Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-07 / 262. szám
>'353 november 7., szombat VlUaisúiöU Hi\vt A háború tengere magával sodorta Párzsa János elvtársat is. így került annak idején arra a földre, ahol a szabadság született. — Emlékszem jól — kezdi a beszélgetést —, nehéz időket éltek át a szovjet elvtársak akkor. Csak az öreg emberek és az asszonyok maradtak' otthon, a többiek fegyvert fogtak, hogy megvédjék azt, amit a hajnal első sugarai keltettek ki számukra: a szabadságot... Aztán maguk mögött hagyták Ukrajna mezőit és hazafelé tartottak. Ki tudná mindazt elsorolni egyfolytában, hogy mi várt Emelkedő termeléssel köszöntik a Ruhagyár dolgozói november 7-ét Persze, nem ment olyan simán vállalásuk teljesítése, mint ahogy szerették volna ők, maguk és a vezetők is. Baj volt a gépekkel, a termeléssel. Az üzem vezetői nem dolgoztak össze, kü- lön-külön akarták megoldani a bajokat. Ez rányomta bélyegét a kisebb egységekre. A legnagyobb nehézséggel a 4-es varroda küszködött. Uj cikket, bányászruhát kezdtek gyártani. Sok volt a belső visszavetés az egyes szalagoknál a gyenge minőség miatt. — Mit kellene tenni? -— töprájuk idehaza. Igaz, egyre szí- minőséget és mégis megvoltunk vesen emlékezik vissza. A szovjet — érvelt Szabados Emma., elvtársak jöttek ide, utánuk és Szóval nem valami csendesen elhozták magukkal nekünk is a folyt le ez a beszélgetés. Min- szabadságot. denki a maga igazát kereste. Amikor leültek a gépeik mellé, még mindig bosszankodtak. De azért volt eredménye, hiszen közösen határozták cl: teljesítik a tervet, javítják a minőséget! Voltak, akik meggondolták magukat és igyekeztek jó munkát végezni. Volt, aki felhúzta a vál- | lát: mit bánom én, mit magya- ráztok — így gondolkodott. Ami- A 3-ttS szalagnál kor aztán ezért szóltak Lehóezki rengett Gelegonya József terem- ' Magdának, azzal vágott vissza: mester, Selmeczi Györgyné és e j — Én nem tudom másként csi- többi szalagvezető. Végül is arra nálni. ■— Mintha újjászülettünk volna — folytatta tovább. — Most új üzemben dolgozva, készítjük n jóminőségű ruhát a munkásoknak. Tettekkel ünnepük azt a napot, melynek születésénél maguk is résztvettek. a megállapodásra jutottak: ösz- sze kell hívni a dolgozókat, megbeszélni velük a problémákat. Másnap munkakezdés előtt, amikor együtt voltak, megkezdődött a vita. — De elvtársak, csak a kezdetben lesz nehéz — érvelt a teremmester —, addig, míg az új cikket megszokjuk. Persze, a hány aszni ha elkészítése — mert ezen dolgoznak — ! nem valami egyszerű munka. Ge Lemaradtunk a tervvel Icgonya elvtárs és a szalagvezető kezdte, Gelegonya elvtars cs a ; állandóan segítették a dolgozó- minosegen is javítom kell, rósz- katj nem tűrték meg a hibákat, szül dolgozunk. i Azonnal visszaadták a hibás árut. — Régebben nem követelték a ; Nagyon sok baj volt azzal is, hogy a 3-as szalag elején Rálik 3ó eredménnyel köszöntik november 7-ét üzemi dolgozóink A BÉKÉSCSABAI FORGÁCSOLÓ SZERSZÁMGYÁR dolgozói »november 7-i versenyszakaszban jó eredményeket érnek el. Október havi tervüket 107 százalékra teljesítették. Nem lesz lemaradásuk a novemberi tervük teljesítésénél sem, amit a brigádok vállalása és annak teljesítése máris igazol. A «Vörös Csillags-bri- gád 140 százalékot vállalt és november 5-i értékelés szerint 156 százalékot teljesített A «Békés-brigád 110 százalékos vállalását 125 