Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

2

1/iUate-auUc Piept

1953 szeptember 21», vasárnap

Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak IIL országos tanácskozása

Szombaton délöiőtt Budapesten,

m Építők Szakszervezetének Székhazában megkezdődött a termelőezövétkezeíek é; gépáloná ok élenjáró dolgozóinak III. országos

tanácskozása, hogy megtárgyalja a termelőszövetkezeti gazdálkodás további fejlesztésének kérdéseit. Közel 1300 küldött gyűlt egybe: élenjáró termelőszövetkezeti elnökük és brlgádvezetak, termelőszövetkezeti párttitkárok, a növénytermelésben és állattenyésztésben kitűnt termelőszövetkezeti dolgozók, kiváló

traktorosok és gépállomási igazgatók.

A tanácskozáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály és Ács 1 zajos, az MDP Politikai

Bizottságának tagjai, a Központi Vezetőség titkárai, Hegedűs András, az MDP Politikai Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese, Bónai Sándor, az országgyűlés elnöke, ■valamint a minisztertanács és az MDP Központi Vezetőségének több más tagja.

Dobi István beszéde

A tanácskozást Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a termelőszövetkezeti tanács elnöke nyitotta meg. Beszédében többek között ezeket mondott!:

A jelen tanácskozást azért hívtuk össze és tudom, minden egyes részvevőt az a szilárd elhatározás hozott ide, hogy mélyreható váltó á;t, gyo eres javulást készít ünk elő a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, a gépál omások munkájában és ezen keresztül termelőszövetkezeti parasztságunk életében.

Éljünk gondos, körültekintő gazda módjára azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a párt és a kormány által nyújtott kedvezmények a termelőszövetkezetek részére biztosítanak. Ezekben az egymással szóró an összefüggő célld- tűzésekben lehetne kifejezni tanácskozásunk alapvető célját: a termelőszövetkezeti tagság életmódja és a termelőszövetkezeti gazdá Ikodás gyökeres megjavításának előkészít jsét.

A termelőszövetkezeti tagok életszínvonalának emelésére, anyagi éfij kulturális körülményéinek gyökeres megjavítására irányuló szándék vezette a termelőszövetkezeti tanács tagjait a tanácskozás élő terjesztett határoz all javaslat-tervezet és alapszabály elkészítése során. A szövetkezeti tagság életszínvonalának emelését azzal kell megkezdem, hogy minden egyes termelőszövetkezeti tag számú) a az eddiginél lényegeden magasabb jövedelmet bi/.to itsuuk természetben és pénzben egyaránt. A szövetkezeti tagok jövedelme két fonásból adódik. Az egyik, a főforrás: a közös gazdaság. A másik, ennek kiegészítője: a háztáji gazdaság.

A közös gazdaság jövedelmezőségének növelésére kell elsősorban, figyelmünket ráirányitam.

Ha sikerül megvalósítanunk a közös gazdaság magas jövedelmezőségét és növelni tudjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor a közeljövőben olyan magas természetbeni és pénzbeni jövedelmet biztosíthatunk termelőszövetkezeti tagjaink számára, amire hazánkban dolgozó paraszt- ember életében még nem akadt példa. KülöilöSen nem ’tíbadt példa egyénileg dolgozó parasztember elitében. Azok a- javaslatok, 'améíye- k©t a határozati j avas latter vezet Íren a tanácskozás elé terjesztünk, ha

megvalói'u'ásra kerülnek — tüzetes, de sokkal inkább szerénye mint túlzó számítások szerint — mintegy másfélmilliárd forint jovede- lemnövékádért eredméávezuek ter- melőszövetkézetsink számára. A háztáji gazdálkodás a'apszabály. áltel nyújtott lehetőségének, kihasználása, az állam és a fermeíőszö- vetkezet részéről megnyilvánuló segítséget-is iigyelemtevé.e, egyedül évente hat-hétezer forint jövedelmet jelenthet minden egyes gondos termelőszövetkezeti családnak.

Amikor jövedelmező gazdaságról beszélünk, akkor az alatt fejlett, maga-színvonalú növénytermelést és á'tittenyésztért folytató gazdaságot éttünk.

A növénytermelés és az állattenyésztés fejlesztése megkívánja termelőszövetkezeteink szakmai irányításának megjavítását.

