszövetkeze­tek érdekeltségét a termésátlagok fokozásában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak számát s odavezetett, hogy a sza­badforgalom kifejlesztése he­lyett, még egészen kis falvakat is, központi készletekből láttunk el zsírral, kenyérrel, hússal. Pártunk Központi Vezelőséga és a kormány eddigi határozat tai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötele­zettség háromévi időtartamra tör­tént megállapítása és mintegy át­lagos 10—35 százalékos csökken­tése megnövelte a dolgozó pa­rasztság termelési biztonságát és termelési kedvét; már jelenleg is észrevehetően szélesedik a sza­badforgalom, ennek következté­ben javul a dolgozók ellátottsá­ga. Ezenfelül azonban párt- és tanács-szerveinknek segíteniök kell abban, hogy egészséges áru­forgalmi kapcsolatok bontakozza­nak ki a város és a falu között és a beadási kötelezettsége telje­sítése után mindenki szabadon vihesse piacra termékeit. A város és falu közötti áru­forgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekei való ellátásának is. Az elmúlt évek­ben ezen a téren jelentkező hibák hátrányosan éreztették hatá­sukat a mezőgazdasági termelés­ben; részben azért, mert a dol­gozó parasztok termelési ked­ve csökkent, a falu iparcikkek­kel való gyenge ellátottsága miatt, részben azért, mert sokszor hiá­nyoztak a mezőgazdasági terme­léshez szükséges legalapvetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, nö- vényvédőszerek, például a rézgá- lic, vagy a kocsikenőcs. I A város és falu közti egészséges j áruforgalom kifejlesztése érdeké­ben iparunknak és belkereskedel­mi szerveinknek feltétlenül gon- \ doskodniok kell arról, hogy a falut kielégítő mértékben lássák el megfelelő iparcikkekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítá­sát is jelenti. A kérdés fontosságának meg­felelően a mezőgazdaság fejlesz- | téséről szóló KV-halározatterve- zei konkrét előírásokat tartalmaz az ipar és a kereskedelem szá­mára. A mezőgazdaság fejlesztésének e programm ja lényegesen külön­bözik minden eddigi olyan ha­tározattól, amit pártunk és kor- rnányunk a mezőgazdaság fejlesz­tésére hozott, elsősorban atekin- tetben, hogy a kitűzött célok el- j érésére mozgósítja népgazdasá- {gunk összes igénybevehető erő­forrásait, iparunkat, közlekedé­sünket. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, ú j szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az I ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu közötti helyes kapcso- j lat kialakításával; szilárd, sokol­dalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépítésével. A programm végrehajtásában az állami és párt-szervek, a ta­nácsok feladata nem utasítások | tömkelegének kiadása, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gaz­dasági szervezéssel és politikai tö­megmunkával. Ez az állami, párt- és tanács­szervek elé 'bonyolultabb felada­tot állít, mert mélyen meg kell ismerkedniük a gazdálkodós kér­déseivel, de ugyanakkor előnyö­sebb eszköze, sőt egyetlen jár­ható útja a mezőgazdasági ter­melés gyors fejlesztésének, mert kedvező gazdasági helyzetet te­remt a mezőgazdaság összes dol­gozói számára ahhoz, hogy szor- I galmas munkával, szakértelem­mel, a mezőgazdasági termelés színvonalát, és ezzel jövedelmü­ket messze az eddigi fölé emel­jék II. A termőtalajok termékenységének növeléséről A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alap­ja a talaji termékenységének fofeozáisa. A talaj termékeny­ségének növelése alatt azt ért­jük, hogy talajainkat olyan állapotba hozzuk, hogy a ter­mőtalaj megfelelő morzsalé- kos szerkezetű legyen a növé­nyek táplálkozásának egész szakasza folyamán, rendelkez­zék: jóminőségű, elegendő mennyiségű szerves anyaggal, humusszal, a termesztett nö­vénykultúra természete által megkövetelt nedvességtarta­lommal és tápanyagmennyi- séggel. A termekenység foko­zása a fenti feltételek kialakí- | tásában, illetőleg fenntartásái- I ban áll. j E kérdésnek nálunk azért is nagy a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesz­tésére, új területek feltörésé­re. Viszont annál nagyobb le­hetőségünk van a termőföld termékenységének fokozására és ezzel a termésátlagok növe­lésére. Ezen a téren, ha az el­múlj években itt-ott értünk is el eredményeket, még ko­akarjuk emelni, mint ez a kapita­lizmusban történt, hanem ellen­kezőleg, a talaj termékenységé­nek növelése útján: azaz nem egy-két évig akarunk jó termést elérni, hanem meg akarjuk vélni az alapját az állandó magas ter­melésnek. A szovjet tudósok ki­mutatták, hogy a talaj termé­kenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok a lehetősége­ink, — mint Viljainsz mondja: ?a termések határtalanul fokoz­hatok, ha egyidejűleg befolyá­solni tudjuk a mezőgazdasági nö­vények növekedésére és fejlődé­sére ható tényezők egész kom­plexumát.» Ezt a tételt igazolják a jól dolgozó állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok terméseredmé­nyei is: azoké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósílaui tudták. A talaj termékenységének nö­velése nagyon sokoldalú intéz­kedéseket követel meg. Egy-két módszer, bármilyen jó legyen is az, nem vezet eredményre. E célkitűzés megvalósítása megkö­veteli az egész földművelés szín­rántsem tudtuk megállapítani vonalának felemelését, trágyá- es pótolni azt a rombolást, zással a talajerő visszapótlását amely a kapitalista gazdálko­dás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A kapitalista viszonyok kö­zött, különösen a bérleti ßaz- j dálkodásban, a föld termoere- [ jenek fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapitalis­ta közgazdászok részben eti­lnek a földet kizsaroló kapita- [ lista gazdálkodási módszernek az igazolására állították fel hírhedt elméletüket, «a csök­kenő földhozadék törvényét»». Hazánkban is százezer hold­jával találunk olyan területe­ket, ahol a talaj szerkezetében végbement rombolás kézzel­foghatóan mutatja a kapitalis­ta talajromboló ^gazdálkodás hatását. A biharugrai nagybir­tok bérlői rövid évek alatt — égetett mész rendszeres hasz­nálatával — kiégették a ta­laj humusztartalmát, ezzel teljesen kizsarolták és termé­ketlenné tették a talajt. Mi a mezőgazdasági termelést nem a talaj kizsarolása alapján és növelését: helyes vetésforgó­val és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyom­mentessé tételét, a termőtalaj fo­kozott védelmét. A legfontosabb teendő a talaj táperejének visszapótlása és nö­velése a trágyázással, mégpedig elsősorban istállótrágyával. Az is­tállótrágyát ugyanis sémiben mennyiségű műtrágyával nem le­het pótolni, mert a műtrágya nem növeli a talaj humusztar­talmát, nem biztosítja a talajélet fejlődéséhez megfelelő feltétele­ket. Megvan-e az előfeltétele an­nak, hogy meglévő állatállomá­nyunk mellett olyan mértékű istállótrágyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem növeli is a talajerőt? Meg kell mondani, ehhez, állat- állományunk korántsem kielégí­tő, ezért is tovább kell növelnünk állatállományunkat, és amiatt is a mezőgazdasági termelés foko­zása egyik kulcskérdésének kell tekinteni a ti'ágya helyes felhasz­nálását. Ezt a kérdést eddig na­gyon lebecsültük, akár a szak­sajtót nézzük, akár a földmííve- (Fo'ytatás a 3* oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom