Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
1953 november 1., vasárnap 3 ViLa.te.audi Vléfit A sarkadi „Lenin“ tsz-ben a fakarmánybiziosításról sem felejtkeznek meg Az őszi munkálatok — a be- j takarítás és a szántás-vetés el- j végzése mellett mezőgazdaságunkban most egyik legfontosabb ; teendő az állatok átteleltetésének i biztosítása. A kellő mennyiségű j takarmány tárolása, az istállók rendbehozása elengedhetetlen. Jól tudják ezt a sarkadi «Lenin» termelőszövetkezet tagjai is, ezért most, miutál} már a búzavetést is befejezték, fokozottabb lendülettel fognak hozzá ennek a feladatnak a megoldásához. E tekintetben főként a silózás je- 1 n i a nagyobb munkát. Már kazalban áll a nyáron összegyűjtőit lucerna és rétiszéna Vége felé jár az istállók meszelése és a most épített 40 férőhelyes sertésfiaztalónál is csak a kutricák készítése és a bevakolása van hátra. — Nem akarunk úgy járni, mint az elmúlt télen — magva- j rázza Lenhardt Pál elvtárs, a szövetkezet mezőgazdásza. — Szálastakarmány, abrak, úgyszólván semmi, siló pedig kevés volt. A több mint száz szarvasmarhának mindössze 700 köbmétert silóztunk, ami már december végén elfogyott. Jólteljesítő teheneink is naponta már csak egy litert adtak a tél vége felé. Nehezen vártuk, hogy • kitavaszodjon. —■ De most más a helyzet — veszi át a szót Tobai Sándor elvtárs. Már eddig 600 köbmétert silózlunk és minden lehetőség megvan ahhoz, hogy még egyszer ennyi silótakarmányt tegyünk el télire. Kormányzatunk segítsége révén a meglévő egy beton siló- gödörhöz most építenek még három 100 köbmétereset. Ezekből egy már készen is van, kettőt pedig november 7-re hoznak rendbe. Ezenkívül azonban ároksilóba is tettek és tesznek silótakarmányt. A kukoricaszár, borsószalma, bükkönypelyva, nedves szelet és melasz keveréke jó takarmány lesz a szarvasmarháknak. Bőven tejel majd az 54 fejőstehén egész télen át — Könnyebb lesz kitartani a sertéseket is — vélekedik Tóth Imre elvtárs, a szövetkezet elnökhelyettese, — a silózásnál ugyanis azokra is gondoltunk. Azáltal pedig, hogy az eddigi 20 férőhelyes fiaztatólioz most egy 40 férőhelyest is építettek, nem okoz majd nehézséget a 60 koca téli fiaztatása sem. így lesz nagyobb jövedelme a termelőszövetkezetnek, jobb élete a tagoknak, mert hiszen a növénytermelés mellett az állattartás is' komoly bevételt jelent. Barátli László. A kőrösladányí tanács szemléltető tábláiról Hogyan lettem tagja a termelőszövetkezetnek? Pártunk és kormányunk legutóbb megjelent rendeletéi még jobban hozzásegítik -a dolgozókat ahhoz, hogy a közös gazdálkodás meghozza a várt eredményt és a jómódok Én a sarkadi gépállomás traktorosa vagyok, elhatároztam, hogy mint traklo- rista belépek a termelőszövetkezetbe. Elhatározásomat lett követte és hamarosan beléptem a sarkadi «Dózsa» termelőszövetkezetbe. Mielőtt a belépési nyilatkozatot aláírtam volna,számadást készítettem; milyen volt a múltban a keresetem, milyen eredményeket tudok majd elérni, ha tagja leszek a termelőszövetkezetnek. Nekem G-30-35-ŐS traktorom van, ennek éves terve G00 normálhold. Ha a tervemet teljesítem, 580 munkaegységet keresek. Ezért a gépállomás fizet munkaegységenként S forintot, egy évben 4610 forintot keresek. Ha a tsz munkaegységenként 4 kiló búzát, 2 kg árpát, 40 dkg cukrot, 30 dkg