Tanácskozásunknak foglalkozni kell azokkal a teendőkkel is, amelyeket a termelőszövetkezetek alap- szabálysaeru működéé, demokia- tikus vezetése tűz napirendre.

A:t hiszem, — ha gsúlyozta Eo' i István — hogy minden egyes küldött elvtái-s azon lesz, hogy megfeleljen annak a várakozásnak, amelyet tanácskozásunk elé egész termelőszövetkezeti tagságunk, sőt egész dolgozó parasztságunk, valamint pártunk és kormányunk álüt.

A tanácskozások minden egyes részvevője azon tegyen, hogy tanácskozásunk az élenjáró dolgozók tapasztalatcseréjévé, a hibák ki- kü3zöbölé,éuek, új eredmények elérésének és a termelőszövetkezeti mpzgrlun, újjíígrtendülúrénsfci- el-:

indítójává váljon.

Dobi István 'beszéde titán HV- gedüs András -földművelésügyi miniszter mondott beszámolót.

llesredűs András beszéde

Tisztelt tanácskozás, kedves elvtársak!

Pártunk, népi demokratikus államunk a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és a néphez hű értelmiségiekre támaszkodva a Szovjetunió baráti segítségével a felszabadulás óta élteit években sok nehéz feladatot sikeresen oldott meg. A magyar dolgozók — elsősorban a munkás- osztály — szorgalma, helytállása eredményeként a háború által rombadöntött iparunk, közlekedésünk gyorsan újjáépült és ipari termelésünk gyors fejlődésnek indult, ez évben már közel háromszorosa az 1938. évinek.

Népgazdaságunk fejlesztésében elért eredmények bizonyítják, hogy a felszabadult tiép, amelynek kezdeményezését nem köti gúzsba kizsákmányolás, csodákra képes.

Iparunk — különösen nehéziparunk fejődése — megteremtette a lehetőségét annak, hogy gyorsabban haladjunk előre a népgazdaság egyéb- fontos területei, így köztük elsősorban a mezőgazdasági Termelés fejlesztésében, amelynek dolgozó népünk élet- színvonala megjavítása szempontjából különösen nagy jelentősége van.

Iparunk gyors fejlődése mellett ugyanis mezőgazdasági termelésünk egészében véve nem jutott sokkal tovább a háború okozta károk teljes kiküszöbölésén és termésátlagaink nem haladják meg lényegesen a felszabadulás előtti kapitalista mezőgazdaság átlagát. Mezőgazdasági termelésünk elmaradottsága nem azért van, mintha nem lenne szorgalmas, a földműveléshez jól értő parasztságunk, ellenkezőleg, amT országunk i'vcn parasztsággal

rendelkezik, méltán lehetünk büszkék szorgalmas, a földet, az állattenyésztést szerető, munkájához értő dolgozó parasztságunkra.

Mezőgazdaságunk elmaradásának okát nem ebben kell keresni, hanem abban, hogy az ipar fejlesztése mellett népi demokráciánk nem tudott elégséges erőt fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére.

Népi demokráciánk a mezőgazdaság területén csak egyes kisebb termelési kérdések megoldásával mutatta meg azt a hatalmas lehetőséget, ami a népi demokratikus rendszerben rejlik, ilyen terület többek között az öntözés, amelyre az utóbbi években nagyobb erőket fordítottunk és ennek eredményeként öntözött területünk a felszabadulás előttinek jelenleg már a hétszerese: az öntözéssel együtt fejlődött jelentős kultúrává a rizstermelés, amely ma már félszáz- czer holdon folyik és segítségével kát. holdanként 20 30 mázsás rizstermést is aratunk olyan területen, ahol ezelőtt 4—5 mázsa búza termett. Jelentősen emelkedett egyes ipari növényeink vetésterülete is, köztük a cukorrépáé, amely az idén a fel- szabadulás előttinek már közel háromszorosa.

Az alapvető mezőgazdasági növények: a búza, a kukorica, a burgonya, stb. termelését tekintve azonban nem történt lényeges változás. így az ezévi viszonylag jó búzatermés ellenére sem mondhatjuk el, hogy a kenyérgabonakérdést már megoldottuk. Állattenyésztésünk em rendelkezik szilárd takarmánybá- zissal, ami pedig előfeltétele annak, hogy az állattenyésztés

számszerűleg és a hozamokat tekintve, egyenletes fejlődésnek induljon.

