Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

jL

____________________________________ 1/íUaisawU VUyx

•

m

Párt és pártépítés

Az 1953-54-es párfokiaiásí év eddigi tapasztalatai

ÍS53 november 1., vasárnap

Megyénk pártszervezetei a megnöveltedéit feladatokból adódóan e.;évben a tavalyinál nagyobb gonddal kéjzíieíték elő az 1953— 54-cs pártoktaióst. Megmutatkozott ez úgy a propagandisták' biztosításában, mint a hallgatók kiválogatásában.

Az elért eredmények mellett mégis vannak «gyes területeken súlyos hiányosságok, melyek már most kezdik éreztetni hatásukat. A politikai iskolákon többnyire e hó 12-én voltak az ünnepélyes megnyitók. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét tanulmányozó tanfolyamokon pedig általában 15—20 között. Ezek a megnyitók, — de már ennek előtte a propagandisták konferenciája, amely Békéscsabán e hó 17-én volt megtartva — megmutatták azt, hogy pártszervezeteink nem harcoltak megfelelően a Politikai Bizottság eziévi, oktatásról szóló határozatának ma rácé rt alan végrehaj tásáért.

A propagandista konferenciákon

Is nagyon hiányos volt a megjelenés, de ezt követően a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét tanuhnányozó tanfolyamokon is sok volt a hiányzás. Ezen túlmenőleg egy csomó szervezetlenség jellemezte ezeket az összejöveteleket. A hallgatók keresték a konferencia vezetőket, a konferencia vezetők a hall-' gatókat. (A Városi Pártbizottságon.)

Mindez azt mutatta, hogy nem hajtották végre megfelelően a Politikai Bizottságnak a hallgatók kiválogatásával kapcsolatban hozott határozatát. Vagyis azt, hogy) az alapszervezelek vezetőségei, a pártbizottságok már jó előre adják át a pártóktatásba bevont elvtársak névsorát a propagandista elvtársaknak, hogy azoknak legyen idejük elbeszélgetni a hallgatókkal. A fenti szervezetlenség is abból adódott, hogy a békéscsabai Városi Pártbizottság későn juttatta el a propagandisták egy részéhez a névsort, így nem tudtak elbeszélgetni az elvtársakkal.

De tapasztalható volt ez egyes pártszervezeteinknél is, például a Megyei Vasipari Karbantartó Vállalat Békéscsaba, Kinizsi út 11-es alapszervnél volt olyan elvtárs, aki a szeminárium előtt egy órával tudta meg, hogy párt-» oktatásba be van vonva és hol kell neki megjelenni.

Vagy Füzesgyurmaton a községi pártbizottság csak október 7-én adta át a névsort a propagandistáknak és 12-én már ünnepélyes megnyitó volt. Itt sem volt biztosítva, hogy a propagandista elvtársak elbeszélgessenek a hallgatóikkal. Mindezekből le kell vonni a tanulságot.

Látnunk kell a pártoktatás hatalmas jelentőségét,

mely abban van, hogyi a marxista-leninista elmélet elsajátítása lehetővé teszi, hogy el tudjunk igazodni ^a bonyolult nemzetközi helyzetben. Elősegíti, hogyi megismerjük a társadalom fejlődésének törvényeit, az események ösz- szefüggését. Növeli a funkcionáriusok és párttagok öntudatát, szélesíti látókörét, elősegíti a párt- és kormányhatározatok megértését, mozgósít ezen határozatok és a párt előtt álló feladatok helyes megoldására.

Feladatunk tehát az elkövetett hibák kijavításával, a propagandisták, a hallgatók jó felkészítésével biztosítani a Politikai Bizottság határozatának maradéktalan végrehajtását, emelni propagandista munkánk eszmei, politikai színvonalát, mert ez egész munkánk kulcskérdése.

Ifj. Boros Gáborné levelező, III hónapos pártiskola, Békéscsaba.

Magáratalált Sarkadkeresztúr :

KÉT NAP MÚLVA BEFEJEZIK A VETÉST

Levél egy párttaghoz

KEDVES BAUST ELVTÁRSI

Lehet, hogy amit leírok azt az elvtárs éppen úgy tudja, mint én. Hogy mégis mi ad tollat a kezembe? Megírom.

