Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
1*53 öwmbfr 30., szerda ViUai&awU Vtipt Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) lésügyi minisztérium és a mező- j gazdasági szervek munkáját, szin-: te mindenféle más mezőgazdasági j munka fontosabb feladatként sze-1 repelt, mint az istállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt é* termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtaüli, minden eszközt fel kell használni, hogy az istállótrágyiát megfelelően kezeljük, s időben heszántsuk á főidbe. ■ Az istálló trágyázást, a talajerő növelése érdekeben ki lehet és ki is kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig keveset használtunk; bár a mezőgazdaság ez évben már háromszor-négy- »zerannvi műtrágyát kapott, mint az 193(1—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azonban az, hogy a műtrágyát sok esetben nem ott használják fel, ahol a lagnagyobb hozamtöbbletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sematikusan, sablonosán Végezni. Szinte minden táblára a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően külön-kfülőn kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. De ehhez az is kell, hogy tsz-eink, dolgozó parasztjaink, de még a helgi párt- és tanácsi szerveink is kitünően ismerjék szántóföldeik' összetételét és az egyes növények műtrágyaigényét. A termőtalaj pontos j és jó ismerete éppen annyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés lőkozásához, mint acél- fajtáink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállomásokon, az állami gazdasagokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt számára a talajvizsgálatot és segítsenek megállapítani, hogy a termésátlag fokozása érdekéiben egyes kultúráknak milyen fajta és milyen mennyiségű műtrágyára van szükségük. A talaj termékenységének fokozásában a trágyázás mellett nagy jelentősége van a helyes vetésforgók alkalmazásának. A legjobb vetésforgónak a mi viszonyaink között is, a fuves-he- rés keverékes nyolc-kilenc-tíz- cves vetésforgók bizonyultak. Ezért a kialakult területű államigazdaságokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kell fogni az ilyen vetésforgók be vezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a táblák még nem véglegesek, ilyen hosszú időre szóló vetésforgót természetesen nem lehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj termőerejét. A ta!a\ termékenységét nagymértékben növelik az idejében, megfelelő talajművelő eszközökkel és jó minőségben Végzett mezőgazdasági munkaiatok. A helyes művelési mód megállapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázásnál, az eddiginél sokkal inkább figyelembe kell venni a helyi adottságokat, szinte minden táblára, minden egyes növényféleségre külön-külön át időjárás figyelembevételével kell meghatározni: hogyan kell előkészíteni a talajt a vetésre; mikor kell vetni; hogyan kell megmunkálni a már bevetett területet? Az agrotechnikai műveletek közül két fontos mezőgazdasági munkának nagy jelentősége van egész országunk földművelése színvonalának felemelésében: az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk; nem kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak sem, a tavaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termékenységének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabadulás előtti mező- gazdaság elmaradottságát jellemzi, hogy a tarlóhántást az 1930— 1940 közti tíz év átlagában mintegy huszonöt százalékra, a mélyszántást pedig csak harmincöt százalékra végezték el. Ehhez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze halvan százalékban végeztük el, a mélyszántási terv teljesítése pedig deceml)cr 15-én mindössze 75.5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az, hogy a dolgozó parasztok és tsz-tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az. hogy a tarlóhántás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal.nagyobb gépi segítséget kell adni mindkét alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez. Országunkban a gazdag szántóföldeken kívül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést J hoznak — nagy területeket, sok tíz- Óá százezer holdakat tálálunk, amelyek talajjavítás nélkül kevés, termést adnak. A legnagyobb megoldásra váró! kérdés: a szik javítása, amely már több mint két évszázad óta foglalkoztatja haladó tudósainkat és szakembereinket. Szikeseink termővé tétele leggyakorlatibb eszközének bizonyult az öntözés, amelyre nagy lehetőségeink vannak, tekintve, hogy szikeseink zöme a Tiszántúlon van. Ezen terület nagyrésze, a már tervbevett öntözőrendszerek megépítése után, öntözhető lesz. A szikesek termékenységének öntözéssel