Mezőgazdasági termelésünk elmaradottságának hatása érződik egész dolgozó népünk életében. Az alacsony színvonalon termelő mezőgazdaság a dolgozó parasztság számára nem tud olyan életszínvonalat biztosítani, mint amilyent kívánnának, ugyanakkor a mezőgazdaság munkásosztál, uuk megnövekedett igényeit sem tudja bőségesen kielégíteni.

Mindezekből kiindulva pártunk Központi Vezetősége elhatározta, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetsége további erősítése, a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében az eddiginél sokkalta nagyobb segítséget ad a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséhez és hogy - úgy mondjam — általános támadásba kezd a mező- gazdasági termelés minden fontos területén azért, hogy a termésátlagok növekedjenek és megkezdődjék a mezőgazdasági termelés általános fellendülése.

Pártunk és kormányunk minden olyan adottsággal rendelkezik, ami szükséges a mezőgazda- sági termelés gyor^ fejlesztéséhez; fejlett szocialista iparunk van; a kereskedelem, a közlekedés túlnyomórészt: szocialista tulajdon; harcedzett munkásosztályunk, bízva pártunk és kormányunk irányításában, szilárd ve- zelő ereje népi demokráciánknak; a munkásosztály és a dolgozó parasztság között már a felszabadulás utáni években szilárd szövetség alakult ki, amely népi demokratikus államunk biztos alapja. Fejlett ipari országunk, az elmaradott kapitalista Magyarországhoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségekkel rendelkezik a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és ezért nem lehet kétséges, hogy pártunk dolgozó népünk munkájára, kezdeményezésére támaszkodva, mint ahogy már sok nehéz kérdést megoldott, úgy meg fogja oldani ezt is.

Pártunk Központi Vezetősége határozatának megfelelően kormányunk már eddig is a gazdasági intézkedések egész sorát io • ganalosította a mezőgazdasági termelés emelése érdekében. Mar az eddig megtett intézkedései, felsorolása is hosszú időt vesz igénybe, ezért csak a legfontosabbakat említem: ingyenes lelt az állatorvosi szolgálat, harminc millió forintos támogatással az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételekkel lehet minőségi vetőmagot cserélni a Központi Vezetőség javaslatára a termelők termelésben való érdekeltsége fokozására a minisztertanács elhatározta, hogy a jövő évtől kezdve a begyűjtési kötelezettséget lényegesen csökkenti; sokkal kwl- vezőbb feltételek mellett kezdődött meg a termelési szerződések kölése és csak ez az intézkedés, a jövő évtől kezdve a prémiumokkal együtt, féhnilliárd forint többletbevételt jelent a termelők számára, lényegesen alacsonyabb díjszabás szerint dolgoznak a gépállomások és bárki tetszése szerint fizethet munkájáért akár pénzben, akár természetben.

Az elmúlt két és félhónapban hozott intézkedések a dolgozó parasztság jövedelmét — nem számítva a jó termésből származó többlet-jövedelmet — mint- ,egy, három milliárd forinttal Jiö- velték meg es mindezt olyan esztendőben, amikor bő termés van. .Mindezek az intézkedések komoly segítséget jelentenek az egész mezőgazdaság, az egész falu számára, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is, de hatásuk sokkal nagyobb lehet és kell is, hogy legyen a szövetkezeti gazdaságokban, ahol a mezőgazdasági'termelés fejlesztésének nincsenek olyan szűk határai, mint az egyéni parcella, szinte korlátozás nélkül lehet kihasználni a modem gépeket és ahol sokkal gyorsabban nagy területeken, nem kis táblákon lehet alkalmazni az élenjárók legjobb módszereit és a mezőgazdasági tudomány vívmányait.

Ugyanakkor a termelőszövetkezetekben a többtermelés minden termelőszövetkezeti tag számára lehetővé teszi a nyugodt, biztos, jó megélhetést — egyszer és mindenkorra mentesíti a dolgozó parasztságot mindenfajta kizsákmányolástól.

Ezért pártunk és kormányunk a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a dolgozó parasztság kizsákmányolástól mentes élete megteremtése érdekében is az egyéni gazdaságoknál lényegesen nagyobb támogatást ad termelőszövetkezeti parasztságunknak, mert tudja, hogy ez az út, amely a mezőgazdasági termékek bőségéhez vezet, az egész dolgozó parasztság számára lehetővé teszi a kizsákmányolástól mentes életet, a falu igazi jólétét.