rizst, 3 kg kukoricát oszt, akkor munkaegységeim ulán 23 mázsa 30 kiló búza, 11 mázsa árpa, 230 kg cukor, 170 kg rizs, 18 mázsa kukorica természetbeni juttatást kapok. Ezenkívül még, ha csak 5 forintot fizetnek munkaegységenként, akkor is 2200 forint lesz a pénzbeni jövedelmem. Ha a szabadpiaci árat számítom, akkor is liavi keresetem 1800 forint lesz, amiből el tudom tartani négy családomat. Ezenkívül még kapok a szövetkezetből egy hold 'háztáji földet, ami után nem kell sem adót, sem beszolgáltatást fizetni. Ugyanakkor államunk még gondoskodik arról is, hogy hosszúlejáratú hitelt biztosítson a tsz-tagoknak lakóházak építéséhez. Mindezeket a kedvezményeket én,, mint termelőszövetkezeti tag úgy köszönöm meg államunknak, hogy szorgalmas munkámmal igyekszem teljesíteni tervemet és a kötelezettségemnek is mindenben eleget tenni. Szilágyi Lajos traktorisla, Sarkad. Időszerű jegyzetek KORMÁNYUNK megszüntette a mezőgazda- sági termények forgalmának korlátozását. Ez viszont azt hozza magával, hogy helyi tanácsainknak szükséges az eddiginél fokozottabb mértékben az ösztönzés, a felvilágosítás módszereit alkalmazni. Különösen ©ü, aliol az ellenség Íratására egyes dolgozó parasztok visszaélnek a kormány bizalmával s nem adják be például a kukoricát A szemléltető eszközök rendszeres és helyes alkalmazása nagy mértékben segíti tanácsainkat. A szemléltető eszközök segítségével a falu minden dolgozójának ügyévé lehet és kell is tenni a beadást, az állam iránti kötelezettségek teljesítését. A for- gíútnas helyeken, szépen díszített környezetben elhelyezett élenjáró dolgozók ucvei, képei, a lakosságban jó érzést, gondolatokat keltenek, «Megbecsülik munkánkat, iparkodásomat,, kötelességem teljesítését» — gondolják a dolgozó parasztok. A hanyagok, a kupeckedők, a notórius törvényszegők nevének kiírása figyelmeztetés másoknak is. A luilákok kipellepgérezése mutatja a falu népének, hogy nem kifizetődő rájuk hallgatni és hogy az ő jegenyefáik nem nőnek az égig. A KŐRÖSLADÁNYÍ tanácsnál megértették, hogy a szemléltető módszer igen eredményes. A «Ludas Matyi» tábláján egyik oldalt három dolgozó paraszt képét látjuk; Cs. Nagy János (Zrinyi-u.), Takács Zsigmondi (Batthyány-u), Hegedűs György (I. külterület). ök egészévi tojás-, baromfibeadásukat teljesítették, adójukat rendszeresen fizetik, a mezőgazdaságban élenjárók. A betakarításban, a szántásban, trágyázásban élenjárók képei is megtalálhatók. Ifj. Fazekas Sándor (I. külterület), Molnár István (Ru- dolf-u.), Szabó Imre (Vásártér), Török Sándor (Rudolf-u) Mindez igen helyes, azonbau az élenjárók képiéi megérdemeltek volna valamilyen szép díszítést is. Mit kell javítania szemléltető tábláin a körös- ladányi tanácsnak? Most igen fontos kitenni a kukoricabeadásban élenjárók képeit. De még ez sem elég. A szemléltető tábláról hiányzik minden kötelezettség teljesítésénél a szabotáló kulá- kok nevének kiírása és tevékenységük leleplezése. Nem tudhatják a la- dányi dolgozók azt sem, hogy kik a notórius ha-j nyagok; lók a ku-j peckedők — beadást: nem teljesítők; kiknek j emelték fel megérdemelten beadási kötelezettségüket 10 százalékkal. Számos kirakatot is- fel lehetne használni az élenjárók megdicsérésére, a szabotálok éles leleplezésé re. A MEGLÉVŐ szemléltető agitációs eszközöket továbbfejleszteni — ez a tanács politikai munkájának egyik fontos vonása kell legyen. Nem elegendő a rideg, bürokratikus módszereket elliagyni, helyébe a politikai módszereknek kell lépniük. A szemléltető táblák tartalma mulatja; mennyire törődik a tanács a község dolgozóival, aszerint törődik majd a lakosság a tanáccsal. Jól kezdték est a ladónyiak, folytatni sem lesz nehezebb. Egy „felhívás“ és a dolgozókról való gondoskodás A dombegyházi állami gazdaság egyik irodája aj táj au a következő sorokat olvashatjuk: ; «Felhívom a dolgozók figyelmét arra, hogy személyes ügyeikkel hétfőn, szerdán és szombaton, munkaidő után foglalkozom. A közbeeső időben a gazdaság ügyeinek intézésével vagyok elfoglalva- Dombegyháaa, 1953 jún. 25. Szilágyi Gyöngy igazgató. Amikor az igazgató elvlárs ezt az írást kifüggesztette, való« színű, azt gondolta; «így jobb lesz a munkám s nagyobb ered* menyeket ér el a gazdaság.» Dekát a dombegyházi gazdaság csak az igazgatóból áll? A dombegyházi gazdaság dolgozóinak személyes ügyei, ha azokat csak a gazdaságban és nem a tanácsházán intézhetik el — nem a dombegyházi gazdaság ügyei? Ha elolvasva az igazgató elvlárs «felhívását», mégis a dolgozók szeretnék ügyüket mielőbb elintézni — ugyan melyik gazdaság iga»« gatójához forduljanak? A jó vezető megtalálja a módját —| s most már meg is kell találnia, — hogy a dolgozókkal minél többet beszélhessen, még •személyes ügyeikről* is. Ha ezekben is segít a dolgozóknak, jobban megy a műn Ica. De ezen túlmenően: lehetséges, hogy sokszor a «személyes ügy» a gazdaság nem kis ügye is egyben. Az említett «sorocskák» tanúsága szerint az igazgató clYtársnak nemi igen lehetett ideje a kifüggesztés előtt sem felkeresni a dolgozókat s megkérdezni tőlük: «Milyen panaszuk van, miben segíthetek?» Valószínű, a dolgozók úgymond: hozzá már csak akkor mentek, amikor «minden kötél szakadt». Nos, a «felhívás» után bizonyára még sokkal kevesebben. Úgy gondolja-e Szilágyi György igazgató elvlárs: ez a vezetők ős a dolgozók egyre mélyülő, egyre szorosabb, egyre elv tára siasabb kapcsolatának útja? MEZSGY Az alábbi kis történetet egyik ismerősöm mesélte el, de megkért arra, bogy neveket ne említsek, mert a történet «hőse» maga előtt Í3 szégyenli tettét. Megígértem. ’— Tudod — kezdi ismerősöm —, a rendkívüli közgyűlés után mint egy megbolygatott méhkas, kisebb-nagyobb csoportokba verődve felindult- ságtúi fűtve kicsit hangosabban beszélgettek az emberek. — Na, legalább tisztázódott, ki marad benn, ki lép ki. Ez a rendje — így az egyik. — Sok lógós, mihaszna ember. Csak az a baj, hogy néhány jó, kétkezűt is magukkal sodortak — így a másik, ö nem szolt semmit. Külön állt az cperfa alatt, mélyenülő szemével fürkészte az arcokat. Bandi, Józsi, Zsuzsa néni, meg még a fiatal Teri is egyszerre beszéltek. Nem értett belőle semmit. Azok sem. Hátratolta kalapját, kiviláglott hajtalnn fejbőre. Ráncba szaladt homloka, őszes bajusza ötven éltes tavasznál többet árul el. Elindult. Egyik beszélgető embercsoportnál sem állt meg, csak EK ARÓ ment lassan a nyitott kapu felé. A szembenlévő házból villanyfény szűrődött ki. — Még nem alszanak. Várnak ... '— Jó estét! — és ezzel ledobta magát a legközelebb álló székre. Éppen tizenkettőt ka- kukkolt az óra. — Megvolt V — néz kérdően rá az asszony. — Meg. — Kilépett? Az