Az elvtárs a legutóbbi párttagsági díj fizetése helyett így nyilatkozott meg: »Nem érdekel, én úgy is kilépek a tsz- ből.i Ez adta kezembe a tollat kedves elvtárs. A tsz-bői való kilépését, sem a tagdíjfizetés elhanyagolását, nem gátolja még erőszakkal senki. Ezekben mindenki legjobb belátása szerint cselekszik; úgy, ahogy érez, ahogy szíve diktálja. De az elvtárs nem így érez. Nem is érezhet így. Miért? Mert pártunk a magyar nép bizalmát és szeret elét éppen mindennapi tettével, a dolgozók ügye iránti rendíthetetlen hűségével, a kommunisták százezreinek péulamutatásáual vívta ki. És e harcokban ott volt az elvtárs is évek óta. Mi sodorta ide? Mi vonzotta a párthoz? Az, hogy a párt napról-napra feledteti el az uradalom nyomorát, a nélkülözést. Mennyi sok nincstelen munkás és paraszt fogott össze, hogy az elvtársnak is lekanyarítsa a két hold földet a sok zsellérverejték- kei öntözött uradalmi földekről. Elfelejtette. Jó, hiszen ez már régen volt. De a mát, a mindennapi életei nem lehet elfelejteni! A gyulavári tUj élet« tsz gazdag termésének eredménye meglátszik telt kamráján. Nincsenek kenyér- gondjai. Megérdemli, megdolgozott érte. Az elvtárs büszke is erre, meg arra is, hogy családjában a néphadsereg őrnagya is van, hogy leánya gimnáziumba jár, ezt nem lehet elfelejteni! Szovjet hősök, dicső kommunisták vére pecsételte meg eztAz elvtárs elbízta magát, úgy beszél, mint aki megvan párt nélkül. Nem elvtárs. Egyetlen párttag és pártonkívüli dolgozó sincs meg a párt nélkül. A párt még -akkor is vele van, ha ő nem akar tudomást venni róla. Segíti harcát munkáját. Segíti megvédeni ve je őrnagyi rangját, leánya gimnáziumát, földjét, az egész magyar nép boldog jelenét, jövőjét.

A párttagsági bélyeg parányi papír, néhány forint érték? Nem elvtárs, sokkal több ennél: hűség, ragaszkodás a párthoz- Elvtárs! Tanuld meg úgy szeretni a pártot mint ahogy a párt szereli minden tagját. Meglásd ez a legtöbb, amit a népért tehetsz. ROCSKAR JANOS.

A SARKADKERESZTURI HATÁRRA igazán ráillik az az ősrégi népdal, amely a kemény száraz föld szántása következtében született meg a nép ajkán. Kemény a föld, ez a szikes és fekete kötött talaj. Nehezen is járja az eke, de a keresztúri kommunisták és a velük egyetértő pártonkívüli dolgozók mégis úgy határoztak: szántanak-vetneli.

Nem mindegy az, hogy mikor kerül a földbe az életet adó kenyérmag. Az sem mindegy, hogy mennyi terem a jövő esztendőben. Ha kevés terem, hiába akarnák a háziasszonyok, meg az eladó lányok öregbíteni a nagyanyáiktól örökölt büszkeségét, a jó és szép kenyérsütés tudományát. «üres konyhának bolond a gazdasszonya» — mondja egy régi közmondás. Az üres lisztes zsákból sem lehet szép fehér cipóra való lisztet összerázni.

Sarkadkeresztúron erről nem feledkezett meg az egységes falusi pártvezetőség.

MAJOROS SÁNDOR ELVTÁRS, az egységes falusi pártvezetőség titkára azt tartja: Előbb a saját háza táján söpörjön az ember, aztán követelheti meg másoktól is ezt.

Ezért hát a vezetőségi ülések alkalmával azt nézték meg először is a pártvezetők, hogyan állnak a betakarítással.

Elsősorban a tanácstagoktól és B. különböző állandó bizottságok tagjaitól követelje meg a végrehajtó bizottság a munka elvégzését. A vezetők példamutató munkájából még a földművesszövetkezet igazgatóságát sem hagyták ki. Tőlük is megkövetelték ezt.