való növelése megsokszorozza az egy holdon nyert terméshozamot: azokon a szikes legelőkön, ahol átlagosan három-négy mázsa szénának megfelelő fű terem, öntözéssel holdanként 14—15 mázsa rizs termelhető, amely forintban j kifejezve, legalább ötvenszer többet ér. Szikeseink azonban csak akkor válnak igazán termővé, ha az öntözés segítségével, szakítva az egyoldalú rizstermeléssel, vetésforgót vezetünk be. Ha a rizs után öntözött füves-herés keverékeket honosítunk meg és ennek segítségével, hosszabb idő alatt igazi termőtalajt teremtünk, az elrontott sziktalaj helyébe. Ez az egész népgazdaság termőerői növelése szempontjából fontos munka most vette kezdetét. Ezen az úton a Tiszántúl, Hajdú, Szolnok, Békés és Csőn grád megyék szikes területein gazdag, m agas - színvonalú földművelést fogunk teremteni. Ezzel a kérdéssel tudósainknak és szakembereinknek is úgy kell foglalkozniuk, mint a magyar föld termékenysége fokozásának egyik legfontosabb megoldásra váró feladatával. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme — termékenyebbé teszik mezőgazdaságunkat, gazdagabbá, termőbbé szántóföldjeinket. Ez a , mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapkérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a mezőgazdaság ld tudja elégíteni a lakosság egyre növekvő igényeit élelmiszerekben és növelni tudja a könnyű és élelmiszeripar nyersanyagbázisát. III. A kény ér gabonatermelés fejlesztéséről A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalapvetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel. liszttel & tésztafélékkel, hogy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozóink kenyér- ellátásában, és ne ismétlődhessék meg olyan helyzet, mint amilyen ez év első félévében volt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szűkkor mindenképen beérett legyen. Az őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre kell hozni; a sok évtizedes tapasztalatok szerint az ország legtöbb megyéjében az október második felében való vetés kevesebb termést ad, mint a szeptember végi vetés. A kenyérgabona vetésterületekre kell összpontosítani a műtrágya jelentős részét is, különösen a nitrogén műtrágyát: azokat a gabonákat, amelyeket nem , . , ■ , , , a legjobb elővetemény, például a segletet kell biztosítom ha- kukorica ulán vetettek) holdan. nem jehnlos tartalékokat « ként ]egalább ötven.hatvan kg> 7ceU gyűjteni, hogy az őrszaa\m mázsa nitrogén mtítrálakossagat mmdenfék körül- ával ke|, ,avasszal fejtrágyázni. menyek kozott el tudjuk lain: kenyérrel• E feladat megoldásálhoz évente legkevesebb 30— 32 millió mázsa kenyérgabo Azokra a búzavetésekre, ahová a fej trágyázás célj aira nem tudunk biztosítani műtrágyát, fel kell használni az érett istállótrágyát és a komposzt trágyát is. A tavaszi fej trágyázás fontosságát azért is alá kell húzni, meri az ezévi száraz időjárás és a novemberi fagyok után vetéseink fejletlenek és most nagyon sok függ a vetések február—március elejei fejtrágyázásétól, továbbá a koratavaszi megmunkálástól, azaz a szükség szerinti hengerezés- től, vagy fogasolástól. Termelőszövetkezeteink, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink saját érdekükben, de népünk zavartalan kenyérellátásának biztosításáért is kövessenek el mindent azért, hogy kenyérgabonaféléh- ből már az 1954-es évben gazdag aratásunk legyen. A gabonatermelés fejlesztése érdekében el kell terjeszteni az eddig bevált élenjáró módszereket, így a keresztezett soré vetést, amely az ezévi összesített adatok alapján a következő eredményt hozta: termelőszövetkezetekben ke részi sorosan egyirányban őszibúza 12.; 9.9 9.9 9.2 rozs 10.4 8.2 8.8 7.4 ősziárpa 14.9 12.2 12.6 11.8 Az egyénileg gazdálkodó dolgoáilami gazdaságokban keresztsorosan egyirányban nát, búzát óa rozsot kell ter- j vetett gal?>na termésátlaga q.'kh vetett gabona termésátlagé q/kh melnünk. Hogy tudjuk bizto- sítani ezt ? A kenyérgabonafélék vetés- j területe az elmúlt években j csökkent s a felszabadulás , . . , , , „ . előtti tíz év átlagánál több- I f Pffzt°k «* a termeloszovet- , , ! I, T7 ’kezeli tagok egyénileg is messzeszázezer holddal kevesebb. Ez menően érdekeUek abban, hogy ev az előzetes jelentés szerint kenyérgabonábó 1 nagy terméstérközei 3.4 millió holdat vetet- | jenek el. A beadási kötelezettség tünk be őszi búzával és rozs- j független a terméseredményektől zsal, azaz több mint három- j és csak a szántó összterületétől százezer holddal többet, mint j és minőségétől függ. Minden má- az elmúlt évben. Ahhoz, hogy ! zsa többlettermés, tehát szabad- ekkora területen elegendő l,iacon. kerü‘het értékesítésre. Az mennyiségű kenyérgabonát I mazsa helyesen alkalmazott ,. ^° “ . , nitrocre.n mnlrarrvia Wa ahn mastudjunk termelni, kát. hol- j dánként legkevesebb 9 mázsa j termésátlagot kell elérni. Megoldottnak a kenxérga- bonakérdést a mi viszonyaink között csak aklcor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterületet fenntartva, kenyérgabonából elérjük a kát. holdan - Jcénti kilenc mázsa termést, azaz akkor, ha az elmúlt hat év átlagához képest kát. holdanként egy—másfél mázsával emeljük a termésátlagot. Lehetséges-e ilyen termésátlagnövekedés két—három év alatt? A legjobb állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogy igen, ilyen ter- mésnövekedés elérhető. Önmagától, erőfeszítés nélkül természetesen ilyen eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzi ki és ha a mező- gazdaság általános fellendítésére irányuló intézkedéseken belül erre összpontosítjuk az erőket, akkor ezt a célt feltétlenül elérjük és két-három év alatt a kenyérgabonatermés hozama növekedésének eredményeként a kenyérgabona-kérdést hazánkban megnyugtatóan oldjuk meg. Az erők összpontosítása azt jelenti, hogy a kenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb területüket, azaz a legjobb elő- veteményt és nem szabad megtűrni többek között például azt, hogy ahol csak elkerülhető, kalászos ulán kalászost vessenek. Minden termelőnek mindentel kell követnie azért, hogy jó magágyat készítsen és arra kell tö nitrogén mű trágya legalább más fél mázsa terméstöbbletet hoz, azaz 80 forintos befektetés félév alatt több mint 3—4-szere- sen térül vissza. Az a fogasolás, vagy hengerezés, amelyet tavaszszal a búzavetéseken végeznek — persze, csak akkor, ha szükséges1 és ha idejében végzik —, köny- nyen hozhat kát. holdanként egy mázsás terméstöbbletet, azaz kétszáz-háromszáz forintos jövedelemtöbbletet. Párt- és tanács- szerveink ne sajnálják az időt és fáradtságot, behatóan tanulmányozzák megyéikben, illetve járásaikban a kenyérgabonaterme- lés helyzetét: az élenjáró termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok és állami gazdaságok tapasztalatait, ezek elterjesztésével biztosítsák a kenyérgabonafélék nagy termésátlagát. IV. S%ilárd takarmányalap megteremtéséről A növénytermelésen belül — a kenyérgaboaiakérdés megoldása mellett — a legfontosabb a takarmánytermelés növelése és ezzel szilárd takarmányalap, azaz jelentős takarmánytartalék létesítése. A takarmány döntőbb szerepet játszik az állati szervezet kialakulásában és a hozamok növelésében, mint az állat fajtája, vagy származása. Sehol a világon még nem alakult ki nagy tejelőképességű, nagyhoza- mú állomány bőséges takarmány nélkül. A felszabadulás előtt Magyar- országon az állattenyésztés hozama egyik évről a másikra egy- egy száraz esztendő után közel a felére csökkent. Bár a dolgozó parasztság nagy erőfeszítéssel az 195‘2-es rossz takarmánytermésű év után, a létszám tekintetében fenn tudta tartani állatállományát, a hozamok minden erőfeszítések ellenére is erősen lecsökkentek. A szilárd takarmányalap megteremtése, takarmánynövényeink növelésétől, továbbá a takarmányfélék veszteségmentes betakarításától és észszerű felhasználásától függ. A szilárd takarmányalap megteremtése 'érdekében feltétlenül csökkenteni kelt a ta- karmányfelhasználáson belüt az abraktakarmányokat és növelni kell a zötdtakarmányt, szénaféléket és silót. Ez olcsóbbá teszi az állattenyésztést és lehetőséget ad nagyobb mennyiségű állattenyésztési hozam előállítására. A szilárd takarmányalap megrekednie, hogy a magágy a vetés- teremtésénél gondolnunk kell arra is, hogy országunkban általában a fehérjefélékben van nagyobb hiány, ezért az egyes takarmányfélék termesztésénél a legnagyobb figyelmet a nagy fehérjetartalmú takarmányok, köztük elsősorban a lucerna vetésterületének és termésátlagának növelésére kell fordítani. Az évelő herefélék és ezen belül a lucerna vetésterületét érdemes növelnünk — egyéb takar- mányfélék vetésterületének rovására is — mert ezzel több és ér' tekesebb takarmányt kapunk. A lucerna és egyéb pillangósvirágúak vetésterületének kiterjesztése érdekében legszükségesebb a vetőmagalap megteremtése. A lucernamagtermelés fokozása érdekében a mag mázsánként! árát fel kell emelni a jelenlegi hatszáz forintról ezerötszáz forintra és szerződéses termelés útján nagymennyiségű lu- cernamagot kell termeltetni. Összes takarmánynövényeink közül jelenleg a legnagyobb jelentősége a kukorica termelésének van, amelyet közel kettőmillió holdon, azaz az ország szántó- területének húsz százalékán termelünk. A kukoricatermésátlag növelésének és a szilárd takarmányalap megteremtésének az egész mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából is nagy jelentősége van. (Lapunk holnapi számában folytaljuk.)