ember csak ül némán, szótlanul. Most kellene mondani: persze, hogy ki! Szabad ember vagyok, magam gazdája. Nincs csoport, brigád, munkacsapat, munkaegység. Én vagyok az úr. Igen. Ezt kellene most mondani. Erre vár az asz- szony. Erről beszél már heteken keresztül. Mi van vele, maga sem tudja, de olyan gyámoltalannak érzi magát, mint egy gyermek, aki szüleit azzal fenyegeti: «elmegyek világgá». Igen. A közgyűlésen, amikor munkatársai megkérdezték: «Miért akarsz kilépni, nem jó a csoport?» — akkor érezte így magát. Kibökte: hát... hát... kilépek. Magam gazdája leszek. — Míg ő ezt mind át-« gondolta, az asszony tekintet» egyre csak kérdezte: — Kilépett? Mit mondjon hát.. . — Ahogy te akartad — vágta oda ingerülten. — A békesség kedvéért... * A nap alig virradt még az ég alján, már az akácrozsék között kutatott. Ez jó lesz, ez is. És négy darab karvastagságú -ágat külön dobott. Mire az asszony az asztalra készítette a frissen fejt tejet, <5 is készen volt a karók liegyezé- sével. — A napokban kimérik a földet és hát kell a mezsgyekaró. —• A lovakat, meg a kocsit kiadják? — Abban a bentmaradók döntenek. Ha úgy akarják, igen, ha nem, hát nem. Most már teljesen ők dirigálnak. — Megyünk a minisztériumig, de a ló az kell. — Onnan fentről jött, hogy ebben csak a bentmaradók szava dönt. — De én azért bízok, mert nem is olyan jó ló az a mienk, van annál jobb is a tszcs- ben. Azokat tartsák benn, no pont a mienket, ök is jobban járnak — éí még kacsintott is hozzá az asszony nagyobbik lányának. — Csak az apád is tudna így beszélni. * Néhány nap telt elr A csoportban maradt tagság úgy határozott: nem adják ki a lovat. A földterület nagysága, annak jó megművelése megkívánja, hogy minden ló a csoportban maradjon. A kocsit, amit eddig nem használtak, mert újat csináltatott a csoport, kiadják. Egymásra nézett az asszony, meg az ember. — Hát ez, ez nem lehet, a ló a miénk ... — Nem. A miénk! Igen, a miénk — mondja a tszcs elnöke. — A j árlat levél kinek a nevén volt, amikor behozták a lovakat? — Kién lett volna, tán a váci püspökén. Az uram nevén — kardoskodott az asz- szony. — Na és, amikor eladnak egy lovat, akkor sem változik a járlatlevélen a név? —■ Dehogynem, mi is úgy vettük. Addig a szomszédé vöt — Olvassa csak: «Élői“ tszcs. Ezt pedig akkor írtuk át, amikor maguk is felvették az akkori piaci árat a lovakért — Hagyjad asszony, nine» mit tenni, igaza van az elnöknek, az a csoport tulajdona. Nem volt elég hosszú idő a» egész nap arra, hogy megbékítse az asszonyt. Másnap a tanács a földosztóbizottsággaj| kimérte a földet. Tizenkét kilométerre a községtől. Az asz- szony ott sürgött-forgott, meri nem bízik ő mindenkiben. Maga is fogott egy ölet és a bizottság után merte. A nagy kalapács ütése nyomán mélyen szűrődött a földbe a mezsgyekaró. Első, második, harmadik, negyedik. Kész. A bizottság kocsija hosszá porcsíkot hagyott maga után, ők pedig ott maradtak ketten a végtelen pusztán. Na ezt jól megcsináltuk. Tizenkét Tdlométerre a falutól. Egész éven át ott volt minden a helyemben. Csak no lettem volna olyan balga. A saját földemet követeltem minden csoportgyűlésen. A saját földemet, mert ott akartam leverni a mezsgyekarót. Hát itt van, azt kaptam. Nagy erővel rúgott a mezs- gyekaróba, mert mindennek az az oka. (Boeskr'r)