százalékra teljesítette. Több dolgozót tüntetnek ki a forradalom emlékünnepén: például Adamik András szerszámkészítőt, Hudák József esztergályost, Kiss Lajos köszörűst, Dohányos János maróst és még több társukat a «Kiváló minőségű termékeket gyártó dolgozók» rímmeL AZ OROSHÁZI SEPRCKöTŐ Vállalat munkásai sikeresen teljesítik november 7-i vállalásukat Debreceni Péter seprűkötö októberi tervét november 7-e tiszteletére hat nappal előbb teljesítette; Kiss Lajos öt, Szabó Etel seprüvarró négy, Szabó Pálné anyagvágó pedig nyolc nappal teljesítette túl vállalását A BÉKÉSI KOSÁRIPARI VÁLLALAT 109.4 százalékra teljesítette október havi tervét A dolgozók nagy szorgalommal tesznek eleget az Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére telt fogadalmuknak. Kulich János még a versenyszakasz elején párosversenyre lépett Király Jánossal. Éves tervüket már mindketten túlteljesítették. Kulich János 1954 február 13-i, Király János 1954 február 9-i tervén dolgozik. Katalin mindig elfelejtette megjelölni a farzseb helyét. — Vigyázz, mert így nem haladok — figyelmeztette Kása János. — A következő napokban már mindegyik munkadarabon rajta volt a jelzés. Megjavult a hangulat s ma már a legjobb minőségű bányászruhát a 3-as szalag készíti. — Szép munkát végeznek n szalagban — magyarázza Balogh István MEO-s. — Tudják, hogy dolgozóknak készül — teszi hozzá. — A szalag nap mint nap túlteljesíti tervét, november 7-re tett vállalását. Kása János 2-áu 116.5, Lehóezki Magda 115.7, Szabados Emma 104.9 százalékot teljesített az új cikken. A 4-es szalagnál A kitűzött feladatok teljesítése nem megy könnyen ma sem párosversenytársuknál, a 4-cs szalagnál. Ott még ma is sok a hiba. Az egyik dolgozó szerdán a délutáni műszakban gépére könyökölve várakozott arra, mikor kap munkadarabot. Elakadt a munka. Czanik Ida — aki csak kedden került a szalagba — nem halad még úgy, ahogy kellene. Németh György sztahánovisto, aki ugyanolyan gépen dolgozik, mint ő, nem hajlandó segíteni. Kedden egy óra hosszat állt a szalag éppen emiatt. A vezetők nem segítenek ezen még egyáltalán nem lehet látni a gyártásvezetőn kívül a többi vezetőt, — persze, neki ott kell lenni.) Innen van az, hogy gyengén halad a dolgozók teljesítményeinek értékelése és tudatosítása is. Szerdán találkozhattunk az üzemben olyan feliratokkal, amelyek az augusztusi verseny győzteseiről számoltak be. Sok panasz hangzik el a dolgozók között a szabászat munkájára is. — Szűkek az ujjak, ferdén szabottak a manzselták, — panaszkodik Varga Györgyné, de mások is. — Amit a műszaki vezetők nem vállalnak magukra. a bajon, holott tudnak róla, meg mindig a másikra hárítjál máson sem. Nem látogatják meg őket. «Majd jövünk, majd lesz» — könnyelműen intézik el a dolgozók felvetését. — Persze, amikor jól dolgoztunk, szívesen forgolódtak közöttünk — magyarázzák a szalag dolgozói. (Az éjjeli műszakban Nagyban akadályozza ez a technológiai fegyelem betartását. A dolgozók és vezetők szoros együttműködése szükséges, hogy a meglévő hiányosságokat mielőbb megszüntetve sikerre vigyék novemberi tervüket, vállalásukat. Nagy Imre. Forradalmi műszak a dévaványai rizshánlolóban A gyomai járás egyik napi teljesítménye 500 dául 379 mázsát, a csa- .. hántoló brigádjá büszkesége, a három- mázsa. Október hónap- bacsüdi »Béke« termelő- nak tagjai is állandóan éves terv ajándéka a dé- ban 147 