AZ EGYSÉGES FALUSI PÁRTVEZETÖSÉG azt is figyelemmel kísérte, hogy a betakarítással párhuzamban halad-e a vetés. így aztán volt miről beszélni a kisgyűléseken, meg az egyéni beszélgetések alkalmával a népnevelőknek. Nem kellett senkinek sem érvanyagért a szomszédos községekbe elmenni.

Nappal dolgozik az ember — ígyr a népnevelő is. Napközben

meg naponta felkereste a tanácselnököt és megbeszélték, hol milyen hibák mutatkoznak és azonnal intézkedtek. Körmére néztek a kulákoluiak is, hogy mielőbb végezzék el a szántást-veíést.

Az égységes falusi pártvezetőség szervező és politikai nevelő munkájának meg is van az eredménye. A községben 1460 hold őszibúzát vetettek el október 28-ig. Ez a mennyiség a kötelező vetésterület 80 százaléknak felel meg Sarkadkeresztúron. Igaz, bogy I) a tál'id őre nem tudták elvégezni, de még egy pár nap és hefejezik a vetést.

Ilyen eredményt érnek e! ott, ahol elsősorban a kommunisták harcolnak a párt- és a kormány- határozatok megvalósításáért, aho! a vezetők jó példával járnak elöl a munkában. (Szula Imre.)

r •

Több figyelmet a DAV-ttál az értékelésre és nyilránosságra

nem igen tud arról, hogy a szomszéd, valamint a közeli és a távoli ismerős, mit csinál, hogyan halad a munkával.

De hát októberben nem azért megy le korán a nap, hogy már a verebekkel nyugovóra térjen az ember.

a párt és pártonkívüli

NÉPNEVELŐK esténként ellátogattak a szomszédba. Elbeszélgettek arról, ki mit csinált és mennyi munkát végzett el aznap vagy az előző napokban.

így dolgozott Márta István elvtárs és még sokan mások a kommunista népnevelők közül. Példájukat követték a pártonkívüli népnevelők is. Például II. Kiss Vencel, Durkó Sándor és egész sor nevet lehetne még ezzel kapcsolatban elmondani.

Majoros elvtárs, a párttitkár

A Délmagyarorszá- gi Áramszolgáltató \ állalat dolgozói megteltét felajánlásukat november 7 tiszteletére. A felajánlást már több dolgozó túlteljesítette, de erről még a mai napig sem szereztek tudomást. így volt ez- szeptemberben, így van ez a jelenlegi versenyszakaszban is a vállalatnál. Csak ha ellenőrzés megy a DÄV üzemegységeihez, akkor számolják, jlogarlécezik« a vállalások teljesítését. A központban is szép

grafikonos tábla látható, ahol havonként emelkedik és süllyed a termelés görbéje, de ezen sem található meg a szeptemberi eredmény’. Hiányzik a verseny tábláról a tíz- naponhéiti értékelés,

holott a november 7-i v erseny szakaszban igen szép eredményeket érnek el a dolgozók. Tóth Márton munkacsapata a második dekádban a transzformátor építésén 114 százalékot ért el. A tanulók a közvilágítás bőví ésül

dolgoztak ebben a hónapban és 128 szá- za'é :ot teljesítettek.

Hiba. hogy az, elégi, eredményekről a dolgozók csak aktbr szereznek tudomást, amikor a borítékot megkapják. A párt- szervezet és az üb kevés gondot fordít az üzemükben levő versenytáblák ellenőrzésére, arra, hogy az e’ért eredmények mikor kerülnek nyilvánosságra. A dolgozók elvárják, hogy a4 vezetőség eredményeiket rendszeresen értékelje.

A körzeti orvos

Kitüntették. Lassan egy fél éve lesz már. Akkor az újságok is írtak róla. A rádió is világgá röpítette a nevét. Nagyon meglepődött. Sokat gondolkodik rajta még a mai napig is, hogy miért tüntették ki. Számot vetett eddigi munkájával és életével. Nem tett ő 6emmi különöset. Sem újfajta gyógyszert, sem védőoltást, sem a ícülönböző megbetegedések hathatós gyógykezelését nem találta fel, csak a kötelességét teljesítette. Úgy, ahogyan fogadalmat tett rá az orvosi diploma átvételekor.

