Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! 1953 DECEMBER 3«., SZERDA Ara SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 395. SZÁM t-----------------------------'S N émetország Kommunista Pártjának 35 éves harca a demokratikus szocialista Németországért A taggyűlés tapasztalatai Békésszentandráson ^____________________________/ A Z M D P B ÉK É S MEGY EI PÁRT BIZ O TT SÁGÁN A K L A P 3 A Hegedű* András elitär* beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének illésén Tisztelt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőség október 81-i ülésének határozata leszögezte, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezen fontos megállapítás alapján dolgozta ki a Politikai Bizottság a mezőgazdaság fejlesztésének programm- ját, amelyet ma mint határozati javaslatot a Központi Vezetőség elé terjeszt. A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzéseket — amelyeket e tervezet tartalmaz — csak akkor lehet végrehajtani, ha egész pártunk és egész népünk megérti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének felvetése egyenesen következik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődéséből. E terv végrehajtása ezért nem is szűkén vett parasztkérdés — mint ahogyan sokan még ina is gondolják — hanem egész népűnk ügye, A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságunkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a mezőgazdaság között, ami az iparban és a mezőgazdaságban is komoly zavarokat okoz; közismert, hogy az ipari termelés a felszabadulás előttihez képest, több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazda- sági termelés egyhelyben topog. Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mező,gazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerekben mutatkozó szükségleteit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerrel emelkedett a bérből és fizetésből élők száma és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye, több és jobb élelmiszer iránt, A Központi Vezetőség júniusi határozata és a kormányprogramul — amely új szakaszt nyitott népi demokráciánk történetében — gazdaságpolitikánk alapvető feladataként a dolgozók, elsősorban az ipari munkások élet- körülményeinek állandó javítását jelölte meg. Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézkedések osztatlan örömet okoztak a dolgozók minden rétegében, de még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, mindenekelőtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit, elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását. kenyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyümölccsel és borral, valamint más élelmiszerrel, továbbá nagyobb mennyiségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő, stb. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssel szemben való elmaradottságának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkás-pai’aszt szövetség' megerősítése szempontjából is szükséges. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása gyengítette a párt be. folyását a dolgoió parasztság között. A nehézségeket csak fokozta az, hogy a városi lakosság ellátásának biztosítása érdekében az elmúlt években a mezőgazdasági termelés fejlesztésének segítése, a dolgozó parasztok érdekeltségének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük, amely mögött nem állt a termelés megfelelő növekedése. Ez odavezetett, hogy — felhasználva az iparban kínálkozó, munkaalkalmai — nemcsak a nagygazdák, liánéin a dolgozó parasztok közül is soktízezer ajánlotta fel földjét és ment el dolgozni a városba, ami a tartalékföldek ugrásszerű megnövekedését eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének napirendre tűzése és az a segítség, amelyet az ipari munkásság, fejlett szocialista iparunk ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakosság életkörülményei állandó javításának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek bőségét; ugyanakkor a mezőgazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jómódú megelégedett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és adói gozó parasztság elszakíthatatlan szövetségét, népi demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demokráciánk továbbfejlődésének alapvető kérdésévé vált a mezőgazdasági termelés növelése. Félreértések elkerülése végett azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése és továbbsegítése, az ipar és a mezőgazdaság közötti rendkívüli aránytalanság felszámolása illán is, a szocializmus építésének fontos részét fogja képezni: továbbra is pártunk politikájának előterében fog állni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfelel egész népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk érdekének, azért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, melynek megoldására mozgósítani beli pártunk minden erejét, egész dolgozó népünket, s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kell országunk vezető erejére: ipari munkásságunkra és fejlett szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság és a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fejlesztésében olyan célkitűzéseket megvalósítani, mint amilyent a Központi Vezetőség elé terjesztett tervezet tartalmaz, elképzelhetetlen. Ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segítségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szükséges különféle ipari termékekkel és emellett ipari munkásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a mezőgazdaságnak a fejlett technika alkalmazásában Is. A mezőgazdasági termelés felemelésében nagy segítséget kelt, hogy adjon értelmiségünk: a mezőgazdasági szakemberek, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is feltétlenül' szükséges ahhoz, hogy a földművelés kulturáltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A pártszervezeteknek úgy ,béH dolgozniuk, hogy régi értelmiségünk zöme a fiatalokkal vállvetve, ezen ügy nagy jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék a terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében, a földművelés és állattenyésztés kultúrájának emelésében bátran támaszkodhatunk egész dolgozó parasztságunkra, annak szorgalmára és szakértelmére, népi demokráciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzésére. 1. Mi jellemzi jelenleg mezőgazdasági termelésünket ? Dolgozó parasztságunk a fél- szabadulás után nagy erőfeszítéssel és hősies munkával gyorsan helyrehozta a háború okozta károkat. Termésátlagaink és állatállományunk nemcsak elérték, hanem egyik-másik területen meg is haladják a felszabadulás előttit. Sok űj módszer honosodott meg: a felszabadulás előttihez képest többszörösere nőtt a tarlóhántás, az őszi mélyszántás. Az elmúlt években elterjedt a silózás, új kultúrák honosodtak meg (például a rizs) s az öntözött terület sokszorosára növekedett. Mindez mutatja, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az újat, amelynek alkalmazásával emelni lehet a termésátlagokat, az állat- tenyésztés hozamait és növelni lehet a földművelés kulturáltságát. A mezőgazdasági termelés egyes területein megmutatkozó fejlődés ellenére is a termésátlagok és az állattenyésztés hozamai — különösen a szükségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kielégítően elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvető kérdéseinek megoldásában csak kevéssel jutottunk előre. Mindenekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzottütemü fejlesztése következtében, a falun termelési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nem javította, hanem . még a Szükséges trágyázást sem végezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadulás előtti helyzethez képest előrehaladtunk — nagy még a késedelem. Ez vonatkozik nemcsak a tarlóhántásra és az őszi mélyszántásra, hanem a vetésre, a növényápolási és betakarítási munkákra is, Nem sikerült megteremteni az állattenyésztés hozama állandó növekedésének legfontosabb előfeltételét, a szilárd takarmányalapot, sőt szálastakarmányaink vetésterülete csökkent. Á kukorica vetésterülete nőtt ti gyan. de termésátlaga nem múlja felül lényegesen a fel- szabadulás előttit, rétjeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltak. Mindezek miatt meg kell állapítanunk, hogy' mezőgazdasági termelésünk, beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is, alacsony színvonalon áll és a jelenlegi helyzetében nem képes megfelelően kielégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában, különösen a kö- zépparaszt-kérdésben, hibákat követtünk el. * Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében van jelenleg is a szántóterület több mint hatvan százaléka. Ahelyett, hogy növeltük volna az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatot, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egész ez év júniusáig olyan áaéer- rendszcr volt érvényben, amelyik szinte lehetetlenné tette, hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1952-ben a gépállomások mindössze 47.000 normálholdnak megfelelő talajmunkát végeztek az egyénileg gazdálkodóknak, Ez azonban a szükséghez képest még mindig nagyon kevés. Műtrágyát az egyénileg gazdálkodók csak a szerződéses termelés keretében kaptak. E téren komoly hibát követett el a földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földművelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatására. A Központi Vezetőség Mezőgazdasági Osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló időszakában, nagyon élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztság lebecsülésé - vei — szemben. »Vannak emberek — mondotta — akik gzt mondják, hogy az egyéni parasztság nem fejlődik tovább, azért nem érdemes támogatni...« »Ezeknek az embereknek semmi közük nincs pártunk vonalához.« Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és ennek folytán jelenleg 4677 szövetkezetünk van, 263.700 taggal; kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka. A termelőszövetkezeteken kívül mintegy' 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántóterületének 13 százaléka tartozik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkeze li nagyüzemi gazdáiké3ás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunknak ipartól való elmaradását,, s megteremtsük a kizsákmányolástól mentes jómódú falusi eletet. Sok termelőszövetkezet és állami gazdaság már eddig is kimagasló eredményt ért el. Ugyanakkor nagy részük még nem példamutató nagyüzemi gazdaság', termésátlagaik, különösen a kapásoknál, alacsonyak és nem kielégítő az állattenyésztés hozama sem. A termelőszövetkezetek a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok, elsősorban a volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma hibájából, különösen azok bürokratikus vezetési módszere miatt, nem tudták megfelelőien hasznosítani a nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázására azt a segítséget, amit az állam már eddig nyújtott részükre. Közrejátszott ebben még az is, hogy sok termel (»szövetkezetben és állami gazdaságban tűrhetetlen a munkafegyelem, nagy a hanyagság és néni becsülik meg — sőt elherdálják — a társadalmi tulajdont. Emiatt termelőszövetkezeteink jelentékeny része jelenleg még nem eléggé vonzó és tnég mindig elég olyan állami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemi! termelésnek. A kulákgazdaságok területe az (Folytatás a 2, oldalon.).