vagonnal hán- szövetkezet 271 mázsát, 120 százalékon felül tel- vaványai Rizshántoló, toltak meg. Ebből 125 a sarkadi »Kisteleki« tsz jesítik napi tervüket. Az Az üzem építésénél kül- vagon elsőosztályú rizst 195 mázsát, a sarkadi üzem vaiamennyi dolgo- földi tapasztalatokat kaptak Szolnok és Békés »Petőfi« tszcs tagjai 86 zója harcol a hántolás használtak fel, a 180 va- megye termelőszövetke- mázsa bántolt rizst kap- minőségéért, sűrűn kere- gont befogadó képessé- zetei, egyéni rizstenne- tak, amit a ledolgozott sík fel az üzem labora- gű tárolóban a vagon- lői. Jól járt, aki rizst munkaegység arányába? tóriumát, ahol a törött kirakástól kezdve a meg- termelt. Nyolcvan, szá- osztanak el. Államunk szemek, idegen gyom- hántolásig, teljes égé- zalékát kellett beszól- azonban nem csak a tér- magvak százalékarányát széken gépesítve van a gáltatni a tervbe vett melőkre, a fogyasztókra ellenőrzik. Az a cél', munka. Automatikus mennyiségnek, a húsz is gondol, többszáz má- hogy azt a legkevesebbre mérleg méri, szalag szál- százalékot és a terven zsa árut vettek át a csökkentsék. A rizshánfeliili mennyiséget sza- LŐSZERT vállalatok is. tolóüzem dolgozóinak badon értékesíthetik a A rizshántolóüzem dől- versenye nyomán lehe- rizstermelők. gozói november 7 tisz- tővé válik, hogy minél A rizsliántolás meg- teleiére forradalmi mű- jobb rizst kapjanak a kezdése óta Békés me- szakban dolgoznak. Len- termelők és a fogyaszgye termelőszövetkeze- dületes munkaverseny tők, de a kiváló minőiéi, egyéni rizstermelői alakult ki a brigádok tégő exportáruval dicsőzsákokba plombázza az negyven vagon rizst vet- között. Kiváló munkát séget szerezzenek külfölosztnlyozott rizst. tek át az üzemtől. A dé- végez Szenczi Zsigmond- dón is a magyar mezőA világviszonylatban vaványai »Gábor Aron« né nyersárú és zsák as- gazdaságnak, a hazai is korszerű rizshántoló termelőszövetkezet pél« brigádja, de Csontos Jó- ...őoló iparnak. lítja, majd hosszú fémcsöveken. keresztül folyik a rizs a rostákra, onnan a »dörzsölökre«. Hántolás, fényesítés után a hán toló-brigád egy-egy tagja 50 kg-os * ¥*» ¥1^ va* Wf* Át.** «■IP’ SMT* V *¥»^¥^>¥»«»¥>^¥^ *#*¥*»»*»»¥ tott csapatunkból. Én az elsőbe kerültem és igyekeztem Jcgor közelében maradni. A régi kormány a Téli Palotában bujt meg. A palota ablakaiban hol kigyulladt, hol elaludt a fény, mintha az ott rejtőző emberek valami furcsa játékot folytatnának. A forradalom vezérkarának gépkocsijai gyakran jelentek meg a Palotatér jobb és balszárnyán. Az emberek! minden gépkocsit körülfogtak, mind szerettek vohia mielőbb híreket hallani a Szmolnijból. A palota körüli barrikádokon a szalagcsere rövid szüneteitől eltekintve, állandóan szóltok a gépfegyverek. Úgy éreztük, hogy közel vagyunk a célhoz. Mindegyikünk abban reménykedett, hogy ő fogja el Kerenszkijt... Mindenfelől a mi harcosaink hangját hallottuk; gyűrűben vették körül a Téli Palotát s a tér úgy zúgott, mint a tenger. A Sándor- kertben valaki fáklyát gyújtott, amely megvilágította az arcokat. Ez valami jel lehetett, mert a Péter-Pál erődben tüzérségünk azonnal megszólalt. Jcgor felállt. — Lenin nevével előre! — kiáltotta. Előugrottunk a boltívek alól. A palota nagykapuja kinyílt. A junkerek két ágyút gördítettek elő, Je- gor csatárláneait az ágyúk ellen vezényelte. Puskákból lövöldözve előretörtünk a kapuig, visszavetettük a