Csak hogy kötelességet többféleképpen lehet teljesíteni. S ő teljesítette is a felszabadulás előtt is. Aztán jobban, lelkiismeretesebben. Mert a felszabadulás előtt hiába volt az ő lelkiismeretessége, ha a rendszer nem segítette. Az ő és orvostársai ereje kevés volt ahhoz, hogy meggátolják a népet, a csecsemőket tizedelő különböző fertőző betegségeket. Csaknem tehetetlenül nézték, hogyan pusztít a TBC, hogyan hal meg az évente született csecsemők 25—30 százaléka. Azok, akiket megtámadott a vész,

a TBC és egyéb haláltokozó fertőzés, nem mentek orvoshoz. Nem mertek, mert nem volt miből fizetni. Az ország urai nem sokat törődtek a néppel. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy egészségügyi intézményeket hozzanak létre. Mit bánták, hogy az ország területén száz és száz orvos cselleng munkanélkül, vagy ha dolgozik, akkor sem a nép egészségvédelmén, hanem valamelyik gyárban, vagy kubikol, vagy éppen a földet túrja apjával. Különösen a gyakorló orvosok tudtak nehezen elhelyezkedni. Elhelyezkedésüknek az volt a feltétele, hogy szüleik tudják-e őket kosztolni, ruházni, mert fizetést nem kaptak egy’ fillért sem 28—30 éves létükre.

Ő, dr. Bartha László is azt mondotta csaknem a végsőkig elkeseredve 1936-ban a nyíregy házi kórházban: ha az államnak any- nyit sem ér a diplomája, hogy legalább díjmentes kosztot adjon, ha már nem fizet, akkor inkább elmegy kubikolni, vagy bárhová. Apjától nem kérhetett támogatást, hiszen az is alig tengődött a vékony, néptanítói fizetésből. «Szerencséje» volt, dobtak neki díjmentes kosztot is.

A felszabadulás után Biharug- rára került községi orvosnak. Mindig többet tett a betegek egészségéért, mint amennyit «hivatalosan» tennie kellett volna. Átjárt kisbiciklin, meg motor- kerékpáron Körösnagyliársány ba is. Az egyik súlyos betegtől késő este ért haza. Az életmentéstől és az úttól kimerültén dőlt az ágyba. Éjfél után felriadt. Sorra végiggondolta, hogy milyen kezelésben részesítette a beteget. — Hátha minden kevésnek bizonyul, amit tettem — cikázott át az agyán. Ezzel már le is ugrott az ágyról és visszamoíorozott éjnek idején a harsányi beteghez.

Egy másik alkalomkor szüléshez hívták. Simán, minden baj és komplikáció nélkül történt meg a nagy családi esemény’. De csak látszólag. Egy fél óra múlva, mikor már el akart búcsúzni, az anyánál súlyos vérzés állt elő. Hiába próbálta elállítani, még csillapítani sem nagyon tudta. Csak egy sürgős műtét segíthetett. A kórház, de a mentőautó is 60 kilométerre volt. Nem is telefonált mentőautóért, mert későn érkezett volna. Nem habozott hát. Rohant a földművesszövetkezethez és olyan elleni- mondást nem tűrő hangon kérte el a teherautót a beteg szállítására, mintha felesége életéről lett volna szó. De nemcsak azt tette, hogy felpakolta a beteget az autóra, 5 maga is mellé ült éa egész úton ápolta. Mikor a gyors műtét és vérátömlesztés megmentette az anya életét, akkor jutott eszébe, hogy egész nap egy falat ennivaló sem volt a szájában.

Lassan két éve lesz, hogy Okáuyba került körzeti orvosnak. Azóta ott gyógyít, jön-megy kisbiciklin, vagy motorkerékpáron, ki a 6 kilométerre lévő tanyákba is. Nem ismer fáradságot. A fő törekvése az, hogy megelőzzön minden fertőző megbetegedést. Előadásokat tart s állandóan tanácsokkal látja el azokat, akiket meglátogat, v agy akik őt felkeresik. Van olyan nap, mikor a zöldkeresztes tanácsadóba 25—30 anya megy el hozzá tanácsot kérni. Persze, akadnak olyanok is, akik húzódoznak az orvosi kezeléstől, nem jelentik be, hogy beteg a csecsemőjük. Ezek ellen is megvan az ellenszer: az egészségügyi állandó bizottság. Az állandó bizottság tagjai: dr. Szász Varga Rozália védőnő, Kerekes Jánosné és Baráth Jánosné szü-