Ezért van az, hogy míg pátiunk Központi Veielosége la áio- zata alapján az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ter- ménvbeadása tíz százalékkal, addig a termelőszövetkezeteké 25 százalékkal csökken, míg az egyéni parasztok állat- és állnli- termék-beadása 15 százalékkal, addig a termelőszövetkezeteké 30 százalékkal kisebb lesz, mint az ezévi volt. A szerződéses termelés után a termelőszövetkezeteket kétszerakkora prémium illeti meg, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat. A gépállomások a termelőszövetkezeteknek mintegy tizenöt százalékkal olcsóbban dolgoznak, mint az egyénileg gazdálkodóknak.

. Nehéz forintban pontosan kiszámítani mindazoknak a kedvezményeknek a hatását, amelyeket a termelőszövetkezetek a kormányprogramul nyiSanosságra jövetele óta kai italt, de nyugodtan lebet mondani, hogy a dolgozó parasztság számára adott három milliárdon belül több mint másfél milliárd a termelőszövetkezeteknek jut.

Termelőszövetkezeti mozgalmunkon belül a legnagyobb támogatást a 111. típusú termelő- szpvetkezeii csoportok, illett c termelőszövetkezetek kapják és ez helyesen is van így, mert ter- me! őszövetkezeti mozgalmunkat túlnyomórészt ezek a szövetkezetek alkotják és ez az a típus, amelyben jó munka mellett a szövetkezeti gazdálkodás összes előnyei a legjobban érvénvesül- uek.

De emellett továbbra is nagyon komoly támogatást — az eddiginél sokkal nagyobb segítséget — kapnak az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok is, hogy a közös termés előnyeit felhasználva az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál lényegesen magasabb termésátlagokat tudjanak elérni és nagyobb jövedelmet tudjanak biztosítani tagjaik számára.

Termelőszövetkezeteink cgyré- sze az elmult években megszilárdult, virágzó gazdasággá lett és jó eredményeket ér el, viszont termelőszövetkezeteink másik része különösen az.j utolsó .évek! ben alakult termelőszövetkezetek — sok nehézséggel küzdenelf s eredményeik nem kiclégítcck sem a termésátlagokban, sem az egy munkaegységre cső jövedoíemré- szesedésben.

Nézzünk csak meg közelebbről ebből a szempontból két egymás melletti termelőszövetkezetet. Az egyik a barcsi «Vörös Csillag», amelytől nein messze van a vízvári «Béke» termelő- szövetkezet földje, szántóik minőségét tekintve nincs különbség közöttük, de annál nagyobb eredményüket nézve. A barcsi «Vörös Csillag» magas termésátlagokat ért el, búzából például kát, holdanként tizennégy mázsát, a vízvári «Béke» szövetkezet pedig mindössze nyolcat. A barcsi «Vörös Csillag» fejlett állattenyésztéssel rendelkezik, tehenészetéből a tejbeadáson felül bőven jut szabadpiacra, a vízvári «Béke» szövetkezet viszont, bár van tehenészete, nemcsak hogy szabadpiacra nem tud tejet adni, hanem még a beadási kötelezettségét sem teljesíti. Még nagyobb a különbség a két szövetkezet között, ha az egy munkaegységre eső jövedelmet nézzük.

A barcsi tVörös Csillag» termelőszövetkezetben egy inunka- egységre — piaci árakon számítva a terményt — ötvenkettő forint jut, a vízvári «Béke» szövetkezetben viszont alig húsz forint. Érthető, hogy ez utóbbi szövetkezetben, amelyhez hasonló sok van még az országban, laza a munka- fegyelem, a tagság jelentős része elégedetlen és közülük sok hallgat olyan ellenséges elemek, kulakok, spekulánsok hírverésére, akik szövetkezeti tagok helyett jobban szeretnének a f aluban cselédet, napszámost, részesmimkást látni.

Nekünk úgy kell dolgozni, hogy a szövetkezeti tagok rövidesen minden termelőszövetkezetben elégedettek legyenek, fegyelmezetten kivegyék részüket a munkából és felhasználva mindazt a . ((FolytAri a S. oldalon.)