junkereket, leugrottunk a pincébe és felrohantunk a lépcsőn abban a hiszemben, hogy tovább jutunk a palotában. A lépcsőn azonban lesből tüzeltek ránk. A pince sötétjében alig láttuk egymást. A harcosok egyrésze a pincében maradt, más részük követte Jegort az első emelet halványan megvilágított folyosójára. Az ablakok mentén piszkos matracokon junkerek százai feküdtek. Piszok és veríték bűze terjengett, mindenfelé cigarettavégek és üres borosüvegek hevertek. A junkerek megijedtek a vörösgár- idistáktól és a katonáktól. Egyesek eldobták fegyvereiket, mások elfutottak, Jegor nem üldözte őket. Várta, hogy egész csapata odaérkezzék... Ekkor a junkerek csoportjából kivált egy fiatol, jól öltözött hadapród. Mikor látta, hogy Jegor a parancsnok, tisztelgett előtte. — Ellenállásunk céltalan — mondta lés kérte Jegort, hogy kövesse a Téli Palota vezérkarához. — Miért? — kérdezte Jegor. — Mint parlamenter — válaszolta a hadapród. — Mi megadjuk vagunkat. Úgy tudom, önök nem akarnak felesleges vérontást... Mi sem. A hadapród elvörösödött. Jegort egy pillanatra megtévesztette a katona félelmet és reménykedést kifejező kék szeme. A junkerek kihasználták ezt a pillanatot: hirtelen körülfogtak és magukkal cipelték Jegort. Végig a folyosón minden sarokból tüzeltek. Mi a lépcső felé haladtunk, menetközbe? válaszolva a tüzelésre. Reggelre végétért a harc: győzött a szovjethatalom. A tér macskakövein kilőtt töltényhüvelyek hevertek. A letartóztatott minisztereket a folyóparton vezették a Péter-Pál erődbe. Szerettünk volna azonnal leszámolni velük, de a tengerészek nem engedték. A palota körül már a mieink álltak őrt. A cár monogrammjával díszített falon túl, a kis kertben feküdtek az éjszaka folyamán elesett matrózok, katonák és,vörösgárdisták. Nem sokan voltok. Itt találtam meg Jegort is; tágranyitott szemmel, felhúzott szemöldökkel feküdt. Tekintete tiszta volt és nyugodt. Néhány év előtt véletlenül találkoztam valakivel, aki ott volt Jegor kivégzésénél. Részletesen elmondta, hogyan ölték meg. Nagyon megverték Jegort, aztán fegyvertelenül egy vörÖ3 posztóval borított hosszú asztal elé kísérték. Palcsinszkij mérnök, az Ideiglenes Kormány teljhatalmú megbízottja Petrográd diktátorának érezte magát. Az asztalnál ült és jobbra-balra pillant- gatott a cári tisztekre és tábornokokra. — Mi a mondanivalója? — fordult Jegorhoz. Jegor hallgatott. — Csak egy dolog mulattat engem, főxnéltóságú uram, — mondta Palcsinszkij egy tábornoki egyenruhát viselő, izgő-mozgó kövér emberhez fordulva, — miben reménykedik ez a maroknyi csapat? Hiszen néhány nap múlva feltétlenül leszámolunk velük. Jegor úgy nézett rá, mint valami őrültre. — Oroszország mixelünk van, — mondta halkan és határozottan, mintegy sajátmagának. — Talán egész Oroszország katonai ■—• kérdezte Palcsinszkij. — Oroszország művelünk van, — ismételte Jegor. — Tudja, hogy mi vár önre? ■— Mi? — kérdezte Jegor moso- lyogva.-— Un tiszt, nemde? — Nem. ■— Nem? Egyszerű közlegény? Palcsinszkij hangjából csodálkozás csendült ki. — Jegor Petrov közkatona... ez vagyok a szolgálati szabályzat szerint! — mondta mosolyogva Jegor. — De bármi történik is velem, magukat már semmi sem menti meg a pusztulástól! Most a mi szavunkra figyel az egész világ... Palcsinszkij felugrott. A tábornok hadsegédei kivezették Jegort. Ott lőtték agyon két lövéssel egy nagy fehér oszlop mellett.
